Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-02 / 86. szám

6 DELM AGYARORSZAO 1910 szeptember 1 ¿ük; vigyázzon az egészségére, hogy meg ne hűljön szeptember nyolcadikáig, amikor a szegedi szinház vezetője önt íöl akarja léptetni. Művésznő! Összes szerelmeinket elfeledjük. A szeretőinket kidobjuk. A szivünket tisztára kipucoljuk, hogy ön, művésznő, ne szennyezze be a félcipőjét, amikor parányi negyvenkettős lábával beletapos a szivünkbe, fölemelt helyárak mellett. Csak egyre figyelmeztetjük. Világért se kezdje avval, hogy: „Ki a Tisza vizét iszsza, vágyik annak szive vissza." A szegedi hatóság ngyanis, a kolerajárványra való tekintettel, megtiltotta a Tisza vizének ivását. Könnyen összeütközésbe kerülhet hát a hatósággal. Ha autón jön, biztosan összeütközik. Különben — igyék a Tisza vizéből. Ennél jobb reklámot elképzelni sem léhet. * Mai Színlap. Ma, a szinház kapunyitása napján, Ízléses kiállitásu színházi és szépirodalmi napilap jelent meg: a „Mai Szinlap", amely egyszersmind a szokásos szinlap pótlására szolgál. A modern, kedves kis újság Kézai Simon és Bakó Lajos szerkesztésében jelenik meg. Főmunkatársai: Hoványi Kornél, Fehér Árpád és Balassa Emil. Cikkeken és krokikon kivül a színházak legújabb hireit közli a „Mai Szinlap", továbbá a műsorokat és az előadott darabok szövegét. Annyira teljes és tartalmas .tehát, hogy nem csoda: a közönség valósággal elkapkodta és kétségkívül az egész szezonban érdeklődni fog iránta. A ,Mai Szinlap" négy fillérért kapható a jegyszedőknél és a rikkancsoknál. Előfizetési ára negyedévre, házhoz szállítva két korona. * A fővárosi sajtó — Fodor Elláról. A szegedi szinház kiváló művésznője, Fodor Ella tegnap tudvalevően a Fővárosi Nyári Színházban vendégszerepelt. Bernstein „Baccarat" cimü színmüvében lépett föl és a különböző budapesti újságok ma így imák róla: Bernstein „Baccarat" cimü színmüvének női főszerepét ma este Fodor Ella, a szegedi szinház művésznője játszotta el a Fővárosi Nyári Színházban. Fölléptét szívesen fogadta a közönség. A vendégmüvésznö intelligens játékával, kifejező beszédével nagy sikert aratott. Dicséretet érdemelnek szereplőtársai is : Szegő, Fekete, Bánházy Teréz és Bárdy Gabriella, akik a többi szerepeket játszották. (Pesti Napló.) A művésznő néhány évvel ezelőtt végezte az Országos Szinészakadémiát s modern színjátszó képességével már növendék korában beigazolta tehetségét. Érdekes egyénisége az elmúlt idő óta határozottan sokat fejlődött. Beszéde sokkal simább, egyenletesebb lett s egész alakításával arról tanúskodott, hogy mélyen érző, finom stilusu színésznő. A telt nézőtér közönsége barátságos tapssal fogadta a vendéget s a taps és kihivá6 minden fölvonás végén megujult. (Budapesti Hírlap.) A vendégmüvésznö, kit már jó hir előzött meg, Heléne szerepében figyelemre méltó alakítást nyújtott. Jő orgánuma van, rutinnal mozog a színpadon és különösen az erősebb drámai kitörésekben erős hatást tud gyakorolni. A közönség nagyon melegen fogadta.és fölvonások után sokszor a lámpák elé hívta. (Egyetértés.) A vendégmüvésznö igen szépen, és átgondoltan játszotta még szerepét és annyira elragadta a közönséget, hogy nem egyszer nyilt színen tapsolták meg. Az ovációk megismétlődtek a félvonások után is és a fiatal művésznő sok virágot kapott. (Független Magyarország.) Fodor Ellát nagyon jól ismerik Budapesten. <3 volt az első magyar Saloine az Uránia kis színpadán és már akkor mély hatást keltett. Csupa eredetiség volt Fodor Ella, végtelenül finoman nőies, majd meglepő drámai erejű, fájdalmas csalódásainak minden szomorúságát, helyzetének megrázó voltát belevarázsolta hallgatói lelkébe. Meleg, nagy sikere volt és nyilt színen, fölvonások végén lelkesen megtapsolták. (A Polgár.) A fiatal színésznő igen szépen és értelmesen beszél, kitöréseiben van erő és őszinteség. (Budapest.) A sikkasztó élete és halasa. — A bakkarat áldozata. — (Saját tudósítónktól.) Hirül adtuk, hogy 06. lati Aladár, a budapesti Merkurbank főtisztviselője ötvennyolcezer koronát sikkasztott és tegnap Bécsben revolverrel agyonlőtte magát. Vesztét a kártya okozta; az Erzsébetvárosi Kaszinó nevü játék-klub, amelynek rendes látogatója volt. Kopott, szerény, egyszerű emberke volt Oblatt, aki hosszú, kemény munka után egyszerre belekerült a kínálkozó örömök közé és megcsúszott. A kártya-klubban nem is játszott nagyban; társaihoz képest, akik ezreket tettek föl a kártyára, kis játékos volt. A szerény hivatalnoknak ez is elég volt a tönkremenésre. Oblatt egy hosszú sor végén áll az Erzsébetvárosi Kaszinó áldozatai közt. Csak ugy hamarjában, akikre az utóbbi időkből emlékszünk: fölemiithetünk egy postatisztviselőt, egy hirdetési iroda tulajdonosát, egy külföldi nagy cég képviselőjét és egy épití," vállalkozót, aki öngyilkos is lett. Most a Merkúr főtisztviselőjére került a sor. Menyasszonya volt Oblattnak ücskay Julianna, előkelő családból származó, igen szép asszony. Nem nagyon fiatal már és mozgalmas életet élt át. De azért negyvenkét éve ellenére csábító asszony volt. Ezt az asszonyt szerette Oblatt, eljegyezte magának és, pénzzel támogatta. Az asszony első férje Csiky dr volt, kitűnő orvos, aki most Ferdinánd bolgár király udvari orvosa és Szóliában él. Ettől az embertől el kellett válnia a szép asszonynak, mert a férj viszonyt kezdett legjobb barátnőjével, különben csúnya asszonynyal, akit azóta el is vett feleségül és most Szófiában udvari orvosné. Csikyné ekkor, visszakapva hozományát, itt élt Budapesten. Nemsokára újra férjhez ment. Uj férjével a kávéházban ismerkedett meg. Kemény Lajosnak hivták és akkor nagyon szegényes körülmények között élt. Az asszony pénzéből azonban megcsinálta Rákóczi-ut 86. alatt a Népiroda okmányszerző-vállalatot, amely a nép ügyes-bajos dolgainak, különösen katonai ügyeinek elintézésével foglalkozott. Az uj férj mellett azonban szintén nem volt szerencsés az asszony. Férje rosszul bánt vele, állitólag ütötte is és ok nélkül féltékenykedett. Erre elváltak. Áz asszonynak első férjétől van egy huszonhárom éves fia, aki azonban most nem él nála, hanem Oroszországban mérnök. Egyedül élt tehát Ocskay Julianna és unalmában sokat járt kávéházba. Oblatt a Mátyás király-kávéházban ismerte meg. Sokáig mereven, csodálattal bámulta a szép asszonyt, mig az egy napon ingerülten rászólt: — Mit néz engem folyton. — Csodálom asszonyom a szépségét! — felelte Obláth. — És az érzés, amit ön iránt érzek, nem muló szeszély, hanem egy életre szól... Megismerkedtek, hazakísérte és azóta állandóan följárt hozzá. El is jegyezte, mert az aszszonynak két kérője is volt, két özvegy ember és sürgette a döntést. Oblatt állandóan pénzzel segítette Ocskay Juliannát, mert a Keménynyel való házassága után nagyon megcsappant a vagyona. Legutóbb is hatszáz koronát adott neki, hogy menjen Parádra nyaralni. Tegnap a fürdőn megjelent Kornya János detektív még egy titkos rendőrrel és csendőrsegitséget kértek. Pestre hozták az asszonyt, itt elvették ötszáz koronáját és minden ékszerét. Majd Egry Péter Pál kapitány kihallgatta. Este kilenckor hazaküldték azzal, hogy ma reggel hétkor érte jönnek Bethlen-utca harmadik szám alatt, a harmadik emelet huszonnyolcadik ajtón levő lakásába. Reggel hat órakor azonban már az egész ház népe, amely a lapokból értesült a szép asszony sorsáról, kinn volt a folyosókon és az udvaron és várta a történendőket. Ocskay Julianna megrémült. Sirva panaszkodott a nála albérletben lakó Urbanek Bélánéuak: — Milyen szerencsétlen vagyok én! Első két férjemtől el kellett válnom és most a szégyen ér! A hátsó lépcsőn leszökött a Magyarországkávéházba és mikor a detektívek jöttek, Urbanekné levezette őket hozzá és ugy mentek ismét a rendőrségre. A Merkurbank igazgatója, Berger Mór így mondotta el Oblatt lopásainak történetét: — Ebben a tisztviselőnkben föltétlenül megbíztunk. Tudtuk, hogy szerényen él, bátyjánál lakik egy kis zugban és fizet teljes ellátásért harmincöt forintot. Azt hittük, hogy a fizetéséből még félre is tesz. Igen rossz színben volt, de ezt annak tulajdonítottuk, hogy beteges ember. Nem is sejtettük, hogy kártyázik egész éjszaka. Egyik legjobb hivatalnokunk volt, aki végig pontosan és jól teljesítette a dolgát. Annyira bíztunk benne, hogy amikor észrevettük a hiányt, egyenesen hozzá fordultunk Abbáziába, ahol szabadságon volt. ő azt mondotta, hogy az értékpapírok, amik eltűntek, be vannak nyújtva szelvénybeváltás végett. Ekkor már gyanakodtunk és hazahívtuk. Szombaton és vasárnap többször beszéltünk vele telefonon, akkor azt mondotta, hétfőn hazaion. Meg is váltotta a jegyet Budapestre, de utóbb Bécsbe ment. — A dolgot nagyon vakmerően csinálta. Egyszerűen lopott. A kasszakulcsok mindig két tisztviselő között vannak fölosztva; ő visszaélt a másik gyanútlan bizalmával és mintegy hatvanezer korona értékű papirt egyszerűen zsebrevágott és a maga neve alatt elzálogosított. Harminckétezer koronát kapott körülbelül hatvanezer korona értékű papírra, de nem vette föl az egész pénzt, még betétje maradt a bankokban. Ugy látszik,.csak ugy beleszédült a lopásba és az volt a szándéka, hogy kártyán visszanyeri a hiányzó pénzt. Amikor Abbáziában megtudta, hogy a dolgot nem lehet tovább rejtegetni, ugy látszik, azért utazott Bécsbe, mert egy ottlakó nővérétől akarta a lopott pénzt elkérni. Ez nem sikerült ós következett az öngyilkosság. Rosszul tette, hogy nem jött haza, mert mi nem üldöztük volna. Minthogy nem érkezett haza hétfőn, amikorra ígérte és nem tudtuk hol van, köröztettük. Amit most kártyázásairól hallunk, nekünk uj és meglepő, mert az intézetnek félszáznál több tisztviselője közül egy sem tudta róla, hogy kártyázik, a vezetőség pedig megbízott a pontos tisztviselőben. Egy híres cég bukása. — Az osztrák papok szövetkezete. — Karintiát óriási bukás tartja izgatottságban. A feldkircheni Palese & Kayser-cég összeomlott. A cég főnökét, Kaysert, aki katolikus pap, letartóztatták. Ugyancsak letartóztatási rendeletet adtak ki Weiss katolikus pap ellen, aki a karintiai Raiffeisen-féle szövetkezetek központjának igazgatója, aki azonban a fogság élői megszökött. Weiss épen ugy, mint Kayser, katolikus vezérférfiu. Mindketten nagy szerepet játszottak a katolikus társadalmi és klerikális pártéletben. A szenzációs esetet csodálatosképen a bécsi lapok egy része elhallgatja. Egy másik része pedig, főleg a szociáldemokrata- és szabadelvű sajtó, éles támadásokra használja föl a klerikális és keresztényszociális pártok ellen. Vergani lapja magát Gessmann dr-t, a keresztény6zociálisok vezérét kívánja felelőssé tenni az esetért. Gessmann lapja: a „Reichspost" ez ellen röviden, de hevesen védekezik. Ilyen körülmények között végtelenül nehéz az ügy keletkezését és részleteit tárgyilagosan megismerni. Hogy mennyire rúgnak a bukott cég paszszivái, erről nincsenek részletek. A legnagyobb hitelező, ugylátszik, a karintiai szövetkezeti központ, melynek igazgatója, Monsignore Weiss, százezer korona hitelt bocsátott a Palese & Kayser-cégnek önhatalmúlag és alapszabályellenesen a rendelkezésére. Volt azonkívül az alsóausztriai szövetkezeti központnak is egy száztizenkétezer koronás váltókövetelése. Ezt a követelést azonban Kayser zsiránsai, kik között Kohn József dr karintiai hercegérsek is szerepel, rendezték. Amennyire az ellentmondó és zavaros ujságközleményekből meg lehet állapítani, a Kayserügy sok tekintetben nagyon élénken emlékeztet Candida nővérnek, a párisi apácának világhírű esetére. Kayser jótékony ós a vakbuzgóságig vallásos férfiú.Feldkirchenbon egy árvaházat alapított. Alapításánál számított jótékony adományokra, de reménységeiben csalódott. Hogy a költséget mégis elő tudja teremteni, az üzleti dolgokban teljesen járatlan ember gazdasági vállalkozásokba bocsátkozott és kalandorok és uzsorások kezei közé került. Mindenokelőtt egy mezőgrazdasáci vállalkozásba fogott. Aztán a fakeroskodelemre vetette magát. Óriási erdőterületeket bérelt a Kaukázusban, nagy raktárakat alapított az adriai partokon. Megalapította az „Antonius"sörfőzőt, majd egy kőszénbányát vásárolt a Sonnbergen, Freibach mellett. Mindezek természetesen őrült összegeket emésztettek. Kayser azt remélte, hogy ujabb befektetésekkel vál-