Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-22 / 102. szám

1910 szeptember 22 DEL MAGYAR OR SZAG 5 segítséget kértek a központtól és csak a segélycsapattai merészkedtek be tegnap a kukoricásba, ahol természetesen minden volt, csak Vitális nem. A háromszoros rablógyilkost tegnap óta ül<:őzik az aradmegyei csendőrök is. Ujabb jelentések szerint ugyanis Vitális átszökött Aradmegyébe és a kisjonői járásbeli Nagyzerind község' hatórában látták bujdokolni. Szombaton este rémült ábrázattal rohant be a községbe Ács György nagyzerindi parasztember. — Láttam Vitálist, — újságolta mindenfelé. — Lovagló csizma volt rajta, meg tizenhatos Lancaster volt a vállára akasztva. Mikor meglátott enaemet, rám emelte a puskáját. Ács hiradását először mesének mi nősítették, de csakhamar jelentkezett Türkösi Sándor is, aki szintén látta a haramiát. Erre aztán jelentést tettek a csendőrségnek, amely nagy apparátussal látott hozzá a nyomozáshoz. A vadászi, a gyulai, a tamásdi és a kisjettői csendőrök összefogtak és teuuap hozzáláttak József főherceg ágyai erdőjének fölkutatásához. Kossuth Kálmán csendörhadnagy és Kupccs kisjenöi járási őrmester vezetik az üldözést. Ellopott ékszeresláda. Tizenkétezer koronás lopás Szeged-állomásról. (Saját tudósítónktól.) A szegedi állomásfőnökség megbízásából ma délben Masa Gyula, Szeged-állomás raktárhivatalnoka följelentést tett a szegedi rendőrségen, hogy szeptember másodikán tizenkétezer korona értékű ékszert tartalmazó láda tűnt el a Temesvár felé induló 842. számú gyorstehervonat egyik kocsijából. Amikor a lopást észrevették, a Máv. a saját hatáskörében rögtön megindította a nyomozást, de eredménytelenül, mire az igazgatóság fölszólitására a szegedi állomásfőnökség ma a rendőrséghez fordult. A rendőrség részéről Szakáll József dr, a bűnügyi osztály vezetője, több detektivvel még a délután folyamán helyszíni vizsgálatot tartott. A vizsgálat során megállapították, hogy az ékszeresládát szeptember másodikán adta föl a Szegedi Kézműves Bank Szeged-állomáson. A láda negyvenegy kilogramm sulyu volt, vaspántokkal átfogva, négy sarkán vörös pecsétekkel, üvegjelzéssel és még külön kötözéssel ellátva. Érték és tartalom gyanánt tizenkétezer koronát érő ezüstnemii és ékszer volt megjelölve. Az ezüstnemüek a láda felső részében voltak elhelyezve, az alsó részében pedig egyéb ékszerek, de ezeknek a pontos leírását eddig még nem tudiák. Az ékszeresládát Szombathelyi Béla császári és királyi százados elvált felesége helyezte letétbe a Szegedi Kézműves Banknál, megőrzés végett. Szeptember elsején kiűzette a megőrzés diját s ugy intézkedett, hogy az ékszeresládát másnap saját költségére a bank indítsa útnak Temesvár felé, Szelinya György, a temesvári VI. hadtest vasúti osztályának parancsnoka elmére. A bank Szombathelyiné megbízása értelmében járt el és szeptember másodikán a föntebb leirt csomagolással és megjelölésekkel föladta az ékszeresládát Szeged-állomáson. A ládát a kriminális napon délelőtt tíz órakor szállították az állomás raktárházába, ahonnan azt délben a Temesvár felé egy óra tizenkét perckor induló gyorstehervonat 131.638. számú kocsijába helyezték. Dani István és Hódi József raktármunkások a rendőrségen ugy vallottak, hogy tényleg látták, amint az ékszeresládát a többi munkások kocsiba rakták. A szállítást Perl Mór és fia szállítócég eszközölte. Az ékszeresládának Temesvárra, a józsefvárosi pályaudvarra kellett volna megérkezni. Szelinya néhány nap múlva reklamált a temesvári állomásfönökségnél s ekkor derült ki, hogy a címére föladott láda meg sem érkezett. A temesvári állomásfőnök erre érintkezésbe lépett a •zegedivel s igy állapították meg, hogy az éktoeresládát valaki ellopta. A Máv. nyomozása azonban nem vezetett eredményre, most tehát a rendőrség vette a kezébe a dolgot. Eddig azonban a rendőrség sem tudott pozitív adatokat szerezni arra nézve, hogy a tettes és a láda hová tűnhetett el. A főkapitány a Szeged és Temesvár közötti helyiségekbe detektíveket küldött ki, akik most már az illető városok és községek rendörségével együtt vezetik a nyomozást. A föltevések szerint valószínű, hogy az ékszeresiádár, még Szeged-állomáson lopta ki a tolvaj a kocsiból. Ez annál is inkább megállja a helyét, mert a lopást csak olyan tolvaj követhette el, aki tudomással birt arról, hogy a Szegedi Kézműves Bankból nagyobb értékű ékszereket fognak elszállítani. A rendőrség másik föltevése ellenben azt tartja, hogy az ékszeresládát a Szeged és Temesvár közötti állomások valamelyikén lopták el. A Máv. egyébként előzőleg már az összes vonalakon köröztette a ládát. így tehát kizártnak tartják, hogy az elveszett volna. Bizonyos, hogy ellopták. A szegedi rendőrség táviratban értesítette az esetről a magyarországi valamint az ausztriai hatóságokat. Városy haldoklása. — Temessetek fűzek alá ... — (Saját tudósít ónktól.) Kalocsán, a nagy sárga érseki palotában szomorúság, halálos csönd van tegnap óta Nem állott be a javulás a nagybeteg Vürosy Gyula állapotában. Aggódva lesik lélekzését, figyelik mozdulatait az udvari papok és az összegyűlt rokonok: hátha, hátha még lehet segítség! Az érsek pedig félig öntudatlan állapotban fekszik. Ma reggel félnyolckor búcsúzni kezdett papjaitól és rokonaitól. Eleinte öntudatlanságában ugy képzelte az érsek, hogy Szegeden van. — Milyen rossz — mondta halk, szaggatott hangon — hogy Szegeden vagyok és itt kell meghalnom. Itt kaptam a bajt a midt évi katolikus nagygyűlésen. Ahogy vittem sok kilométer távolba a nehéz monstranciát. Az Ur Jézust vittem. Az ő akaratában megnyugszom. Mondták neki, hogy ne aggódjék. Otthon van, palotájában, hívei, szerető papjai között. Aztán visszatért öntudata. Horváth Győző kanonok volt mellette, hozzá szólott. — Ha meghalok — mondta — és roszszabb dolgotok lesz, ne törődjetek a múlttal, dolgozzatok az egyházmegyéért s gondoljatok rám szeretettel. Aztán az öcscsétől, Városy Károlytól bucsuzott. Átölelte és szeretettel beszélt öcscsének gyermekeiről. Aztán unokaöcscseit akarta látni és kezet fogott Városy Károlynéval, akinek gyakran volt vendége, ha Budapestre utazott. Amint a család tagjai elmentek, udvari papjaihoz fordult. Elbúcsúzott tőlük is és intézkedett temetéséről. — A kripta nincsen készen. Temessetek a temetőbe szomorú fűzek, virágok alá! Könyezve állottak ágya körül az udvari papok, a kanonokok, amíg az érsek megint Szegedről beszélt. Talán nem is öntudatlan állapotban már. Mindenki tudta, hogy a szegedi eucharisztikus körmeneten megerőltette magát az érsek és utána jelentkeztek először az asztmatikus rohamok. Talán, talán: már csak ez a vigasztalás és már siratják a jóságos főpásztort. Kalocsai jelentés szerint Városy Gyula érsek állapota egyre aggasztóbbá válik. Az érsek ma délelőtt magához hivatta hozzátartozóit s környezetét, mindenkitől különkülön elbúcsúzott és atyai tanácsokat adott testvéreinek. Az érsek intézkedett temetéséről is. Mikor látta, hogy környezete sírni kezd, így szólott: — A halál csak annak borzasztó, aki nem foglalkozott vele. A halál kapuja egy boldogabb életnek. A másvilágon viszontlátjuk egymást. Ujabb jelentés szerint az érsek állapota állandóan igen komoly. Orvosai, Hüntzner dr ós Kurz dr tegnap estétől kezdve gyakori morfiuminjekciókkal könnyítettek az érsek fájdalmain. Tegnap este aludt, de éjfélkor ismét heves rohamok fogták el. Körülbelül két óráig eszméletlenül feküdt az érsek ós öntudatlan állapotban folyton beszélt. Később elaludt, de reggel ujabb rohamokra ébredt. Délelőtt két izben is adtak morfium-injekciót, de az állapot nem javult és az orvosok nagyon aggódnak, hogy a szivburok-gyulladás katasztrófát okozhat. A papok állandóan a beteg ágya körül vannak. Vilmos Bécsben. — A császár a magyar pavillonban. — Mint Bécsből jelentik, Vilmos császár a mai délelőttöt a városháza meglátogatásával töltötte el. A látogatás célja az volt, hogy a császárnak megmutassák Maksch tanárnak Bécs város megbízásából készitett festményét, mely azt a történeti pillanatot ábrázolja, midőn Vilmos császár, körülvéve a német szövetséges fejedelmektől, a schönbrunni kastélyban Ferenc Józsefnek hatvanéves uralkodói jubileuma alkalmából a hü szövetségesek szerencsekivánatait fejezi ki. A városháza ünnepi díszt öltött. A főlépcső és a díszterem gyönyörűen föl volt virágozva. A császár fogadására megjelentek az összes községi tanácsosok, elöljárók és főhivatalnokok. A tiz órakor érkező Vilmos császárt Neumayer polgármester fogadta. A polgármester beszédében örömének adott ldfejezést a császár látogatása fölött. A felség megköszönte az üdvözlést, majd behatóan megtekintette a képet és tetszésének adott kifejezést. Beszéd a városházán. A német császár a városházán a következő beszédet mondotta : — Tisztelt polgármester ur! Tisztelt bécsvárosi képviselő urak! Fogadják legszívesebb köszönetemet a nagyszerű fogadásért, amelyben az imént részesítettek és a barátságos üdvözlő szavakért, amelyeket a polgármester ur hozzám intézett. A polgármester ur az imént közölte velem, hogy őfelsége székvárosának képviselőtestülete egyhangú határozatot hozott, amely szerint a körútnak egy részét, a Parkringet, rólam nevezi el. Idegen uralkodónak egészen rendkívüli megtisztelése ez és mélyen meghat engem, hogy Bécs város képviselete méltónak talál arra, hogy e szép város falai közt az én nevemet is megörökítse. Ha helyesen értelmezem e rendkívüli hódolat tartalmát, ugy egyrészt azt olvasom belőle, hogy a barátság és a rokonérzés benső érzelmeit akarja kifejezni, amelyek Bécs város polgársága és én köztem oly hosszú idő óta fönnállanak, (Megujuló Heil-kiáltások) amely mindenütt megnyilatkozik a barátságos köszöntésekben, midőn az utcákon kocsizom és a szép bécsi nők villámló és barátságos tekintetében. Oly dolgok ezek, amelyek megindítják és megkötik az ember szivét. Másrészt azt olvasom határozatukból, hogy Bécs város megemlékezett arról, hogy komoly időkben a szövetséges, csillogó fegyverzetben az önök legkegyelmesebb urának oldalára állott. (Hosszantartó viharos Heil-kiáltások.) Pedig ez a barátság és a kötelesség parancsa volt, minthogy e szövetség a világ javára átment mind a két nép meggyőződésébe és az életbe. (Viharos Heilkiáltások.) Kérem tehát önöket, legyenek közvetítői a legszívesebb köszönetemnek, melyért e rendkívüli megtiszteltetésért minden polgártársuknak és polgártársnőjüknek adózom. A legnagyobb súlyt adja azonban e megtisztelő határozatnak az, hogy fenkölt uralkodójuk életének nyolcvanadik esztendejében hozatott meg. Ezáltal rám nézve a visszaemlékezés még bensőbbé és szebbé válik (Heil-kiáltások), mert egyúttal emlékeztet uralkodójukra, kit önök hűségben és szeretetben tisztelnek, akire az én népem bensőséges és való tisztelettel néz és akire cn magam, mint atyai barátomra tekintek föl, (Viharos Heil-kiáltások) mint a megszemélyesített önzetlenség és kötelesség szimbólumára. Ezért Bécs város iránt való köszönetem mellé azt a benső óhajomat kapcsolom, hogy tetszék az Urnák az önök forrón szeretett és nagyr.'ibecsült uralkodóját még hosszú időig életbentartani, (Lelkes totssés)hogyáldottkezealatt e város tovább is békö#en fejlődhessék és önök még hosszú ideig hódolhassanak neki hűségükkel és szeretetükkel. Mindazon érzelmeknek, melyek szivemben hullámoznak és melyek az önök szíveit is áthatják, kérem, adjanak azáltal kifejezést, hogy kiáltsák együtt velem, hogy a nemes uralkodó, a forrón szeretett császár és király, szép császárváros ura, még soká, soká éljen ! És ugy ö, mint családja és országa, a mindenható isten kezében és védelmében maradjon. Őfelsége a császár és király liurrá 1 hurrá ! hurrá I