Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-27 / 106. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 szeptember 27 elfoglaltsága miatt személyesen nem tehetett eleget, nekem jutott az a szerencse, hogy az igen tisztelt gazdasági egyesület által rendezett mai országos borászati kongresszuson a miniszter ur őekszcellenciáját képviseljem. Ebből kifolyólag készséggel teszek eleget annak az óhajtásnak, amelynek a kongresszus megnyitására vonatkozólag Bokor Pál őnagysága a kongresszust rendező bizottságnak elnöke kifejezést adni méltóztatott s mindenekelőtt van szerencsém a földmivelésügyi miniszter urnák a tisztelt kongresszusra egybegyűlt szőlősgazdáknak küldött szívélyes üdvözletét tolmácsolni. Mikor afillokszera elterjedése folytán a mult század nyolcvanas éveiben a régi szőlők hazánkban rohamosan pusztulásnak indultak, a legsúlyosabb aggodalmakkal voltunk eltelve mindannyian bortermelésünk jövője miatt. Sokak lelkében kétség támadt az iránt is, vájjon a szőlőinket ért ezen óriási csapás után képesek leszünk-e még egyáltalában bort termelni s nem fog-e teljesen letűnni a forgalomból a magyar bor s különösen ezek a finomabb boraink, melyek kiváló minőségüknél fogva már régidők óta hirt és dicsőséget szereztek hazánknak a külföld előtt is. Ezek az aggályok az akkori viszonyok között nagyon is indokoltnak látszottak, mert akkor még sem az amerikai szőlőfajták ellenállóképességére s a szőlőoltványok tartósságára, sem arra nézve nem volt elég tapasztalatunk, hogy szénkénegezéssel mennyiben, minő viszonyok közt és mennyi ideig lehet a szőlőket föntartani. A szőlőknek elárasztással való kezelése a mi viszonyaink közt egyáltalában nem jöhetett figyelembe. A homokterületek fillokszeramentesitő hatásával pedig akkor még nem voltunk tisztában, a homokos területeknek a szőlőmivelés szempontjából való fontosságát akkor még alig képzelhettük. S most szinte csodálkozva látjuk azt, hogy — hála a gondviselésnek — a fillokszeravészt immár sikerült leküzdenünk, mert ma már normális években körülbelül annyi borunk és pedig olyan jó, sőt sok helyen az okszerűbb szőlőmivelés folytán jobb borunk terem, mint a fillokszera előtt. Ha pedig a ma még nem termőképes, de tényleg már beültetett szőlők is teljes termésbe jönnek, akkor kétségkívül több borunk fog teremni már a ma meglévő szőlőkben is, mint amennyi a fillokszera előtt termett. Ezen eredmény kivívásában a homokterületeken ültetett uj szőlőknek tagadhatatlanul igen nagy részük van, mert az 1909-ik év végén a hivatalos statisztikai adatok szerint hazánk összes szőlőterületének negyven százaléka homokszőlő volt, mig a fillokszera előtti szőlőkből csak tizenhárom-tizenhat százaléka volt homoktalajba ültetve. De emellett ma már köztudomásu dolog, hogy az immúnis homokterületeken a szőlőfajták helyes megválasztása és okszerű müvelése mellett oly kitűnő borok termelhetők, amelyek a hegyi borokkal bátran versenyezhetnek. Most tehát az a föladat áll előttünk, hogy a nagy költséggel és fáradságos munkával létesített uj szőlők jövedelmezőségét biztosítsuk. E célból az okszerű borkezelés fejlesztése és terjesztése, továbbá a bor értékesítésének előmozdítása szükséges. Mert, mig a szőlőmivelés, még eddig mind a hegyi, mind a homoki szőlőkben olyan magas színvonalon áll hazánkban, hogy e téren bármely külföldi országgal bátran kiálljuk a versenyt, amit az utóbbi években nálunk járt külföldi szakemberek is készséggel elismernek, addig be kell ismernünk, hogy az okszerű borkezelés terén még nem állunk ott, ahol kellene. Nézetem szerint tehát egyik legsürgősebb teendőnk az, hogy a helyes borkezelés általánossá tétele mellett oda törekedjünk, hogy abból a kitűnő nyers anyagból, amelyet hazai szőlőink termése szolgáltat, minél jobb, tehát minél értékesebb bort állítsunk elő, hogy azt azután minél jobb áron legyünk képesek értékesíteni. Hogy ennek fontosságát a kongresszus rendezősége is helyesen fogta föl, azt láthatjuk abból, hogy a kongresszus napirendjén lévő előadások tárgyai nagyrészt a homoki borok kezelésére vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban vannak kitűzve. Emellett a kongresszussal egybekötött szőlöés borkiállításnak az a célja, hogy a homoktalaju szőlők szőlő- és bortermelését bemutassa s a fogyasztó- s vevőközönséggel megismertesse s ezúton azok értékesítését előmozdítsa. Azon legbensőbb óhajtásomnak őszinte nyilvánítása mellett, hogy a Szegedi Gazdasági Egyesületnek ezen kongresszus és az azzal kapcsolatos szőlő- és borkiállítás rendezéséhez fűzött intenciói a hazai szőlő- és borgazdaság felvirágoztatása érdekében megvalósuljanak s hogy a kongresszusnak a legaktuálisabb fontos kérdésekre vonatkozó tárgyalásai a hazai bortermelés és borértékesítés előmozdítására valóban üdvös hatással legyenek és minél sikeresebb eredményre vezessenek, a földmivelésügyi miniszter őekszcellenciája nevében a kongresszust ezennel megnyitom. Anélkül, hogy a kongresszus tanácskozásait befolyásolni akarnám, csupán arra kivánom fölhívni a tisztelt kongresszus figyelmét, hogy a szőlőnevelés hazánkban ma már azon a fokon áll, hogy annak további kiterjesztése — a kedvezőtlen borértékesitési és borfogyasztási viszonyok lényeges javulásáig — a túltermelés aggályait keltheti föl. Hogy ily körülmények között, közgazdasági szempontból, indokolt-e a szőlőtelepítésnek állami támogatással való előmozdítása és különösen, hogy érdekében állana-e ez a ma is nehéz viszonyokkal küzdő jelenlegi szőlőbirtokosoknak, erre most nem szándékozom kiterjeszkedni. Ezt a kérdést azonban bátor vagyok a kongresszusnak szives megfontolásra ajánlani. A miniszteri tanácsos beszéde után Samassci Aurél dr a kereskedelemügyi miniszter nevé" ben a kongresszus tagjait a következő szavakkal üdvözölte: — Mélyen tisztelt Kongresszus! A kereskedelemügyi miniszter ur őekszcellenciája nagy sajnálatának ad általam is kifejezést, hogy másirányu elhárithatlan lekötöttsége miatt a kongresszuson személyesen részt nem vehet. Van szerencsém ennek előrebocsátása után a tisztelt kongresszust a kereskedelemügyi miniszter ur őekszcellenciája nevében és megbizásából melegen üdvözölni. A kereskedelemügyi miniszter ur az által is, hogy magát a kongresszuson képviselteti és a kongresszus lefolyásáról közvetlen értesülést óhajt, őszinte érdeklődésének és ezáltal annak a szándékának is kifejezést adott, hogy a hatáskörébe tartozó jogos érdekek támogatója lesz. Szavaimat azzal a benső kérelemmel fejezem be, hogy a kongresszus működése nyomán áldásos működés fakadjon! (Előadások.) A kongresszus megnyitása után elsőnek Drucker Jenő dr királyi tanácsos, a Magyar Szőlősgazdák Egyesületének igazgatója, tartotta meg előadását. Fejtegette azokat a főbb teendőket, amelyek a homoki szőlőtelepítésnél figyelembe veendők, ha balsikert nem akarnak elérni. Óva inti a birtokosságot, hogy az ország parlagon heverő homoki földjeit betelepi; sék, mert különben beállván a tulprodukció, ez katasztrófával fenyegeti egész szőlőtermelésünket és igy szükségesnek tartja rámutatni arra, mily veszedelem rejlik abban, ha szikföldi talajon is, amely gabona termelésére hivatott, szintén telepítenek át szőlőket. Ha már monopólium behozatala által ezt kizárni nem is látszik célszerűnek, valami utonmódon, talán magasabb megadóztatással, ezt megnehezíteni föltétlenül ajánlatosnak látja. Ezután áttér a borfogyasztás népszerűsítésének kérdésére, kimutatja, hogy sehol bortermelő államban nem oly csekély az átlagos borfogyasztás, mint minálunk, annak oka egyrészt a boritaladónak magassága, másrészt a fogyasztó bizalmatlansága a neki nyújtott italok iránt s végül a túlzásba vitt szeszellenes mozgalom. Mint remidimot ezen baj ellen, városházi borpincék és egyáltalában termelő borcsarnokok mielőbbi fölállítását tartja indokoltnak. A borértékesítés kérdésére áttérve, sokkal fontosabb dolognak tartja a hazai piacnak nagyobbarányu meghódítását, mintsem a külföldre való gravitálást, amely kereskedelmi szerződésektől függ. Kívánatosnak tartja ott, ahol a viszonyok megfelelőek, pinceszövetkezetek létesítését és elmondja azokat a szempontokat, amelyek ilyenek megteremtésénél mindig figyelembe veendők. Ezekután beterjeszti határozati javaslatát, amely igy szól: „A borfogyasztás általános térhódításának legfőbb akadálya a magas boritaladó, amely lehetetlenné teszi, miszerint a bor, mint nemzeti italunk, a nép közélelmezésében az őt megillető helyet újból elfoglalja. Ebből kifolyólag a kongresszus sürgős fölterjesztést intéz az országgyűléshez, hogy a bor italadó lehetőleg eltörültessék, de legalább is lényegében csökkentessék. Miután a még folyamatban levő szőlőtelepítés nem áll kellő arányban a hazai borfogyasztás és kivitel emelkedésével, ennélfogva a gabonatermelésre hivatott síkföldi kötött talajnak szőlővel való betelepítése a bortermelőket legnagyobb aggodalommal tölti el, miért is a kongresszus olyirányu fölterjesztést intéz az országgyűléshez, hogy az ilyen átmeneti szőlőtelepítéseket magasabb megadóztatással nehezítse meg. A kongresszus a hazai borfogyasztás népszerűsítésére igen alkalmas eszköznek tartja városi borpincék létesítését, ennélfogva erre az összes szabad királyi és törvényhatósági városok figyelmét átiratilag fölhívja. Miután a borárak nagyarányú csökkentésének oka normális szüret idején abban rejlik, hogy szőlőtermelőink jelentékeny része borának hosszabb ideig való raktározására és kezelésére megfelelően berendezve nincs, illetve a bor árára gyakran sürgős szüksége van, a kongresszus kívánatosnak tartja hop-v denütt, ahol a megfelelő előföltételek erre mei^'11" nak, a gazdák pinceszövetkezetben tömörülje*ud,lD~ ezek a szövetkezetek országrészenkint szöveiséai t pontokat alakítsanak." J*~ A határozati javaslat fölött élénk vita kel kezett. Elsőnek Szilassy Zoltán országgyjju'" képviselő szólalt föl, aki nagy érdeklődés m i lett azt mondotta, hogy a határozati javaslt második pontja nem egyeztethető össze a kö fölfogással és igy annak mellőzését kérte. jyez" tartja az élvekkel összeegyeztethetőnek, ho< a kongresszus, habár aggodalmai vannak is sikfölclnyi szőlőtelepítések ellen, ezek elterjedési erős megadóztatással akarja megakadályozni Monopóliumot nem szabad teremtenünk. Ez nen férne meg a kongresszus méltóságával sem1 épen azért javasolja, hogy a második pontot hagyják ki. Günther Ferenc bácsbodrogmegyei egyesületi igazgató üdvözli a kongresszust és kivánia liogy azokat a határozatokat, amelyeket a kongresszus hoz, tényleg keresztül is lehessen vinni. Szóló a szőlőtermelők részére a szeszkontingens megadását kivánja. Rott Pál dr nagy ellentmondás közben törvénymagyarázatot olvasott föl, amelyben azt igyekezett kimutatni, hogy a törvény a hegyi, szőlőtermelők javára készült. Lónyay Ferenc reflektált Rott Pál megjegyzéseire, amelyeket megcáfolt. Molnár Lajos a Magyar Szőlősgazdák Egyesülete képviseletében hozzájárul Drucker javaslatához, azonban az első pont módosítását kérve oly irányban, hogy a boritaladó teljesen eltörültessék. Szathmáry Sándor elfogadja az előadó javas latát némi módosítással. Fontos dologuak tartja a boritaladó eltörlését, de a kongresszus működésétől csak akkor vár eredményt, ha a kormányhoz a kérvényt egy nagyszámú küldöttség fogja fölterjeszteni. A szavazáson a kongresszus nagy többsége Drucker Jenő dr határozati javaslatát Molnár Lajos módosításával elfogadta. Az előadás után sóvári Schneider Károly dr, az országos kereskedelmi muzeum előadója, tartotta meg előadását. Az előadó részletesen ismertetvén egy nagy országhirü kiviteli társaság szervezetét, leszögezi az aktuális magyar kiviteli akcióban érvényesülendő alapeszméket. Ezek az irányelvek, nagyarányú kiviteli akció, csak fokozatosan valósitható meg. Valódi sikert nemcsak kevés, hanem jellegzetes és állandó borfajtával lehet elérni. A költséges reklám a legjobb tőkebefektetés. Csak olyan bornak lehet nagy forgalomra kilátása, amely a detaildóruációsban is oly olcsó, hogy nagy tömegnek lehet élvezeti cikke. Végső konklúziója, hogy épen a borkivitel terén csak igen nagy tőke érhet el maradandó eredményt. Végül Gerle Imre dr tartott előadást a homoki szőlősgazdák tömörüléséről és a homoki szőlősgazdák megalakulandó egyesületének szükségességéről tartott előadást. Ezután Gerliczy Ferenc báró berekesztette a kongresszust s egyben megnyitotta a HSzOE alakuló közgyűlését. A Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesülete. Hogy mily nagy szükség van erre az egyesületre, amely különösen a kisgazdák érdekeit van hivatva istápolni, mi sem illusztrálja fényesebben, minthogy eddig közel négyszázan jelentették be belépésüket az uj egyesületbe. Örvendetes jelenség, hogy a kisgazdák egyesületbe tömörülését épen a nagybirtokosok kezdeményezték s ők állanak az uj egyesület élén is. Félegykor nyitotta meg a közgyűlést Gerliczy Ferenc báró. Ismertette az egyesület célját, programját. A közgyűlés elfogadta az alapszabályokat, majd Kelemen Béla dr inditványára a tisztikart a következőképen alakította, meg: Elnök: Csekonics Endre gróf. Ügyvezető elnök: Gerliczy Ferenc báró. Alelnökök: Szapáry István gróf, Keglevich Gábor gróf, Beök Iván, Bokor Pál. Igazgatóság: Aliaga Ottó, Raich Iván báró, Balkányi Miklós dr, Degenféld József gróf, Dsida Lajos, Emánuel Sándor lovag, Des Echerolles Kruspér Guilbert, Hartyányi Imre, Hegedűs Aladár dr, Kelemen Béla dr, Klábcr Mór, Kolozsvári Kiss István, Kószó István dr, Latinovics Pál, Laza? György dr, Fechtig Imre báró, Ormódy Bela, Piukovics József, Podmaniczky Endre báró, Rónay Ernő, Rónay Jenő, Rohonczy Gida, Sar lay Sándor dr, Szappanos Sándor, Searvaa'J Lajos, Szegedi György, Szinger Kornél, Szobony Bertalan, Tallián Béla, Városy Gyula. Számvizsgáló-bizottság : Teleki József gróf, £*cH* tenegger Béla, Juránovics Ferenc és Lana'-' berg Mór. _ Az elnökség bejelentette az egyesület legközelebbi teendőit, hogy Magyarország összes