Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-20 / 100. szám

1910 szeptember 20 ban. Állítják azt ís, hogv a gazdag szem_ pontból káros az általános válag-zt<5j jog> Bizony ma az a helyzet, hogj. egyszerű "frázis,, amikor azt mondjuk, Jfggy a mi magyar hazánk a mi édes anyánk mert ennek az édes anyának sok m£éíiíha gyermeke kesereg. Hogy ez megvétózzék, az intelligenciához fordul, amelyééi az a hibája, hogy a néphez nem ereszkedett le, már sok nemzeti szerencsétlenségnek volt az okozója. Pedig nekünk látnunk kell azt a munkást akkor is, amikor verejtékével , azt a kenyeret öntözi, amelyet mi eszünk, meg kell látnunk az iparost akkor is, amikor nehéz munkájával a mi házunk kényelmének föltételeit teremti meg. Erre kötelez az intelligencia. Erről elfeledkeztünk. Aparasztgőg csak emberi gyarlóság, de az intelligencia gőgje az mindennel pusztitóbb és rombolóbb. Fölhívja az intelligens középosztályt, hogy az általános, egyenlő és titkos várasztói jogért folyó harcban a küzdők első sorába álljon. (Zajos éljenzés és taps.) Kelemen Samu, Szatmár város képviselője beszélt: ezután. Beszéde folyamán többször lelkes tüntetés volt mellette. Kelemen ezeket mondotta: Tisztelt Polgártársaim! Ugy érzem, hogy azon fényes szavak után, amelyek igazán fényes köntösei a fényes -gondolatóknak, én felesleges, tehát szinte haszon nélkül való munkát végeznék, ha részletesen akarnék most önök előtt foglalkozni a választói jog kérdésének fontosságával és hasznosságával. Reám, aki különben is itthon vagyok az önök körében, az a föladat vár, hogy tisztán csak egy-két olyan kérdést világítsak meg, amely nem is annyira a dolog érdemére, mint a szervezési mozgalomra vonatkozólag e pillanatban talán vitásnak volna tekinthető. (Halljuk! Halljuk !) — Mivel az általános választói jogot nemcsak programpontnak tekintem, hanem a törvényhozás és kormányzat legközelebb megvalósítandó és legfontosabb föladatának, ebből szükségszerűen következik az a gondolat is, hogy nekem örömmel kell üdvözölnöm mindenkit, pártkülönbségre való tekintet nélkül, aki ugyanazon programot vallja, amit vallok e kérdésben én, aki nemcsak kezdeményezésre, de megvalósításra irányuló lépéseket tesz. (Élénk helyeslés.) Sokkal íontosabb az általános választói jog eszméje, semhogy azt bármély politikai párt kizárólag a maga számára sajátíthatná ki. Vallja ezt mindenki, akinek szivén fekszik az emberiségnek és benne saját nemzetének fejlődése és haladása és aki szivén viseli ázt az érdeket, hogy törekedjünk ezt-az államot' a mai osztálytagozódásból kihozni és az -ellenteteket — ha teljesen megszüntetni nem is leszünk képesek, legalább enyhíteni törekedjünk. (Élénk helyeslés.) Mert, ha az általános választói aiatt itthon, amig üda jártál? A gazdád meghalt, a Pistike beteg, egész nap sirt utánad, a kis malacot pedig most lopta el a cigány. Bodri sírva fakadt e beszédre; és ütötte mellét: látod, te hűtlen, mit tettéi? Testében egészen megtörve, lelkében megalázva ért a kapuhoz. Itthon van. Lélegzetét visszatartva osont be a kapu alatt és egyenesen a nyitott ablakhoz kúszott, csöndesen fölkapaszkodott a párkányig és hallgatódzott. És hallja a gazda hörgő, szaggatott, fájdalmas lélegzését. Egy reményszikra pattant szivében — hátha hazudott a torony? A gazda nem halt meg, él, csak ugy hörög, mint tegnap. S erre hallja, amint Pistika álmában kacag és az ő nevét emliti. A házban tehát nincs baj. Itt hamar rendben lesz minden. De mi van a malaccal? Oh, bár ebben is hazudott volna a torony. Odaszaladt az ólhoz, hallgatódzik, — nagy, néma csönd. Körüljárja az ólat és figyel. A csönd irtóztató. Bodri szívverése eláll ijedtében — malac nincs. Ugylátszik, a cigány csakugyan itt járt. Még egy utolsó kisérletre határozta el magát a Bodri: bemegy, végigkutatja, az ólat és ha nincs bent a malac, akkor ó" elemészti magát, azonnal neki megy a nagy viznek. Amint igv leverve bejut az ólba és kutatni kezd a szalmában, majd halálra rémül, rálépett valamire. Az a valami is rémülten kiüti a fejét a szalmából és rákiált a Bodrira : — röff, a kis malac volt. Bodri örömében össze-vissza csókolta a kip kócos malacot és visszaküldte a szaluiba aludni, ő pedig kiült az ól elé és jó hangosan, hogy odabent is hallják, elkezdett ugatni! D£L MAGYAR ORSZÁG nem is lesz képes, aminthogy sehol sem volt képes teljesen megszüntetni az osztálytagozódásokat, de legalább lehetetlenné teszi, hogy egyetlen osztály a maga súlyával ránehezedjék a többire és lehetővé teszi másfelől, hogy az eszmék az érdekek harcában méltányos megoldást találjanak minden osztály számára. (Elénk helyeslés és éljenzés.) így állván a dolog, senki se nézze ezt a mozgalmat a függetlenségi és negyvennyolcas párt részén féltékeny szemekkel, senki se lássjn versenytársat, hanem munkatársat, azokban, akik ennek megvalósítására apostoli munkát végeznek. (Általános helyeslés, éljenzés és taps.) (A jövő képe.) Bánffy Dezső báró nagyérdekü beszédében a Jövő képét festette meg és azon reményének, hitének adott kifejezést, hogy az általános választói jog megvalósításával a közjogi harcok ereje gyöngülni fog és a meddő közjogi szőrszálhasogatás helyett mindannyian a cselekvő politika azon terére lépünk, ahol gazdasági és szociális föladatok várnak reánk. így első pillanatban ez talán ugy látszanék és az a színezete lehetne, mintha ez a közjogi és így tehát a függetlenségi törekvések ellen irányulna. Azt hiszem, hogy ez a föltevés teljesen téves, önök tudják, hogy az igazi függetlenségi politikának szakítania kell az afajta hagyományokkal, ame. lyek a függetlenségi politika föladatait kimeritettnek látják abban, hogy mi a végzet orsóján álmodozva sz'öjjük tovább a jövendő nagyság álmait. Nekünk a cselekvés terére kell lépnünk és ha a cselekvés, az alkotó munka terére lépünk, akár, mint olyanok, akiknek kezére bízva van az alkotásnak a munkája, akár, mint olyanok, akikre az ellenőrzés föladata vár, hogy vájjon az alkotó munkája megfelel-e a dolgozó osztályok jogosult vágyainak és érdekeinek, minden esetben az kell, hogy a föladatunk legyen, hogy a jövö alapjait azzal a munkával fektessük le, amely a nemzet gazdasági fejlődését és társadalmi megerősödését szolgálja. (Helyeslés és éljenzés.) Ezen szempontok vezettek, amikor kész örömmel fogadtam el a meghívást, amelyet a választójog Országos Szövetsége hozzám intézett és ezt nemcsak összeegyeztéthetőnék tartóttam függetlenségi törekvéseimmel, de ugy tekintettem, mint kiegészítő részét annak a munkának, amelyre mi is vállalkozunk, akik ezen országnak függetlenségeért akarunk dolgozni. (Zajos tetszés és éljenzés.) — Az általános választói jogkérdése kapcsán csak egy észrevétellel kell foglalkoznom, amit már itt is sokat hallottam az utolsó választási visszaélések hatása alatt, hogy nem kiterjeszteni kellene a választójogot, de elvenni még azokat is, akik e joggal ma rendelkeznek. Szinte lehetetlen dolog, hogy erre azt a választ ne adjuk, hogy ez bizony igaz. De tisztelt uraim, ez csak látszatigazság. Mert hiszen a mai választói jog rendszere olyan, amely előidézője és melegágya az összes választási visszaéléseknek. (Ugy van ! Ugy van !) Amikor nemcsak a hatalom részéről való befolyásoltatás, de a társadalmi függőségeknek egész sorozata nyilatkozhatík meg; amidőn szabadon érvényesülhet az óriási korrumpáló erő és ami. kor annak, aki a pénzt adja, módjában is van ellenőrizni, hogy ez a méreg megfelelően működött-e vagy sem: akkor szükségszerüleg fej. lödnek ki azon állapotok, amelyekre az előttem szólók rámutattak. (Zajos tetszés.) Ha most csak kismértékben toldozó-foldozó munkává' akarnók kiterjeszteni — minden kerületben néhány százzal a választójogot"— nem érnénk el más eredményt, minthogy a mérget s élesebb keretekben tegyük alkalmazhatóvá és az erkölcstelenséget még nagyobb mértekben fokozzuk. Hiába, itt nem használ egyéb, mint egy Ehrlích-Hata 606-tal való befecskendezés. Egy radikális gyógyítási mód, amely a mérgező bacillusokat kiöli és a szervezetet, a nemzet vérkeringését végre megtisztítja. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Nekünk, akik gazdasági érdekeinkért, függetlenségünkért egy másik állammal kell hogy küzdjünk és e küzdelemben mindkét állam uralkodójának, döntő szerepe van> 3 — aJckor van erőnk, akkor van suly a mi föllépésünkben, ha milliók sorakoznak törekvéseink mögé s akkor tud a király igazságot szolgáltatni, amikor egy nemzettel egy másik nemzet és nem az utóbbinak néhány kiválasztott osztálya áll. (Zajos éljenzés.) A fejlődés ro. hanó kereke szét fogja zúzni az akadályo. kat. Épen ugy, amint a fejlődés volt a jobbágyság fejlődése, a robotmunka megszüntetése, a lelkiismeret fölszabadítása, a gondolát szabadsága, az emberi jogok elismerése: ugy e fejlődés továbbfolytatása szükségszerűen az emberi jogok kodifikálása a politikai téren is. Üdvözlöm önöket, akik eljöttek hozzánk és köszönöm a munkát, amelyet körünkben telje" . sitettek. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Klárik Ferenc a nemzetközi szociáldemokrata párt nevében üdvözli a. népgyűlést. Nagy hatás mellett szól arról, hogy ebben az országban nemcsak a fizikai munkás van elnyomva, de a szellemi munkás is ki van zsákmányolva. Az általános választói jogért a legmesszebbmenő ; küzdelemtől sem szabad visszariadni. Duszik Lajos evangélikus lelkész határozati javaslatot nyújtott be, mely az általános egyenlő és titkos választási jog haladéktalan törvénybeiktatását a parlamenttől kérvényileg kéri. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Az egyetem megnyitása. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt nyitották meg a szokásos ünnepélyességgel az egyetem 1910/11. tanévét. Az ünnepélyt az egyetemi kápolnában Veni Sancte nyitotta meg. Innét az egyetem aulájába vonult át a közönség amelynek soraiban ott voltak: Molnár Viktoi államtitkár Tóth Lajos miniszteri tanácsos és Gopcsa László miniszteri osztálytanácsos kíséretében, Schreiber Viktor altábornagy, hadtestparancsnok, Wernhardt Pál báró altábornagy, térparancsnok, Jónás Ödön, a műegyetem rektora, Hutyra Ferenc, az állatorvosi akadémia rektora, Radisich Jenő, az Iparművészeti Muzeum igazgatója, Török Aurél volt rektor, Glattfelder Gyula, a Szent Imre-kollégium igazgatója és mások. Ott volt azonkívül a két Budapesten időző idegen vendég, Chang Juong-chi, kínai közoktatásügyi államtitkár és Fulliquei Gyula, a genfi egyetem dékánja. Az ünnepélyt Sághy Gyula udvari tanácsos; prorektor, hosszabb beszéddel nyitotta meg, amelyben beszámolt az egyetem mult iskolai évéről. Elsősorban meleg szavakkal emlékezett meg a tanári kar veszteségeiről, azután a személyi változásokat regisztrálta. Beszámolt arról, hogy orvosdoktori díszoklevelet nyert Apponyi Albert gróf, bölcsészetdoktori díszoklevelet nyert Kherndl Antal mügyetemi nyilvános rendes tanár, Mikszáth Kálmán és Goldmark Károly Sub. auspíciis regís doktorrá avattattak Nemeshegyi Tibor dr államtudományi, Vámossy László dr és Dévay István dr jogtudományi tudorok. Az egyetemnek a lefolyt tanév első felében hétezernégyszázhetvenkilenc, a második felébén hatezerötszázötvenegy hallgatója volt. Megemlékezett ezután a rektor az ifjúsági egyesületekről, különösen az egyetemek kórházegyesületéről, amely mintegy ötezer beteget "részesített gyógykezelésben. — Mindezen egyesületek kulturális és humanitárius céljainak előmozdítása indította a tanácsot — folytatta beszédét a rektor — a mi. niszter által jóváhagyott és a jelen tanév kezdetétől életbeléptetett ama javaslat tételére, hogy nyomtatványköltség címén minden egyes hallgatótól a kvestura által egy korona szedessék be. Ezen intézkedés, ugylátszik, a sajtó némely orgánumaiban, nem ismervén annak természetét és célzatát, félreértésre szolgált alkalmul. Pedig nálunk, ahol ifjúsági egyesül«, teínket nagyobb alapitványnyal nem támogatják, szükséges gondoskodni megfelelő anyagj eszközökről és ezen, az egyeseket épen nem súlyosan terhelő jövedelmi forrásból évenkint több ezer koronára menő összeg fog ezen szá! mos és hasznos egyetemi egyesületek között