Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-30 / 83. szám

0 Óvszer a kolera ellen. — Egy szegedi orvos találmánya. — A régi generációból még nagyon sokan szomorúan emlékeznek az 1866-iki évre, amely arról nevezetes, hogy ebben az esztendőben dühöngött Szegeden és a Délvidéken a kolerajárvány a legveszedelmesebben. Átlag negyvenötven ember esett naponként a kolera áldozatául s a járvány borzasztó dühöngése legnagyobb részben annak tudható be, hogy nem yölt megfelelő óvszer, amelylyel az emberek a kolera ellen védekezhettek volna. így tartott ez a rettenetes állapot mindaddig, amig egy szegedi orvos, Kuzmann Jóísef dr »találmányára, mely a hazai és külföldi Orvosok véleménye szerint a leghathatósabb óvszer a kolera ellen, szabadalmat kapott. Mikor a Kuzmann dr által először fölfedezett óv. szer forgalomba került, örömmel tapasztalták, hogy az a kolera elleni védekezésre kiválóan alkalmas, amit számtalan eset bizonyított. Kuzmann dr ugyanis, aki egyébként több kolerajárvány alatt működött már, hosszas tapasztalatai alapján arra a megállapodásra jutott, hogy a kolera lényegében ugyanolyan, mint például a váltóláz. A lázbetegségnél az első stádium a hideglelés rohama, ezután következik a forróság állapota, végül az izzadás. Aki ezen a három stádiumon szerencsésen keresztülesett, az fölépül. Csakhogy rendszerint a harmadik stádiumot nem tudja elérni senki, mert a krízisbe belehal. Miután pedig a láz ellen a leghathatósabb szer a chinin, világos hogy ez a "legalkalmasabb a kolera elleni védekezésre is. Lényegében ezen az okoskodáson alapul Kuzmann dr találmánya is, amely többek közt Birman berlini és Oser volt bécsi egyetemi tanárok véleménye szerint is a legalkalmasabb a kolera ellen való védekezésre. Az emiitett két tanár még akkor, amikor Kuzmann dr szere az orvosi lapok utján az 1886-ik évben nyilvánosságra került, előadást tartott erről a találmányról és mint a legjobb koleraelleni óvszert fogadták el. Azóta már számos hírneves orvos csatlakozott ehez a véleményhezA mostani kolerajárványra vonatkozó belügyminiszteri rendelet szerint a kolera ellen az a legjobb védekezés, ha mindenki pulvis doverit (dover-por), vagy acidum tannicumot (csersav) .hord magánál és ha rosszul lesz, óvatosságból ezeket használja. Amint azonban még a régebbi kolerajárványok esetei igazolják, leghelyesebb, ha óvszerül szódában, vagy rumban föloldott chinint használnak, amit Kuzmann dr már az 1866-ik évben, tehát az egész világon legelőször hirdetett és az 1866-iki kolerajárvány ideje alatt alkalmazott is. Akkor, az 1866-ik évben állandóan foglalkoztak ezzel az összes orvosi lapok, de egyéb újságok is. Maga Kuzmann dr a Wiener Medieinische Blatter 1892-ik évi augusztus negyedikén megjelent számában föltűnést keltett cikket közölt a koleráról, annak elterjedési módjáról és a kolera elleni óvszerről. — Már 1866-ban, — úgymond Kuzmann — mikor borzasztóan dühöngött nálunk a járvány, gyakran tettem azt a megfigyelést, különösen mikor a járvány esőiéiben volt, hogy sok esetben a kolera is tipikus lefolyást vett. Nevezetesen egy első, gyöngébb roham után határozott remisszió állott be, mely néhány esetben egy napig, más esetekben negyvennyolc óráig is tartott, amely idő után minden ujabb ok nélkül egy második roham következett, melynek a beteg áldozatul esett. Ez a körülmény vitt arra a gondolatra, vájjon není lehetne-e a kolerarohamot a prodomál-stádiumbav chinin által megelőzni. És mikor 1873-ban ismét föllépett nálunk a járvány, ismét készen voltam a tervemmel. Klienseimet elláttam rumban, vagy konyakban oldott chininnel és azt az utasítást adtam nekik, hogy a legkisebb rosszullétnél ezekhez a csöppekhez folyamodjanak. Ugyanazt adtam annak is, aki kolera-diarrhé miatt fordult hozzám. Az eredmény meglepő volt, a diarrhé rögtön megszwd és a rosszullét is elmúlt néhány óra múlva és összes klienseim közt, habár gyakran tulyos prodomal-jelenségek léptek föl, melyek a DÉLMAGYARORSZAQ szer hatása fölött szinte kétségbeejtettek, egyetlen kolera sem tört ki és a szer iránt rövid idő múlva oly bizalommal viseltetett a közönség, hogy az annak készítésével általam megbízott gyógyszerész valóságos ostromnak volt kitéve. ' E" tapasztalások alapján véltem magamat jogosnak, hogy ezt'a tényt a magas minisztériumnak előadjam, de ott elutasító választ adtak, mivel a „párisi tudományos akadémia sem talált még óvszert a kolera ellen". És mivel azt olvastam, hogy Virchow tanár is szódában vagy rumban föloldott chinint ajánl, mint kitűnő óvszort, megragadom az alkalmat, annak ismétlésére, hogy az általam már 1866-ban és 1873-ban kipróbált és 1886-ban ajánlott óvszer kiválóan alkalmas a koleraroham kitörésének meggátlására és csak az illető közegek rövidlátásán mult, hogy 1886-ban általánosan használatba nem vették. Kuzmann dr aztán elmondja óvszerének hatását önmagára és egy betegére és igy foly. tatja: Mielőtt 1866-ban, 1873-ban és 1886-ban szerzett tapasztalásaim alapján áttérnék a kolera terjedési módjának megbeszélésére, szabad legyen valamit előrebocsátanom. Midőn Koch a kommabacillust — melyet én is, bár nem tenyésztve, láttam és elismerek — fölfedezte, maga mondotta, hogy a bacillus mint olyan, nem idézheti elő a kolerát, annak előbb erjedésen kell átmenni, hogy élőidézője legyen a betegségnek. Később tanítványai és barátai unszolására első véleményét dezavuálta és a bacillust állította oda, mint a koleraszörnyeteget. Ez a föltevés mindenesetre sajátságosnak tetszik azon sok évi tapasztalat által beigazolt ténynyel szemben, hogy a kolera ép akkor múlik el, mikor a bacillus annyi ezer beteg és holttest által kiszámíthatatlan tömegben produkáltatott, továbbá, hogy a kolera egyszer megszűnve, sohase támadt újra a visszamaradt bacillusokból. A kolera újra meg újra onnét jön, ahol otthon van, ahonnét még mindig kiindult, a piszkos Keletről. Igaz, azt mondják, hogy a bacillusok alapos dezinfekció által ártalmatlanná tétetnek. De nézzünk vissza a harmincas évek borzasztó kolerajárványára, mikor még halandó ember nem is mert közeledni a kolerabetegekhez vagy halottakhoz. Ki dezinficiált akkor? Bizonyára senki. És mégis a visszamaradt bacillusok ártalmatlanokká váltak. Azon a föltevésen alapultak a járvány elleni előintézkedéseink is, hogy a kolera előidézője a bacillus, egy szilárd test. És ezek az intézkedések nézetem szerint veszélyesek, például az, hogy a boldogtalan kolerabeteget erőszakosan kiragadják családja köréből és hogy a szegénynek irgalmatlanul elégetik utolsó holmiját, az ágyát. A betegek, nehogy erőszakkal elvigyék őket, eltagadják magukat, vagy elbújnak és önként lemondanak az orvosi segélyről, mert tudják, hogy az orvos súlyos pénzbüntetés terhe alatt kötelezve van a betegségi eset bejelentésére. Három kolerajárványban működtem és gyakran láttam, hogy ugyanazon családnak két-három, vagy több tagja is megbetegedett egyszerre kolerában, valamely ártalmas eledel élvezése folytán, de azt -sohasem tapasztaltam, hogy ugyanazon családban más is megbetegedett volna ragályozás által, aki nem tette ki magát kóros behatásoknak. Minek hát azok a rendszabályok? Ez alkalommal meg kell még emlékeznem egy rendelkezésről, melyet nálunk az utolsó járványkor tettek. Megtiltották ugyanis a gyógyszerészeknek háromszáz forintig terjedő bírság terhe alatt, hogy orvosi rendelvény nélkül bármily szert kiszolgáltassanak. Nem szólva tehát arról, hogy a nép szokott indolenciájával nem is gondol rá, hogy mindjárt a betegség első jeleinek mutatkozásánál orvosi segélyt vegyen igénybe, a rendelkezés még a gyógyszerészekre is végzetessé válhatik,"akiket a nép valóságosan ostromolni szokott. A járvány terjedésének módja legkevésbé szól amellett, hogy a kolera előidézője a bacillus. Rendszerint az mondatik a hivatalos közzétételben, hogy a járvány a vasúti és hajóközlekedés utján terjed, de hát hol nincs vasúti és hajóközlekedés? Hiszen igy egyetlen vidék sem maradhatna koleramentes, mely a járványos vidékkel vasúti vagy bajó-össszeköttetésben áll. Ha figyelemmel kisérjük a járvány menetét, azt találjuk, hogy a kolera 1866-ban Oroszországból jött és elterjedt Magyarország déli felében, mig a keleti rész egészen szabadon maradt. A Tisza képezte a határt s Szeged volt a határállomás és habár itt a járvány borzasztóan dühöngött (naponkint több, mint negyven kolerahalottunk volt), egyetlen egy eset sem fordult elő Horgoson, Szabadkán stb., dacára annak, hogy ott Szegedről oda utazott több kolerabeteg elpusztult. 1873-ban ellenben a nyugoti rész, a Bácska, Szabadka, Horgos, Szegedig 1910 augusztus 30 volt járványos, mig a déli rész, Algyő, Vásárhely, Csaba, stb., melyekkel naponta vasúti és kocsiközlekedésben állunk, szabadok maradtak. Végre 1886-ban Trieszten, Fiúmén át jött Eszékig, az Eszéktől Szegedig terjedő vasúti vonal szabad maradt. Valószínűleg lassúnak tartotta a kolera ezt az utat és eltért a gyorsvonaton Győr felé, onnét Budapestre és csak onnét ért hozzánk. Mi mind a három járványnál határállomás voltunk. Nagyon sajátságos és tanulságos volt a járvány vándorlása innét Szegedről. Eszékről jött hozzánk, itt a délre való továbbvándorlásának a Tisza szabott határt. Tul a Tiszán az első állomás Szőreg, alig három kilométer ide, melylyel óránkint összeköttetésben vagyunk gyalog, kocsin, vasúton és habár a kolerabarakkal a Tiszán tul majd egy kilométerrel közelebb vittük hozzá, teljesen szabad maradt és a világnak kolerabacillusokkal megtöltött összes waggonjai sem lettek volna képesek ott a kolerát előidézni. Innét a járvány gyöngébben levonult a folyamirányban Zentára, ahol rövid idő múlva megszűnt. Ez a hosszú vándorlás kétségtelenné teszi, hogy a kolera esése az atmoszférának vegyüléke kell, hogy legyen és elterjedése a légvonalon át történik, a csira fölvétele pedig a légzési szervek által vitetik végbe. Ezt a föltevést leginkább az igazolja, hogy olyan emberek, kik koleraszabad vidékekről csak néhány órára jöttek is járványos városunkba (sok esetet jegyeztem föl magam is), akik itteni tartózkodásuk, alatt épen félelemből se nem ittak, se nem ették, már hazafelé utazás közben kolerába esték. Ez a meggyőződésem a koleracsiráról és annak vándorlásáról. Eddig terjed a kiváló szegedi orvos fejtegetése a kolera elterjedési módjáról. Annak, hogy az általa legelőször fölfedezett óvszerről ma már elhallgattak, többféle oka van. Kuzmann dr-nak ugyanis emiatt sok megtámadtatásban volt része, sőt Tisza Kálmán kormánya idejében meg is bírságolták. Oláh Gyula budapesti egészségügyi felügyelő járt akkor Szegeden a kormány megbízásából és nem tudni milyen ok miatt, bevádolta Kuzmann dr-t. A külföld elismerte nagyszerű fölfedezését, az emberiség nevében számos német és francia orvos fordult hozzá levélileg, sőt személyesen is az óvszer receptjéért, Magyarországon pedig az emberiség nevében — megbírságolták. Mindamellett azóta igen sokszor fordultak hozzá kolerás időkben segítségért. Most is a legnagyobb hazai és külföldi gyógyszerárak rendelnek tőle nagy mennyiségben a kolera elleni óvszerből. Mlháfömh emlékiratai. — Állitóiag megyeíték őket. — (Saját tudósítónktól.) Vége. A Mihálovich-ügy, ez a viharos és titokzatos szenzáció ajánlja magát és ezennel lekerül a napirendről. Mihálovich Géza, az eksz-huszárszázados, József főherceg gyermekeinek volt nevelője olyan lépést tett, amely megzavart és hányatott életét jelentős fordulathoz juttatta. Mihálovich Géza a tönkretett emberek elkeseredett elszántságával küzdött a maga igazságáért. Mindenünnen elutasították. Felségfolyamodványait — ez épen augusztus tizennyolcadikán történt utoljára — minden indokolás nélkül visszautasították. Mihálovich Géza erre nekiült és megirta a memoárjait. Ezt az egyszerű, de jelentős, tetszetős kis cimet irta a munkája fölé, hogy TRAGÉDIÁM ERTA MIHÁLOVICH GÉZA Tolt magyar királyi honvédhuszárkapitánv, József iöherceg gyermekemet nevelője. Az emlékiratok egyesek szerint nagy leleplezéseket akartak a világ elé tárni arról, hogy miért lett kegyvesztett Mihálovich az udvarnál, miért fosztották meg tiszti rangjától és utasították vissza felségfolyamodásait. Most aztán nagy titok pattant ki. Ha igaz, mint ahogy sok kétség fér az egész emlékiratügyhöz. V