Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-15 / 96. szám

I. évfolyam, 96. szám. Csütörtök, szeptember 15 ELOFIZETESl AR VIDÉKÉN« TELEFON-SZÁM: egész évre. K 28'— fiiévre . . . li 14-— Szerkesztőség tZ5 c=3 Kiadóhivatal 831 negyedévre. K 7'— egy hónapra R 2'40 Intenirbí.i 835 Egyes szám ára 10 fillér Budapesti szerkesrtssfg teltícn-száma 128—11 ÍSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN» e=» Korona-utca 15. szám c=> e9(st évre . R 24-— félévre . . . R 12*— Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV.. negyedévre. R 6— egy hónapra K V— c=a Városház-utca 3. szám (=3 Egyes szám ára 10 fillér A miüiók körül. Még a nyár folyamán a magyar országgyűlés törvényt alkotott, mely fölhatalmazza a kormányt, hogy ötszázhatvan millió korona kölcsönt vegyen föl. Ebből kétszáztizenöt millió korona a mult évben kibocsátott és az idei év végén lejáró négy és fél százalékos kincstári utalványok beváltására, mintegy nyolcvanegy millió korona államvasúti és egyéb beruházásokra és kétszázhatvannégy millió korona a pénztári készletek kiegészítésére szolgál, miután az előző években ' ennél sokkal jelentékenyebb összegek olyan beruházási és hadügyi kiadásokra, melyek hitelműveletek utján lettek volna fedezendők, a pénztári készletekből előlegeztettek. A törvény a kölcsön elhelyezése tekintetében többféle meghatalmazásokat tartalmaz. A kormánynak joga van a kölcsön ellenében koronaértékre vagy bármily más értékre szóló járadékkötvényeket kibocsátani, de joga van szükség esetén az összeget részben vagy egészben átmeneti hitelműveletek utján fedezni. A törvény egész szerkezete és különösen megokolása világosan mutatják, hogy a kormányt annak benyújtásakor miféle intenciók vezették. Meg akarta szerezni a törvényhozás fölhatalmazását, hogy az ország hitelszükségleteit a szükSzerelmek hőse. Irta Balogh Vilma*. Szürkületben estéről-estére i végigjárja a hunytszemü nyári utcák sorát egy ember. Ott lépdel, ahol a legtöbb asszonynép tolong. Egy csöppet lábujjhegyre emejkedve, peckesen jár, cipőin könnyedén és vállalkozóan himbálódzva, keskeny, vézna mellét kifeszítve és jobb kezének két ujja között ügyesen, sőt negédesen forgatja a gavalléros sétapálca villogó dublégombját. Kicsi ember, sovány és már élemedett. Gyér haja kedveskedő választékba simítva, szemfényvesztően takarja a koponyát. Sasorra lázongva nyomul előre, a gondosan beretvált lapos áll fölé. Büszkén ül rajta a hajszálnyi aranyzsinórra fűzött zwikker és fölötte ott villog valami szomorú, erőszakolt, bátortalan merészséggel vizenyősen kék szeme. Nyári szürke öltönye készen vásárolt, olcsófajta, de gyüretlen. Hószínű tisztaságban világit a magas inggallér és nyakkendői — óh! hódító, bűvölő nyakkendői — a vállalkozóan pirosak, szentimentálisan kékek, inspiráló zöldek — finom aranypontozott tűzben égnek a beesett, sápadt arc alatt. Tolongáson átsimulva jár-kel, hőséget sugárzó nyári utcák során, ügyesen sasirozva, kitértében inkább érintve, semmint kerülve egy-egy dus női kebelt, áttört szövetbe burkolt asszonyi kart, hajlós csípőt. Megy, suhan, mosolyog, ajkát csucsoritva, fejét egy csöppet oldalvást, bal válla felé hajtva és orrcimpái remegnek, idegesen rebbennek, mint kopóé, ha vadat szimatol. séges mértékben ős időben, a pénzviszonyok kedvező alakulásának kellő időben való fölhasználásával az országra legelőnyösebb föltételek mellett kielégíthesse. A javaslat benyújtásánál semmiféle előzetes megállapodásra valamely pénzügyi vagy bankár-csoporttal nem támaszkodott. Ez a törvény szövegéből, az elhelyezésre vonatkozó rendelkezések fakultatív módjaiból, a javaslat megokolásából, a bizottsági és parlamenti tárgyalásokból világosan kitetszik. Épen ilyen világosan és határozottan konstatálhatjuk, hogy a pénzügyminiszter avégből, hogy a kölcsönt részben, vagy egészben a francia piacon helyezze el, tárgyalásokat nem indított, de még előzetes puhatolódzó lépéseket sem tett. Ezt minden ellenkező híresztelés és kombinálás ellenére az igazságnak megfelelő módon megállapíthatjuk. Az igazság az, hogy az előző kormány indított tárgyalásokat egy kölcsön ügyében, mely kizárólag a francia piacnak volt szánva. Ezek a tárgyalások félbenmaradtak akkor, amikor a parlamenti viszonyok megromlása a kölcsönmüvelet perfektuálását lehetetlenné tették. Vájjon fölmerült-e illetékes helyen az a gondolat, hogy az előző kormány által félbenhagyott tárgyalások fonalát újból fölvegyék, nem tudjuk. Ám, ha föl is merült, ma már bizonyos, hogy Lukács László pénzügyminiszter Ha köszön, megáll a pilla egy rezzenésére. Bokái urasait, feszesen verődnek össze, pókszerü, vágyakozó keze lekapja fejéről a szalmakalapot és meglengeti a levegőben, — hódolva, tisztelegve a nő előtt. Asszonyok keringenek körülötte, mindenfelől. Szeszélyes, nyári szoknyák libbennek, akaratos parfümök szagát csipkék mélyéről ragadja ki a szellő. Pókhálós, selymes harisnyákból frissen kandikál elő egy-egy finom boka és az ápolt asszonyi bőr illatos harmata gyöngyözik hószínű nyakszirteken. Halk kacagás, könnyű, lágy sikolyok ingerlő stakkatója csap feléje . . . egy-egy gyors menekülő pillantás . . . ígérkező mosoly. A nyári utca fátyolos homályában, finoman, puhán hajlongó asszonyárnyak között, a kicsi ember keres, kutat, — kérkedő hódolattal. mintha övé volna e sötétlő utcasor minden lázas ígérete. Leginkább erős, anyás, szőke nők felé törekszik. Olyanok felé. kik egyik kézen matrózruhás kicsikéjüket vezetik, a másikkal szerényen, háziasan, alig-alig emelve a fodrokat, fogják össze a titkolódzó szoknya ráncait. — Isten áldja —' mondja ilyenkor a kis ember, ha épen férfiismerőssel megy, — isten áldja . . . most csatlakoznom kell! Aztán oda kéredzkedik, oda lapul, edzett csípők, magas keblek árnyékába. Délceg aszszonytestek oldalára lopódzik kicsi, peckes alakja, a horpadt mellű, vézna -— és lejt mellettük, egy csöppet lábujjhegyre emelkedve, himbálódzva, föl-fölpislantva a kerek, fiatalos szalmakalap alól, — sunyin kcrűleg, arról a gondolatról, hogy a megkötendő magyar államkölcsön kötvényeit a francia piacon helyeztesse el, végleg és visszavonhatlanul lemondott. Lemondott pedig, mielőtt ennek az eszmének a megvalósítására bármilyen előzetes kísérletet tett volna. A pénzügyminisztert erre az elhatározásra nagyon nyomós okok indították. Bármily előnyösnek és kecsegtetőnek látszott is Franciaországgal egy szorosabb pénzügyi és gazdasági összeköttetés, bármily szívesen látták volna Magyarországon a két nemzet közötti rokonérzésnek ilyen uton való megerősödését és szorosabbra fűzését, erről a kísérletről ezúttal tanácsosabb volt lemondani. A francia közvéleménybeu ezidő szerint, kétségkívül mesterségesen szított, de nagyon különös áramlatok vannak. A francia kistőkés, amikor megtakarított frankjait elhelyezni kívánja, nem elégszik meg a jól jövedelmező és biztos befektetéssel, hanem egyúttal nagy politikát is akar csinálni. Bizonyos szélső sajtóbeli és parlamenti körök egy-egy kibocsátásból nemcsak anyagi, de kalandos és messzemenő politikai tőkét akarnak kovácsolni, Hogy a mérvadó francia körökön mennyire vett erőt ez a különös áramlat, nem tudjuk, de Magyarország igazán nem tartja szükségesnek, hogy belső politikáját és nemzetközi viszonyait ilyen kalandos cenzúráknak és inegitélések— ah! esdőleg — egy kis szerelemért, egy kis gyönyörért, ezen, életlüktetéstől terhes, nyári éjszakában. Aztán hirtelen, ügyes, hazárd két ujja közül kiejti a botot, merész számítással épen a nő lába elé, hogy annak egy szivdobbanásra meg kell állnia. — Pardon, — szól rebegve, — pardon, nagysám, hogy ilyen ügyetlen vagyok! Majd. bár választ solisem kap, rutinosan folytatja az ostromot. — Engedje meg, — oh kérem, —engedje meg, hogy így szerényen, mellette menve, hazakísérjem !... Későn van... sötét már az utca... hátha valami tolakodó... valaki, alá félreismeri önt, alkalmatlankodna... terhére volna ! — Merészség!... — veti oda a nő. Ám a kis ember szavai lágygyá olvadnak. . halkan röppenek el ajkairól... szaggatott gügyögésben, választ sem várva, gyöngéd tolakodással sóhajtják be magukat az asszony fülébe: — Szépséges asszony... oh! — milyen asszony... milyen termet . . . szeretem . . . vágyom ... ah ... ha csak egyszer... ha akarna! . . . Lépteit a nő lépteihez igazítja, de mögötte marad egy araszszal, elbűvölten, hódolva, mint egy szerelmes apród: — Ah, — vágyom... szeretem !... Amaz, a kövér, anyás szőke, nyárspolgári undorral nézi, egy-egy megvető pillantást vet feléje. — .Pfuj, — a tolakodó törpe! — és szeme, a visszautasitón és ridegen világos, belemélyed, elmerül a nyári hűséges homályba,