Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-22 / 102. szám

8 DÉLMAQYARORSZAO 1910 szeptember 21 Apások alkonya. * Nincs lebilincselőbb és élvezetesebb mulat­ság Párisban, mint egy séta a boulevardokon kivált az esti órákban. Az idegen szinte végi telennek találja az egymásba torkoló körút, részleteket, a párisi tudja, hogy másfél óra alatt a népes boulevardokat kényelmesen végig lehet járni. A párisi utcai élet minden jelleg­zetessége, a forgalom szédítő arányai, a reklám hihetetlen sokfélesége, a jövők és menők tár­sadalmi, egyéni, faji és ruházatbeli sokfélesége hasonlíthatatlanul megkapó zsivaj- és szín­harmóniává olvad itten. Mostanában sok szó esik a párisi apasokról, a pesti jásszok szгjnamellóki rokonairól. Egynéhány véres rablótámadás és különösen a Liabeuf esete révén a párisi utca apró betyárjaiból, ama bizonyos hölgyecskék mindenre képes „vé" delmezői"-ből egyszerre rettegett szörnyetegek lettek. Liabeuf volt az, aki, mikor egy razzia alkalmával a rendőrök le akarták tartóztatni, a kabátujja alá rejtett hegyes szegekkel kivert karpáncéllal védekezett, egynéhány rendőrnek dulakodás közben kiszúrta a szemét, szétron­csolta a tüdejét, egy biztost pedig revolverlö­vésekkel megölt. Ezt a vérengző fenevadat pár hónappal ezelőtt lefejezték, de a párisi csőcse­lék majd hogy ki nem szabadította, mikor a vesztőhelyre vitték. Egyszóval: a párisi utca romantikájának ezt az utolsó maradványát is eltörülni készül a rendőri buzgalom. Egyelőre egy magyarizü büntetési eszköz alkalmazásáról van szó : de­resre fogják húzni a kézrekerülő apasokat és az ólomgolyós kilencágú macskával fogják rá­juk olvasni a huszonötöt. Angliában ez a kor­bács valóságos csudákat müveit a nyolcvanas években, amikor Londonban a rablások és ut­cai késelések napirenden voltak. Ezek a fenyí­tések természetesen nem a nyilvánosság előtt mentek véghez, hanem a börtönök elzárt ud­varain. A nagy boulevardok szerényen meghúzódó náplopóiból fajultak el ezek az apasok a párisi kültelkek és az éjjeli magány óráinak rémeivó. Most se lőhet őket egységesen jellemezni. Van közöttük uri modorban föllépő szélhámos és a Victor Hugó truandjaira emlékeztető bandita. Amazokafélvilági hölgyek társaságában tenyész­nek, mint védők szerepelnek és végső sorban zsa­rolásból élnek, bár némelyiküknek rendes üzleti, vagy hivatali foglalkozása is van. Ez a kategória züllik le többnyire az apasok előkészítő-tanfolya­mát képező csavargóvá, melynek tipusa benépesíti a Montmartre-negyedet, elözönli a különböző hírhedt korcsmákat s farkasszemet néz a revoiveres-rendőrök csapatával. A harmadik stádium a valóságos apas, a truar.dok ivadéka. Ezek már bandákká és törzsekké verődnek össze, saját törvényeik, saját szokásaik van­nak, ruházatuk, nyelvük is megkülönbözteti őket a dolgozó köznép fiaitól. Nappal ott heve­résznek férfiak és nők vegyesen, a párisi sán­cok árkain és töltésein, alvással, kártyázással vagy birkózással töltik az időt. De amint beáll az éj, kegyetlen, vérszomjas bestiákká változ­nak. Sivitó füttyjelzéseik verik az éj csöndjét. Megvannak a saját hivó, intő ós egy-egy sike­rült, fogástjelző füttyeik. Most aztán külön uj törvénynyel készülnek véget vetni a legendaszerü apas-világnak, mely kezdte elhomályosítani Párisnak, mint a világ legkedvesebb és legmulatságosabb városának vonzóerejét és jóhirét. Igaz, hogy az ameri­kaiak, akik az év minden szakában tízezrével árasztják el Párist, az apas-rettegésből is külön élvezetet csiholtak, fegyveres titkosrendőrt véve az automobiljukra a soffőr mellé a mont. martrei éjjeli kirándulásokhoz, de azért a közvé­lemény már belenyugodott abba, hogy az apasok ellen külön törvényt kell alkotni, mely deresre húzza az „Artister d'Autervilliers" legényei mellé a vársáncok tündérét, a „Casque d'or"-t is és végigtáncoltatja rajtuk a kilencágú vas­macska ólomgolyócskáit. Leány-ekszport Oroszországba. — Leleplezett keritönő. — (Saját tudósítónktól.) Rövid idő óta uj irányt vett Magyarország legszomorúbb kiviteli cikke, a hungara: feketelelkü, ocsmány keritők ujab­ban Oroszország felé terelik a szerencsétlen leányokat. Az anyagot természetesen Budapest szolgáltatja, — főként — innen verbuválják az éjszaka leányainak szánt táncos-, sőt énekes­nőket, innen csalják el nagyszerű, káprázatos Ígéretekkel Moszkva, Irkuck, Nisnij-Novgorod büntanyáira gyanútlan leányok százait. Pár hete garázdálkodik Budapesten egy lélek­kufár-asszony. Egyenesen Oroszországból jött s állandóan ott lézengett artista-körökben. Róza Klinek név alatt ismerték némelyek, mások viszont Róza Notarszkynak. A Ieánykeres­kedőnő ugyanis álnévén grasszált. Megismerke­dett a Beketow-cirkusz balletkarának pár tag­jával s égig földicsérte az oroszországi artista­viszonyokat : — Oda kéne maguknak kimenni; ott van még művészet. Ott ujonganak még a művé­szetért. Kábitotta-csábitotta a szegény gyanútlan leányokat, akiknek fogalmuk sem volt róla, hofy minő természetű az orosz gavallérok mű­kedvelése, persze tévedésben voltak a „mű­vészet" felől is, amelyet szolgáltatniok kel­lett volna. A leányok hajlandók voltak kö­vetni Rózát, aki egy moszkvai mulatóhely számára „csinált" balletkart. Két nővért, Deák Magdát és Deák Rózát — mind a ketten a Beketowban táncolnak — annyira beháló­zott, hogy leszerződtek. Arra is vállalkoztak, hogy a huzódozókat rábeszéljék az ügyre. A vá­rosligeti (íref/oríís-vendéglöben folytak a tárgya­lások, ott is történt megállapodás az eluta­zásra vonatkozólag. A keritőnő azonban — szerencsire, idején még — pórul járt. A Deák­leányok átláttak a szitán és irgalmatlanul le­leplezték Róza Klinek-Notarszkyt. A muszka hölgy ugyanis Írásbeli szerződést igért a leányoknak. ígérte egy nap, két nap, egy hé­tig, a szerződés azonban csak nem akart meg­valósulni. Pénteken este együtt volt megint a társaság Gregoritsnál. Itt aztán bevallotta az asszony, hogy ő szerződést nem is ad. — Csak jertek velem! — mondta tört német nyelven, —> majd Moszkvában megkapjátok a szerződést. Erre már a napnál is világosabb volt az a tény, hogy egy közönséges keritőnővel van dolguk. Deák Magda aztán leloplezte az asz­szonyt. — Maga nem tisztességes nő, — mondta a leány, — én magát fői fogom jelenteni. Az asszony védekezett, de ez csak rontott a dolgon, mert előkerültek a csinos selyem­napernyők és alaposan eldöngették a muszka nőt. Ettől fogva el is tűnt, nyomtalanul. A Beketow-balletkar természetesen nem hagyta annyiban a dolgot, Báron Rozália balietmes­ternő nyomban följelentést tett a keritőnő ellen a főkapitányságon, ahol megindult az eljárás. Vitális Szegeden. Vitális ma délután érkezett meg Budapest­ről. Lakkcsizmáján hangosan Csengett a sarkantyú, angol bricsesze jól állott görbe lábaihoz és előkelően simult vadászkabátja kis, satnya melléhez. Haja vörös volt. Az egyedüli, ami félelmet idézhet az emberben elő. Láto­gatásait hét órára befejezte és azután egyszerre beszökött a szerkesztőségbe. Miután revolverének zálogcédulájával meg­fenyegetett mindenkit, helyet foglalt szemben az Íróasztalokkal, nyugodtan rágyújtott egy médea-szivarra és beszélt: — Első vizitem, mint jól nevelt gentleman­hoz illik, természetesen a rendőrségnek szólt. Ott Somogyi Szilveszter dr főkapitányt keres­tem föl, aki a szokott udvariassággal fogadott. Arra kért, hogy maradjak végleg ott, de mi­után nem-mel feleltem, kikísért az ajtóig és megköszönte a figyelmemet. — Utána Lázár György dr polgármestert ke­restem föl a városházán. A polgármester meg­ígérte, hogyha elfognak és fölakasztanak, a Csillagban állit szobrot nekem. Ezután árnyé­komba burkolóztam és kétszer végigmentem a Stefánián, de miután az üres székeken kívül senkit sem láttam, kimentem a korzóra. Árnyé­komat sokan bámulták és végre ma estére randevút kaptam egy kis nőtől. Miután disz­krét fiu vagyok, nem árulom el a nevét. — Unatkoztam — apropos, miértjjnincs Sze­geden szórakozóhely? — hát fölkerestem ott­honában néhány színésznőt. Hazamentem a szállóban levő lakásomra és átöltözködtem. Árnyékomat levetettem, felhőbe burkolóztam és elvágtattam egy gummitalpason Felhő Rózsihoz. — A művésznő igéző pongyolában fogadott. Mindjárt megismert. Elém rakta az összes ék­szereit és csak az életéért esengett. Majd megkínált uzsonnával. Hozzáfogtam hát a gyű. mölcsevéshez ós vígan kertészkedtem. Fodor Ellánál már másként ütött ki a vizit. Őnagy­sága ugyanis nagyon sietett, mert ma este nagy szerepet kreál, mint mindig, igen jól. — Honnan tudja ezt ? — kérdeztük most a látogatónktól. — Egy betyár mindent tud, — felelte Vitá­lis. — És tudja, mivel rázott le a nyakáról ? Elküldött Kender Paulához. Azt mondta, hogy minél tovább maradjak nála, hátha ma este nem tud majd ijedtségében jól játszani. Miután én modern betyár vagyok, erre nem vállal­koztam. Inkább újra kimentem a korzóra, ahol a kis leányok annyira elbájoltak, hogy kényte­len voltam megszökni. És egyenesen idejöttem. Kérem, irják meg, hogy szórakozni jöttem. Es­tére elmegyek és mulatok egyet Hani Kálmán bandájával ós reggel már Nagyváradon leszek, hogy megnyugtassam a csendörséget. Kérem» küldjék a lapjukat címemre: Berettyóújfalu, má­sodik nádas. De tiszteletpéldányként. Mire leírtuk Vitális cimét, a betyár eltűnt Szegedről. —de. NAPI HÍREM Koleraellenes intézkedések Szegeden. Somogyi, Szilveszter dr főkapitány intézke. dett, hogy azokat a munkásokat, akik kolerás vidéken dolgoztak, ugy a rókusi, mint a do­rozsmai állomáson megvizsgálják s pár napig orvosi megfigyelés alatt tartsák. Mohácsról, a kolera főfészkéből, csütörtökön egy szénnel meg­rakott teherhajó fog Szegedre érkezni. A fő­kapitány intézkedett, hogy ezt a hajót ne engedjék át a város határán, hanem veszteg­zár alá helyezzék. Lázár György dr polgár­mester a hajó érkezéséről távirati jelentést tett a belügyminiszternek. Az óvóintézkedésekről egyébként a szeged1 rendőrkapitányság a következő jelentést adta ki: „A kolera ellen való védekezés tárgyában, tekintve, hogy sok dorozsmai ember van a dunamenti községekben kubikos és téglaverő munkán, akiket a dorozsmai rendőrség szemé­lyesen ismer, megállapodás alapján ugy a Szeged-Rókus állomáson, mint a szegedi földön levő dorozsmai állomáson is, a szegedi rendő­rök mellett egy-egy dorozsmai rendőr is szol­gálatot teljesit a fenyegető veszedelem idejére. A Dunagőzhajózási Társaság 6513. számú uszályhajója, Mohácson ezelőtt tizenöt nappal szénnel megrakodva, közeledik a Tiszán Sze­ged felé. Tekintve, hogy épen a mohácsi szén­telepen, az ottani munkások közt volt a leg­több koleraeset, a polgármester sürgönyileg fordult a belügyminiszterhez, hogy a Tisza vizének esetleges megfertőzése ellen intézked­jék. Addig, amig az intézkedés megtörténik, a Dunagőzhajózási Társaság a Tiszán, valószínű­leg Zenta alatt, lehorgonyoztatja a Titelben néhány napig már vesztegelt hajót. Zenta elöl­járóságát is értesítettük a helyzetről. A hajót egyelőre a város területére nem engedi a hatóság." Somoskeoy szabadsága. (Saját tudósítónktól.) Ma délben az a verzió terjedt el Budapesten, hogy Somoskeoy Gézát) aki ellen felesége, Kovács Ilona lopás, zsarolas és rablás miatt vádat emelt, szabadlábra he­lyezték. Későbben kiderült, hogy ez a hir nem felelt meg teljesen a valóságnak, mert Somos-

Next

/
Thumbnails
Contents