Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-24 / 104. szám

752 DÉLMAGYARORSZAO 1910 szeptember 24 Az elsőt a fölmenőn elkövetett szándékos emberölésre, a másodikat erős fölindulásra, a harmadikat pedig a büntetőpörrendtartás háromszázhatvanadik szakasza kötelező rendelkezéséhez képest és a büntető novella tizenhatodik szakasza értelmében arra, hogy birt-e a vádlott a cselekmény büntethetőségéhez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel. A leányról tehát kiderült, hogy erkölcstelen. Ez tiszta dolog, ezt megértették tisztára az esküdtek. Most kaptak egy kérdést. A büntethetőséghez szükséges erkölcsi fejlettsége, meg van-e a leánynak ? Ezt a kérdést teljesen félreértették az esküdtek. — Nincs! — felelték ők. Nincs, mert hiszen bizonyítva van, hogy szeretöket tartott. Összezavarták a büntethetőséghez szükséges erkölcsi fejlettséget az általános, relatív, a társadalomban folytatott életének erkölcsösségével és épen azért, mert bizonyítást nyert az, hogy erkölcstelen életet folytatott, szeretőket tartott, — feleltek a harmadik kérdésre hét igen-nel, ami „nem" feleletnek te. kintendő, minthogy a vádlott terhére legalább nyolc igen szükséges. A bíróság és a közönség közt levő jogászok azonnal észrevették a lapsust ós az elszörnyü' ködés moraja futott végig a termen, — de hát segíteni már nem lehetett rajta. Föl kellett menteni. Jellemző, hogy az esküdtek egyszer kijöttek a tanácskozásból, mert a főnökük nem értette meg, hogyan kell a szavazatok arányát a kér. désekre följegyezni. Az egész tanácskozás különben alig tartott husz percig. A zilahi apagyilkosok. Különös véletlen, hogy a zilahi esküdtszék október nyolcadikán fog tárgyalni egy olyan gyilkossági port, amelynek részletei majdnem megegyeznek a szatmáriéval. Bárzós szilágy megyei községben 1910 julius negyedikén Nagy Ferenc huszonegy éves és öcscse, Nagy László tizenkilenc éves legények kegyetlen embertelenséggel megfojtották az apjukat. A dolog ugy történt, hogy Nagy Ferenc az emiitett napon összeszólalkozott édesapjával, aki öt fölpofozta, majd pedig behúzta a pitvarba és az ajtót bezárva, azt mondotta volna, hogy most vagy az egyik, vagy a másik meg fog halni. Dulakodni kezdtek, miközben az öreg Nagy bieskájával megsértette az idösebbik fiu egyik ujját és balkeze csuklóját. Erre a fiu édesapját oly erővel lökte meg, hogy az elestében a kemencéhez vágódott és eszméletlenül terült el a földön. A fiu megijedt, kinyitotta a pitvarajtót, amire bejött az ifjabbik testvér és hallva a történteket, ázt tanácsolta, hogy apjukat akaszszák föl, hogy ugy tűnjék föl a dolog, mintha öngyilkosságot követett volna el. Az idősebbik erre ráállott. A csűrből egy járomkötelet hozott és azt, a még mindig eszméletlenül fekvő édesapjuk nyakára hurkolva, fölvitték a padlásra. Ott a kötél végét a szarufához kötötték és az idősebbik testvér az öreg ember testét eleresztve, lógni hagyta. A szerencsétlen Nagy András ekkor rémesen hörögni kezdett, de néhány pillanat múlva kiszenvedett. A fiuk otthagyták a holttestet. Nagy Ferenc, az idősebbik, azzal védekezik, hogy édesapja őt megtámadta, az vonszolta be és összefogódzva jutottak be a pitvarba és »mikor a földre esett, azt hitte, hogy meghal'. A vizsgálat során kihallgatott tanuk egyrésze azt vallja, hogy az öreg Nagy András kegyetlenül bánt a fiaival, ütötte-verte őket és napirenden volt közöttük a civakodás. Az öreg ugyanis; akinek felesége néhány hónappal ezelőtt meghalt, másodszor is megakart nősülni, amit a fiuk elleneztek. A zilahi ügyészség szőlő ellen elkövetett szándékos emberöléssel vádolja a két fivért. Érthető kíváncsisággal várja most mindenki a zilahi esküdtszék verdiktjét, hogy vájjon az kegyelmes lesz-e az apagyilkosokhoz ? A közönség a Szöke-ügyröS. * Az egész dráma oka a nők mai rossz nevelésében rejlik. Az anya mindent az iskolára biz s ha leánya szerencsésen elvégez négy felsőbb iskolát, azt hiszi: kellőleg müveit és elég az egy egész életre. Távolról sem! A nevelés soha sincsen bevégezve, magunkat kell tovább művelnünk. Az otthonkapott nevelés irányítja a nő tetteit, már zsenge korában bele kell oltani a munkaszeretetet, finomítani érzékeit a jó és szép iránt, nagy-nagy gonddal fokozni szeméremérzetét leánynak, fiúnak egyaránt. A munka, tanulás, az otthon szeretete, nemcsak megvédi a nőt ilyen bajoktól, de szomorúbb napjaiban vigaszt is nyújt. Van rá egy angol példabeszéd: „Whiist ve are unoccupied by what is good, evit is continually at hand." (Még nem vagyunk olyannal elfoglalva, ami jó, az ördög állandóan kéznél van.) Nem egy esetben visszatéríti a hűtlen férjet nejének angyaii türelme, szelleme, tudása, ügyessége, ami veszély esetén csak fokozódik a nőben ösztönszerűleg. A legkicsapongóbb természetű férj is meghódol ennek rövidebb vagy hosszabb idő után; ez a siker aztán újra lelkesít. Sohasem szabad nyugodni a nőnek a hódi" tásban, de mindig csak azt az egyet kell hódítani. Nem kalappal, igéző pongyolákkal és kokottmodorral, az ily hódítás oly muló, mint maga e csuí divat. Egy jó kis vacsorával tartósabb hatást érni el. Használja föl gyermekeit férje hódítására, mert azok nevelése, ízlése, szivjósága mind az anyát dicséri s az ilyen törekvés minden irányban hat. Akinek ilyen ambíciói vannak, nincs ideje mást hódítani, de nem is szenynyezné be otthonát. Már előre látná a drámát egész szégyenteljes mivoltában, ez védi meg legbiztosabban a nőt a kísértések ellen. Maga az ostromló fölhagy szándékával, ha gondolkozását mégismeri és becsülni kezdi, örül, ha társaságát élvezheti. Nagyon mélyen sértő a férjes nőre, ha találkát kérnek tőle, idáig nem is szabadfejlödnia dolognak. Okos szavakkal, kellő időben komoly tekintettel könnyen kivédheti ezt a helyzetet. Müveit nő a szavakban finom kezelést igénylő kiváló fegyvert bir, csak gyakorolni kell a gondolkozást, amihez föltétlen szükséges a magány, amitől a legtöbb nő annyira fél, mintegy beismerve, hogy önmagának sem nyújt jó társaságot. Báró Almássy Györgyné. * Minél többen minél több oldalról világítják meg e borzalmas drámát, annál kevésbé lehet eligazodni rajta. Mind a három szereplő a saját boldogságáért küzdött. Hogy ki a legbünösebb, azt csak az tudná megmondani, aki áldozata lett a boldogságának. Miklós. Az a véleményem, hogy az esküdtszék tagjai közül többet igen könnyen lehetett kapacitálni, ami azt mutatja, hogy nem bírtak azzal az intelligenciával, melynek alapján a bűnösről önálló véleményt alkothattak volna. Én különben az egész tárgyalás tartama alatt a tanuk vallomásai után abban a meggyőződésben voltam, hogy az esküdtek az első főkérdésre hatnál több igennel fognak felelni. Bergsmann Géza. i Nem igy kellett volna ennek történnie. Sok volt nagyon a kortes és a vágott dohánylevelek. (Pénz.) Nem is igazság az, hogy fölmentsük az aki nyíltan kijelenti, hogy „én gyilkoltam meg Reök Istvánt." Boán Sándor. * Igazságot, szavazással; eldönteni, nem lehet. Valamely megtörtént dolog mindig ugy hat valakire, amilyen az illető gondolat- és érzésvilágának levegője, amilyenek az életből leszűrt refleksziói. Ahoz nagyfokú intelligencia, fejlett érzék és inl cUektuális gondolkodás kell, hogy valaki az ósaire erősen ható, de hamis impressziókat leküzdve, egy esemény fölött csak részben is objektív kritikát tudjon gyakorolni. Az ember többnyire szubjektív vonatkozásokat keres. A Szőke-féle esetben az esküdtek többnyire azon egyszerű polgáremberekből álltak kik nagyon erősen az érzések hatása alatt állnak, tehát inkább érezve gondolkoznak, mint gondolkozva éreznek. A polgári élet erkölcseinek megvédése ambíciója a legtöbb sekélyes intelligenciáju embernek és csak természetes, hogy egy ilyen fényes alkalommal, mikor az egész ország szeme rajtuk van, az erényhősök jámbor álarcát veszik föl, elitélik a halott házasságtörőt, illetve fölmentenek egy gyilkost, egv semmivel sem különb gyilkost, mint amilyent százával itél el a törvényszék vagy esküdtszék évről-évre. Mert, hogy Szőke a legközönségesebb — hogy ugy fejezzem ki magam — tucatgyilkos, az kétséget nem szenved, ha ismerjük Reök megölésének részleteit. Semmivel sem különb, mint az, aki öl, mert az egész életének boldogsága egy nő iránta való szerelmétől vagy közönyétől függ, azaz ö annak tudja. Semmivel sem különb, mint az a suszterlegény, aki üldöz szerelmével egy leányt és mert az nem akarja szeretni: megöli. Ez a szegény, szerelmet sóvárgó gyilkos is az egész élete boldogságát véli elveszteni a leány meg nem nyert szerelmében, iránta való hidegségében és sokkal igazabbul, őszintébben rögződik meg lelkében élete elvesztett céljának rémképe, mint a Szőke boszuálló, hazug lelkében. Ezt azonban menthetetlenül elitélik, mert nem keresnek saját maguk szégyenére, hazugságaira, álerkölcsösségükre hangzatosan hazug, de sajnos, na" gyon is megható frázisokat. Pedig ugyanazon motívumokat találjuk meg itt is, ott is, mely az ölési indulatot kiváltja az emberből. Mindkettő hazug rögeszme, degenerált lelkek tulajdona, avval a különbséggel, hogy a kultúrember igenis elitélendő, mert nézőpontja sok. kai magasabb, analizáló képessége sokkal fejlettebb, mint a műveltség alacsony fokán álló tömegegyédé. Szőkét is az elvakult indulat ragadta el és a legkegyetlenebb, leggyávább módon megölt egy embert, hogy boszuját kieíégitse. Mert csak boszuról lehet szó, nem pedig az úgynevezett „elrabolt boldogsága és becsülete megmentéséről". Mert Szőke sem hitte, hogyha megöli Reököt, visszaszerzi yele boldogságát) — ami talán már régen elrepült — vagy becsületét. Sőt, egy intelligens emberhez méltó csöndes válópör talán más vonalon — hisz annyi utja van az életnek — hozhatott volna néki ujabb, esetleg teljesebb boldogságot is. Ami pedig a becsületét illeti, csak ez volt az egyedüli mód, hogy az egész világ előtt, nyilt szinen elveszítse, de elveszítse gyermekeinél is, ami hez már igazán nem volt joga. Révész Béla„ Sikkasztó bankpénztáros. — A kártya áldozata. — (Saját tudósítónktól.) Állandó rovatot lőhetne vezetni a kártya áldozatairól. A legtöbb sikkasztásnak, lopásnak inditó okát a kártyában találhatjuk meg. A bűnös szenvedély egymásután szedi áldozatait s alig múlik ei hét, hogy ujabb szenzációs sikkasztások ne pattannának ki. A legújabb sikkasztás Bártfán tőrtént. Holénia József, a bártfai Hitelbank pénztárosa, az intézet kárára tizennyolcezer koronát sikkasztott és Amerikába szökött, nejét és két gyermekét hagyva itt. Az intézet kárát a rokonok megtérítették. A bűnös útra tévedt ember hat éve áll az itteni Hitelbank szolgálatában. Szorgalmas, becsületes ember, nek ismerték, aki hamarosan ismert és sokat szereplő ember lett Bártfán. Följebbvalói nagyon bíztak benne és ő, ugylátszik, már rcgebb idő óta visszaélt ezzel a bizalommal. Négy héttel ezelőtt vették észre a sikkasztást. Azonnal felelősségre vonták a pénztárost, aki beismerte tettét, de kijelentette, bo?y íel«wóge