Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-27 / 106. szám

191U szeptember 25 DELMAaYARORSZAa 7 gsók asszonyt, Bárd Miklósnak költői lelkű feleségét, Kozma Ferenené úrnőt, aki nagykőrösi tartózkodása alatt fáradhatlan agitációval lehetővé tette a szobor megalkotását. Beöthy Zsolt tartotta az ünnepi beszédet. Nagy tanulmányt irt Arany János nagykőrösi tartózkodásáról s az értekezésben azt mutatja ki, hogy Arany János hires balladáinak az alapját képezi a költőnek Nagykörösön töltött kilenc esztendeje. A tartalmas, mélyen járó értekezés hatalmas munkája Beöthynek. Elmondása háromnegyed órát vett igénybe s leszállván az emelvényről, mint királyt ünnepelték Beöthy Zsoltot. Ssábolcska Mihály temesvári kálomista pap, a hires poéta, ódát szavalt. A hazafias poéma „agy lelkesedést keltett s ünnepeltetést szerzett írójának, Szabolcskának, akinek hazája Nagykőrös városa. Horváth József szoborbizottsági titkár a szobrot átadta, Patonay Dezső lelkész a református egyház, Bóka Károly polgármester pedig a város nevében átvette a szobrot, Pálffy Zoltán főgimnáziumi tanuló pályadijat nyert, Arany cimü alkalmi költeményét szavalta el. Az ifjú diák költeménye nagyon kedves mü es nagyon tetszett a közönségnek. Kozma Ferenené urnő, szoborbizottsági társelnök, zárta be gyönyörű beszéddel az ünnepet, köszönetet mondva az illetékeseknek az anyagi és erkölcsi támogatásért. Következett a szobor megkoszorúzása. Tömérdek koszorút helyeztek el a talapzaton, lelkes beszédekkel. A szegedi Dugonics-Társaság koszorúját Kovács János alelnök tette le a szoborra. A Szózat eléneklésével a szobor előtt való fényes ünnep véget ért. Déli égy órakor díszebéd volt a városi fürdőkert hatalmas terraszán. Horváth József a vendégeket köszöntötte föl, utána sorjában felköszöntőket mondtak: Kovács Lajos dr, Patonay Dezső, Benkó Imre, H. Kiss Kálmán, Szalay Gyula, Banóczy Antal és Bakó József. képviselő, aki a sajtót köszöntötte föl ékes szavakban. Heinrich Gusztáv, az Akadémia főtitkára, Beöthy Zsolt főrendiházi tag, Kozma Ferenc képviselő, Hevesi József iró és máéok köszönték meg a szives felköszöntőket. Zsók asszonyt itt is szeretettel ünnepelték s helyette huszárfőhadnagy fia köszönte meg az ünnepeltetést. Négy óra tájban asztalbontás következett s ekkor a vendégek elutaztak Nagykőrösről. Az eredetien magyar ételsor a következő volt; Húsleves. Tejfeles, paprikás csirke tarhonyával. Vesepecsenye körítve. Túrós ludgége, túrós metélt. Rétesek. Liba-, kacsa- és borjupecsenye salátákkal és kompóttal. Gyümölcs, sait, feketekávé. Csemői ó Sauvignon B. Tóth ; Ferenc szőlőjéből. 1901-iki vörös pecs,enyebor. Szarka Mihály királyi tanácsos nyársapáti szőlőiéből. BELPOLITIKA! HÍREK. A bán a helyzetről. Eszékró'/jelentik : Totnasics Miklós dr horvát bán a vasárnap Eszékén tartott választói gyűlésen hosszabb beszédet mondott, amelyben a politikai helyzetr0l nyilatkozott. Foglalkozott a válság törté-. Hetével és logikai okfejtéssel kimutatta, hogy & válságot nem ő, hanem a koalíció provokálta és pedig főleg azáltal, hogy a bánban elődje bűneinek megtorlóját vélte föltalálni. . ^'»lasstójocj! gyűlések. Az általános, egyenlő titkos választójog országos szövetsége e hó "Mü, az összes politikai pártok és egyesületek "©vonásával, nagygyűlést rendezett .Békéscsabán' aróely a.város polgárságának nagy érdeklődése fellett folyt le. Herzog Henrik dr megnyitó-beyene után Szende Pál dr, Kunfi Zsigmond dr, ^í/osíow Péterdr és Áchim L. András országgyűlési képviselő fejtegették az általános, egyenlő és 'tkos választói jog jelentőségét. A nagygyűlés ^'határozta, hogy az általános, egyenlő és tit.„l? választói jog törvénybeiktatása végett iratot intéz a képviselőházhoz, végül Brucker Ágoston indítványára megválasztották a békéscsabai szervezet tisztikarát és negyventagu választmányt alakítottak. — Az orosházai függetlenségi és negyvennyolcas párt végrehajtóbizottsága vasárnap tartott értekezletén elhatározta, hogy október 9-én nagygyűlést tart az általános, egyenlő és titkos választói jog érdekében és e gyűlésre az országos függetlenségi és negyvennyolcas Justh-pártot is meghívja. A nógrádi petíció. Három napi tárgyalás után ma hirdette ki a Kúria határozatát abban a petíció dolgában, melyet Muzslay Gyula munkapárti képviselő mandátuma ellen adott be a kisebbségben maradt Justh-párt. A Kúria harminchat abszolút érvénytelenségi ok igazolására hat esetre nézve elrendelte a bizonyítást, ezerháromszáz relatív okot azonban mellőzött. Béke az arad—nagykikindai vasúinál. — Igazgatósági ülés Aradon. — A Bélmagyarország már hónapokkal ezelőtt megirta, hogy az arad—nagykikindai vasút Okolicsányi Zoltán dr fővárosi ügyvéd jogi szakvéleménye alapján nem tesz bűnvádi följelentést Pallós Ármin épitési vállalkozó ellen, mert erre nem volt ok. Feltűnést keltő híradásunkat most beigazolta az arad—nagykikindai vasút legutóbbi igazgatósági ülése, amelyen határozatilag kimondották, hogy sem Pallós, sem a végrehajtó:bizottság ellen nem tesznek bűnvádi följelentést. Szombaton tartotta meg Aradon a részvénytársaság igazgatósági ülését, amelyről az alábbi részletes tudósításunkban számolunk be : Az arad—nagykikindai vasút igazgatósága szombaton délután két órakor tartotta rendes igazgatósági ülését a városháza kistermében. Áz ülésre Temesmegye és Torontálmegye érdekeltségét számos kiküldött képviselte. Megjelent az ülésen Halászi László dr kormánybiztos, miniszteri osztálytanácsos, az agrárbank ! képviseletében három igazgató és egy ügyvezető-titkár. Az aradiak közül jelen voltak: Varjassy Lajos polgármester. Nemess Zsigmond dr országgyűlési képviselő és Szabó Zoltán. Az ülést délután két órakor nyitotta meg Bogdán Zsivkó dr, volt nagykikindai polgármester, országgyűlési képviselő. Napirend előtt Krauszhaar Károly temesvári bankigazgató szólalt föl és a következőket mondotta: A nagykikindai—aradi vasút tárgyában Temesvárott megjelent egy röpirat, amely a „Délmagyarország legnagyobb szédelgése" cimet viselte. Ez a röpirat Krauszhaar egyéniségét súlyosan megbántotta és valótlan rágalmakkal illette- Bejelenti, bogy a támadást meg akarja torolni és elégtételt. akar magának szerezni. Ezért sajtóügyi eljárást indított a röpirat szerzője ellen. A röpiratot a temesvári ügyészség rendéletére a rendőrség el is kobozta. Kijelenti, hogy következetesen ma is megmarad ama indítványa mellett, hogy Pallós Ármin ellen tegyenek bűnvádi följelentést. Az igazgatóság nem tett eleget a fölszólaló indítványának. Az igazgatóság méltányolta Krauszhaarnak a vasút körül szerzett érdemeit, megbotránkozással utasította vissza a röpirat alaptalan és sértő rágalmait és jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését Krauszihaarnak. Az ülés legfontosabb tárgya Okolicsányi Zoltán dr jogi szakvéleménye volt, amelynek alapján az ügyvezető-bizottság azt a javaslatot tette, hogy a részvénytársaság álljon el Pallós további üldöztetésétől. A szakvélemény fölolvasása után Krauszhaar Károly Írásbeli indítványt terjesztett elő.. Azt kéri abban, hogy az igazgatóság igenis tegyen följelentést, mert Pallós és társai súlyos visszaéléseket követtek el, amelyeknek megtorlása kívánatos. Krauszhaar indítványa ellen sorban fölszólaltak az igazgatóság tagjai és rámutattak, hogy a körülményeknek szerencsés összetalálkozása folytán a vasút ügye ma sokkal jobban. áll, mint állott volna akkor, ha Pallós minden közbejött akadály nélkül megépítette volna a vasutat. Ugyanis bevonták az összes öt százalékos elsőbbségi részvényeket és ezek helyébe forgalomba bocsátották az állam által szavatosságot vállalt négy százalékos kötvényeket. Hozzájárult a helyzet szanálásához az is, hogy Pallós hitelezőinél lefoglalták annak követeléseit, sőt ő maga is egész vagyonát átruházta a részvénytársaságra. így vált lehetővé, hogy a vasiit épitési munkálatait befejezték és a máris működő vasút e hó tizenkilencedikén már Perjámosig fog közlekedni. November végén, esetleg december közepén már egész Aradig rendszeresen fog közlekedni a vasút. A vasutat 1911. év első negyedében a magyar államvasút veszi át kezelésébe és akkor szabályozzák a menetrendet is. Az igazgatóság még néhány fontos adminisztratív ügy letárgyalása után délután négy órakor berekesztette az ülést, de ezt megelőzőleg Krauszhaar Károly meleg szavakban fejezte ki az igazgatóság köszönetét a kormánybiztos iránt, aki ugy a múltban, mint a jelenben jóakaratú támogatásával segítette elő a vasúttársaság nehéz helyzetét és lehetővé tette, hogy a vasúttársaság kimenekült, a fenyegető veszélyből. Amilyen' puskaporos volt a hangulat az ülés elején, oly békességben ért véget az igazgatósági tanácskozás, amely bizonyára uj periódust jelent az arad—nagykikindai vaSut fönnállásában. Eltemették Vitális Imrét. — Hogg hait meg az utolsó haramia. — (Saját tudósítónktól.) Az izgató betyárregény véget ért. Összeroncsolt testtel, holtan fekszik már Vitális Imre, az utolsó magyar betyár. Reméljük, hogy az utolsó. Ma már nem garázdálkodhatnak a Vitális Imrék, az ö koruk kétségkívül lejárt. A romantikus betyár-tragédiának utolsó fejezete szombaton játszódott le> ma már el is földelték Vitális Imre holttestét. Az utolsó próbálkozás. Tegnap délben ismét Berettyószentmárton volt a világ közepe. Ott fejezte be Vitális Imre gyászos életét. Ebben a faluban, ahol már alig keresték. A csendőrség azonban az utolsó napon is jó nyomon haladt. Vitális Imrét tegnap délelőtt még Zsákán hajszolták, a szomszédos faluban. Ott látták, amikor a hentesnél szalonnát vásárolt. A Zsákai Takarékpénztár vezérigazgatója jelentést is tett a berettyószentmártoni csendőrségnek. Az elcsigázott csendőrök kutatni kezdték Zsákán. Még délelőtt tizenegy órakor is ott keresték. Vitális pedig akkor már otthon volt a falujában. Az elátkozott ház. Hogyan került haza a haramia, nem tudjákAz ő bolyongásának nincs tanuja. Ravasz bujdosása, ügyes menekülése olyan volt, mint a gyiké. Nem látták, nem vették észre. Aki tudott róla, már az se hitt a szemének. Hajnaltájt kerülhetett be Berettyószentmártonba a zsákai határ felől . . . Jött az elátkozott portára. A Vitális-porta, szemben a községházával, elhagyatott volt. Nem lakott a haramia fészkében senki. A haramia halálos útjára készült. Azzal a szándékkal tért haza a faluba, hogy végez magával. Belátta, hogy menekülés nincs. Szépen akart a halálba menni. Megmosdott, tiszta ruhát váltott, csinosan átöltözködött. Azután leült levelet irni. A feleségének irt. Éhes volt. Talált néhány főtt krumplit a konyhában. Azt megette. Ekkor már délfelé járt az idő. A haramia még mindig nem mert végezni magával. Várt. Délután főikettőkor jött be az elátkozott házba Szilágyi Sándorné nevü parasztasszony, hogy a két disznót megetesse. Amikor belépett a konyhába, észrevette a burgonya hóját a földön. — Valaki járt itt! Nem sokáig tépelődhetett. Vitális Imre kinyitotta a szoba ajtaját s kiszólt az asszonynak: — Maga az, néném V Szilágyi Sándorné -halálos rémülettel tekintett a rettenetes emberre. A haramia azonban békés hangon beszélt hozzá: — Itt van ez a levél. Az isten áldja meg, vigye el ezt a levelet a feleségemhez. De ne szóljon senkinek! Szilágyi Sándorné, a halálos rémülettől, csaknem öntudatlanul engedelmeskedett a betyárnak. Elvette a levelet s kitámolygott a házból. Vitális Imre pedig magára zárta az ajtót. Ismét leült az ^asztalhoz s újra levélíráshoz fogott. A szegény asszony rohant a levéllel az utcára. Az elátkozott házzal szemközt fekszik a közserháza, azon kell keresztülmenni, hogy Dancsházyékhoz jusson, ahol Vitális Imréné még most is betegen fekszik. A Dancsbázy-pusztát éjiel-nappal két csendőr őrizte. Szilágyiné a községháza údvarán találta a pihenő csendőröket. Szólni akart nekik, de nem tudott. A kezével hadonászott a levegőben s ijedten mutatott a Vitális-ház felé. Artikulátlan makogásából lehetett kivenni, hogy valami nagy dolgot szeretne mondani. — Mi azV Mi törtónt? — kérdezték tőle. Az asszony azonban csak futott, mint az örült, keresztül a községházán. Itt eirv csendőr