Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-22 / 102. szám

22 DÉLMAQYARORSZAO 1910 szeptember 21 Az egybegyűltek lelkesen kiáltottak 161 a császárral és azután viharosan, percekig tartó hoch!- és hurrái-kiáltásokkal éltették a német császárt. A beszédet szűnni nem akaró ujjon­gás és Heil-kiáltás kisérte és a lelkesedés rend­kívül nagy volt. A német császár kezet íogott azután a polgármesterrel, aki erre bemutatta neki az alpolgármestereket és a községtanács elnökségét. A császár a bemutatottak mind­egyikével néhány szíves szót váltott. Látogatás a királynál. Bécsből táviratozzák: Vilmos császár ma délelőtt meglátogatta Ferenc József királyt. A látogatás körülbelül egy óráig tartott. Dezsöné a német nagykövetnél. Déli egy órakor Tschirschki bécsi német nagykövet Vilmos császár tiszteletére dezsönét adott, melyen Vilmos császár, Ferenc József, Ferenc Ferdinánd trónörökös és Frigyes fő­herceg is részt vettek. Megjelent a dezsönén Khuen-Héderváry Károly gróf, magyar minisz­terelnök is. A császár a magyar kiállításon. Bécsből jelentik: Vilmos császár ma délután félőt órakor kiment a bécsi nemzetközi ki­állításra és öt órakor megtekintette a kiállí­tás magyar pavillonját. A császár fogadására a magyar kormány képviseletében Kazy József földmivelésügyi államtitkár, Moldovány Sándor miniszteri fogalmazó kíséretében jelent meg­Százharmincnyolc agancs. Hogy valamiképen kétségben ne maradjunk a béllyei vadászatok eredménye iránt, félhiva­talos tudósítást kaptunk Vilmos császár vadász­szerencséjéről. Megtudjuk a tudósításból, hogy Vilmos császár a háromnapos cserkész-hadjárat alatt a következő szarvasokat lőtte: egy tizen­kétagancsost, három tizennégyagancsost, négy tizenhatagancsost és egy husz-agancsost. Vagyis összesen százharmincnyolc agancsot hozott a császárnak a béllyei kirándulás, amely, a félhivatalos szerint, egyébként is tele volt vígalmasan szép részletekkel. így az egyik tizenhatagancsost a császár kissé magasan találta, mire a tiszteletlen állat elfutott és elő se került többet. Becsületére legyen azonban mondva, hogy a lövés után térdrebukott, bizo­nyára felséges üldözője iránti hódolatból. A két utolsó cserkészés története se minden­napi. Ez egy hatalmas, tizenhatagancsosnak szól, mondja a félhivatalos, de, sajnos, őfelségé­nek ez alkalommal kevés vadászszerencséje volt és ez a cserkészés tulajdonképen ered­ménytelen maradt. Izabella főhercegasszonyra ez este ritka vadászszerencse mosolygott. A főhercegasszony ez estén, röviddel az el­utazás előtt, egész rövid cserkészésen volt Gladaricában, ahol Szent Hubertus a Vilmos császár által e hó tizenhetedikén megsebesített beteg szarvast vezette puskacsöve elé. A szarvast őfensége jól irányzott lövéssel le­teritette és konstatálható volt, hogy ősszarvas a szónak valódi értelmében, ugy a testi erejét, mint a hatalmas agancsozatot tekintve. Oly példány, amely minden eddig látottat fölülmúl és aminőt valószínűleg hosszu-hosszu ideig nem fognak találni. Ez az esemény természetesen általános, nagy örömet keltett — már tudni­illik a vadászok körében — és evvel az öröm­mámorral szivében távozott a felséges vendég Karapancsáról. Közös minisztertanács. Bécsből táv­iratozzák: Holnap délelőtt tiz órakor közös minisztertanács lesz, amelyen az elnöklő Aehrenthal gróf közös miniszteren kivül résztvessnek: Schönaich hadügyminiszter, Burián báró közös pénzügyminiszter, Kliuen­Héderváry gróf és Bienerth báró miniszter­elnökök, Lukács László pénzügyminiszter és MontecuccoU ellentengernagy. A közös konferenciát még holnap be is fejezik. Napi­rendjén a delegációk elé terjesztendő javas­latok szerepelnek. Megtámadott mandátumok. A Kúria első választási tanácsa ma folytatta a Szabadka II. kerületében munkapárti programmal meg­választott Janiga János dr mandátuma ellen benyújtott petíció tárgyalását. Telétleni Ármin dr, a megtámadott képviselő védője, folytatta tegnap megkezdett beszédét és a petíció eluta­sítását kérte. Ezenkívül, minthogy az ellen­jelöltnek, Mukits Simonnak négyszázhatvan­három szavazata inficiálva van, a vizsgálat el­rendelését kérte arra nézve, hogy Janiga tulaj­donképen nem hatvannyolc, hanem ötszáz­harmincegy szavazattöbbséggel győzött. A Kúria határozatát pénteken délben hirdeti ki. A II. választási tanács a Mnzslay Gyula kép­viselő ellen benyújtott petíció tárgyalását foly­tatta. Gábor Illés dr, a megtámadott képviselő védője, terjesztette elő védelmét. A megtáma­dott választási elnökre, Hanzély Mártonra nézve előadja, hogy Hanzély, aki árvaszéki el­nök, mindig függetlenségi érzelmű volt. Majd egyenként cáfolta a védő a petició állítását s kérte a kérvény elutasítását. Azután Feledi Jenő dr, Hanzély választási elnök védője be­szélt. A tárgyalást folytatják. A cseh-néinet megegyezés. Prágából jelen­tik: A tegnapi megegyezés után remélni lehet, hogy a csehországi tartománygyülésnek most következő ülésszaka eredményes lesz. Azt hiszik, hogy lehetséges lesz a tartományi bi­zottságot megalakítani, a pénzügyi kérdéseket elintézni és a németek kívánságának meg­felelően a tartományi bizottsági állásokat szaporítani. A helyzet súlypontja most termé­szetesen a nemzeti politikai bizottságban van. A tartománygyülés szeptember 27-én tartja legközelebbi ülését. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 22, csütörtök Gül Baba. „ 23, péntek: Gül Baba. „ 24, szombat-. Bilincsek. „ 25, vasárnap d. u.: Falurossza. „ 25, „ este: Az obsitos. (Díszelő­adás.) A szegődi színházbérlet. A legtöbb vidéki városban szeptember hu­szonnegyedikén kezdik meg az 1910—11-iki színházi évadot. „Kevés város van olyan, ame­lyik ne dicsekedve adná ki a bérlők névsorát. ..", irja ebből az alkalomból egyik aradi lap. Szegednek bizony, sajnos, nincs oka dicsekedni a színházbérlettel. Mert igaza lehet az aradi lapnak, hogy kevés olyan vidéki város van., amely ne dicsekedhetnék a bérlők névsorával, de Szeged ezek közé a kevés vidéki városok közé tartozik. Magyarországnak a főváros után leg­nagyobb városa, amely hívatva volna Délma­gyarország kultúréletének vezetője lenni, meg­közelítőleg sem rendelkezik azzal a színházi közönséggel, mint a nálánál félakkora kis vi­déki városok. Szomorú igazság, de így van. Ha igaza van annak az elmés mondásnak, amely az emberek kulturáját az elfogyasztott szappan mennyiségétől teszi függővé, akkor sokkal több joggal tekinthetjük egy város kulturélete fok­mérőjének a színházlátogató közönséget. És ha elfogadjuk ezt az igazságot, akkor el kell fo­gadnunk azt az igazságot is, hogy a legnagyobb vidéki város a magyar kulturvárosok között nagyon utolsó helyet foglal el. Nézzük csak a vidéki városok szinházbér. letét. A nagyváradi színházban, amely, ugy hisszük, vezet ebben a tekintetben is, mint sok másban, a bérlet ebben az évben száztíz­ezer koronát tesz ki. Pedig a nagyváradi Szigligeti-szinház sokkal kisebb, miut a sze­gedi. A debreceni színháznak is körülbelü' ugyanilyen bérlete van. Pedig a jó deb­receni civísek és civák ugyancsak nem vádolhatók meg kulturális törekvésekkel. Deb­recen után tudomásunk szerint Arad követke­zik, amelynek szintén jóval kisebb a színháza, mint Szegedé. A „kis modern Babylon", mint ahogy szeretik nevezni városukat az aradiak, szintén közel jár a százezer koronás színház­bérlethez. Sorra következik Arai után Temes­vár, amelynek erős riválisa Miskolc, az ő hatvan­hetvenezer koronás színházbérletével. Mily messze van ezektől Szeged?! Előtte áll még Kassa, Kolozsvár, sőt Székesfehérvár is. Ezután következik csak Szeged, egy szinte hihetetlen bérletösszeggel: harmincezer koronával. Még jó jelenségnek kell neveznünk, hogy ezzel az összeggel ily hátul áll Szeged. Tehát körülbelül csak a tizedik helyen áll Szeged. A legnagyobb magyar vidéki várost nyolc-kilenc jóval kisebb város megelőzi. Hogy miért? Erre igazán bajos felelni. Szeged gazdag­város, szereti a jelenlegi színtársulatot, amely­nek sok tagját vallja kedvencének. Megkérdeztük Almássy Endrét, hogy mi az oka a feltűnő csekély bérletnek. Rezignáltán felelte az igazgató: — Nem tudom, mi az oka a kis bérletnek, de azt tudom, hogy a szegedi színház jövedelme is ugy viszonylik a többi vidéki szinház jőve­delméhez, mint a bérlet. Az okot tehát aligha kereshetjük a színtár­sulatban. A szegedi színháznak kétségtelenül épen ugy meg vannak a hibái, mint minden vidéki városnak. Egyszerű, ódon díszletei, hiányos énekes személyzete és egyéb hibái erős kri­tika tárgyává tehetők, de viszont drámai — különösen a női — együttese elsőrendű. A férfi és női kórus is megállja helyét. És amit legelőször kellett volna említenünk, a szeged; színháznak van az ország legdrágább vidéki primadonnája. A közönség szeretete igazolja, hogy Felhő Rózsi képességei arányában kapja az évi tizenhatezer korona fizetést. És a szegedi színtársulatnak van egy Nyáray Tó­nija is, aki pedig az ország legjobban fizetett buffója. Ily nagyfizetésü művésze nincs a vi­déknek, de azért bizonyos, hogy senki sem sokalja ennek a sokoldalú univerzális te­hetségnek a tízezer korona évi fizetést. Olyan tagokkal rendelkezik tehát a szegedi szintársulat, akikkel ugyancsak meg lehetne hódítani a közönséget. A jelen tehát nem adott igazat néhai Makó Lajosnak, a tavaly elhunyt kitűnő szegedi igazgatónak, aki azt hitte, hogy több elsőrendű tag közreműködésével meg lehet törni a szegedi közönség közönyösségét. Joggal lehet a művészet iránti közönyösséggel vádolni az olyan közönséget, amely harmincezer koronás bérletet tud csak csinálni. Nem Almássy védelmére irjuk e sorokat, de ha a közönség és a sajtó elfogulatlanul akarja hirálni a szegedi szinház működését, lehetetlen elsiklani a fenti szám fölött. b. I. * Kállay Jolán Nyitpán. Kállay Jolánról, a sokat hányatott zseniális prímadonnáról min­denki ugy tudta eddig, hogy valahol Oroszor­szágban keresi a csengő babérokat. Ugylátszik, a primadonna időközben megunta Moszkva és Pétervár orfeumait, legalább erre vall az a kö­rülmény, hogy leszerződött egy harmadrangú társulathoz — Nyitrára. Valamikor az elsők között is első volt, most pedig kénytelen be­érni a felvidéki közönség tapsaival, egy egé­szen kicsi, jelentéktelen színtársulatnál. Egyéb­ként nem is olyan gyönge a Szabó Ferenc tár­sulata. Néhány ismert színész és színésznő is van közöttük. íme a névsor: Kállay Jolán szubrett primadonna, Bándy Rózsi koloraturénekesnő, Füredi Ilonka éne­kes naiva, Sz. Hervai Erzsi drámai hősnő, Se­bestyén Irma énekesnő, Róna Rózsi szende, naiva, G. Székely René komika, anyaszinésznő, Fekete Mariska, Till Irma, Pálfi Margit, Pintér Irma, Radványi Böske, Rédei Frigyesné karda­losnők és segédszinésznők. — Szabó Ferenc hős­szerelmes, Fodor Oszkár bonviván, Inke Rezső énekes-bonviván, Nagy Gyula opera- és operett­szerelmes, tenor. Barics Gyulajopera, operett és népszínmű bariton, Gulyás Menyhért operettbuffó, JusthGyula apa- és jellemszinész; Rédey Frigyes, Pintér István, Török Sándor, Fekete Béla, Réz József, Aczél Antal kardalosok és segédszi­nészek. * A színházi iroda birei. Szombaton ren­des bérletben is szinre kerül a Bilincsek, ez a nagyhatású dráma, amely a közönség páratla­nul meleg érdeklődésével találkozott a bemuta­tón. A szereplök ugyanazok maradnak, akik eddig voltak. — A legközelebbi bemutató Henne­guine és Weber, a fejedelmi jókedvüségéről híres francia irói cég uj bohózata, a Csitulj szivem lesz. Ezzel kezdte meg az idén az őszi szezont a Vígszínház, állandóan műsoron tartva, azóta is a darabot. Á főbb szerepeket Tóvölgyi Margit, Kende Paula, Várnay Janka, Juhászne, Almássy, Csíky, Pesti, Mihó játszák. — A Mu-

Next

/
Thumbnails
Contents