Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-28 / 82. szám

1910. I. évfolyam, 82. szám. Vasárnap, augusztus 23 CSzponti szerkesztőséé és Kiadóhivatal Szeged, t=j Korona-utca 15. szám c=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=> Varosház-utca 3. szám t=i ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24-— félévre . . . R 12-neflyedévre. R 6-— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR V1DEREN: évre . R 28"— félévre . . . R 14-— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 (=3 Riadóhivatal 831 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 123—12 A kolera veszedelme. Ma már Szegeden is fordult elő koteragyanus eset. Az ország határain mindenütt megjelent a járvány. Néhány nap telt csak el azóta, hogy messze Délolaszországban fölbukkant a ragály s ime, máris portánkon a veszély. Sőt hangzik már a gyanú, jobban mondva a gyanúsítás Bécsből, hogy Magyarországból hurcolták be a 'kórt Ausztriába. Ügy mondják Bécsben, hogy Magyarországon nincs ugyan kolera ; eddigelé egyetlenegy esetet konstatáltak Pozsonyban, az is Bécsből jött • oda fertőzött, osztrák hajón ; de hátha — mondják tovább — valami ismeretlen koleragóc van Magyarországon, melyet a hatóság nem vett észre, vagy amelyről egyáltalán nincs tudomása. így szól a bécsi gyanú. Támaszkodik arra a külsőségre, hogy a bécsi két beteg Magyarország felől érkezett s nem gondol arra, hogy bizonyára már régebben fertőzött osztrák hajón utazott saját magának balvégzetére. Súlyos bizalmatlanság nyilatkozik meg e föltevésben Magyarország közegészségügye, orvosai és hatóságai ellen. A veszély pillanatában kár vitatkozni, s a járvány eredetét, kiinduló pontját is csak annyiban fontos megállapítani, hogy vele szemben annál inkább védekezhessünk. Mindazonáltal a bécsi föltevéssel szemben meg kell állapitanunk az ország reputációja érdekében és hazánk lakosainak megnyugtatására, hogy az a gyanú, mintha Magyarországon valahol rejtett koleragóc lenne, teljességgel alaptalan. A magyar orvosok s a magyar hatóságok minden tekintetben föladatuk magaslatán állanak. Igv nyaranta más években is fordult elő egy-egy szórványos koleraeset, amelyet nálunk mindenkor idejében fölismertek, elszigeteltek, ugy, hogy évtizedek óta a szórványos esetekből járvány nem fejlődhetett. Ez legdöntőbb bizonysága a magyar egészségrendőri felügyelet rátermettségének. Meg kell állapitanunk továbbá, hogy az ilyen szórványos kolera-eseteket a hatóságok soha el nem titkolták, mindenkor nyilvánosságra hozták, mint az a hivatalos statisztikai kimutatásokból is megállapítható. Az sohsein lehet kizárva, hogy egyegy elszigetelt fertőző-eset előforduljon. Oly ország vagyunk, amely ország utja a keletnek nyugat felé s hatalmas folyónk, a Duna, nyitott nagy ere mindenféle forgalomnak. Ez a körülmény csak fokozhatja annak a ténynek a jelentőségét, hogy Magyarországon kolerajárvány évtizedek óta nem fordult elő. A bécsi esetek, bárha Magyarországból érkezett és magyarhonos személyek az áldozatok, nem magyarországi fertőzéstől erednek, sőt még egy esettépelődésekbe merülni! így okoskodott a herceg, mikor pazar mulatságokról és élvezetekről gondoskodott. Tréfálózók, rögtönzők, bohócok, táncosok, zenészek és szép nők bőven voltak. Hát még a tüzes, nemes borok! Bent a kastélyban a mámor, az élv biztonsága, a falakon kivül pedig az irtózatos vörös halál tobzódott. Az ötödikhatodik hónapban, — mikor a pestis az országban legbővebben szedte áldozatait, — Prospero herceg ezer vendége számára pazarfényü álarcos-bált rendezett. Az álarcosok tömege káprázatos látványt nyújtott. Előbb azonban a helyiségeket kell ismertetnem, melyekben az ünnepélyt tartották. A helyiség hét teremből állt . . . Fejedelmileg berendezett teremsorból. A legtöbb, nagyúri kastélyban a termek egymásba olvadó, hosszn áttekintést nyújtanak, mert általános szokás a szárnyajtókat anynyira föltárni, hogy az összes helyiségek egyszerre áttekinthetők legyenek. De a herceg különcködési hajlamában a kastélyt olyan szabálytalanul épittette, hogy egyszerre csak egy terem volt látható. Husz-harminc lépésnyi távolságokban egy-egy erős hajláshoz jutottunk, honnan mindig uj kilátás nyilotta következő terembe. Minden szoba falának közepén jobbról és balról keskeny, magas gót ablak szolgált a zárt, keskeny folyosóra ; az ablaktáblák szines üvegekből voltak, melyeknek szine összhangzott az egyes szobák diszitése és bútorzatának színeivel. A keleti oldalon levő szoba — például — kékszínű volt, ennek megfelelően tehát az ablaküvegek is kék színben tündököltek. A második szoba bíborvörös falakkal, — leges ilyen szórványos esettől sem. Bizonyosnak látszik tehát, hogy ép ellenkezőleg, Ausztriában, osztrák hajókon, vagy hajón van valami fertőzőfészek s az ijedelmet okozó megbetegedések eredete itt keresendő. Azt a mulasztást is Ausztriában követték el, hogy a koleragyanus betegeket szállító hajót fertőtlenítették ugyan, de nem tartották vesztegzárban, ahogy ezt a törvény parancsolja, hanem tovább eresztették Magyarország felé, Pozsonyba és Budapestre. Hatóságaink ébersége, szerencsére, teljesen izolálta ezt a veszedelmes jármüvet, mely még a Duna vizének megfertőzésével is fenyeget. Ép ezért örömmel kell fogadni, hogy a magyar kormány, illetve a belügyminisztérium eddig kiadott rendeleteit szükség esetén azzal fogja hatályossá tenni, hogy ha kell, az osztrák határon is a legszigorúbb egészségügyi ellenőrző szolgálatot rendezi be, szóval, mintegy fölállítja a járvány sorompót. Ez a rendszabály hatásosan fogja védeni határainkat a kolera betörése ellen. Ezekután már csak azon rejtett behurcolás ellen való védekezés marad hátra, amely az emberi ellenőrzést elkerülve és kijátszva, szokta meglepni az országokat. Indiában évtizedeken át a Ganges szent vize, melyet Buddha fanatikus követői áhítattal ittak, volt a az ablakai tehát bíborvörös üvegekkel voltak ellátva ; a harmadik — zöld szobába varázslatos zöld fény tolult be az ablakon. A negyedik szobában narancssárga bútorzat és világítás, az ötödikben fehér, a hatodikban violaszín berendezés volt... A hetedik terem tetőzete és falai fekete bársonnyal voltak kárpitozva, melynek nehéz redői a fekete bársonnyal bevont padlózatra hullottak alá. Egyedül e teremben nem hasonlított az ablakok szine a többi berendezéshez. Itt az ablaküvekek skarlátvörösek, sötét skarlátvörösek voltak. A gazdagon aranyozott, pazarul diszitett hét teremben egyétlen függőlámpa vagy kandeláber sem volt látható: de a termeket körülfutó folyosókon minden ablak előtt hatalmas, háromlábú kandeláber állott, —- lobogó széntüzzel, melynek lángjai a szines üvegen át a termekbe hatoltak, hol folyton várakozó, fantasztikus világosságot terjesztettek. De a nyugati, fekete teremben, a vérvörös világítás fekete bársonyalapon olyan kísérteties fényt terjesztett, a belépők arcát olyan borzasztó módon eltorzította, hogy senkise merészelte a terem küszöbét átlépni. A szoba északi falán óriási ébenfa-ór;i állott. Ingája nehéz, tompa, egyhangú ütéssel mozgott ide-oda. És ha a percmutató megtette körfutását a számlapon, az óra ércbelsejéből tömör, mély, csodálatos hangok hallatszottak ; olyan csodálatos, ünnepélyes, kísérteties hangok, hogy a zenészek minden óraütésnél kénytelenek voltak — mintegy idegen hatalom befolyásának engedve — szünetet tartani és a csodálatos hangokra figyelni ; a táncolók hirtelen, merevül megállottak és az A vörös halai. Irta Edgár Allan Poe. A vörös halál már régen dul.az országban; a pestis még sohase végzett ilyen borzasztó pusztításokat. Vér előtte — vér a nyomában; mindenhol látható a vér iszonyata. Szúró fájdalmakat, hirtelen szédülési rohamokat okozott, melyeknek nyomában a bőr alól piros vér fakad és a kérlelhetetlen halál bekövetkezett. A szerencsétlen áldozatok testén és arcán kiütő bíborvörös foltok óva intették az embereket, hogy segélyükkel és részvétükkel távol tartsák magukat a betegektől ; a ragály első rohamától kezdve alig félóra telt el a kínos pusztulásig. De Prospero herceg?! Nos, Prospero herceg boldog, bátor és bölcs volt. Mikor birtokai elnéptelenedtek, a lovagok és hölgyek köréből ezer életvidám alakot gyűjtött vendégül udvarába, kikkel megerősített és elkülönitett várkastélyainak egyikébe óvatosan visszavonult. Nagy területű, pompás épület volt: a herceg kissé bizarr, vad, de vadságában is imponáló Ízlésének egyik legszebb alkotása. Vaskapuval ellátott, erős, magas falak védték az egész birtokot. A meghívott társaság bevonulása után olvasztókemencék és neliéz kalapácsok segélyével bekovácsolták a kapu reteszeit, hogy a kétségbeesett jajgatások befelé, a vidámság mámoros zaja pedig kifelé hallhatók ne legyenek. A külső világ végezze a maga baját tetszése szerint! Ostobaság volna a jövőért vagy az emberiségért nehéz gondokba,