Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-07 / 66. szám

1910 augusztus 6 DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Nehézségek a román béke koríil. — Ujabb nyilatkozatok. — (Saját tudósítónktól.) A magyar kormánynak a román nemzetiségi párt vezérférfiaival történt tárgyalásai élénken foglalkoztatják a politikai világot. Csaknem minden lap vezetó'helyen foglalkozik a nagyjelentőségű kérdéssel és igen sokan vannak, akik a szeptemberi ankéttől a teljes békét. várják. Pedig a tárgyalások jelenlegi állásában lehetetlen jóslásokba bocsátkozni, mert ezidő szerint mindkét fél részéről leküzdhetetleneknek látszó akadályok merültek föl. Ujabban ismét há- ' rom tekintélyes román vezetőember nyilatkozott a béketárgyálásokról. Ezek a nyilatkozatok is azt mutatják, hogy a románok föltételeit a kormány nem fogadja el és igy — bármennyire is kívánatos volna — valószínű, hogy a tanácskozások ezen a ponton fönnakadnak. Egy érdekes memorandum. Metianu János nagyszebeni román görögkeleti metropolíta Budapesten való tartózkodása alkalmával a Lupta munkatársának a magyar'ornán béke érdekében összehívandó ankétről következőképen nyilatkozott: — A kormány, mint ismeretes, béketárgyalásokat szándékozik kezdeni a románokkal. A miniszterelnök magához hivatta Mihu János dr-t, hogy a béke esetére ó. románok követeléseiről és aspirációiról tájékozódjék. Mihu dr egy memorandumot nyújtott át a miniszterelnöknek, amelyben az összes követeléseik fel vannak soiolva.. Héclerváry a személy választásában nagyon szerencsés volt, mert, mint önök is tudják, Mihu dr ugy részünkről, valamint az egész románság részéről a legnagyobb bizalomnak örvend. Mihu dr semmiféle funkciót nem teljesít és igy természetes, teljesen független és ő egyike a legbecsületesebb : és. legkiválóbb emberünknek. Azért mi Mihu dr akcióját teljes erőnkből támogatni fogjuk. Nem hiszem, hogy a béketárgyalások kedvező elintézésére most volna az alkalmas pillanat. — Máskülönben a kormány most csak t anulmányozza az: ügyet és a pulzust tapogatja. A kormány szeptemberben . ankétet fog összehívni, amelyen az összes egyházfők, a nép természetes képviselői és más sok előkelő román férfi fog résztvenni, akik azután komolyan fogják az ügyet megvitatni. tás esetien. Hiába ég a gondolat tiszta erőben, az akarat-vezette irány erős, de a tettre meredő kar esetlen, de a kéz durván tétova. A kéz, a ké^: tíz és tíz évek nehéz munkájába fuladt, a kőfejtés durvaságába veszett a fürge meghajlás, az ujjak finom mozdulni tudásaMint egy nehéz huspöröly: hullott a márványra a rab szobrász eldurvult keze , . . ¿stig csattogott a véső, vérezett a márvány, nasztalan: egy akart forma, egy parányi vonal csak nem alakult ki. Estig. Ekkor már megértette végzetét a kőfaragó. S hogy ezt megérté: feje csak lelankadt, a megszokott, görnyedt szolga-tartásba igazodott a teste, ment a vízparthoz, némán, szenvedő fejét, hogy behajtaná a Duna örökös igája alá . . „ V. írtam vala pedig mindezt Anno Domini . . . Tavaszutó havában Orsova városában alázatos szívvel én: rímeknek faragója, álomszobrok formálója, szavaknak levésője: emlékezetéül annak, 530gy láttam ama Traján tábláját itt, melyet Jiégis csak idegenbe kellett kifaragtatni. Láttam a táblát a sziklafalon, a parton, felhős alkonyaton s akkoron eme gondolatok kéltek én felhőzött lelkemben. Oh hányan élnek még ma: mindig álmodók, cagy, bátor álmok látói, kik egy életen át készülődnek valamelyes nagy, fenséges munkára ? Kik egy életen át a nagy műről ábrándozva járnak s kiket lassan, némán, orozva megőröl, eldurvit a szürke lét, a mindennapok gondja, az éltető és megölő kenyér parancsa? Kiknek, ha eljön végtére szabad órák idője: fáradt, öregen hull le béna, durva kezük; oh hányan vagytok még ti: édes testvéreimi — A miniszterelnök ur a béke ügyében általában még nem nyilatkozott. Ő csak tájékozódik most, véleményéről azonban még semmiféle fölvilágosítást nem adott. De jóakaró állásfoglalása arra enged következtetnem, hogy kész ebben az ügyben még némi áldozatokat is hozni. Én teljes szivemből óhajtom a békét. A békeföltételeket nem ismerem és igy ezekről nem nyilatkozhatom. Remélem, hogy a tárgyalásoknak kedvelő eredményük lesz, ami ugy a mi vezéreink, mint a magyar pártok,vezéreinek állásfoglalásától függ. Könnyen megtörténhetik, h°gy egyik vagy másik fél túlzott sovinizmüsa mindent el fog rontani. A román kívánságok. A bukaresti „Adeverul"-ban Maniu Gyula dr volt országgyűlési képviselő „A magyarokkal való kibékülés" címen ezeket irta: „Egy „áru" kínálkozik ismét: a románokkal való béke. S minél többször és olcsóbban kínálkozik ez, annál kisebb „ára" és kevesebb „amatőrjei" lesznek. A románok ingadozó és bizonytalan állásfoglalásának a legszomorúbb következményei lennének a román nép részére. Mindig voltak emberek, kiknek az egész román nép múltját, összes szenvedéseivel és összes tanításaival jól esett elfelejteni. Mindig voltak románok, akik a politikai álmodozók nemzeti aspirációit lekicsinyelték és akik az ő „praktikus politikai érzelmükkel", — amelyek személyes ügyeiket is magukba foglalták — parádéztak. De a román nép az ilyen természetű tendenciákat mindig a valódi értékükre tudta redukálni és eddig a román egyházfők a román nemzeti érdekek ellen csinált politika által bekövetkezendő veszedelmet mindig megtudták fontolni. Az 1905-iki román konferencia nemesebb óhajának adott kifejezést, hogy Erdély és Magyarország román népe államalkotó nemzetnek ismertessék el és politikai fejlődése közjogi intézményekkel biztosittassék. Ugyanezt tette a folyó évben Nagyszebenben tartott román nemzeti párt konferenciája is. A nemzetiségi képviselők beszédei mindig összhangzásban voltak a nemzeti konferencia határozataival. Ők ma is át vannak hatva azon igazságtól, hogy békés együttélés egy poliglott államban csak akkor képzelhető el, amikor minden nép a többi biztosított jogokkal bíró népek domináló tendencáijával szemben körülsáncolva lesz. És, mert ezen garanciák csak történelmi, vagy nemzeti autonómia formáiban biztosíthatók, a román nép vezetői, a magyar állam keretén belül, szorosan tartották magukat ezen autonómia gondolatához. Vájjon az 1868-iki nemzetiségi törvény nyujt-e elégséges alapot a kibékülésre, amikor a negyven évi szomorú tapasztalat megtanított bennünket, hogy a hatalmon levők hogyan tudják az alaptörvényeket, amikor ezek útban állanak, figyelmen kivül hagyni. Igaz, hogy a román nép és képviselői ezen törvény végrehajtását követelik, de nem a románoknak a magyarokkal való kibékülésének fejében, hanem természetes közjogi következményképen,. amely akkor, amidőn egy szentesített törvény végrehajtva nincs, megsértetett. A magyarok nem fognak a románokkal „kibékülni", amig rendkívüli szeretetükben minket fel nem „falnak''. A magyarokkal való tisztességes megértésnek sohasem voltam ellensége. Ez ugy nekik, mint nekünk, összes hazai nem magyar „népeknek" egyaránt érdekünk. Azonban más béke, mint az, amely az összes hazai népek zavartalan kulturális és gazdasági fejlődését biztosítja, nekünk lehetetlennek tetszik. Megfelelő biztosítás nélkül azonban ez el nem képzelhető. Egy béke a politikai befolyásnak biztosítása nélkül az államvezetésére nézve szójáték lenne és csak tájékozatlanságot és demoralizáiást eredményezne." Mihu János levele. Az Aradon megjelenő „Tribuna" egyik legutóbbi száma Békülési akció címen terjedelmes levelet közöl a román aktivisták egyik vezetőjétől, akinek nevét különösen az utóbbi időben a béketárgyalások kapcsán emlegették többször. A román politikus nem akarja nevét elárulni, de abból a körülményből, hogy a „Tribuna" közlése szerint a cikkíró maga is tárgyalt személyesen a kormánynyal, sejthető, hogy Mihu János dr, az ismert román politikus mondta el nyilatkozatát. Az érdekes levelet főbb kivonatában itt közöljük: „Néhány nap óta a legtöbb hírlap megemlékezik a kormány és a románok közötti tárgyalásokról. Én helytelenítem, hogy a miniszterelnök ur a román püspöki kar tagjaival, vagy magános román politikusokkal bocsátkozik ilyen tárgyalásokba. Khuen gróf hivatalos személy, az állami hatalom végrehajtó orgánuma ; tehát a románok részéről is ezen tárgyalásokban arra hivatott személynek kellene résztvennie, mert a tapasztalatok bizonyítják, hogy magánszemélyek nézeteit később figyelmen kivül hagyják és elfelejtik. Én ebben az ügyben csak egyetlen egy hivatott faktort ismerek el; aki a tárgyalásokat, akár a miniszter úrral, akár más politikai faktorokkal, folytathatja és ez a faktor a román nemzeti párt bizottsága, mert politikai dolgokban a román nép kizárólag csak ezt ismeri el törvényes képviselőjének. Csak az ezen bizottsággal csinált egyezségnek volna reménye, hogy a nemzeti gyűlés elfogadja és csak ez esetben volna hosszú életre kilátása. Nagyon természetes, mert ez a nemzeti bizottság a román nemzeti program alapján áll addig, amig a nemzeti gyűlés ezt a programot meg nem változtatja. Wekerle első miniszterelnöksége idejében Hieronymi, az akkori belügyminiszter, egy miniszteri rendelettel a román nemzeti pártot beszüntette. Azóta a magyar kormányok, amikor azt hitték, hogy béketárgyalásokat kellene kezdeniök a románokkal, mindig csak magánszemélyekhez fordultak. Ugyancsak ily uton halad a mai kormány is. Én azonban, amig Hieronymi miniszteri rendelete nem revokáltatik és amig a kormány nemzeti bizottságunkat, mint a Kárpátok innenti román nemzet törvényes politikai képviselőjének el nem ismeri, ezen közeledési kísérleteket sem komolyaknak, sem pedig őszintéknek nem veszem. A magyar politikusok püspökeinket akarják természetes képviselőinknek ránk erőszakolni. Ezt pedig azért teszik, mert jól tudják, hogy a román püspöki kar tagjai sok tekintetben alá vannak vetve a magyar kormányok befolyásainak. Kérjük azonban ezeket a politikusokat, hogy okoskodásukkal ne háborgassanak minket. Mi jól tudjuk, kiknél kell igazi képviselőinknek lenni. Parlamenti beszédeikben a magyar államférfiak igyekszenek a közvéleményt és a hivatott faktorokat meggyőzni, hogy a magyarországi és az erdélyi román nép nem kér nemzeti politikai jogokat, hanem, hogy a román nemzeti harc csak látszat, a román politikusok izgatásainak kihatása, és a béketárgyalásokban csak magánszemélyekkel lépnek érintkezésbe. A magyar politikusok dolgoznak ós harcolnak a magyar nép jogainak elnyeréseért és a magyar nép kulturális előrehaladásáért ugyanezt teszik, mint a becsületes román népért a román politikusok is. És mégis a román politikusokat agitátoroknak, a magyar politikusokát ellenben hazafiaknak nevezik. A magyarországi, román nép eredete nem „dajkamese," ahogyan a magyar politikusok állítják azt. A román nép ezen a földön lakott a magyarok bejövetele előtt. A románok tehát nem jövevények. Mi csak akkor mehetünk a békébe, ha elsősorban Hieronymi miniszteri rendeletét fölfüggesztik. Nekünk meg kell kérdezni a román választókat óhajaikról. Tíz-tizenkét független politikusból álló bizottság írásban szerkeszsze meg a román nemzetiségi párt követeléseit s a határozatot terjeszszék föl a miniszterelnökhöz. Csak igy tekinthető majd Héderváry gróf akciója komolynak és őszintének." A király és Románia. — Tüntetés a magyarok eilen. — Őfelsége nyolcvanadik születésnapját arra használják föl a romániai politikai pártok, hogy ismét tüntessenek a magyarok ellen. Több előkelő politikus ugyanis az összes román pártok hozzájárulásával megállapodott, hogy egy — politikusok által aláirt — kérvényt nyújtanak át Károly királynak, amelyben alázattal kérik az uralkodót, hogy ischlt utazásáról mondjon le. Az „alázatos" kérést azért terjesztik királyuk elé a románok, mert a legutóbbi magyar képviselőválasztások alkalmával embertelen (?) bánásmódban részesültek a román nemzetiségek a magyarok részéről. A román politikusoknak ez az akciója érthető visszatetszést fog szülni magyar körökben, ahol épen most a legkomolyabban foglalkoznak a román nemzetiségi párttal való békekötés eszméjével. Nem is gondolják a román tüntetők, hogy mily rossz szolgálatot tettek magyarországi testvéreiknek ezzel az oktalan demonstrációval. Bizonyosnak tartjuk, hogy maga a nemzetiségi párt sem örül ennek a hívatlan pártfogásnak, amely, ugy lehet, teljesen megakasztja a béketárgyalásokat.