Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-07 / 66. szám

2 DÉLM AGYAROR SZ AO 1910 augusztus ? egyszersmind annyit is jelent, hogy Alfonz országának a megújhodása megkezdődött. Spanyolország husz-har­minc év alatt belekerül a rendszeres fejlődésbe. Az utolsó ülés. — A marostcrdai botrány a képviselőházban.— (Saját tudósítónktól.) Negyedtizenkettőtó'l üegyed egyig, tehát egy teljes órára jött össze ma a Ház. Ez alatt az idő' alatt el­intézte hátralevő munkáját, hogy nyugodtan mehessen szét pihenni. Mert a mai nappal megkezdődött a pihenés ideje, amely szep­tember huszonhetedikéig tart. Azután kez­dődik, vagy folytatódik az uj, a komoly, a nagy munka. Az elnöki jelentések között volt a fő­rendiház átirata, amelyben tudatta, hogy a képviselőház által elfogadott törvényjavas­latokat elfogadta. Lévát/ Lajos báró szemé­lyes kérdés cimén nyirbálta meg azokat a „rettenetes választási visszaéléseket", amelye­ket a fölirati vita sprán Szmrecsányi György akart beadni a Háznak és az országnak. Végül interpellációk voltak. Vertán Endréé a tordai gimnázium, Désy Zoltáné a maros­tordai botrány dolgában, Az ülésről ez a részletes tudósítás szá­mol be: JBerZeviezy Albert elnök egynegyed tízénkét órakor megnyitja az ülést. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét Elnök bemutatja Egry Béla, Münnich Kálmán Niczky Pál gróf és Werner Gyula megbízó­leveleit. Bemutatja a főrendiház elnökének át­iratát, amelyben értesiti, hogy a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatokat szintén el­fogadta, Ezek a javaslatok a szokott alkotmá­cyos uton szentesítés alá fognak terjesztetni. Bemutatja a beérkezett föliratokat és kérvé­nyeket. Bemutatja annak a nyolcvan képvise­lőnek névjegyzékét, akik közül az összeférhet­tetlenségi itélőzsüri ki fog sorsoltatni. (Elnapolják a Házat.) Lévay Lajos báró napirend előtt kér szót. Távollétébeb Szmrecsányi György képviselő megtámadta őt választása miatt. Visszautasítja tanul, a vízmedence körül, a sárban kis kezével megformálta a pihenő bikát, a horkantó lovat; törött kardvasával puha fába faragta szökellőn az őzet mind nagylombu fáknak mentén. Emlékezik ... A tartomány fejének mutatták gyermekes játékát, az Rómába küldte egy kő­faragóhoz: hogy a márvány és alabástrom en­gedelmességének titkát tanulná; ah ifjú lázak­nak gyönyörűséges idője: mikor elepedhetett a diadalivek dombor-szépségein, kővirágos osz­lopok karcsúságán, szomjas lelke ihatta fehér márvány amphorák láthatatlan mámorító italát s könnye hullonghatott fekete márvány liamv­vedrek szomorú szépségeért. Ősetruszk leány­zók karcsú testét nézhette régformált vázákon és megláthatta áhítatos ihletét messzi barbá­roknak szörnyfejü bálványokon: a kőbeformált álmok városának minden szépségét beszívhatta mohó lelke. És ittas lelkében már kélt a vágy lázak remegtették meg, képzelete izzott: alkotni már, önön lelkét belopni a porfirba, alabástrom kőbe. Emlékezik ... A nagy lázak idején; ő rab­sorba, — rabnő gyermeke — s az ura egyszer egy este kerti ünnepségre hivta a cézárt­Nagy halastó mellett, holdfénylésben, mez nél­kül rableányok feküdtek a parton, hosszú hajuk nszott a tükrös vizszinén. S közepette a víz­nek óriási fehér csigaház haladt, nagy hószín márványkagyló, — száz hattyú vontatta — benne fehér selymek között szerecsen gyermek­leány állott lepel nélkül, az érintetlen nőtest szoborszépségével. A leányka kezében ij és nyílvessző: „az afrikai származású Ámor halad pihenő nimfák felé." A császár unottan nézett maga elé, óh fárad­tan egyfényü ünnepek, — kiürítve az élet min­azt a vádat, mintha 5 a pánszlávokkal szövet­kezett volna. Ezek a pánszlávok épen a nép­párttal voltak szövetségben. Védelmébe veszi a közigazgatási tisztviselőket, akiket Szmrecsá­nyi meggyanusitott. A választási elnök sem követett el semmi visszaélést. Fölolvassa a Szmrecsányi-párt választási fölhívását, amely­ből kitűnik, hogy a legféktelenebb felekezeti izgatást fejtette ki a néppárt. Elnök fölolvastatja az indítvány- és inter­pel'ációs-könyvet. Uj interpellációkat jegyeztek be Vertán Endre a tordai gimnázium és Désy Zoltán a maros­tordai állapotok miatt. Elnök: Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, állapítsuk meg a következő ülés idejét és napi­rendjét. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Azt indítványozza, hogy a Ház első ülését szep­tember huszonhetedikén tartsa, (Helyeslés.) Elnök: Tehát szeptember 27-én, kedden dél­előtt tizenegy órakor tartja a Ház legközelebbi ülését s napirendje a következő ülés napi­rendjének megállapítása lesz. Vertán Endre a tordai gimnázium ügyében interpellál. A régi épület már teljesen rossz, az uj épület pedig nem készül el s igy októ­ber elején nem lesz használatba vehető. Az épités körül súlyos visszaélések történtek. Az ellenőrzés egyáltalában nem szigorú. Két év óta van állami főgimnázium Tor dán és a kultuszminisztérium még mindig az unitárius algimnáziummal levelez. Kérdést intéz a köz­oktatásügyi miniszterhez, hogy van-a tudomása ezekről az állapotokról és hajlandó-e azokat orvosolni? Elnök: Az interpelláció kiadatik a kultusz­miniszternek. (A marostordai botrányok.) Désy Zoltán : Két szempont vezeti, amiért, szőnyegre hozza a marostordai állapotokot. Elő­ször a kérdésnek megnyugvásra való megoldá­sát sürgeti, másrészt a hivatalnokokat védel­mezi meg. A kormányt kéri, hogy tisztázza a helyzetet. Az április tizediki közgyűlésen merült föl az a kérdés, hogy milyen álláspontra he­lyezkedjék a kinevezett főispánnal szemben. Ő indítványozta, hogy írjanak föl a kormányhoz, ho^y küldjön más főispánt.. Ezt az indítványt 108 szavazat ellenében 109 szavazattal utasí­tották el s az ellenzék, dacára annak, hogy csak egy szavazatkülönbség volt, mégis meg­nyugodott. Ez az erőszakos ellenzék. A főispán és a tisztviselői kar között a helyzet mind­inkább kedvezőtlenebb lett s ez a választások­nál is kitűnt. Ennek az eredménye, hogy a rendes tavaszi közgyűlést augusztus elsején tartották mc-g. Ezen a közgyűlésen a főispán ' «w**g.iniinM'iinwun injuwii&mzjarimiHiuBmaaam den telt seriege már; — de akkor: a fekete szűz láttán hirtelen fölül a vágy, hátha ez hozná feléje a régvárt uj izgalmakat. Egy paran­csoló intés és a leányt a császárhoz viszik. Emlékezik . . . Vad, tiltakozó harag fogta el. Oly szép a fekete leány karcsú teste s most — mint sötétbibor rózsa nagy, kövér pók háló­szálai között, — egy beteges, öreg kéjenc kar­jaiban ! Minden érzéke, a szép formát szent ­ségnek néző rajongása lázongott e kép ellen és érezte: e lázongását, e tiltakozó haragját ki kell mondania valahogy. A műhelybe rohant, — hol napok óta dolgozott mesterével a császár diadalívén — minden keserű haragját lázas munkába ölte még ez éjen; egy dombom cso­portot faragott a márványivre dühöngő guny­nyal: öreg, idétlen csupasz szatír bakkecske­szökkelléssel visz a hátán egy rabbá tett ver­gődő nimfát. Reggelig dolgozott, végre készen; a lüktető munka kifárasztotta, betelt boszu nyugalma szállott rá s vésővel a kezében ott elaludt. Reggel jött... jött a mestere, a császár emberei és ime: a friss faragáson, a kecskelábú leányorzó arcvonásaiban fölismerték: a cézárt! Szárflüzték. Örökös munkára, Köveket fejt már régen. Sziklát tör. S — ez a múltja' III. — Ide hallgass, rabszolga. Egy emlékmű kell. Hamar. A széttörött helyébe. Van itt egy már­ványtömböm. Meg tudnád te faragni f Kiégett szemek uj tüze villan, lázas, siető szó kél — mintha félne, hogy az elébe tűnő álom tovairamlik újra: — Megfaragom, oh prefektus, hamar, azonnal! — Te a Városban tanultál. A formát rád­bizom, gondolkozz. Reggel a követ s a vésőket egyáltalában nem respektálta a megyei szoká­sokat. Ismerteti a közgyűlés lefolyását. A fő­ispán az ügyrend ellenére nem engedte meg as interpelláció fölött a névszerinti szavazást. így történt, hogy, bár a közgyűlés parlamenti nívón indult meg ... Kenedi Géza: A miül parlament nívója! (Zaj.) Désy Zoltán: . . . zajos jelenetekkel végző­dött. Az ellenzék semmiféle erőszakosságot sem követett el. Hiába fordultak a belügymi­niszterhez, ehelyett a másnapi folytatólagos gyűlésre a főispán mindenféle csöcseléket ho­zott a terembe, hogy lehetetlenné tegyék a tanácskozást. Amikor az alispán csendőrökkel akarta ezeket kivezettetni, a főispán fölfüg­gesztette az ülést. Hangsúlyozza még egyszer, hogy az ellenzék részéről semmiféle törvény­telenséget nem követtek el. A kérdést a köz­érdek szempontjából kell megoldani. Kérdezi: 1. Van-e tudomása a belügyminisztérium ve­zetésével megbízott miniszterelnök urnák Ma­rostorda vármegye törvényhatósági bizottsá­gának folyó évi augusztus hó elsején összehí­vott és harmadikán föloszlatott közgyűlésén történtekről és az ott történt események okairól ? 2. Szándékozik-e a belügyminiszter ur ezen állapoton sürgősen segíteni s az alkotmányos törvénytiszteletnek érvényt szerezni és milyen eszközökkel ? Khuen-Héderváry miniszterelnök: Érdemleges választ most nem adhat, mert még nem tudja, hogy tuiajdonkópen mi is történt odalent, csak annyit lát a beérkező teljesen ellentétes jelentésekből, hogy Marostordán nincsenek rendbea az állapotok. Azért adott fölhatalma­zást a főispánnak a közgyűlés bizonytalan időre való elnapolására, hogy ezalatt tisztázód­jék a helyzet. Akkor majd érdemleges választ fog adni, de már most biztosithatja az inter­pellálót, hogy mindent el fog követni a rend helyreállítására. Az elnök kellemes nyaralást kíván a képvise­lőknek és az ülést bezárja. (Fölkiáltások: Éljen az elnök.) Ülés vége negyed egy órakor. A horvát válság. Félhivatalosan jelentik; Chavrak osztályfőnök ma Budapestre érkezett és hosszabb tanácskozást folytatott Khuen­Héderváry miniszterelnökkel, a horvát válság ügyében. Chavrak magával hozta a bán előter­jesztéseit a horvát országgyűlés föloszlatására nézve: Khuen az előterjesztéshez hozzájárult és legközelebb fölterjeszti azokat a királyhoz ió­váhagyás céljából. megkapod. S Apollóra: ha sikerül müved, sza­badon térhetsz vissza Rómába. Menj! IV. Végre . . . Amiről annyit álmodott, amire egyre gondólt: mig a durva kősziklákat véste­vájta keze, végre . . . Amíg arcára a megbán­tott kő szikrája hullott annyi éveken át: sze­mére puha álmok könnyes fátyola borult és egyre látott porfir-oszlopokat, miknek fején a» ő lótuszlevelei ágaznak; virágfüzéres templo­mokban az ő szobra trónolt a lelkéből fakadott fenséggel! S ha csattogott az ostor, álmából riadt: halkkal búgta magában, magának egy tétova álom ringató dala volna: majd egyszer, majd egyszer! Most. Fejét büszkén hátraszegve járt az éjen át, át a táboron, a vízparton; arcát megfürösztá hajnali eé5 üde permelésében, lelkét bemeri­tette a képzelet folyójába, amely aranyszemek­kel és gyöngyréjtő kagylókkal és régsülyedt gályák kincsével tele: csak ki kell ragadni, megragadni őket. Hogy reggel lett: megformálódott a terve ragyogón, gondolatok gyönyörűségesen kinzó tüzén megedzve. Hozták a vörös márványtöm­böt, a vésőket s amíg remegő kézzel nyúlt utánok: már késznek látta munkáját, beil­lesztve a sziklafalba mélyen: Trajánus, a cézár vízparton áll, diadalmi öltözék rajta s fölemelt vesszőjének intésére ketté válik a tajtékzó fo­lyam, hogy medrének mélyén a Duna géniusza behajthassa a római iga, a járom alá fejét . . . És ekkor, hogy keze a vésőre az első ütést mérné, történt: szinte bénultan hullott le a karja. Ujabb ütés és most már félre üt; sürü ütések hullanak le, egymásután: a márvány pattan-törik, de a mozdulat félszeg, a kéztar-

Next

/
Thumbnails
Contents