Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-20 / 100. szám

20 684 DELM AQYARORSZAO 1910 szeptember 21 Választójogi nagygyűlés Szaímáron. — Bár.ffy Dezső báró beszéde. — (Saját tudósítónktól.) A Választójog Országos Szövetsége nagygyűlést tartott vasárnap Szatmáron, ahova a szövetség elnöke, Bánffy Dezső báró is leutazott. A szatmári pályaudvaron Kelemen Samu dr országgyűlési képviselő és Tanódy Márton dr orvos, a szatmári szervezet elnökének vezetése mellett sokau jelentek meg Bdnffy fogadására. A vendégeket Szatmár városának három díszkocsija vitte a városba. Ötezer főnyi közönség jelenlétében vasárnap délután folyt le a népgyűlés. Tanódy Márton dr orvos nyitotta meg a gyűlést, utána Bdnffy Dezső tartotta meg beszédét. (Bdnffy báró beszéde.) — A választói jog rendezése terén — mondotta — sok mulasztás törtéut. Sokakat terhel ezért a felelősség és én beismerem, hogy mulasztás terhel engem is. A választói törvény megalkotása óta nagy idő telt el, rohamos fejlődésnek, uj társadalmi és foglalkozási kategóriák megszületésének voltunk tanúi, anélkül, hogy a választói jog tekintetében erről a törvényhozás tudomást szerzett volna. A hiba ottan van, hogy a politikai ügyeket vezető tényezők elmulasztották a haladó kor igényeinek megfelelő fokozatos fejlesztést. (Ugy van! Ugy van!) Most eljutottunk már az utolsó pillanathoz, ahol egyedül a kérdés radikális megoldása, vagyis a helyzet és a viszonyok által teljesenmegérlelt általános, egyenlő és titkosválasztói jog haladéktalan törvénybeiktatása az, amivel a kor igényeinek megfelelni és_ a jövő Magyarországot biztosítani tudjuk. (Éljenzés.) Nem azért van erre szükség, mert egy idő óta a munkáselem ezt követeli, hanem azért, mert ezt a magyar állam érdekei, a magyar nemzeti állam jövőjének szempontja parancsolólag előírja, Nem lehet többé kitérni az elöl, hogy a választói jog titkos legyen, mert a lefolyt idők tanulságai után azt hangoztatni, hogy a magyar nemzet nyilt, egyenes természete kívánja meg a nyilt szavazást, nem egyéb, mint üres frázis. (Igaz 1 Ugy van ! Zajos éljenzés és taps.) Nem akarok politikai vonatkozásokba bocsátkozni, de meg kell állapitanom, hogy a legutolsó választásoknál a baj nem egy helyen az volt, hogy a. titkos szavazás hiánya folytán a választók meggyőződésük szerin szabadon érvényesíteni szavazati jogukat nem merték. A most folyó harcot nem egyedül a | munkásosztálynak kell megvívni, nem is kizárólag annak érdekében, hanem meg kell vivnia ezt a harcot az egész országnak és elsősorban a polgárságnak, az értelmiségnek. (Zajos tetszés.) Égető szükség van arra, hogy az agrár feudálizmus jármából a magyar nemzetet átvigyük a polgári fejlődés, megerősödés és önállóság útjára és tegyük lehetővé egy szabad mapyar polgári államnak tökéletes kiépítését. (Hosszantartó és megujuló zajos éljenzés és taps.) — Nem kizárása ez a munkáselemnek, csak ut arra, hogy megalakuljon egy feudális-agrár állam helyébe a polgári jogegyenlőségen fölépült Magyarország, amelyben a középosztály, az érteimiségés — a maga jogosalt befolyásával — a munkáselem is érvényesülhessen. (Általános helyeslés.) A küzdelemben nem a nemzetközi szociáldemokrata pártnak a nyomása alatt állunk, de megvívjuk ezt a harcot, mert belátjuk, hogy egyetértve ugyan az ö jogosult érdekeikkel is, de azon tulmenőleg a magyar nemzeti állam jövőjének biztosítása, az á'.lamföntartó polgárság és a középosztály megillető pozíciójának kivívása érdekében kell a feudális agrár irányzattal szakítani és a jövő polgári Magyarország alapjait megvetni. (Zajos éljenzés és taps.) Sem az állam nemzeti jellegét, sem mást nem ingat meg az, ha mi jogot adunk a jogtalannak, akit jogok megilletnek. (Zajos éljenzés.) Mi is gondoskodni akarunk a magyar hegemónia biztosításáról. A kerületek észszerű beosztásával jelentékeny eszköz áll rendelkezésünkre a magyar nemzeti hegemónia teljes megóvására. (Élénk helyeslés.) A jövő Magyarországról van itt szó. Járunk városról városra és fölhívom önöket az ügy érdekében való összetartásra és szervezkedésre. Bánffy Dezső báró beszéde rendkívül mély hatást gyakorolt a hallgatóságra és beszéde folyamán voltak jelenetek, amikor csak hosszas várakozás után tudta folytatni szavait, olykor percekig éljenzett és tapsolt a közönség. (A német szellem ellen.) A következő szónok De Gerando Félix, pálfalvai nagybirtokos volt, aki külpolitikai kérdéseket tárgyalt, kapcsolatban azzal a mozgalommal, amely az általános választójogért Magyarországon ma folyik. Szólott annak a káros hatásáról, hogy a nagy Németország egyszerű uszályhordozói vagyunk, erdekeink ellenére a hárqjasszövetségben vagyunk kénytelenek lenni. Német szellem üti bélyegét iskoláinkra, intézményeinkre és német érdekekkel áll kapcsolatban haderőnknek teherviselésünket tulhaladó óriási fejlesztése is. Ebből a nyomasztó I helyzetből csak ugy szabadulhatunk, ha oly parlamem'üpk lesz, mely az általános, egyenlő és Titkos választói jog álapján őszintén kife-ezésre fogja juttatni . v nemzet ' hangulatát, akaratát és törekvéseit. --.A beszédnek igen nagysikere volt. A hallgatóbT-'y' zajosan éljenzett. Blauner Mór dr budapesti ügyvéd ^sszehasoi; litást tesz az elmaradt Magyar orVrvjsr és r,előre törekvő kulturállamok között. Mafe • ország volt a nyugati civilizáció védbástyája és ezen fontos nemzetközi missziója harcba, küzdelembe vitte évszázadokon át, mialatt mái nemzetek fejlődtek és haladtak minden tekintetben. Ma az a kétes dicsőség jut nekünk, hogy a népjogok elismerése tekintetében inkább a kelethez, mint a nyugathoz tartozunk. Általános helyeslés közben fejtegeti a drágaság okait. Ma már a polgárságnak gazdasági, jóléti érdekei követelik az általános választói jogot, a titkos szavazással. (Az intelligencia szerepe.) Eaypál Benő református lelkész nagy szonoki készséggel beszélt. Az emberiség művelődésének története azt hirdeti, — úgymond — hogy a műveltség hullámverései keletről indultak nyugat felé, ott szétterjesztették a maguk áldásait és nyugaton egy bizonyos fokot elérve, ismét visszafelé hozzák áldásaikat kelet felé. Ezen igazság elől nemzetünk lelke el nem zárkózhatik. Az igazságnak az a természete, hogy fölemeli a népeket, amelyek tanait befogadják és eltiporjak azokat, akik ellenébe állanak. Ilyen igazság az általános, egyenlő és titkos választói jog, amely a nemzeteket egy magasabb fokú fejlődésre, a haladásnak egy további stádiumába juttatta. Sok ellenvetés hangzik az általános választói jog ellen. Azt is mondják, hogy veszélyezteti a gentry-uralmat. Hát vajion meggátolná-e valaki a technika csodálatos vívmányait, mert ideig-óráig átalakulási zavarokat idéz elő? Vájjon átkozná-e valaki az automobilt, amely egypár libát vagy kacsát az uton elgázol? Egy ilyen kérdésben, amilyen az általános választói jog, csak az egész nemzet egyetemes jövője lebeghet a szemünk előtt. Az általános választói jog, a maga nagyságával, egy pártkeretbe nem is illeszkedhetik bele, hanem túlnövi a pártok kereteit. (Ugy van! Úgy van! Zajos helyeslés.) Azt mondják, hogy ez reánk, magyarokra nézve veszedelmes, először is nemzeti szempontból. Hát az én aggályaimat ebben az irányban teljesen eloszlatja az, hogy ennek a mozgalomnak élén a legsovénebb magyar politikust, Bánffy Dezső bárót látom, (Hosszantartó, zajos éljenzés), akinek a magyar nemzet boldogságáért, jövőjéért és a magyar nemzeti állam megalkotásáért való törekvéseit soha senki nem merte kétségbevonni ebben az országKétségbeesve rohant a gyalogjáróra és kimerülten roskadt egy pinceablak mélyedésébe. Az ijedtség és fáradtság elcsigázta, már nem látott és átkozta a percet, melyben elhatározta a világba jutást. Zokogott, könyei potyogtak s eszébe jutott a nyomortanya, a Pistika, — igaz, hogy nem volt mit enni, de legalább nem bántotta senki. Érezte, hogy meg fog halni, szeme tüzkarikát vetett és rémképeket látott. A szomszéd bérpalota házmestere látta meg először a gubbaszkodó Bodrit. Tanakodott, mi baja lehet annak a piszkos kutyának. S tudja isten, a szegény emher ösztönével, melylyel a szenvedők baját megsejti, kitalálta : ez a kis dög éhes. Összeszedte a kenyérdarabokat, meg a délről maradt főzeléket és átvitte a kutyához. Bodri az ételszagra magában gúnyosan fölkacagott. Azt hitte, a képzelet játszik vele ismét. De amikor a szag t ovább is kin ózta, nagy erőfeszítéssel kinyitja szemét és látja a szelid tekinteti! házmestert, aki jólelküieg biztatja öt: — Egyél kutyus, egyél. Sőt ilyen biztatást is vél hallani: — Szíveskedjél enni, kutyuska. És ő, a Bodri, lassan enni kezdett. Eleinte nehezen ment a dolog: régen volt, mikor ő utoljára evett. És ilyen ételt, biz ő ilyet még nem evett. A Bodri mindjobban belemélyedt az evésbe s ez az igyekezet egész boldoggá tette a jólelkű házmestert, látva, mily jó étvágygyal eszik a kutya. Boldogsága nagylelkűségre ragadta, — vett a kutyának virslit — egy pár meleg virslit; s egyben elkeresztelte őt Bundásnak. — Nesze Bundás, egyél. Ilyen - napod sem lesz soha. Egyél bundás. És a Bodri, vagy is most már Bundás, evett, evett virslit, amilyet talán soha többé nem fog enni. — És ekkor hirtelen könybe borultak szemei, a jó sorbau nem feledkezett meg az otthonvalókról. Mit csinál a Pisti'? Van-e vacsorájuk? De minthogy úgysem vihette volna el a kosztot; hát megette. Megevett mindent és ivott rá tiszta, jó vizet, amit a házmester egy volt szardiniás bádogdobozban hozott neki. A Bodri, miután jóllakott, hálásan emelte tekintetét az emberre, arra az emberre, akinek nagy, meleg szive volt. Aki megmentette őt az éhségtől, az éhenhalástól. És az ember, a házmester, megértette ezt a néma tekintetet, melyben a Bodri egész lelke, lelkének meleg köszönete benne volt. S kegyesen szólt: — Jól van Bundás, jól van. Tudom, derék állat vagy, ismerem a helyzetedet, én is voltam egyszer ilyen sorban. Tudod ... de hál' istennek, annak vége. Te is jutsz még jobb sorba is. De most már eridj, mert még valaki megüt. A Bodri mégegyszer megköszönte a vendéglátást, megnyalta, tisztelétjelül, a házmester kezét és most már vidáman nekivágott a világnak, vagyis ösztönszerűleg a töltésnek. Egy kerten kellett keresztülmennie és itt találkozott egy kisasszonynyal, egy kutyá-kisasszonynyal. Egy ideig kerülgették egymást, a városi kutyus lenézte a falusi kutyát. De Bodri sem volt utolsó legény a gáton s elkezdett tüzesen udvarolni. A hold már régen fönt járt szokott utján s Bodri még mindig a viz partján kóborgott. A füzesben nem talált elég jó nyughelyet éjszakára. . .-vmbár, őszintén bevallva, nem a fekhely nyugtalanította őt, hanem a lelkiismeret. Amint jobban-jobban hánytorgatta magában a nap eseményeit: mindjobban ragadta el a nyugtalanság. És amint, gondolatai kifejezést találtak, szégyenleni, utálni kezdte magát. A folyó vizéből inni akart, hogy lázongó bensőjét kissé lehűtse. A viz tükrében megijedt önmagától. — Igen, én egy hűtlen kutya vagyok, — ismételte önmagában. Nem feleltem meg hir vatásomnak. A gyomromért, a torkomért, a szivemért föláldoztam kötelességemet. Hátha addig, amig én odajártam és minden jóban tobzódtam, — addig otthonról valaki ellopta a kis malacot. Mi lesz akkor ? — Igaz, hogy pár napig nem volt mit enni ! — csitítgatta föllázadt lelkiismeretét, de őszinte gondolatai csakhamar visszaragadták. — Hát ok az a hűtlenségre, ha egy ideig sanyarú a sorsunk, hogv elhagyjuk őrhelyünket? Bodri! Bodri! Te most ugy tettél, miként az emberek. És nagy fájdalom fogta el szivét. Nem tudta, mit cselekedjen, Fölnézett a holdra és ugy vélte, az is gúnyosan és korholóan tekint le rá. — Hát mit tegyék ? — jajdult föl Bodri hangosan. — Hogyan tegyem jóvá hibámat? S ekkor egy benső hang azt mondta neki, eredj azonnal haza és tedd kötelességed. Bodri mégegyszer föltekintett a holdra, megköszönve a jptanácsot és megindult a töltésen haza. Nem is ment, de ugy rohant. Amint a falu határába ért, hallotta a toronytető kattogását, oly rémesen hangzott felé: az is őt vádolta. Bodri, Bodri, hol voltál? Nem tudod, mi történt azalatt az idő