Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-22 / 102. szám

1910 szeptember 20 D£L MAGYAR ORSZÁG 7 zsikusleány próbái egész délelőtt tartanak mostanában a zongorateremben, legközelebb már az együttes próbákra kerül a sor. A kitűnő operettet október első napjaiban mutatja be a társulat. * Balzac-regény a színpadon. Emilé Fabre, aki idáig politikai irányú drámáival vált nevezetessé ós akinek a „Győztesek" cimü drámáját a mait évben a mi Nemzeti Színházunkban is előadták, uj darabot irt, még pedig ezúttal egy Balzac-regéayt dramatizált. A hires Caesar Birotteaut viszi a színpadra, a meggazdagodott és megint tönkrement paríümgyáros és spekuláns históriáját. Fabre uj darabja egyik legközelebbi újdonsága lesz az Odeon-Szinháznak. Caesar Birotteau szerepét Gemier fogja játszani. * Szinész-pör. Berlinből jelentik: A tönkrement Friedrich Wilhelm-szinház szerteszéledt társulatának valamennyi tagia fölvonult a vegyesbiróság elé egy becsüíetsértési pörben. Arról volt szó, hogy a hősszerelmes Rosenthal Károly, akinek művészneve Rosen, bepörölte Pipping Rudolfot s ez viszonvádat emelt. Rosen a csődbejutott igazgató mostohafia és a megbukott színház helyettes igazgatója volt. Mikor kenyér nélkül maradt a társulat, Pipping az izzó hangulatban meggyanúsította Rosent, hogy hűtlenül gazdálkodott és ő volt az oka a szinház bukásának. A tárgyaláson majd hogy hajba nem kaptak a felek és a tanuk. Épületes dolgok derültek ki és a végén, mikor már egészen összegabajodtak a szerződés nélkül maradt színészek, valamennyien összefogtak Kom Gertrúd naíva ellen, akibe többen voltak szerelmesek. Ebből ismét parázs botrány támadt és házasságtöréseket vagdaltak egymás fejéhez. A biróság elnöke azt a salamoni határozatot hozta, hogy a tárgyalást négy hétre elnapolja s figyelmezteti a pörben álló feleket, hogy egy hónap múlva újból jelenjenek meg, de — megbékülve.Nagy Margit becsülete. — Megvédi az édesapja. — Nagy Margit nevelőnő volt tudvalevően a szécsényi dráma esküdtszéki tárgyalásán a koronatanú. Ezen a réven aztán a legkülönbözőbb vádak érték a fiatal leányt. Most az édesapja, Nagy Bálint, levelet irt egyik budapesti lap szerkesztőjéhez, erősen védelmére kelve leányának. A levelet egész terjedelmében itt közöljük : Tekintetes Szerkesztőség! A balassagyarmati tárgyalás folyamán leányomról pro és kontra különféle közlemények jelentek meg a lapokban. Engedje meg, tekintetes szerkesztő ur, hogy mint apa elmondhassam nézeteimet és tapasztalataimat és megvédhessem leányomat az ellene szórt vádakkal szemben. A királyi ügyész ur különös vádbeszédével kivánok elsősorban foglalkozni, azzal a beszéddel, amely nagyon sokat engedett meg magának. A királyi ügyész ur vádbeszédében azt olvastam, hogy amit a leányom cselekedett, boszu müve volt. Hogy lehet ilyent mondani? Az kétségtelen, hogy nem lakodalmi jókedvéből tette, mert olyan asszony, aki hibás és dolgai felől a cselédség is tud, nem henceghet cselédeivel szemben, csak egy korrekt nő, akinek nem kell félni senkitől. Hogy leányomnak viszonya lett volna Szőkével, ezt a józan ész kizárja; először leányom se léphet föl váddal, ha ö is bűnös volna és olyan ember se ragadtatja magát annyira, aki bűnös, csak önérzetében megbántott ember veszti el a fejét. Tőkét akartak kovácsolni olyan dolgokból, amit minden falusi uraság is tud, hogy bevásárlásaikat a városban eszközlik és ha az uraság vagy az urnő bemegy a városba, valamelyik cseléd is kéredzik és a Jancsi mellé ül a bakra ós megveszik a szükségletet. Hogy együtt ebédelt az úrral, az semmi, hisz odahaza is egy asztalnál ettek és azt hiszem, nem olyan ember volt Szőke, hogy a piacon a kocsi lőcséhez támaszkodva egye meg a kenyerét és szalonnáját. Egyébként megmondta a tárgyaláson Szőke, hogy a felesége utasítására tette és a kabátot a fizetéséből vette. Azt olvastam, hogy a gentleman megvédi a női becsületet. Mivel alacsonyabb a leányom becsülete, ő nem nő? Persze, csak cseléd. Mind egyformán jöttünk a világra, azzal a különbséggel, egyiknek több van a bugyellárisában, mint a másiknak. Az én leányom tudatában van ártatlanságának és a nyilvánosság előtt is kijelentette, hogy aláveti magát orvosi vizsgálatnak, hogy érintetlen. A királyi ügyész urnák joga van a vádlottat terhelni, de szegény leányom becsületét, mint tanúét, akinek egyebe sincs a becsületénél, megtámadni és oly tanuk vallomása alapján, akikkel leányom haragban van, — nem gentleman-dolog. Nagy Bálint. A frankfurti „csodaszer." — Vita a tudományos világban. — A tudományos világ1 és a gondolkodó laikus közönség egyik meglepetésbe esik a másik után az Ehrlich-féle 606. számú szerrel. Először világgá boc^tják a hirt, hogy specifikus szere ez a vérbajnak. Azután kitetszik, hogy álomkórosok föltétlen orvosságának készült, ma pedig Ehrlich tanár maga egy előadásában váratlanul bejelentette, hogy a 606 jól gyógyítja a — maláriát is. Aki foglalkozott orvostudománynyal, sőt még aki csak a müveit ember érdeklődésével olvasott bizonyos népszerű tudományos iratokat, megdöbben ezen a jelenségen. Hogyan, hát lehetséges olyan gyógyszer, amely tiz különféle bajnak is — különleges orvosszere? Hát tudományosság az, amely ötletszerűen ma ezt hirdeti, holnap azt, sőt amazt is? Meg kell állapitanunk, hogy ma már nemcsak a francia és angol orvos-világ, hanem a magyarnak nagyrésze, sőt sokan Németországban is rendkívül tartózkodóan kezdenek viselkedni az Ehrlich-féle gyógyszerrel szemben. E tartózkodásra az ügy tudományos előzményein kivül alapos okok vannak: 1. Ehrlich magatartása a prágai birálattal szemben. A frankfurti csodaszerész először visszautasította a prágaiak kritikáját s azt alaptalannak minősitette. De pár napra e nyilatkozata után maga is közölte az orvosvilággal, — persze nem nyilvánosan, hanem bizalmas levélben — hogy idegbajosokat, gerinc-; és agybetegeket ne oltsanak be a szerrel. 2. A szer veszedelmessége. Eddig Ehrlich ezt tagadta s más okokkal próbálta magyarázni. Ma már elismeri, hogy a szer veszedelmes, de — mondja— ez relatív fogalom. 3. Eddig azt hirdették, hogy a legsúlyosabb esetekben használ a szer legföltünőbben. Most Ehrlich azt mondja, hogy „nem ellenzi" (?) a szer alkalmazását súlyos betegeknél, de ha aztán baj történik, akkor ne mondják, hogy annak oka az ő szere, 4. Meg van állapítva, hogy a szerrel beoltottak közül sokkal többen estek vissza a betegségbe, mint amennyiről eddig a nyilvánosságnak tudomása van. 5. Megdöbbenést kelt az is, hogy Ehrlich, aki csak vegyész s aki eddig szerének hatását is csak orvosok és tanult pathológusok utján tudta kipróbálni, most maga osztogat tanácsot és utasítást olyan dolgokban, amelyekkel sohasem foglalkozott. Innen van aztán, hogy utasitásai nem egyszer ellentmondanak s egy-egy esetben nem is baklövés nélkül valók. 6. Ehrlich kijelentette, hogy^ csak közkórházaknak és pedig ingyen adja a szert, ingyen kezelés és tanulmányozás céljából, mert az a közforgalomnak még át nem adható. így állt az ügy két hónap előtt. Meg van állapítva, hogy Ehrlich ennek dacára is egész sor magánorvosnak is küldött szert s hogy az orvosok nagy része első perctől fogva drága pénzért végezte a kísérleti beoltásokat, végezetül pedig fokozni fogja a bizalmatlanságot három betegségnek e „csodaszere" ellen a legújabb eset, melyről alább szólunk s melynek folyamán Ehrlich egy temesvári orvosnak olyan utasítást adott, amelylyel ő, a chemotheraphiának ujabban különös szóvivője, szerét rövid uton szérummá alakítja át. Erről, azt hisszük, sok szó lesz még a tudományos világban. Ehrlich előadása. Königsbergből táviratozzák: A természetvizsgálók mai gyűlésének dermatológiai és syphilidológiai osztályában Ehrlich tanár nagyérdekü előadást tartott uj szeréről. Ehrlich tanár szerint-szerének két fontostulajdonságaagyorsreakció és rohamos gyógyulás. Azonban a kezelés épen nem egyszerű. Nem szabad a beteget a befecskendezés után szem elől veszteni, sőt ellenkezőleg, hónapokon, sőt. éveken át meg kell figyelni. A szer enyhiti a betegség fájdalmait., viszont a befecskendezés fájdalommal jár. Ehrlich ugy vélekedik, hogy a fájdalmak a nem megfelelő adagolásban lelik magyarázatukat. Vannak, akik veszedelmesnek mondják a 606-ot. Ez a fogalom relativ. Áll ez a kloroformra is, amelynek veszedelmessége a páciens egészségi állapotától függ. A 606 hatását több esetben kell kipróbálni, tízezer kezelés nem sok erre, húszezer eset megfigyelése még célravezetőbb. Elmondta Ehrlich, hogy négyszáz befecskendezésről kanott eddig jelentést és azt látja, hogy a súlyos következmények egyre ritkábbak. Csak nagyon kevés páciens halt meg a 606 befecskendezése után és ezek az esetek majdnem kivétel nélkül olyanok, mikor az idegrendszer nagyon súlyos zavaraival állott szemben az orvos. Ehrlich nem ellenzi, hogy súlyos betegeket is kezeljenek szerével, de figyelmeztet, hogy akkor a végzetes következményt ne irják a 606 terhére. Súlyos paralizis esetén nem ajánlja a szer alkalmazását, ép ugy szívbajosoknál sem, mert ilyen esetekben a 606 halált okozhat. A legfontosabb most a szer technikájának kitapasztalása. Említést tett Ehrlich arról is, hogy az eddigi kísérletek szerint a 606 kedvező eredményt ért el maláriásokon. Érdekes eset Temesváron. Temesvárról táviratozzák: Tänzer Ernő dr, a temesvári közkórház osztályorvosa, rendkívül érdekes kóresetet mutatott be a temesvári szakköröknek a temesvári állami gyermekmenhelyen. Ez rendszerint csak zsidóknál fordul elő és abban áll, hogy a gyermekek fél éves koruk után fejlődésükben kezdenek visszamaradni, látásuk gyöngül, látó-idegük sorvad, a szemfenéken fehér alapon egy kis megypiros folt jelenik meg, a látás folyton rosszabbodik, e tünetekhez görcsök, majd hüdések társulnak s a gyermekek egy és fél éves korukban elhalnak. A betegséget először Sachs amerikai orvos irta le, ldiotia amaurotica familaris-nek nevezve el s e betegségből a világirodalomban eddig csak 58 eset van közölve. Minthogy a gyermek atyja vér bajban szenved s vérvizsgálattal ugy az anyán, mint a gyermeken szintén vérbaj volt konstatálható, a gyermek szülei fölmentve Tänzer dr-t minden felelősség alól, fölkérték, hogy gyermeküket oltsa be az Ehrlich-féle gyógyszerrel. Minthogy a Sachs-féle betegséget nem elsősorban lues okozza, minthogy továbbá a látóideg sorvadásánál rendkívüli óvatossággal kell az összes arzénpreparátumokat alkalmazni, Tänzer dr Ehrlich tanárhoz fordult tanácsért. Ehrlich tanár táviratilag azonnal azt válaszolta, hogy a súlyos beteg gyermeknél az injekció veszélyes lehet. A szülök erre elvesztették bátorságukat, haza akartak utazni. Tänzer dr azon biztos hitben, hogy Ehrlich tanártól bizonyára részletesebb utasítást fog nyerni, nem bocsátotta el őket. Másnap éjjel tényleg megjött a következő távirat: Ajánlom, hogy a gyermek előbb előkezelésképen egy 606-tal sikeresen kezelt egyéntől szigorú antíseptikus kautálék mellett nyert szérumával oltassék be s e szerrel direkte csak később inficiáltassék. Tänzer dr e fölhatalmazásra a gyermeket fölvétette a közkórházba, a gyermek kezelését elvállalta, az embérvérből előállítandó an" tiluetikus szérum készítését megkezdte s a, gyermeket a szérum elkészülése után szakkörök előtt a legközelebbi jövőben be fogja oltani. Az eset annyival érdekesebb, hogy alkalmat szolgáltatott az első antiluetikus szérum-kezelésre. Ehrlich tanár részletes tudósítást kért az esetről. A miniszterelnök Bécsben. Bécsből táviratozzák: Héderváry Károly gróf miniszterelnök a ma délelőttöt az időközben szintén Bécsbe érkezett felesége társaságában a Magyar Házban töltötte. Délelőtt tizenegy órakor magánjellegű látogatásokat tett. Tizenkét órakor fogadta Albori Jenő báró gyalogsági tábornokot, majd egy órakor részt vett azon a reggelin, melyet Csirszky német nagykövet a német császár tiszteletére adott. Este a miniszterelnök az udvari ebéden vett részt.