Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-23 / 103. szám

23 DÊLMAGYAR OR SZAG 1910 szeptember 22 igaz volt, de azért mégis kitiltották az újsá­got. Most következnek sorra a többi külföldi 'apok, amelyek nem hallgatják el a járvány hireit. A Müvészház botránya. — Marakodó igazgatók. — (Saját tudósítónktól.) Hírül adtuk tegnap, hogy a Müvészház cimü művészeti egyesület kebelében revolverrel egybekötött háborúság tört ki. /rról szól a harc, hogy ki az igazgató a Müvészházban: Beák Jenö-e, avagy Bózsa Miklós? Ma, hogy erről személyesen meggyő­ződjék, fővárosi munkatársunk elment a Mü­vészház kiállítására és tapasztalatairól a követ­kezőket jelenti: Két Mollináry-önkéntes, egy bonne-kölsejü •dősebb hölgy és három-négy műkedvelő ur járt a Müvészház szellős termeiben. Nézték a képeket. Egykedvűen lógnak a pasztellek, olaj­festmények, szénrajzok. Nekik — a műkedve­lőkkel együtt — teljesen mindegy a Deák— Rózsa-affér, nem törődnek sem előzményekkel» sem a fejleményekkel. Szegény magyar művé­szet egykedvűen — talán titkolt örömmel is — lóg, lóg a falon . . . — Az igazgató úrral szeretnék beszélni! — Deák ur az irodában van, — felelte a pénz­táros-kisasszony, hangsúlyozva a Deák urat, mert természetes, hogy ő az igazgató. Tényleg ott van Deák Jenő az irodában, iro­mányokat rendez, majd elmondja: — A Müvészház igazgatósága, igenis el­mozdított. Tessék megnézni, igy vagyok én elmo/.ditva. Itt vagyok, rendelkezem, ón, egyedül én. És ez nem erőszakoskodás vagy mi tőlem. A Müvészházzal kötött szerződés értelmében, én, nevezett egyesület igazgató­sága utján egyáltalán nem vagyok sem föl­függeszthető, sem elmozdítható. A Magyar Művészeti Részvénytársaságnak a Művész­házzal kötött szerződésének nyolcadik pontja mondja, hogy a „részvénytársaság minden­kori igazgatója — ezidő szerint én, Deák Jenő — tölti be a Müvészház ügyvezető­igazgatói székét a szerződésből eredő jogok és érdekek hatályos megóvása és ellenőrzése szempontjából". Az igazgatóság tehát nem függeszthet fiit engem. Eltávolításról pedig azért nem lehet szó, mert a helyiség — a Jelzálogbankkal, mint háztulajdonossal kö­tött szerződés alapján — az enyém. Kijelen­tem hangsúlyozottan, hogy nem a Müvész­ház, mint intézmény ellen küzdök, hanem egy-két egyén ellen, akiket lopás és sikkasz­tás címén följelentettem. Az ügy többi rész­leteit eléggé szellőztették a lapok, csak any­nyit mondhatok még, hogy tiszta lelkiisme­retei nézek a fejlemények elé. Annyi tény, hogy tényleg Deák Jenő kormá­nyoz a Müvészházban, bár az igazgatóság föl­függesztette. A botrány egyébként szombaton kerül döntő elbírálás alá. Akkor ül össze a jelügyelő-bizottság, mely remélhetőleg rendet teremt, majd a botrány-ügyben. A bizottság tagjai: Ernuszt Lajos, hranocai Nagy Pál, Pol­nay Pál és ifjabb Zboray Béla. Megszólalt különben ebben a botrányban Bózsa Miklós dr is, aki a következőket mon­dotta: — A Művészház igazgatóságának a történ­teket hivatalosan megállapító nyilatkozatához nekem tulajdonképen egy szó hozzátenni va­lóm sincs. Az igazgatóság, úgyis mint fölöttes hatóságom, úgyis mint gentlemanek uri tár­sasága, nekem a legfényesebb erkölcsi elégté­telt szolgáltatta, amikor egyhangúlag bizalmat és hálás köszönetet szavazott, a rosszhisze­műen és orvul ellenem támadó Deák Jenőt pedig állásától felfüggesztette. Ezen az elég­tételen tul még bíróilag is kiderült az ellenem Intézett orvtámadás alaptalansága és rosszhi­szeműsége, amiről a B. XV. 281/910. ügyszám alatt kiadott s igazgatósági ülésünkön Teleky Géza gróf elnök által be is mutatott bírói ,Végzés" tanuskodik. A bíróságtól, fölöttes ha­tóságomtól, úriemberek társaságától egyaránt a legtökéletesebb elégtételt nyervén, az affér engem inost már igazán csak annyiban érde­kel, hogy a Müvészházat sikerült megszabadí­tanom attól a béklyótól, mely a Magyar Mű­vészeti Részvénytársaság és annak delegáltja képében az egyesületet kulturmissziója betöl­tésében állandóan akadályozta. NAPI _HIREK Magyar sikkasztó Amerikában. Mint ismeretes, a newyorki rendőrség a budapesti főkapitányság megkeresésére letar" tóztatta Kolláth Györgyöt, Erzsébetfalva köz­ség volt pénztárosát, aki a község terhére ez év tavaszán nagyobb Összeget sikkasztott és megszökött. Kolláth newyorki viselt dolgairól, letartóztatásának körülményeiről a következő­ket irják Newyorkból: Kolláth Newyorkban Kern Ernő dr néven élt s mindenkinek ugy mutatkozott be, mint egy bécsi születésű, mosonmegyei földbirtokos fia, akinek azért kellett Amerikába kivándorolni, mert mint papnövendék, Budapesten viszonyt folytatott egy házas asszonynyal. Kolláth New­yorkban a 247. Avenue A. alatt lakott a saját házában, amelyet nyolcezer dollárért vásárolt, ugy, hogy a vételár felét, négyezer dollárt, készpénzben kifizette, a hátralékot pedig, mint kölcsönt, a házra bekebeleztette. Alig vette meg Kolláth a házat, International Information Bure«u (Nemzetközi Tudakozódó Intézet) címen irodát nyitott és nagy lármával hirdette, hogy az iroda nemcsak jogi ügyeket, közjegyzői dol­gokat intéz el sikeresen, mérsékelt díjazás mellett, de jelzálogkölcsönt is szerez, ingatlant vesz és elad, tűz, baleset és halál ellen is biz­tosit. Nikaraguába és délamerikai, valamint nyugat-indiai államokba telepit s mi több : sikkasztókat, csalókat, adósokat kinyomoz. Kolláth az irodába szerződtette Zorácl János volt aradmegyei jegyzőt, aki amellett, hogy az irodai teendőket is ellátta, még a házra i.s föl­ügyelt. Kolláth, mint mondják, nagyon egysze­rűen ólt és rendkívül tartózkodó volt. Társa­ságba, korcsmába soha sem járt. Maga takarított, főzött. És rendkívül zsugori volt. Lakóit való­sággal nyúzta s hogy uzsoráskodott is, arról tanuskodik az a tenger zálog-cédula, amelyet le­tartóztatásakor lakásán találtak. Érdekes Kolláth letartóztatásának története is. Kolláth Zorád Jánost augusztus 16-án, a North Germán Lloyd­nak Newyork és Bréma között közlekedő George Washington nevü hajóján azzal a megbízatással indította útnak, hogy azt az asszonyt, aki miatt neki Amerikába kellett vándorolnia, hozza magával. Zorádnak Kolláth utasítása szerint a budapesti Fehér ló-hoz címzett szállóban kel­lett megszállnia, ahol is várnia kellett arra az asszonyra (Kolláth feleségére), aki nála jelent­kezik és fölmutatta azt a karikagyűrűt, amelybe 1904 október 11-iki dátum van bevésve. Hogy Kolláthnénak Zorád személyazonossá­gát illetően semmi kétsége ne legyen, Kolláth képeslevelezö-lapra levétette az egész Zorád­családot s az alá a kép alá, melyet felesége címére (Felső-Iregh, Tolnamegye) küldött, ezt irta: „Kedves Erzsike! Itt küldjük a legutóbbi fényképünket. Pisti már nagy fiu, a kis Magduska is szépen nő. János, ugy-e, meg­öregedett? De azért nincs ilyen öreg, mint a kép mutatja. Miért nem ir gyakrabban? Szí­vesen üdvözöljük. Nagy-e már a Tiborc stb." Ezt a levelező-lapot Kolláth nyilván azért küldte, hogy felesége ráismerjen Zorádra. A kép azonban, ugylátszik, nem valami jól sike­rült, mert Kolláth felesége informálására szük­ségesnek tartotta megjegyezni, hogy János (Zorád) nincs olyan öreg, mint a kép mutatja. A budapesti í-endörséget ez a levelező-lap vezet! e nyomra. Zorádnak, akit Budapesten letartóztattak, halvány sejtelme sem volt arról, hogy a gaz­dája kicsoda s igy történt, hogy a neki meg­mutatott gonosztevők albumában ráismert Koiláthra. A rendőrség persze azonnal kábele­zott a newyorki osztrák és magyar konzulá­tusnak, ahol Nuber Sándor főkonzul a konzu­látus egyik titkárát, Vaczek Lajost bizta meg a nyomozással. Vaczek derekasan megfelelt föladatának. Azonnal érintkezésbe lépett a hatóságokkal, magához vett több Pinkerton­detektivet és alig néhány órai nyomozás után máris megállapította, hogy Kern dr csakugyan nem más, mint Kolláth György, Erzsébetfalva körözött pénztárosa. Kolláth épen aludt, mikor a detektívek rajtaütöttek. Az első pillanatban beismerte, hogy azonos a keresett Kolláth Györgygyei, később azonban, ugylátszik, meg­gondolta a dolgot, mert letartóztatása óta áll­hatatosan tagad. A newyorki konzulátus a kiadatási eljárást megindította ellene és intézkedett az iránt, hogy a budapesti főkapitányság a kiadatási el­járáshoz szükséges okmányokat, nevezetesen pedig Kolláthnak hitelesített fényképét a sze­mélyazonosság megállapithatása céljából küldje meg. Kolláth lakásában a detektívek találtak több Kolláth Györgynéhez címzett levelet. Nuber főkonzul a házra biztosítási végre­hajtást vezettetett s ezért szinte bizo­nyos, hogy az erzsébetfalvai községi pénz­tárból ellopott összeg egyrésze megtérül. A Kolláth által elsikkasztott értékpapírok­nak azonban a detektívek eddig még nem akadtak a nyomára. Ha a newyorki főkonzu. látus Kolláth személyazonosságát minden két­séget kizáróan ki tudja mutatni, akkor Rol­láthot minden további eljárás nélkül, mint nem kívánatos bevándorlót, deportálják. Minden valószínűség szerint Williams bevándorlási biztos valamelyik Fiúméba induló Kunard­liajóval indítja útnak, hogy a magyar hatósá­gok már Fiúméban rátehessék a kezüket. Kol­iáth a Newyorktól Fiúméig terjedő utat is mint külön zárkába csukott fogoly teszi meg. — Ebéd Aehrenthalnál. Bécsből jelentik: Aehrenthál gróf közös külügyminisztert a közös miniszteri értekezlet után a király kihallgatáson fogadta. Aehrenthál a minisztertanács lefolyá­sáról referált. — Lukács László magyar pénz­ügyminiszter a közös minisztertanács után Bilinski osztrák pénzügyminiszterrel tárgyalt hosszasabban. — Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a közös miniszteri értekezlet után a Magyar Házba hajtatott, azután pedig feleségé­vel együtt résztvett Aehrenthál gróf külügy­miniszter ebédjén. Az ebédre hivatalosak voltak még a közös minisztertanács összes tagjai. — József főherceg Budapesten, József főherceg ma reggel Bécsből Budapestre ér­kezett. — Uj miniszteri tanácsos. A király Szom­jas Lajos dr miniszteri osztálytanácsost mi­niszteri tanácsossá nevezte ki. — A kalocsai érsek betegsége. Kalo­csáról jelentik: Városy Gyula kalocsai érsek a tegnapi napot, a körülményekhez képest jól töltötte. Estefelé a betegnél légzési nehézségek állottak be, melyek csak morfium­injekció után enyhültek. Az érsek ezután elaludt. Ma reggel magához hivatta a klé­rikusokat és elbúcsúzott tőlük. A nagybeteg kilenc óra felé ujabb légzési nehézségekkel küzdött. — A jubiláló buddhizmus. Jövő év máju­sában örömünnepet ülnek a buddhisták. Akkor lesz kétezerötszásadik évfordulója annak, hogy Liddharta Gautania, a szakiák hercege, budd­hcívá lett. Ezt az ünnepet követni fogja egy juliusi ünnepély, az első szent beszédének az emlékére és egy októberi ünnepély, amelyen a tanítványok kiküldetésének az évfordulóját fogják megünnepelni. Ünnepelni fognak min­denfelé, de minden ünnep között a legnagyobb­szerü a pánbuddhista kongresszus lesz októ­berben. A kongresszust a Benares mellett levő vadaskertben vagy Buddha Gajaban tartják meg és sok programpontja közt bizonyára a legfontosabb a buddhista egyetem megalapí­tása lesz. Európa több országa szintén részt vesz majd az ünneplésben. Talán egyedül Ma­gyarország marad ment ettől. Azonban valami kis részt mégis kap belőle, mert hír szerint Oatani Kosní gróf, a kiotoi nissihongausi budd­hista szokta vezetője, aki rokonságban van a japán uralkodóházzal, Budapestre jön. A gróf nagy körútja során jut el a mi fővárosunkba. Bejárta már Kinát, volt a tibeti Dalai Lámá­nál, volt mindenütt, ahol buddhisták élnek és mindannyiukat egy zászló alá akarja vonni egy nagy szövetségbe, amelynek bizonyára nemcsak szellemi, de hatalmi súlyát is meg­fogja érezni a Nyugat. Ha sikerül a szövetség megalapítása, akkor négyszázötven millió em­ber áll egy cél, egy eszme szolgálatába. Oatani Európába jön, valószínűen nem látogatni, hi­szen itt nevelkedett, hanem bizonyára serken­teni azt az akciót, amelyet a buddhizmusnak Európában való elterjesztése érdekében indí­tottak. A gróf Budapesten Lévy Lénárd Jenőt látogatja meg, akit a minap nevezett ki a Deutsche Pán Gesellschaft magyarországi képvi­selőjévé. — Negyven éves találkozó. Negyvennégy fiatal, érettségit tett ifjú indult ezelőtt negy­ven évvel neki az életnek a pécsi főgimnázium­ból és ma, amikor a negyven éves iskolatarsi találkozóra összejöttek, épen a negyedrészük, tizenegy élemedett ember üdvözölte egymást. Nyolcan mentették ki elmaradásukat. A volt iskolatársak délelőtt, a belvárosi plébánia­templomban, misét hallgattak, majd délben a Vadember-szálló éttermében gyűltek össze társasobédre. A megjelent iskolatársak név­sora a következő: Bernáth Kálmán főszolgabiro Tab, Csukássy Henrik nyugalmazott számtaná­csos Budapest, Dorosich Ferenc miniszteri számtanácsos az igazságügyminisztériumban

Next

/
Thumbnails
Contents