Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-15 / 96. szám

s DÉLMAQ YARORSZAG 1910 szeptember 15 nek tegye ki. Arra sem érez magában semmi hajlandóságot, hogy egy vasutvállalat francia kötvénytulajdonosainak és egy osztrák petróleumgyár francia részvényeseinek vélt vagy igazi sérelmeit az osztrák kormány előtt ügyészként képviselje. Az ilyen közbelépésre Magyarországnak oka sincs, kedve sincs, szüksége sincs. A francia sajtónak tehát semmi oka sem volt egy meg sem kísérlett kölcsönügylet ellen ilyen heves rohamot intézni. Egyébként ugy látszik, hogy a francia pénzpiac helyzete különben sem alkalmas jelenleg egy nagyobbösszegii uj kölcsöntípus befogadására. Franciaországban az utóbbi hónapokban mintegy kétmilliárd külföldi kölcsönt helyeztek el és a sok klasszirozatlan anyag erősen nyomja a piacot. Ez különben erősen meglátszik a francia konzul árfolyamán, mely május óta majdnem két százalékkal hanyatlott. Ha a jelek nem csalnak, a hü Oroszország is most készül szaporítani Franciaországban elhelyezett kötvény-milliárdjait és Magyarország igazán nem óhajt vele konkurráini. A pénzügyminiszter elhatározása remélhetőleg véget vet annak az ujságháborunak, mely a meg sem kísérlett francia elhelyezés körül kerekedett teljesen megokolatlanul és amelynek a magyar sajtó egy része akaratlanul, az osztrák sajtó azonban nagyon is fölismerhető tendenciával beugrott. Refüről, kudarcról beszélni ez alkalomból vagy tudatlanság és tájékozatlanság, vagy bűnös rosszhiszeműség. Lukács László, mikor a törvényjavaslatot benyújtotta, teljesen tisztában volt vele, hogy a kölcsönt a kellő időben és a kellő föltételekkel megszerzi. Egész eljárása példája az államférfiúi előrelátásnak. Magyarország régi és kipróbált pénzügyi összeköttetései zavartalanul fönnállnak és az melyből, mint rejtélyes, titokzatos Ígéretek, férfiak válnak ki, karcsún, izmosan, mint ő maga. De az utcasoron végig, makacsul kiséri a sóhaj : — Vágyom ... szeretem . . . ah ! . . . A háznál gyorsan, kitérően surranna be az asszony. El sem engedi "kicsikéje kezét, ugy húzná be maga után a kapun. De erőszakos lépés gátolja lépteit. Feszes bokákkal, peckesen áll előtte — a szálas nő előtt — a kis ember. Csillog a hószinü gallér . . . tüzesen izzik a nyakkendő . . . gyors kéz lebbenti a kalapot ... és bátortalan és mégis merészen gyöngéd vágyakozással gügyögi egy hang : — Látom-e viszont . . . mikor ? — Menjen utamból! — parancsolja félvállról, brutálisan az asszony. « Áll egy darabig és néz a kapu örvényében eltűnő fehérség után, Aztán megy, viszsza és a zwikker alatt ellágyulva pislog szeme. Bánatos mosoly ül meg ajkán, — az ember kiengeszthétetlen fájdalmát, ősi keservét' összefoglaló. Mintha' betelt volna valami nagy, — megértő, fensőbbséges lemondással. — Szépséges asszony . . . szépséges aszszony ! . . . — sóhajtja. Majd betér valami kávéházba. Melanchólikusan, fáradtan surran át a széksoruk között. Hátrafeszitett vállát megtörten előre ejti. Keze mélázva simítja homlokát, — az elborultat, elcsüggedtet, — a kedveskedő választék alatt. ország pénzügyi helyzete pedig olyan, hogy a kölcsön elhelyezésének helyét, idejét és módját nyugodtan megválaszthatjuk. A celldömölki mandátum. A Kúria második választási tanácsa ma délelőtt Zachár Emil einöklésével folytatta az Ostffy Lajos celldömölki mandátuma ellen beadott petició tárgyaiásat. A tegnapi tárgyalás folyamán Tetétleni Ármin dr helyettese, Hiller József dr, tudvalevőleg kérte a védelem részéről benyújtott ellenpetició áttanulmányozhatása céljából a tárgyalás elhalasztását. A tanács elnöke ma délelőtt hirdette ki a kérelem dolgában hozott határozatot. A Kúria a kérelemnek helyt adott és a tárgyalás folytatását ez év október negyedikén délelőtt tiz órára tűzte ki. Lukács László a francia kölcsön elejtéséről. A Neues Wiener Tagblatt budapesti levelezője ma délelőtt beszélgetést folytatott Lukács László pénzügyminiszterrel, a francia kőlcsönterv elejtéséről. A pénzügyminiszter többek között ezeket mondotta: — A francia kölcsön terve az előző' kormánytól származik, mely azonban akkoriban azt nem tudta realizálni, miután nem nyerhette meg a törvényhozás fölhatalmazását. Mikor azután a képviselőház a mostani kormánynak megadta a fölhatalmazást, hirtelenül a külföldön, ahol, mig a törvényes fölhatalmazás nem volt meg, hallgattak, nagy animózitás keletkezett. Ez az animózitás azonban nem volt nagyon fontos. Döntő jelentőségű volt az a körülmény, hogy a francia pénzpiac azelőtt fönnállóit fölöslege megszűnt, egyrészt a gyenge aratás, másrészt az utóbbi időben történt nagy megterheltetések következtében. Eme fordulat után a magyar pénzügyi kormány, amely a francia piaccal egyáltalán nem lépett még érintkezésbe, indíttatva érezte magát a terv elejtésére. A pénzügyi kormány jövő terveiről ugy nyilatkozott Lukács, hogy a kormányt semmiféle obligó nem köti, hogy a kölcsönt egészben, vagy csak részben realizálja és egyelőre még semmi irányban sem határozott, A csornai választás. A Kúria első választási tanácsa ma délelőtt folytatta a Rakovszky István mandátuma ellen beadott petició tárgyalását. A délelőttöt Borta Károly dr választásvédö beszéde foglalta le. Utána Baditz Lajos csornai közjegyző, választási elnök személyesen terjesztette elő védelmét. Határozatot holnap hoz a Kúria. Egyik asztalnál ismerősök ülnek, — férfiak — egészséges, étvágycsillapitó kalandokat éhesen lesők. Nevetve, nagy hahotával, lármás istenhozottal fogadják: — Ide . . . ide! Itt egy üres szék! Bágyadt vagy, melanchólikusnak látszol . . .! Szerelmet hozott-e az este? És kacagnak, a jóllakott, eltelt ember, a semmi után sem vágyakozó ember hangos, durva, kicsattanó kacagásával. Amaz leül közéjük. Riadtan, érzékenyen húzódik össze. A hóditóra bigygyesztett ajak bágyadtan nyilik, a vágyakozó kéz szomorúan támasztja a homlokot. — Ah, — ha tudnátok . . . ha tudnátok! És sokáig hallgat. A többiek rejtett, gúnyos mosoiylyal a szájszögletben, várakozva nézik. Végre fölkapja fejét. Tekintete a sötétség fénypontozott, puhán összehajló határába mélyed, — mintha ott messze, messze, . . . libegne valami feléje és közeledni nem tudna mégsem — valami illatos, fehér, aszszonyos. — Ah, ha tudnátok, — szólalt meg halkan — ha tudnátok ... Milyen termet . . . milyén asszony! . . . Magas — gömbölyű — déiceg . . . arany a haja , . . tejszinü az arca. . . világított a homályban . . . Honnan is jönnek, kilépve egyszerre a sötétből, ezek a nők! . . . Megy előttem, libegve, titoktartó lépésekkel, kicsijét kézen vezetve — gondosan, anyásan! . . . maga a Szűz Mária! . . . — És aztán? — kérdik évődve, lesve az ismert csattanót. — Aztán? ... Aztán mondtam: „... nézIzvolszki bukása. — Az uj orosz külügyminiszter. —(Saját tudósítónktól.) Legalább tízszer járta be a világsajtót az utóbbi másfél év alatt Izvolszki orosz külügyminiszter bukásának hire. És ha a kétségkívül nagytudásu, de szerencsétlenkezü államférfi egészen a mai napig a helyén is maradt, azért elejtett ember volt ő abban a percben, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy az anneksziós bonyodalom Oroszország rovására intéződött el. Izvolszki több ízben be is nyújtotta a lemondását, de mindannyiszor megtartották, valószínűen dokumentálni akarván, hogy egyetértenek — akaratlanul is békés politikájával. Annyi bizonyos, hogy a változás az orosz diplomácia vezetésében a bécsi Ballplatzon örömet okoz. Az anneksziós harcok • idején és még azok elcsöndesedése után is Aelirenthai gróf külügyminiszter személyes ellentétekbe került Izvolszkival és a két külpolítikus viszonya annyira kiéleződött, hogy kénytelenek voltak a sajtó utján tenni nyilatkozatokat. Bécs és Pétervár között azóta sem állott helyre a zavartalan jóviszony és hosszú idő fog eltelni, amig az annekszió mérgezett sebei behegednek. Most Izvolszki bukása az első lépés az igazi béke felé. A távozó orosz külügyminiszter működésének egyetlen kimagasló eseménye az orosz-japán egyezség, amelyet nemrégiben hoztak nyilvánosságra. Különben engedékeny, kissé talán energiátlan politikus volt ő, de el kell ismerni, hogy mindenkor őszinte, becsületes és szimpátikus; Talán azért is kisérte a munkáját balsiker. Aehrenthal gróf sokkal nagyobb, hogy ne mondjuk: ravaszabb diplomata, nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a versengésben, legalább egyelőre, ő maradt diadalmas. Még meg kell említenünk és Izvolszki javára Írnunk, hogy határozottan Uberális gondolkodású és nagyon müveit ember. Utódja: Sassonotv helyettes államtitkár? eddig nem sokat szerepelt a nyilvánosság előtt. Képességeiről emiatt nem is lehet egyelőre véleményt mondani. Ám annyi bizonyos: ba csak némi szerencséje lesz, mint külügyminiszternek, akkor elődjénél sikeresebb működésre tekinthet vissza. A Balkán-politika súlyos és veszedelmes problémáinak megoldása vár reá. Nagyon sok okunk van hát arra, hogy Sassonow ur államférfiúi kvalitásai érdekeljenek minket. zen rám csak egyszer — évek óta vágyom egy pillantása után . . . önről álmodtam egy életen keresztül!" — És ő? — Ő ?... A homályban belekapott tekintete az enyémbe. Szomorú volt, bocsánatot kérő, tele megértéssel . . . valamikor, ősrégen már találkoztunk nagy egymáshoztartozásban ... és ma egymásra leltünk újra. — „Bocsásd meg, hogy nem maradtam hűséges hozzád!" — kérlelt a szeme . Aztán' a -kapun ál--felém fordult egészen és félénken suttogta: „. . . menjen — menjen az utamból !" Egész eltévesztett élete — leleplezett élete benne volt ebben-a két szóban és a tiszta nő könyörgése, hogy ne zavarják nyugalmát . . . ah ! . . . megpihenhetni azokban a karokban . . . keblére hajtani fejemet ... de nem — nem! . . . fehér asszony, anyás asszony — nem bántlak! Feje lemondóan hanyatlik karjára. Mint nyeregből kiesett lovas csuszkái orrán a zwikker. A többiek egymásra néznek. Az elfojtott, kitörni készülő kacagás ott vibrál, ott bujkál a szemekben, a józan, betelt ajkak körül, — Mégis jobb lesz nem lemondani a nőről! —. szólai meg valamelyik gonoszul évődve. De ő leinti kezével. — Ti — mit tudjátok ti, mi a szerélem! — mondja megvető gőggel. És másnap újra ott sétál a sötétlő utcákon végig, — mosolyogva, vállalkozón — fehérruhás, pirosajku, akaratos asszonyok között.