Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-21 / 101. szám

4* D£LMAQYARORSZAA 1910 szeptember 21' A tőrvényszéki orvosok vallomásukban előadták, hogy az asszonyt borotva-okozta vágások Ölték meg. Krajczár József munkás, aki két évig lakolt Koesiséknál, azt mondta, hogy a leány állandóan veszekedett anyjával. Mikor ő megkérdezte a leánytól: mit csináltál Vilma? —az nevetett és ezt mondta: nem tettem semmit. Az ügyész féltizenkettőkor kezdett a vádbeszédbe. A vádbeszéd után az esküdtbíróság fölmentette Kovács Vilmát. Bűnösnek találta abban, hogy édesanyját szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal megölte, de arra a meilékkérdésre, hogy a tizenhat éves vádlott erkölcsileg és értelmileg kellőleg fejlett-e, csak hét igen szavasat volt, ezért a biróság fölmentő Ítéletet hozott. A verdikt mindenkit meglepett. Legfrappánsabban hatott az ügyészre, aki a következő föltűnő inditványnyal állott elő: — Ha az esküdt urak ugy találták, hogy csak erkölcstelennek kell valakinek lenni s akkor szabadon gyilkolhat, én nem tehetek egyebet, mint hogy a leány fölmentését kérjemEzután mondta ki a szakbiróság a fölmentő Ítéletet. A modern betyár. * A betyárromantik», ugylátszott, teljesen elvesztette már az értékét. Csak néha-néha elevenedik föl egy öreg, megtöpörödött ember alakja, aki valamelyik fegyházban meghal, vagy kiszabadul. A legenda, mely ilyenkor körül, veszi az öreg ember alakját, még visszaidéz bennünket a múltba, a Ráday-korszakba. A technika gyors, rohamos fejlődése teljesen megakadályozta a betyár-világ folytatását — legalább ugylátszott — mert a közbiztonság, az élet- és vagyonvédelem is arányosan előrehaladt. Amikor az ázsiai kolera meg a börzei árfolyamok izgatják a kedélyeket, egyszerre, a fene tudja hogyan, előbukkan egy ember, egy vöröshaju, kistermetű, igénytelen ember, valami Vitális Imre nevü paraszt és újra megjelenik vele együtt a betyár-világ. Gyürüt, olyan gyürüt, amely minden ajtót és lakatot kinyit, nem örökölt egyik ükapjától sem, láthatatlan köpenyeget sem ajándékoztak neki az olimpiai istenek, de ő mégis betyár, itt felejtett utolsó betyár. Nem uri, nem gavallér betyár, ez kétségtelen és épen ezért nem is szimpátikus. Megölt egy féltucat embert, mind szegény és teljesen jelentéktelen. Kirabolt koldus juhászo. kat és csak felesége van, aki esetleg elrejti^ ha bajba jut. Még csak nem is szeretője a szőkehaju csaplárné. Ennyit pedig legalább elvárhatnánk egy betyártól, egy ittfelejtett őskori mamuttól. Nem ur és nem utódja Rózsa, Sándornak, az bizonyos, mert az országúton, ahol véletlenül nem jártak csendőrök, talál, kozott egy gazdag földbirtokossal. A nagyságos urnák jóestét kivánt, a sörétes fegyverét azonban a kanászra emelte és el is rabolta paprikás szalonnáját és rozskenyerét. A gaz. áag urnái aranyak csillogtak, de viszont a nadrágzsebében a pénz mellett egy Browningrevolver is hevert. Micsoda üzletember, micsoda modern ember ez a Vitális betyár. Kis haszon, ami biztos, az többet ér neki, mint a bizonytalan nagy. Ezért nem vagy szimpátikus és alakodat ezért nem fogják körülövezni legendák, oh Vitális ! Hisz eddigi sikeres működésedet is csak szerencsédnek köszönheted. Annak a hallatlan szerencsének, amivel nem tüd megbirkózni sem a csendőrszurony, sem az a kétezer kroncsi, amit fejedre kitűztek. Valahol Berettyóújfalu határán keresik Vitálist, de attól is tartanak, hogy biciklin megy Nagyvárad felé. Összpontosítottak a környéken egy csomó csendőrt és kiadták a jelszót: „Élve, vagy halva." És épen ezért nem fogják tudni kézrekeriteni a veszedelmes embert, de elfognak ártatlanokat. Ab életben mindennel meglehet küzdeni, mindenkit le lehet főzni, de nem tudunk megbirkózni soha a más szerencséjével. Vitális egy ideig izgatni fogja az embereket, lassan azonban elfelejtik, kivesz gyökerestül az alakja, mert utálatosak a számitó, modern betyárok. —de. A Críppen-pör. — Le Neve bűnössége. — (Saját tudósítónktól.) A Crippen-pörben ma érdekes tanúvallomás történt, amely erősen miss Le Neve bűnössége mellett bizonyít. Ha közvetlen része nem is volt a gyilkosságban, arról föltétlenül tudott. Londonból, a tárgyalásról a következő távirat érkezett: Crippen dr ügyében javában folyik az előnyomozat a rendőrségnél. A tegnapi tárgyaláson sem Crippen, sem miss Le Neve nem jelent meg. Crippen dr azt kivánta, hogy ügyvédjével jelenhessen meg a tárgyaláson, ezt azonban a biróság megtagadta. Érdekes volt a tegnapi tárgyaláson Jackson asszonynak, miss Le Neve szállásadónőjének a tanúvallomása. Jackson asszony következőket beszélte: — Miss Le Neve március tizenkettedikén költözött el az én lakásomról és akkor azt mondta nekem, hogy nőül megy Crippen doktorhoz. Le Neve egy gyűrűt mutatott nekem, mely formájára teljesen a jegygyűrűkhöz hasonlított. Le Neve azt állította, hogy a gyürüt Crippentől kapta ajándékba. Le Neve elutazása előtt több ruhadarabot ajándékozott nekem, melyekről azt mondta, hogy az elhunyt Crippenné hagyatékából származtak. Miss Le Nove magánéletéről Jackson asszony ezeket mondta el: — Február hó első hetében Le Neve nem aludt otthon és azután is csak itt-ott jött haza éjjelre. Rendszerint korán reggel jött és azt beszélte, hogy egy barátnőjével találkozott és azzal töltötte az éjszakát. Február közepén feltűnő változást vettem rajta észre. Ha kérdezősködtem, hogy mi baja, legtöbbször nem is válaszolt. Sötét volt és zárkózott. Egy napon teljesen földúlt arccal jött haza, azonnal visszavonult a szobájába és anélkül, hogy egy szót szólt volna hozzám, levetkőzött és igyekezett a haját rendbehozni. Ekkor láttam, hogy egész testében remeg és alig tudja a fölindulását elpalástolni. Le Neve rettenetesen nézett ki, mereven bámult maga elé és szemei kidülledtek üregéből. Miss Le Neve nem tudott aludni, de egy szót nem szólt hozzám és amikor én kérdeztem, hogy mi történt, nem felelt. TÁVIRATOK A görög-török helyzet. Athén, szeptember 20. A nemzetgyűlés hosszas viták után az alkotmányra teendő esküre vonatkozó javaslatot száznegyvennyolc szavazattal százhuszonegy ellen elfogadta és elhalasztotta az arra való vitát, vájjon a nemzetgyűlésnek alkotmányozó vagy revizionista jellege legyen arra az időre, amig átesett a megalakuláson és az eskütételen. Ezután az ülést berekesztették. Athén, szeptember 20. Az a konstantinápolyi jelentés, amely a török külügyminiszter és a görög követség közti incidensről szól, egy homályos pontot tartalmaz a török vidéki hatóságok ellen szóló udvariatlan kifejezésekről, melyeket a bojkottért husz millió kárpótlást követelő görög jegyzék használt volna. A kormány nem intézett közvetlen memorandumot Törökországhoz, hanem a konstantinápolyi követséghez intézett memorandumában megelégedett azzal, hogy a bojkott által teremtett helyzetet ecsetelje. Az ottomán hatóságokra vonatkozó egyetlen passzus igy hangzik: „Az összes barátságtalan tényeket naponként a helyi hatóságok égisze alatt viszik véghez, akik azokat tűrik, sőt az agitátorokkal együtt dolgoznak, amennyiben a hellén alattvalóktól megtagadják a védelmet, amelyet ezek kérnek és amelyre joggal igényt tarthatnak." Ezt az állítást a nevezett okmányba bizonyítékok alapján vették be, amelyek szerint a vidéki hatóságok több helyen a bojkottbizottság törvénytelen aktusait megengedik. Ssaloniki, szeptember 2G. Az idegen konzulok kijelentették a válinak, hogy elvben beleegyeznek védelmi zászlóaljaik lefegyverzésébe, de a fegyverek átadásának tizennégy napon belül a konzulátusok köz. vetítésével kell történnie. A váli ezt a javaslatot elfogadta. Csak a görög alattvalók tartoznak a fegyvereket közvetlenül a török hatóságoknak kiszolgáltatni. Roosevelt és Taft tanácskozása. Neiv-Haven, (Connecticut), szeptember 20. Roosevelt és Taft délután Beyerlyben tanácskozást folytattak, amelyen, mint hiszik, a nemyorkikormányzó választásáról volt szó. Rooseveltnek visszaérkezése után tett rövid látogatásán kivül ez az első találkozás a volt és a jelenlegi elnök között. A nemzetközi sztrájk. London, szeptember 20. Havelock Wilson, a matróz-szövetség titkára, Marienshallban beszédet mondott, amelyben arra a tervre vonatkozóan, amely nemzetközi sztrájk előkészítésére irányul, kijelentette, hogy a sztrájk időpontját egyelőre csak a mozgalom vezérei ismerik, de az előkészületek már igen előrehaladott stádiumban vannak. A dokkmunkások delegátusai legközelebb gyűlést tartanak és meglepetés volna a révészeknek, ha a dokkmunkások nem csatlakoznának. A gyűlés végül egyhangúan a sztrájk mellett foglalt állást. Négy világrész kalandora. — Klimm Béláról. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti műegyetem egykori nagyhírű professzorának és rektorának, Klimm Mihálynak fiát, Klimm Bélát, aki De la Ramé márki néven szélhámoskodott, mint a táviratok már jelentették, letartóztatták Hágában. Hatalmas termetű, szép, szőke fiatalember ez az ifjú, aki édesapja talentumát örökölve, zseniálitását a legkörmönfontabb csalásokban merítette ki. Kalandos életének elmondása rémregényeket megtöltene. E helyen csak néhány érdekesebb esetét irjuk meg egy alapos ismerőjének előadása nyomán. Klimm Bélát szeptember tizenharmadikán fogták el Hágában, mert kiderült, hogy egy bizonyos Margolin nevü szélhámosnak bűntársa. Ez a Margolin kedvesével, íröhlich Ernesztin orfeuménekesnővel, — aki mellesleg megjegyezve, budapesti leány — Klimm társaságában háromszázezer márkás csalást követett el nemrég Berlinben, okirathamisitás utján. Margolin és a leány Pétervárra szökött, ahol szeptember tizenegyedikén letartóztatták őket. Klimm Béla csak harmincezer márkát kapott a zsákmányból, amely összeggel feleségéhez utazott Hágába. Feleségéhez, néhai Hecht kereskedelmi tanácsos leányához is kalandos uton jutott. Megszöktette anyja házából abban a reményben, hogy a milliomos asszonytól nagy összeget zsarolhat ki. Londonba vitte a leányt s ott megesküdött vele. Tanúi a következő urak voltak: Schwabe, Park Lane London, akinek villája « homoszekszuálisok találkozó helye, King, helyesebben König hamisjátékos, magyar ember, Howard nemzetközi szélhámos és Festetics gróf, aki évek óta kártyából élt. Klimm Béla kalandori pályája már évekkel ezelőtt kezdődött. Természetesen a külföldön, mert sziik volt neki Macedónia. Azzal kezdte, hogy fölvette a De la Ramé márki hangzatos nevet. Ő maga azt állítja, hogy egy ilyen nevű francia mágnásnak egyszer megmentette életét, aki ezért hálából adoptálta. Erről természetesen hamisított okmányai is vannak. Évekkel ezelőtt Londonban időzőtt egy szállóban. Ott megismerkedett egy külföldi grófnővel, akinek komornáját hirtelen betegség lePte meg s emiatt kórházba vitték. Az előzékeny márki ajánlott egy ügyes komornát helyetteakkori szeretőjét, akit egyenesen e célból telegráfozott Berlinből Londonba. Az uj komorna