Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-02 / 86. szám

1910 szeptember 1 DELMAGYARORSZÁG 5 tára különben Lautenschlegert, a Deimler Motoríabrik legjobb soffőrjét rendelték ki. Friedberg, szeptember 1. A cári család örizetére kirendelt detektivsereg tegnap délutánra alaposan megtisztította a friedbergi kastély környékét, mert a cár és a cárné a kastély parkjában fényképeztek. A cár gyermekei a hesszeni herceg kíséretében tettek a környéken kirándulást. Friedberg és Nauheim lakossága igen sokat szenved a cár ott tartózkodása miatt. Alig van ember, akinek a detektívek és rendőrök ne kellemetlenkednének. Minden gyanúsnak látszó embert megmotoznak s minden embert gyanúsnak látnak. A Friedbergbe érkező utasok podgyászát fölhányják, ugy, hogy az utasok már Friedberg előtt egy állomással kiszállnak, csakhogy meg legyenek kímélve a sok kellemetlenségtől. Nauheimból, ahol a cárné fog üdülni, az összes orosz vendégek előre elmenekültek. Több letartóztatott embert ma szabadon bocsátottak, de továbbra is rendőri felügyelet alatt tartják őket. Háború előtt. Konstantinápoly, szeptember 1. Gryparis görög követ tiltakozott a portán a görög áruk bojkottja ellen és hangsúlyozta, hogy ilyen körülmények között az athéni kormány kénytelen volna a diplomáciai viszonyt megszakítani s ebben az esetben biztosan számithat rá, hogy Franciaország és Anglia védelmezni fogja Görögország érdekeit. A portának az az álláspontja, hogy ha a görög kormány jóváhagyja Venizelosz megválasztatását, az nyilt ok a hadüzenetre. A helyzet annyira kiélesedett, hogy a diplomáciai viszony megszakítása csak órák kérdése. Egy nyugati nagyhatalom itteni képviselője nyíltan megmondta, hogy vagy háború lesz, vagy már legközelebb blokirozni fogják a török kikötőket. Berlin, szeptember 1. Konstantinápolyból jelentik a „Morgeupost"nak: A Törökország és Görögország között való viszony a görög kereskedők ellen való bojkott miatt nagyon aggasztóra fordult s attól félnek, hogy a diplomáciai viszony meg fog szakadni. Egy nyugati nagyhatalom nagykövetségének egyik tagja azt mondta, hogy a dolgok most ugy állnak, hogy vagy háború lesz, vagy pedig az európai nagyhatalmak os. tromzár alá veszik a török kikötőket. Konstantinápoly, szeptember 1. Griparisz görög követ tegnap nyilatkozatot tett a török kormánynak arról, hogy krétaiakat választottak a görög nemzetgyűlésbe. Rifát basa török külügyminiszter ezt a nyilatkozatot elégtelennek mondta. Konstantinápoly, szeptember 1. Griparisz görög követ a portánál tiltakozott a görög kereskedők és hajók bojkottálása elie^ így a többi közt az ellen, hogy Szalonikiban egy hajótört görög hajótól megtagadták a segítséget és hogy Skutariban megakadályozták .egy görög halottnak eltemetését. Nagyon valószínűnek látszik a diplomáciai viszony megszakadása, amely esetben Franciaország és Anglia fogja elvállalni a görög érdekek képviseletét. Konstantinápoly, szeptember 1. A török külügyminiszter kijelentette a görög követnek, hogy a bojkott által megkáro" sodott görögök kártalanítására még csak gon" dőlni sem lehet. Kém a szocialista kongresszuson. Kopenhága, szeptember 1. A szociálísták nemzetközi kongresszusán lelepleztek egy orosz kémet. Az illető a többi orosz delegátussal egy szállodában lakott. Hamis sajtóigazolványával sikerült neki a titkos ülésekre is bejutni. A többi oroszok előtt már régebben gyanús volt, állandóan szemmel tartották, tegnap pedig leleplezték. Elszedték tőle nemcsak hamis igazolványát, hanem összes papírjait. A kongresszus tagjai azt hiszik, hogy van még közöttük több kém is. Állítólag orosz titkosrendörök is vannak a kongresszuson jelen, hamis igazolványokkal. Kopenhága, szeptember 1. A nemzetközi szociálista kongresszushoz távirat érkezett Briand francia miniszterelnök aláírásával, amelyben azt mondja, hogy mindig a szociálizmus terjedéseért fog dolgozni és reméli, hogy a kongresszus ugyanilyen szimpátiákat táplál a kormány iránt. Azt hiszik, hogy a távirat misztifikáció, mert ismeretes, hogy Briand renegát szociálista és a párt gyűlöli. Jules Guesde, az egyik francia szociálista frakció feje azonban azt mondja, lehetséges, hogy a táviratot Briand küldte. SZÍNHÁZ. MŰVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 2, péntek: Romeo és Júlia, tragédia. (Lugossy Béla bemutatk.) „ 3, szombat. Nebántsvirág, operett. (Lendvay Mlcl és Nagy Dezső bemutatkozása.) „ 4, vasárnap d. u.: Aranyember, szinmü. „ 4, „ este ¡Ingyenélők, ncpszinmü. (Lendvay Micivel ős Nagy Dezsővel.) „ 5, hétfő: Dollárkirálynő, operett. „ 6, kedd: A kaméliás hölgy, szinmü. „ 7, szerda : Az obsitos, operett. (Bemutató előadás.) 8, csütörtök d. u.: A dolovai nábob leánya, szinmü. „ S, „ este: Az obsitos, operett. „ 9, péntek: Cigánybáró, operett. „ 10, szombat: Bilincsek,szinmü.(Bemutató előadás.) „ 11, vasárnap d. u.: Taifun, szinmü. „ 11, „ este: Gül Baba, operett (Lendvay Micivel.) Az első előadás. — Luxemburg grófja. — Hiába, még mindig a szentimentálizmus édesíti meg némileg az életünket. Elsősorban hát az -őszies hangulatot kell lefestenünk, hogy hü legyen a krónikája az érzéseinknek, amikkel az első előadásra megyünk. Ridegen és megkopottan állt nyáron át a színház épülete. Ma félnyolckor kigyúlt a fény minden ablakában, világosak mellette a kis utcák és a villanysugarak ott ragyognak a liget fáinak szintelenedő koronáin. És gyér köd szakad föl a Tisza felől s együtt gomolyog a fénynyel. Benn lassankint elfoglalja helyét a zenekar — bocsánat, de le kell írni az ellentétet: keservesen fújja széttört sipját a nagy Pán odalenn a Stefánia-korzón ... Most az lesz a legokosabb, ha megállunk szépen a bejáratnál és figyeljük a közönséget. Jönnek immár mindenfelől, persze először és „a legizgatottabban a karzat publikuma. Ok, ez a derék nép elhozta a tavalyi és még régebbi lelkesedést. A gróf urnák, a herceg őfenségének és társaiknak, akik most maszkírozzák magukat, velük akad a legkevesebb dolga. A karzatjárók, mint mindig, ezúttal is otthonhagyták az úgynevezett magasabb igényeket. Ám megérkeznek mások is. A tavasz óta nem látott, fürdőkről visszatért szegedi szépségek. Megittasulhatunk az uj divattól, beleszédülhetünk az abroncsos szoknyákban való gyönyörködésbe. És sorba megállapíthatjuk, ki hol járt. A Lidón fürdőzők természetesen gondoskodtak megfelelő kreolságról, könnyű azoknak az élet terhe, akik Karlsbadban üdültek és a Svájc hegyei közt terem az igazi pirosító. No, bár erősen szakadni kezd az eső jól összegyűlünk, örömére a színigazgatónak, akinek szintén könnyű dolga van. A szintígyi bizottsággal csak meggyiirkőzik valahogy, (a bizottság fiatal tagjai amúgy is le vannak bilincselve), konkurrencia pedig nincsen. Nem kell amiatt csodálkozni, hogy a színház majdnem megtelik. Hiszen Szegeden legalább harmincezer olyan ember van, aki szereti a szinmüvészetet. Válogatni pedig nem lehet. Thália egyetien templomába kénytelen betérni minden hivő, sőt a hitetlenek is. A hitetlenek, akik azt vallják, hogy a Luxemburg grófját jobban is el lehetne játszani. Mindjárt meggyőződünk róla. Mondjuk el még egyszer, ha már a színházban vagyunk, hogy a függöny felgördül. Tehát csönd és figyelem. A Luxemburg grófjá-t eredeti szereposztásban játszák, hanem azért még a habitüék is kíváncsiak, javultak-e tavaly óta a hangok és fejlődött-e a rendezés? Először talán az utóbbival foglalkozzunk. Mivel a rendező hatáskörébe tartozik, elsősorban is konstatáljuk, hogy a díszletek silányak, kopottak, szegényesek. Nem vádoljuk mégsem, sem Makónét, sem Almássyt. Makónénak már nem érdemes a régi holmit restauráltatnia, Almássynak pedig — no talán neki mégis érdemes volna? De bizzunk abban, hogy a fiatal, agilis igazgató a jövő szezónra, a kizárólag saját szezónjára majd olyan fényes kiállítással készíti elő a darabokat, hogy a szemünk káprázik belé. Bizony, sok mindent újra kell festeni. A karszemélyzetet is. Ez a különben tiszteletreméltó társaság elég rendszertelenül játszott. A hölgyek pedig hihetetlenül fantasztikus kosztümökben sétáltak elő. O-görög jelmezektől a krinolinig, sőt a reformruháig minden divatot képviseltek. De hogy viseltek. Az urak ezalatt meghúzódtak a háttérben. De egyikük előrejött, párisi kocsiskalap volt rajta s a kalapról csurgott az esőviz. Ez a reálizmus Iskolája. A főszereplők nagyszerűen alkalmazkodtak a környezetükhöz. Békefi, aki pedig tehetséges, széphangu színész, fáradtan, némelykor teljesen invenciótlanul énekelt a címszerepben. A hangja ma este föltűnően megviselt volt, a gesztusai pedig szerencsétlenek. Később bizonyosan újra megszokja majd a szegedi színpadot. Partnere, Nagy Aranka, efég kedvesen játszott, néha azonban ráragadt Békefi lemondó nemtörődömsége. Mégis, ő játszott a legjobb akarattal. Már Nyáray Antal, alias Bazilovics Bazil szembeszállt a szerepének természetével. Elhatározta, hogy azért sem lesz paralitikus. Hiába ismételte hát ezt, senkisem hitte el neki. Azért persze, mint mindig, most is hálás volt iránta a publikum, nemkülönben a temperamentumos Felliö Rózsi iránt. Felhő Rózsi elragadóan vidám volt és néha valósággal ugy szállt ki a színpadról. De kétségkívül jól illett neki ez az aviatika és a táncát többször megismételtették. Ezúttal nincs egyéb följegyezni valónk. Még csak annyit általánosságban, hogy kvalitás sok akad a színtársulat derék tagjaiban, de rendszeresebben, nagyobb ambícióval kellene fölhasználni és fejleszteni. Egyébként : nem kenyerünk a folytonos gáncsolás. Hisszük, hogy sok szép és jó előadást fognak produkálni. Evvel a hittel járulunk hozzá ahhoz a szeretetteljes fogadtatáshoz, amiben Szeged közönsége részesítette őket és amihez bizonyára méltókká válni igyekeznek. Fehér Árpád. Fedák Sári Szegedre jön. ő jön! Ki jön? Szegedre jön! Honnan jön? Londonból? Beflinből? Bécsből? Tiszalökről? Az apja birtokáról? A saját birtokáról? Jó! Itt lesz ! Játszani is akar? Hát jó ! Még azt isV Fölemelő látványosság lesz. A direktornak már ragyog az arca a várva-várt telt ház reményében. És elsietett a városi tanácshoz, hogy fölemeltesse a helyárakat huszonöt százalékkal. A városi tanácsot a hideg kirázta az örömtől, hogy Sári Szegedre jön. Sarolta itt lesz. Mért ne sarolják hát a közönséget? És fölemeltette a helyárakat huszonöt százalékkal. Kedves művésznő! Istennő! Direktorok mentőangyala! Mit fog játszani nekünk? Elhozza-e magával a teljes fölszerelését? Elhozza-e a komornáját is? Az agarait is? És mindazokat a nagy személyiségeket, akik az ön udvartartásában világhírre tettek szert? Az udvarlói különvonaton jönnék? Vagy gyalog? Elhozza magával a koszorúit is? A hangját is? A harmadik száma bájmosolyát is? A másik, szintén nagyterjedelmü birtokát is? A ballábát is? Nagyon kór-