Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-21 / 101. szám

1910 szeptember 23 DÉL-MAGYARORSZÁG 3 A német császár Bécsben. (Saját tudósítónktól.) Vilmos császár ma reg­gel Bécsbe érkezett. A császár fogadására a2 ünnepiesen díszített pályaudvaron meg­ielentek: Ferenc Ferdinánd főherceg porosz ulánusezredének egyenruhájában, a Bécsben jelenlevő többi főhercegek,. Oberndorf gróf nagykövetségi tanácsos, a német nagykövetség tagjaival, a bajor ós szász követ a követségek tagjaival, Jaenisch porosz követ, Valentini polgári kabinetfőnök, Luncker katonai kabinetfőnök, a bécsi német konzul és a konzulátus, a német kolónia számos előkelő tagja. Délelőtt kilenc óra tizenöt perckor a király porosz tábornagyi egyenruhában Paar gróf főhadsegéd kiséretér ben megérkezett. Amidőn a nemét császár udvari különvonata a pályaudvarra érkezett, királyunk a szalonkocsi ajtajához ment, ahon­nan Vilmos császár osztrák-magyar tábornagyi egyenruhában szállt ki. Az uralkodók szívélye­sen kezet fogtak, kétszer megcsókolták egy­mást és néhány percig élénken beszélgettek egymással. Ezután Vilmos császár bemutatta kíséretét, majd a főherceghez lépett, akik egy sorban állottak. Vilmos császár elsősorban Ferenc Ferdinánd trónörökösnek, majd a többi főhercegnek nyújtott kezet. Azután az ural­kodók rövid ideig Tschirscky német nagykövet­tel és Szögyény Marich gróf nagykövettel tár­salogtak, akik ép ugy, mint Brockdorff-Rantzau gróf budapesti német főkonzul, a fogadtatáson megjelentek. Délelőtt háromnegyedtiz óra felé a felségek kocsira ültek. Vilmos császár kirá­lyunk jobb oldalán foglalt helyet, mire a kö. zönség viharos örömnyilvánitásai és egy diákok­ból álló kar „Heil Dir im Siegeskranz" ének­lése közben elindultak Schönbrunnba. Bécsből jelentik: Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délután Bécsbe érke­zett, ahol a Magyar Hasban szállt meg. Később fia, Héderváry Sándor gróf társaságában Schönbrunnba hajtatott a német császár foga­dására. A schünbrunni császár-ünnepségek keretében Brockdorff-Ratdzau követségi taná­csos, főkonzul átnyújtotta a német császárnak szánt ajándékot, amely művészies kivitelben, márvány talpazattal, bronzból öntve ábrázolta Vilmos alakját német tengernagyi egyenruhá. ban. Az ünnepségek során a német császár Héderváry magyar miniszterelnököt az első osztályú vörös sas-renddel, Bárczy polgár­mestert pedig a korona-rendjellel tüntette ki­A schönbrunni ünnepségek után a német császár látogatást tett az uralkodóház tagjai­nal, majd a kapucinusok templomában meg­tekintette Erzsébet királyné és Rudolf sirját. Ezután a német császár a Magyar Házba haj­tatott, ahol Héderváry gróf magyar miniszter­elnöknél, aki ezidő szerint a király személye körüli miniszter is, leadta névjegyét. Az Ehrlfch 606 és Quéry széruma. —= Beszélgetés Róth Alfréd dr-ral. — Körülbelül két hete érkezett a hire annak, hogy egy francia orvos, Quéry dr, egy uj szé­rumot talált volna föl, amely annyiban is jobb Ehrlich szerénél, hogy nemcsak gyógyít, de teljesen immunizál is. Az amúgy is hihetetlen hir hitelét erősen le­szállította az, hogy az első hir óta semmiféle értesítés nem érkezett felőle, ami pedig, ha a "'r igaz s ennyire tökéletes, aligha történik meg. Egy hirlapiró beszélgetést folytatott Tö­rök professzor kiváló asszistensével, Bóth Al­fréd dr-ral, aki Frankfurtban Ehrlich mellett janulta meg az Ehrlich 606-tal való bánást. ?ybea még elmondta ujabb impresszióit is az Khrlich-szerrőí. h Róth dr ugy nyilatkozott a hirlapiró előtt, ?=y az öröm abszolúte nincs annyira meg­'"volva, az értékelés egy csöppet sem határo­zott még, mert dacára az uj szer minden ^ünőségének, mégsem váltja be azokat a re­menyeket, amelyeket hozzáfűztek s amelyeket ^ sok újságcikk, az öröm az emberiségbe P'antált. ftöth dr a következőket mondta; — Sajnos, a szer épenséggel nincs olyan ha­tással, mint azt az újságok naponként irják. Egy idő óta magam is tapasztalom, de megval­lom, hogy más orvosok is tapasztalják, hogy igen sok a visszaesés. Kár volt a közönség re­ményeit ennyire fölcsigázni, mert annál kese­rűbb a csalódás. Igaz ugyan, hogy Ehrlich szere szinte csodás fejlődést jelent eddigi kú­ráinkkal szemben, de számolni kell azzal a körül­ménynyel, hogy amitől az emberiség mindent vár és nem kapja meg tőle, elveszti a bizalmát. — És a közönség mindent vár az Ehrlich­szertől. Már álmodoznak egy teljesen uj élet­ről, amelyikhez nem kisórt ez a rém, de a mi kezeinkben, sajnos, olyan tények vannak, ame­lyek keserűen ábrándítanak ki bennünket hitünkből s amelyek a közönséget is hamaro­san ki fogják ábrándítani. — Azt ismétlem: szinte csodás az Ehrlich­szer hatása, de még annyira nem tökéletes, hogy teljesen kigyógyítana mindenkit bajából. — Olvastam az újságokban, hogy egy francia j orvos — Quéry nevezetű, valami uj szert | talált volna föl a szifilisz ellen. Szérumot, ame­lyik állítólag immunizálna is. Hát ez telje­sen lehetetlen. Az én véleményem szerint az egész a francia-német versengésnek tu­lajdonitható. A franciákat megint túlszár­nyalták a németek s a franciák újra fölül akarnak kerekedni. Persze, ismét nem sikerül nekik, ép ugy, mint nem sikerült annakidején Zeppelinnek túlszárnyalni Blerioton. — Pláne, amit az immunizálásról irnak, az hihetetlensé­gében majdnem nevetséges is. A 606 már ki­próbált szer, már tudjuk róla, amit tudunk s ez elég arra, hogy még fokozottabb tökélete­sedésben is higyjünk. A velencei gyorsvonat katasztrófája. — Tiz halott, nyolc sebesült. — Végzetes szerencsétlenség érte ma hajnal­ban Rottenmann állomás mellett a becs— velencei gyorsvonatot. A Bécsből elindított vonatba belerohant a délről jövő másik gyorsvonat. Az utasok közül tizen meghal­tak, nyolcan pedig súlyosan megsebesültek. A katasztrófáról szóló távirataink itt kö­vetkeznek: Bécs, szeptember 20. Nagy. a rémület városszerte. A bécsi gyors­vonatot, amely tegnap este indult Velence felé, katasztrófa érte Stájerországban. Az első hirek arról szólnak, hogy az utasok közül senki sem menekült meg sértetlenül. A Déiívasut igazga­tóságát telefonon ostromolták kérdésekkel azok, akiknek hozzátartozói tegnap este utaztak el Velencébe. De délelőtt tiz órakor még nem jött részletes jelentés a katasztrófá­ról, csak annyit tudtak, hogy az összeütközés Rottenmann állomás közelében történt, Selztha' és St.-Michael között. Bécs, szeptember 20. A vasúti szerencsétlenségről déltájban a kö­vetkezőket jelentik: A bécs—velencei gyors­vonat. amely tegnap este kilenc órakor indult Bécsből, Rottenmann állomás közelében össze, ütközött a velence—bécsi gyorsvonattal. A Bécsből elindított gyorsvonatnak Selzthal után már félórás késé3e volt, amelyet be akart hozni. Valószínűleg a késés okozta a katasztró­fát. Hajnali félhárom órakor találkozott a két gyorsvonat. Nyilván a mozdonyvezetők és a rott.enmanni állomás ügyeletes tisztviselője a hibásak. Az utasok közül tiz ember meghalt, nyolc súlyosan megsebesült. Rottenmann, szeptember 20. Hajnali félhárom órakor borzalmas vasúti szerencsétlenség történt az állomáson. A Róma feló'l érkező gyorsvonat teljes sebességgel bele­futott az állomáson veszteglő bécsi gyorsvonatba. Rettenetes volt az összeütközés. A vaggonok egymásra torlódtak. Az összeroppanás iszonyú dörejjel járt. Az utasokat álmukból riasz­totta föl. Három ember azonnal meghalt, Tiz súlyosan sebesültet húztak ki az összetörött kocsik alól, A sebesültek közül néhány perc múlva még négyen meghaltak. A katasztrófa színhelyén csupa rom minden. A két lokomotív, a két postakocsi és sok személykocsi darabokra tö­rött. A bécsi gyorsvonat fökalauzát a posta­kocsi fedelén találták holtan. A római gyors­vonat főkalauza is a halottak közt van. A második főkalauz megőrült. A szerencsétlenség hirére Selzthalból mentővonatot küldtek. A súlyosan sebesültek száma hat. Tömérdek utas könnyebben sérült meg. Rottenmann, szeptember 20. A vasúti katasztrófa áldozata tiz halott, kőz­tük a két mozdonyvezető, két főkalauz. A két vonat fűtői halálosan megsebesültek. A szeren­csétlenséget a római gyorsvonat mozdonyveze­tője okozta. Fölmentett anyagyilkos leány. — A femezelyi gyilkosság. — (Saját tudósítónktól.) A szatmári törvényszék esküdtbirósága ma délelőtt tárgyalta a január harmincadikán Fernezelyben történt titokzatos gyilkosság tárgyalását. Ezen az éjszakán Ko­csis Mihály bányafelügyelő feleségét rettenetes vágott sebektől vérezve találták házában és a nyomozás már másnap kiderítette, hogy a gyil­kosságot a bányafelügyelő tizenhat esztendős Vilma leánya követte el. Utólag azonban sok olyan körülmény merült föl, amely bonyolulttá tette az ügyet és ezekből az adatokból nem sikerült tisztázni a leány apjának és vőlegé­nyének, Meichner Ferenc huszonöt éves lakatos­legénynek szerepét. A leány ragaszkodik ahoz, hogy a gyilkosságot ö követte el. Reggel kilenc órakor nyitotta meg a tárgya­lást Papólczy Gyula táblabíró, a törvényszék elnöke. Szavazóbirák Miskey Sándor ós Félegy­házy Kálmán voltak. A vádat Pap Szilviusz ügyész, a védelmet Havas Miklós dr képvi­selte. A vádlott igénytelen külsejü, vézna leány, igen csinosan öltözködve. Bátortalanul néz az esküdtszékre, amely környékbeli pa­rasztokból áll, az intelligens elemet csupán a pónzügyigazgató-helyettes és egy bankigaz­gató képviseli benne. Az elnök, aki a fiatalkorú bűnösök fölött ítélkező tanács elnöke, szelíd hangon adja föl az első kérdéseket a leánynak. Kiderül, hogy Kocsis Vilma 1894. január huszonharmadikán született, három és fél elemi osztályt végzett varrónő. Az elnök: Leányom, föl fogom olvasni a ki­rályi ügyész vádiratát, figyeld meg, mivel vá­dolnak. Azzal vádolnak, hogy meggyilkoltad az anyádat és bűnösséged megállapításához ele­gendő belátásod volt. — Igen, beismerem bűnösségemet. Az édes­anyám iszákos volt, akkor éjszaka is felliter bort és pálinkát ivott. Veszekedett velem, a kosztpénzt kérte. Azután lefeküdt aludni. Én elhatároztam, hogy megölöm, mert ezt nem birom tovább. Azelőtt, soha ilyen gondolatom nem volt. Mikor lefeküdt, kivettem az édes­apám borotváját a fiókból és elvágtam a nyakát. — Elvágtad ? — Igenis elvágtam. Akkor vergődni kezdett, lecsúszott az ágyról és én folyton vágtam a nyakát,. Nem védekezett, csak csúszott lefelé. Húszszor is belevághattam. Mikor már a földön feküdt, levetettem a ruhámat, petróleumot ön­töttem rá, betettem a kályhába és fölgyújtottam. Eldugtam a borotvát is, amely eltört, mikor a nyakát vágtam. Azután átmentem Lázár szom­szédékhoz és ezt mondtam nekik: — Nem tudom mi történt, jöjjenek át, mert mikor fölkeltem, ugy láttam, hogy vérbe lépek. A szomszédéktól apámhoz mentem, — Erős volt az anyád? — Nem tudom, — Egyedül hajtottad végre a gyilkosságot ? — Egészen egyedül, nem vett rá senki. Eleinte azért tagadtam, mert azt hittem, hogy így nem ér büntetés. — Szeretnél hazamenni ? — Szeretnék, a testvéreimhez, Folytatnám a mesterségemet. (Sírni kezd.) Kihallgatták az apát, aki azt mondotta, hogy a leány vallásos nevelésben részesült, de az anyjával nem tudott összeférni; Kozma János bírót, aki a gyilkosság után lepecsételte a lakást és a szoba sarkában egy véres borot­vát talált, Deák Györgyöt, a leány sógorát, aki magától jelentkezett vallomásra és elmon­dotta, hogy a kályha mögött levéltöredéket talált, melyben a leány többek közt azt irja, hogy „a gyilkosságot nem követtem el, amelyet az Irmával el akartak követni, de most nem irhatok többet,'

Next

/
Thumbnails
Contents