Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-07 / 66. szám

2 DÉLM AGYAROR SZ AO 1910 augusztus ? egyszersmind annyit is jelent, hogy Alfonz országának a megújhodása megkezdődött. Spanyolország husz-harminc év alatt belekerül a rendszeres fejlődésbe. Az utolsó ülés. — A marostcrdai botrány a képviselőházban.— (Saját tudósítónktól.) Negyedtizenkettőtó'l üegyed egyig, tehát egy teljes órára jött össze ma a Ház. Ez alatt az idő' alatt elintézte hátralevő munkáját, hogy nyugodtan mehessen szét pihenni. Mert a mai nappal megkezdődött a pihenés ideje, amely szeptember huszonhetedikéig tart. Azután kezdődik, vagy folytatódik az uj, a komoly, a nagy munka. Az elnöki jelentések között volt a főrendiház átirata, amelyben tudatta, hogy a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatokat elfogadta. Lévát/ Lajos báró személyes kérdés cimén nyirbálta meg azokat a „rettenetes választási visszaéléseket", amelyeket a fölirati vita sprán Szmrecsányi György akart beadni a Háznak és az országnak. Végül interpellációk voltak. Vertán Endréé a tordai gimnázium, Désy Zoltáné a marostordai botrány dolgában, Az ülésről ez a részletes tudósítás számol be: JBerZeviezy Albert elnök egynegyed tízénkét órakor megnyitja az ülést. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét Elnök bemutatja Egry Béla, Münnich Kálmán Niczky Pál gróf és Werner Gyula megbízóleveleit. Bemutatja a főrendiház elnökének átiratát, amelyben értesiti, hogy a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatokat szintén elfogadta, Ezek a javaslatok a szokott alkotmácyos uton szentesítés alá fognak terjesztetni. Bemutatja a beérkezett föliratokat és kérvényeket. Bemutatja annak a nyolcvan képviselőnek névjegyzékét, akik közül az összeférhettetlenségi itélőzsüri ki fog sorsoltatni. (Elnapolják a Házat.) Lévay Lajos báró napirend előtt kér szót. Távollétébeb Szmrecsányi György képviselő megtámadta őt választása miatt. Visszautasítja tanul, a vízmedence körül, a sárban kis kezével megformálta a pihenő bikát, a horkantó lovat; törött kardvasával puha fába faragta szökellőn az őzet mind nagylombu fáknak mentén. Emlékezik ... A tartomány fejének mutatták gyermekes játékát, az Rómába küldte egy kőfaragóhoz: hogy a márvány és alabástrom engedelmességének titkát tanulná; ah ifjú lázaknak gyönyörűséges idője: mikor elepedhetett a diadalivek dombor-szépségein, kővirágos oszlopok karcsúságán, szomjas lelke ihatta fehér márvány amphorák láthatatlan mámorító italát s könnye hullonghatott fekete márvány liamvvedrek szomorú szépségeért. Ősetruszk leányzók karcsú testét nézhette régformált vázákon és megláthatta áhítatos ihletét messzi barbároknak szörnyfejü bálványokon: a kőbeformált álmok városának minden szépségét beszívhatta mohó lelke. És ittas lelkében már kélt a vágy lázak remegtették meg, képzelete izzott: alkotni már, önön lelkét belopni a porfirba, alabástrom kőbe. Emlékezik ... A nagy lázak idején; ő rabsorba, — rabnő gyermeke — s az ura egyszer egy este kerti ünnepségre hivta a cézártNagy halastó mellett, holdfénylésben, mez nélkül rableányok feküdtek a parton, hosszú hajuk nszott a tükrös vizszinén. S közepette a víznek óriási fehér csigaház haladt, nagy hószín márványkagyló, — száz hattyú vontatta — benne fehér selymek között szerecsen gyermekleány állott lepel nélkül, az érintetlen nőtest szoborszépségével. A leányka kezében ij és nyílvessző: „az afrikai származású Ámor halad pihenő nimfák felé." A császár unottan nézett maga elé, óh fáradtan egyfényü ünnepek, — kiürítve az élet minazt a vádat, mintha 5 a pánszlávokkal szövetkezett volna. Ezek a pánszlávok épen a néppárttal voltak szövetségben. Védelmébe veszi a közigazgatási tisztviselőket, akiket Szmrecsányi meggyanusitott. A választási elnök sem követett el semmi visszaélést. Fölolvassa a Szmrecsányi-párt választási fölhívását, amelyből kitűnik, hogy a legféktelenebb felekezeti izgatást fejtette ki a néppárt. Elnök fölolvastatja az indítvány- és interpel'ációs-könyvet. Uj interpellációkat jegyeztek be Vertán Endre a tordai gimnázium és Désy Zoltán a marostordai állapotok miatt. Elnök: Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, állapítsuk meg a következő ülés idejét és napirendjét. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Azt indítványozza, hogy a Ház első ülését szeptember huszonhetedikén tartsa, (Helyeslés.) Elnök: Tehát szeptember 27-én, kedden délelőtt tizenegy órakor tartja a Ház legközelebbi ülését s napirendje a következő ülés napirendjének megállapítása lesz. Vertán Endre a tordai gimnázium ügyében interpellál. A régi épület már teljesen rossz, az uj épület pedig nem készül el s igy október elején nem lesz használatba vehető. Az épités körül súlyos visszaélések történtek. Az ellenőrzés egyáltalában nem szigorú. Két év óta van állami főgimnázium Tor dán és a kultuszminisztérium még mindig az unitárius algimnáziummal levelez. Kérdést intéz a közoktatásügyi miniszterhez, hogy van-a tudomása ezekről az állapotokról és hajlandó-e azokat orvosolni? Elnök: Az interpelláció kiadatik a kultuszminiszternek. (A marostordai botrányok.) Désy Zoltán : Két szempont vezeti, amiért, szőnyegre hozza a marostordai állapotokot. Először a kérdésnek megnyugvásra való megoldását sürgeti, másrészt a hivatalnokokat védelmezi meg. A kormányt kéri, hogy tisztázza a helyzetet. Az április tizediki közgyűlésen merült föl az a kérdés, hogy milyen álláspontra helyezkedjék a kinevezett főispánnal szemben. Ő indítványozta, hogy írjanak föl a kormányhoz, ho^y küldjön más főispánt.. Ezt az indítványt 108 szavazat ellenében 109 szavazattal utasították el s az ellenzék, dacára annak, hogy csak egy szavazatkülönbség volt, mégis megnyugodott. Ez az erőszakos ellenzék. A főispán és a tisztviselői kar között a helyzet mindinkább kedvezőtlenebb lett s ez a választásoknál is kitűnt. Ennek az eredménye, hogy a rendes tavaszi közgyűlést augusztus elsején tartották mc-g. Ezen a közgyűlésen a főispán ' «w**g.iniinM'iinwun injuwii&mzjarimiHiuBmaaam den telt seriege már; — de akkor: a fekete szűz láttán hirtelen fölül a vágy, hátha ez hozná feléje a régvárt uj izgalmakat. Egy parancsoló intés és a leányt a császárhoz viszik. Emlékezik . . . Vad, tiltakozó harag fogta el. Oly szép a fekete leány karcsú teste s most — mint sötétbibor rózsa nagy, kövér pók hálószálai között, — egy beteges, öreg kéjenc karjaiban ! Minden érzéke, a szép formát szent ségnek néző rajongása lázongott e kép ellen és érezte: e lázongását, e tiltakozó haragját ki kell mondania valahogy. A műhelybe rohant, — hol napok óta dolgozott mesterével a császár diadalívén — minden keserű haragját lázas munkába ölte még ez éjen; egy dombom csoportot faragott a márványivre dühöngő gunynyal: öreg, idétlen csupasz szatír bakkecskeszökkelléssel visz a hátán egy rabbá tett vergődő nimfát. Reggelig dolgozott, végre készen; a lüktető munka kifárasztotta, betelt boszu nyugalma szállott rá s vésővel a kezében ott elaludt. Reggel jött... jött a mestere, a császár emberei és ime: a friss faragáson, a kecskelábú leányorzó arcvonásaiban fölismerték: a cézárt! Szárflüzték. Örökös munkára, Köveket fejt már régen. Sziklát tör. S — ez a múltja' III. — Ide hallgass, rabszolga. Egy emlékmű kell. Hamar. A széttörött helyébe. Van itt egy márványtömböm. Meg tudnád te faragni f Kiégett szemek uj tüze villan, lázas, siető szó kél — mintha félne, hogy az elébe tűnő álom tovairamlik újra: — Megfaragom, oh prefektus, hamar, azonnal! — Te a Városban tanultál. A formát rádbizom, gondolkozz. Reggel a követ s a vésőket egyáltalában nem respektálta a megyei szokásokat. Ismerteti a közgyűlés lefolyását. A főispán az ügyrend ellenére nem engedte meg as interpelláció fölött a névszerinti szavazást. így történt, hogy, bár a közgyűlés parlamenti nívón indult meg ... Kenedi Géza: A miül parlament nívója! (Zaj.) Désy Zoltán: . . . zajos jelenetekkel végződött. Az ellenzék semmiféle erőszakosságot sem követett el. Hiába fordultak a belügyminiszterhez, ehelyett a másnapi folytatólagos gyűlésre a főispán mindenféle csöcseléket hozott a terembe, hogy lehetetlenné tegyék a tanácskozást. Amikor az alispán csendőrökkel akarta ezeket kivezettetni, a főispán fölfüggesztette az ülést. Hangsúlyozza még egyszer, hogy az ellenzék részéről semmiféle törvénytelenséget nem követtek el. A kérdést a közérdek szempontjából kell megoldani. Kérdezi: 1. Van-e tudomása a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök urnák Marostorda vármegye törvényhatósági bizottságának folyó évi augusztus hó elsején összehívott és harmadikán föloszlatott közgyűlésén történtekről és az ott történt események okairól ? 2. Szándékozik-e a belügyminiszter ur ezen állapoton sürgősen segíteni s az alkotmányos törvénytiszteletnek érvényt szerezni és milyen eszközökkel ? Khuen-Héderváry miniszterelnök: Érdemleges választ most nem adhat, mert még nem tudja, hogy tuiajdonkópen mi is történt odalent, csak annyit lát a beérkező teljesen ellentétes jelentésekből, hogy Marostordán nincsenek rendbea az állapotok. Azért adott fölhatalmazást a főispánnak a közgyűlés bizonytalan időre való elnapolására, hogy ezalatt tisztázódjék a helyzet. Akkor majd érdemleges választ fog adni, de már most biztosithatja az interpellálót, hogy mindent el fog követni a rend helyreállítására. Az elnök kellemes nyaralást kíván a képviselőknek és az ülést bezárja. (Fölkiáltások: Éljen az elnök.) Ülés vége negyed egy órakor. A horvát válság. Félhivatalosan jelentik; Chavrak osztályfőnök ma Budapestre érkezett és hosszabb tanácskozást folytatott KhuenHéderváry miniszterelnökkel, a horvát válság ügyében. Chavrak magával hozta a bán előterjesztéseit a horvát országgyűlés föloszlatására nézve: Khuen az előterjesztéshez hozzájárult és legközelebb fölterjeszti azokat a királyhoz ióváhagyás céljából. megkapod. S Apollóra: ha sikerül müved, szabadon térhetsz vissza Rómába. Menj! IV. Végre . . . Amiről annyit álmodott, amire egyre gondólt: mig a durva kősziklákat véstevájta keze, végre . . . Amíg arcára a megbántott kő szikrája hullott annyi éveken át: szemére puha álmok könnyes fátyola borult és egyre látott porfir-oszlopokat, miknek fején a» ő lótuszlevelei ágaznak; virágfüzéres templomokban az ő szobra trónolt a lelkéből fakadott fenséggel! S ha csattogott az ostor, álmából riadt: halkkal búgta magában, magának egy tétova álom ringató dala volna: majd egyszer, majd egyszer! Most. Fejét büszkén hátraszegve járt az éjen át, át a táboron, a vízparton; arcát megfürösztá hajnali eé5 üde permelésében, lelkét bemeritette a képzelet folyójába, amely aranyszemekkel és gyöngyréjtő kagylókkal és régsülyedt gályák kincsével tele: csak ki kell ragadni, megragadni őket. Hogy reggel lett: megformálódott a terve ragyogón, gondolatok gyönyörűségesen kinzó tüzén megedzve. Hozták a vörös márványtömböt, a vésőket s amíg remegő kézzel nyúlt utánok: már késznek látta munkáját, beillesztve a sziklafalba mélyen: Trajánus, a cézár vízparton áll, diadalmi öltözék rajta s fölemelt vesszőjének intésére ketté válik a tajtékzó folyam, hogy medrének mélyén a Duna géniusza behajthassa a római iga, a járom alá fejét . . . És ekkor, hogy keze a vésőre az első ütést mérné, történt: szinte bénultan hullott le a karja. Ujabb ütés és most már félre üt; sürü ütések hullanak le, egymásután: a márvány pattan-törik, de a mozdulat félszeg, a kéztar-