Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-28 / 82. szám

1910 augusztus 25 DELMAGYARORSZág 17 „ A divat titka. A divatkirálynő tanácsai. Nemrégiben egy hires festőnket megkérdezték, hogy mondja el véleményét az idei divatról. A festő a kérdésre a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott. Nem szóltak bele — úgymond — az asszonyok. Ugyanez a festő két évvel ezelőtt ekként nyilatkozott a divatról : Szabóknak és szabónőknek kitűnő az Ízlésük. Azok a ruhák, amit a saját Ízlésük szerint alkotnak meg, mesések. De ha az asszonyok előírják a szabónőnek a toilettet és az elkészítés módjára tanácsokat adnak, akkor már baj van. Ebben az esetben a ruha csak a legritkább esetben sikerül. Amint látjuk, a mi festőnk burkoltan bár, amellett érvel, hogy a divatot nem a nők, hanem a szabók ízlése ¡rányitja. Ezzel szemben a divatkirálynő azt tanácsolja, hogy a hölgyek maguk csinálják meg a divatot. És nemcsak tanácsolja, de tényként meg is állapítja, hogy a divatot minden asszony saját egyéni ízlése szerint irányítja és lehet a törvényszerű divat bármilyen, a jó Ízlésű asszony toilettje mindig olyan, amilyen neki tetszik. A divat nem isme1" semmi szabályt, nem lehet számára eredményes törvényeket felállítani, mindössze az a törvényszerűsége, hogy állandóan változik. Ennek a változásnak az oka az asszony természetében rejlik, akinek örömet okoz, ha egyik nap píros, másnap kék ruhában jelenhetik meg, egyszer szűk, másszor bő, majd rövid, majd hosszú ruhába bujtathatja formás idomait. Mindössze ennyi a divat titka. Az az asszony, aki nem szereti a változatosságot a toilettben, akinek nincs a ruhák tekintetében saját ízlése, az öitözködhetik bármilyen csinosan, igazi divathölgy soha sem lesz. A pók. Irta Boga Dezső. Ketten ültek a kis villa kerti lugasában : Bodor, egy fiatal fiskális és Szabadhegyi, egy immár őszülő kiérdemült don-juan, egyébként pedig nyugalomba vonult lapszerkesztő. Ez utóbbi volt egyúttal a házigazda. Dél felé járhatott az idő. A felhőtlen égről melegen tűzött le a nap. Szabadhegyi hátradőlve a kényelmes nádszékben szivarozott és elgondolkozva nézte a virágzó akácokat. Bodor egy pókot figyelt. Jókora példány volt. A lugas eresze és egy oszlop közé kifeszített hálója szélén leselkedett. Hirtelen előrohant. Egy légy akadt a csapdába. Görbe lábaival gyorsan összekötözte és cipelte magával az előbbi helyére. Ott azután lassan elemésztette. Bodort bántotta ez. Sajnálta a szegény legyet, mert hallotta kétségbeesett sziszegését és gyűlölte az alattomos gyilkost. Ezen érzelmének hangosan is kifejezést adott: Nincs undokabb teremtmény a póknál! Szabedhegyi csodálkozva kérdezte: — Miért? —- Szakadatlan gyilkolás az élete. Most is elnéztem, amint égy mitsem sejtő legyet megölt. — Ezen ne ütközz meg. így volt ez fiam mindég — szólt Szabadhegyi az aggkor bölcselkedő hangján. — A legyet megeszi a pók, a pókot megeszi valamilyen madár, a madarat az ember, az embert pedig elemészti a föld és így tovább. És épen ebbon különbözik például a budapesti asszony a párisitől. A budapesti korzó asszonyai is öltözködnek olyan szépen, mint a párisi nők, elegánsak, csinosak ós még sem a szó szoros értelmében vett divathölgyek, mert szigorúan ragaszkodnak a nekik megtetsző egy toiletthez és sok szar a legszebben öltözködő szépség is napokig, sőt hetekig látható ugyanabban a kosztümben. A párisi divatdáma ugyanabban az öltözékben két egymásután következő napon meg nem jelenik, sőt nagyon vigyáz arra, hogy a hétnek lehetőleg minden napjára jusson egy-egy csinos toilett. Persze ez költséges mulatság egy kicsit, de hiszen azért divathölgy a divathölgy, hogy a toilettköltségektől vissza ne riadjon. A divatot tehát minden asszony maga irányítja. Épen azért- a divat legkevésbé sem törődik azzal, vájjon tetszik-e az emberek többségének. Viszont az asszonyok többsége sem törődhetik a divattal, mert az drága lukszus és pedig annál drágább, mennél egyénibb. Az az asszony, aki maga gondolja ki és tervezi meg a maga toilettjét, tehát az igazi divathölgy, sokkal drágábban öltözködik, mint azok, akik egy nekik tetsző toilettet lemásolnak. Drágábban öltözik már azért is, mert nyomban kicseréli bármily drága öltözékét is, ha látja, hogy sokan utánozták. A divathölgynek nem kell az a kosztüm, amit másokon is lehet látni. A divatot nem csinálja tehát senki. Az keletkezik magától, abból az eredendő női hiúságból, amely szereti ha megcsodálják, ha mindig uj és uj alakban, színben jelenhetig meg. Ha valami közreműködik a divat kialakulásában, az csak a női ízlés és képzelet. Az az ízlés, amely megvan minden nőben ós amely— Jó, jó — vágott közbe Bodor, — de hogy amellett semmi hasznát ne lássuk, az mégis borzasztó. — Várj, elmondok egy esetet és akkor itélj magad, hogy hasznos-e vagy sem ? ! Természetesen megint asszonyról lesz szó? Eltaláltad. Még pedig olyan édes kis asszonyról, amilyet ritkán találsz ezen a sártekén. Első kalandjaim közé tartozik ez a történet. Szálai visszanyúlnak abba az időbe, mikor még mint fiatal riporter koptattam az aszfaltot egy nagyobb vidéki városban. Örökké szerelmes természetű voltam és így nem csoda, hogy egy szép női szempár könnyen a rabjává tehetett. Abban az időben egy bájos kreolarcu, bogárfekete szemű leányba voltam belebolondulva. Szemeimmel már ezerszer szerelmet vallottam neki, de hiába, megismerkedni vele sehogysem sikerült nekem. A legképtelenebb terveket gyártottam agyamban, de mind csütörtököt mondott. Egyszer véletlen szerencse ért. A város sétányán bérszékek voltak. Azok egyikén ültem, amikor látom, hogy jön az én titkos bálványom. Az anyjával volt. Izgatottan kerestem szememmel a tekintetét és képzeld, leülnek mellém. Furcsán éreztem magam. Szerettem volna elszökni, de méginkább ott maradni. Sokáig viaskodtam magamban, de végre az utóbbit választottam. Egyszerre csak látom, hogy egy utálatos pók ereszkedik le a fáról. Egyenesen az ideálom kalapján telepedett meg; onnan pedig veszedelmes biztonsággal mászott a hajra, végre a blúzra. No, most vagy soha, gondoltam magamnál fogva maga állapítja meg, hogy mi felel meg alakjának, természetének. Ezt nem lehet eltanulni, azt minden nőnek éreznie kell. A divathölgy öltözködése művészet, de nem eltanult művészet, hanem olyan, ami egyéniségében rejlik. Akik azt mondják, hogy a divat egy olyan művészet, amit a divatból hasznot húzók irányítanak, azok nincsenek tisztában a divat természetével. A divatot csak az aszszony irányíthatja és hiába akarnak a szabók bármilyen divatot bevezetni, a divathölgyek egyéni ízlése mindig tiltakozni fog az olyan ruhadarab ellen, amely nem az ő Ízlésüknek a kifolyása. Így nyilatkozik a divatról a divatkirálynő és ebez még hozzáteszi, hogy ő egyetlenegy olyan toilettet sem öltene fel, aminek tervezése nem az ő szellemének szülöttje. Lehet az a szabó még olyan ügyes, szabhatja a legbájosabb ruhadarabokat, az sohasem lesz olyan, hogy azt egy öntudatos divathölgy felölthesse, mert hiányozni fog belőle a ruha legszükségesebb kelléke, a saját ízlés. Csak az a ruha lehet igazán szép, amelyet a nő maga tervez és az elkészítésénél is állandóan felügyel. Amerikai lev/él. (A fiizőkirály a nőkről. - Meghalt a Krinolin atyja. Háremből a szövőgyárba.) Az amerikai nők szépségét tengeren innen, tengeren tul, sokan és méltán dicsérik. Uncle Sam leányainak szépségéről legújabban egy olyan férfiú nyilatkozik a legnagyobb elismerés hangján, kit annak ellenére, hogy ő maga is amerikai, még sem vádolhatunk részrehajlással s minden elfogultság nélkül szakértőnek kell elismernünk. Az illető férfiú, ki alapvető tapaszban. Előre bocsátom, hogy örök életemben undorodtam a pókoktól. A hideg ráz, ha arra gondolok, hogy egy a testemhez ér Mindennek dacára udvariasan fölálltam és szóltam: — Pardon, nagysád, egy pók mászik a blúzon. Megengedi, hogy levegyem? A leány ijedten sikoltott föl és én hősi elszántsággal megragadtam a deliquenst és elhajítottam. Hálásan köszönték meg a beavatkozásomat és igy lassan beszédbe elegyedtünk. Akkor tudtam csak meg, hogy az én szerelmem menyasszony. Ilyen pechem is csak nekem van, állapítottam meg magamban, de azért elkeseredetten udvaroltam a leánynak. Mért ne? A vőlegény egy fővárosi ügyvéd volt és csak látogatóba járt a menyasszonyához. Idővel egészen összebarátkoztunk. De mí haszna ? Egy hónap múlva már nászútra indul — mással. Hosszú orral mentem el az esküvőjére és egy aranypókot adtam neki emlékül. Azután egy évig nem találkoztunk. Egy jelvidéki fürdőben láttam ismét viszont. 0 a férjével volt ott, én magam. Mint régi ismerősök csakhamar összebarátkoztunk. Az ügyvéddel nagyon jóban voltam, az asszonynyal pláne. Lassankint belepotytyantam a házibarát áldásos szerepébe. Folyton kerestem az alkalmat, hogy egyedül lehessek az édes kis nővel és sikeresen. Egy alkalommal szerelmet vallottam neki. Először meghökkent, majd erélyesen elutasított. Ekkor egy jó ideig nem mentem el hozzájuk. Végre maga a férj fogott el és vitt magával a villájukba. Szegény, ő nem sejtett semmit.