Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)
1910-09-14 / 95. szám
2 DELWIAG YARORSZAG 1910 szeptember IS hogy Magyarország történeti jogait Boszniára nem érvényesiti. Engedje meg nekünk Kossuth Ferenc azt a nagyon ezerény kérdést, hogy ha ő, bizonyára igen helyesen, Magyarország történeti jogainak érvényesítését Boszniára olyan fontosnak tartja, miért nem érvényesítette akkor, amikor arra megvolt a pompás alkalma ? Hiszen amikor az anneksziót elhatározták, Kossuth Ferenc első parlamenti hatalmasság volt az országban. Az ő hozzájárulása nélkül az annekszió nem történhetett. Módjában lett volna a beleegyezésének föltételeit megszabni. De persze, az uraknak kényelmesebb volt e kérdés elől kitérni s örökségül hagyni az utódra. Kényelmesebb volt eltérő szövegű törvényjavaslatok előterjesztése által konfúziót előidézni. Ilyen előzmények után azonban ne vádolják a Héderváry-kormányt azzal, hogy ő az ország történeti jogait Boszniára nem érvényesiti. Erről a témáról igazán tanácsosabb, ha hallga't a volt koalíció. És hogy parlamenti viharok magvát látja Kossuth a bank-kérdésben is? ! Mi ismét rámutatunk arra, hogy ezen a ponton a kormány igaza megdönthetetlen. Kérdezzük Kossuth Ferencet : igaz-e, hogy a kormány és elsősorban annak elnöke, első pillanattól kezdve a bankközösség föntartását hirdette? Igaz-e, hogy ezt hirdette választói előtt a nemzeti munkapárt minden jelöltje ? Igaz-e, hogy a nemzeti munkapártnak többséget adván, az ország is a bankközösség mellett foglalt állást ? Ha pedig mindez igaz és megdönthetetlen, honnan venné egy ellenzék az erkölcsi jogosultságot, hogy a megkérdezett és megnyilatkozott ország -világosan kifejezett akaratával szembehelyezkedjék ? íme, igy látjuk mi ezeket a problémákat s ezért állítjuk, hogy a Kossuth által jelzett ütköző pontoknál az ellenzék nem nyerhet csatát. csak jött tőled az a jószagu papir és a señorita mindig megcsókolta azt. Aztán jött egy nagyon forró nap, senor, mikor mindenki oly mélyen lélegzik és a tüdőben ugy éget a levegő. Aztán ide is eljött a „sárga lovag ur", senor. Reád gondolt mindig, uram. Azt tudod, bogy a sárga lovag, mielőtt elvisz valakit, nagyon kínozza előbb. Nagyon szomjazik az és az Amazon vizét ki tudná inni, kinek a sárga nagy ur megfogja a kezét. Nagyon fájt őt látni, uram! A narancsok levét facsartuk ajkai közé. A señorita oly szomorúan nézett ilyenkor ránk. — Ha don Luys itt volna, az ide adná a lelkét, az ajkát — susogta az öreg senornak és az öreg senor megcsókolta a senoritát. Hosszan, nagyon hosszan, senor, aztán... nem szomjazott többé a donna señorita. Az öreg Moró szava zokogásba fúlt, majd letörülte kérges tenyeroivol könnyeit. — Jöjj, senor, megmutatom őt neked. Neked szabad őt látni, hiszen a tied volt. Amott a dombon, a szomorú páfrányok, a ciprusok alatt, az Olivíerák kriptájában van. Jöjj uram! Az öreg Moró megfogta Luys kezeit, kivezette a park fái közül az Olivíerák dombjára. Kis kulcsot vont elő zsebeiből. Halkan nyikorgott a zár. Kitárta a nehéz vasajtót. A büs, száraz levegő megcsapta Luys arcát, megrezzent. Moró meggyújtotta a bronz serpenyőkben levő cédrusoJajat és a fölcsapó lángok vörös fénnyel töltötték meg az egész dombbá vájt üreget. Az öíszázhaívanmíiliós kölcsön. — Meghiusul a francia terw. — (Saját tudósítónktól.) Az ötszázhatvanmillió koronás állami kölcsön ügye még mindig nincs végleg elintézve. A francia sajtóakciónak — nem lehetetlen — az lesz a következése, hogy a kormány most már teljesen elejti azt az eszmét, hogy a francia piacon szerezze be pénzszükségletét. Ha a franciák nem adnak pénzt, akkor majd ád más. Azonban mindenesetre érdekes, hogy a franciáknak, akik fünek-fának adnak pénzt, ép Magyarország ellen van kifogásuk. A párisi piac csak az imént tárgyalt Törökországgal egy nagy kölcsön dolgában és Szerbia is most akar fölvenni egy százmillió frankos kölcsönt a párisi piacon. Tehát a fran cia bankároknak a szerbek hitelképesebbek, mint a magyar állam? Szó sincs róla. De hiszen a franciáknak nem hitelképesség, hanem nagyobb profit kell. A francia bankárok uzsoraüzleteket akarnak kötni, mert ez többet hozEzt megcsinálhatják Szerbiával, de Magyarország már elérte nagykorúságát, Magyarország lealázó föltételekbe már nem mehet bele. Hiszen tudott.¡dolog, hogy eddig Törökországnak is a franciák voltak a bankárai; csak voltak a régi időkben, a régi rezsim alatt; amikor még sáppal mindent el lehetett érni. A leglehetetlenebb föltételeket is szívesen akceptálta az örökké pénzzavarokkal küzdő Törökország. Csak meg kellett vesztegetni a főembereket. Ezeknél a kölcsönöknél mindenki nyert, csak maga az ország nem. Most azonban már más szelek fújdogálnak Törökországban is és ez az oka, hogy a török-francia kölcsön is meghiúsult. Ellenben valószínű, hogy Szerbia meg fogja kapni a maga kölcsönét, mert Szerbiának olyan föltételeket diktálhatnak a francia piacon, mint amilyen a franciáknak tetszik. A francia-magyar kölcsön meghiúsulását persze egész sereg okkal kommentálják. Finánckörökben azt beszélik, hogy az ötszázhatvanmillió koronás kölcsön azért hiusult meg, mert a francia pénzpiacot teljesen ki fogja meríteni az orosz milliárdos kölcsön. A rossz termés mindenesetre hozzájárult ahoz, hogy olyan tartózkodó a francia pénzpiac. Viszont bizonyos Az ősz Moró imádkozott-. Luyst elfogta a halál közelségének komor gondolata. Körülötte kőbe vésett cimerei az Olivieráknak. Oly nevek, melyek viselői karddal kezükben vésték azfcia történelem lapjaira, ott távol Castilia, Aragónia partjain. Büszke főurak, kik pártot ütve a Castilia trónjain ülő koronás fő ellen, egy akkor fölfedezett világrész ártatlan népével ismertették meg a hidalgó gőg és hatalom vészes csillogásu jelvényeit, a cordovai drágakővel kirakott vértet és a toledoi pengét. Egy egyszerű bronzkoporsö állt előtte, fehér futókkal telefuttatva. Ott aludt Gittána. — Jöjj ide, senor és nézd. Megőriztem néked, hiszen a tied volt a senorita. Moró félrenyomta a kapcsot. Halk nyikorgással csúszott hátra a fedőlemez. Kinyílt. A szempillái lecsukva, éjfekete, gyöngyökkel fűzött baja kétoldalt mellé simulva. Mintha mosolyogna ! Bíbor ajka félig kinyitva. Közüle kivillannak a hófehér gyöngyfogak. Csábos alakja ezüsttel kivarrt selyemmusline köntösében pihent. A cédrusolaj libegő lángja fényárnyakat vet a nyugvó testre . . . Káprázat az, mintha lélegzene, aki meghalt ... — Megcsaltatok ! Hisz ő él, az én szivem hölgye ! Lúys őrjöngve sikoltott föl. Ki akarta ragadni, ölelni, csókolni a kedves testet, de az öreg Moró tőle nem várt vasmarokkal fogta meg Luyst. az is, hogy uzsoraföltételek mellett az orosz kölcsön és a rossz termés dacára is lehet francia pénzt kapni. Leroy-Beaulieu Pál, a világhírű nemzetgazda, néhány esztendővel ezelőtt egy nagy feltűnést keltő tanulmányban kifejtette, hogy a francia iparvállalatok olykor kénytelenek külföldi pénzzel dolgozni, mert a francia pénzpiac nem fekteti francia iparvállala. tokba a pénzét. A francia iparvállalatok túlságosan szolidak és nagyon kevés osztalékot hajtanak. A francia bankárok ezért sziveseb' ben helyezik el egzotikus vidékeken a tőkéjüket, mert ott nagyobb haszonra, uzsorakamatra dolgozhatnak. Szerbia nagyobb kamatot fizet a kölcsön után, mint amennyit a magyar állam fizetne. Ez az oka, hogy a francia-magyar kölcsön meghiusult. Bécsből táviratozzák: Arra a hirre, hogy a magyar kölcsön elhelyezése a párisi piacon meghiusult, az itteni tőzsdén gyönge lett az irányzat, a magyar értékek hanyatlottak, a magyar hitelrészvény jelentékeny árveszteséget szenvedett, az államvasutak és vasmüértékek árfolyamai csökkentek, csak Adria emelkedett tizenhét koronával. Rakovszky, az izgató. — Az első peticiós tárgyalások. — (Saját tudósítónktól.) Ma volt az első peticíőtárgyalás a királyi Kúrián. Az első két mandátum, amely tárgyalásra került, Bakovssky István néppárti és Ostffy Lajos Kossuth-párti képviselőé. Különösen érdekes a Rakovszky mandátuma ellen beadott petíció tárgyalása. A néppárti vezért Csornán választották meg nyolc szótöbbséggel Cziráky József gróf munkapárti jelölttel szemben. A választás után Cziráky hivei petíciót adtak be. Ebben elsősorban azt pana. szólják el, hogy Baditz Lajos közjegyző, mint választási elnök megsértette a törvénynek a zárórára vonatkozó rendelkezéseit. Este tiz óra ötven perckor telt volna le a záróra, az elnök azonban csak tizenegy óra husz perckor rekesztette be a szavazást, csakhogy Rakovszky győzelmét kicsikarja. De vallás elleni izgatással is vádolja a petició Rakovszkyt, aki programbeszédeiben Cziráky pártját a zsidók pártjának nevezte és igy izgatott ellene a választók előtt: Szomorú szemeit rávetette Gittánára, aztán Luysra. — Ne csókold őt, uram. A mérget vennéd ajkaidra. Halott.ő, uram! Csak megőriztük őt neked, ő maga akarta igy, senor. Az öreg Basil balzsamozta igy be a testet, uram! Tudod, az öreg indián, kinek az életét megmentette a senorita... Az öreg senor tartotta itt őt. Aztán meghalt Basil is, megitta minden orvosságát s még élt, mikor már kővé vált — félig. Basil nagyon sokat tudott, Mexikóból származott. Tudott sokat az ő nagy népéről, uram! — Sok irott bőrei voltak neki, amiről azt mondotta, hogy már ezerszer is eljött azóta az esős évszak, amióta azt írták, régen lehetett az, uram! Most jöjj, uram! * — Senor, én nagyon szerettelek, te is szeretted az öreg Morót ... nézd, itt van a senorita arcképe. Gittána miniatűr arcképe volt az, — Moró ellopta, uram, az öreg senor elől, neki már nem kell. Nem látja már, nem tudja, hogy ott van-e. És donna Gittána igy is akarta senor. Vidd el — mondá könyező szemmel. — Ne menjen az öreg senorhoz sem. uram, ő belőle néha már a rossz szellem beszél. A te fehér szolgád vár rád a mély útnál, eredj, uram. Távozz el, menj a zugó kék vizén távol ha/.ádba vissza, uram. Senor, élj boldogul! • Tehát elment, meghalt, Luys agyán keresztülvillant az eskü szava :
