Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-28 / 82. szám

1910. I. évfolyam, 82. szám. Vasárnap, augusztus 23 CSzponti szerkesztőséé és Kiadóhivatal Szeged, t=j Korona-utca 15. szám c=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=> Varosház-utca 3. szám t=i ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24-— félévre . . . R 12-­neflyedévre. R 6-— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér ELOFIZETESI AR V1DEREN: évre . R 28"— félévre . . . R 14-— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 (=3 Riadóhivatal 831 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 123—12 A kolera veszedelme. Ma már Szegeden is fordult elő ko­teragyanus eset. Az ország határain mindenütt megjelent a járvány. Néhány nap telt csak el azóta, hogy messze Délolaszországban fölbukkant a ragály s ime, máris portánkon a veszély. Sőt hangzik már a gyanú, jobban mondva a gyanúsítás Bécsből, hogy Magyarország­ból hurcolták be a 'kórt Ausztriába. Ügy mondják Bécsben, hogy Magyar­országon nincs ugyan kolera ; eddig­elé egyetlenegy esetet konstatáltak Pozsonyban, az is Bécsből jött • oda fertőzött, osztrák hajón ; de hátha — mondják tovább — valami ismeretlen koleragóc van Magyarországon, melyet a hatóság nem vett észre, vagy amely­ről egyáltalán nincs tudomása. így szól a bécsi gyanú. Támaszko­dik arra a külsőségre, hogy a bécsi két beteg Magyarország felől érkezett s nem gondol arra, hogy bizonyára már régebben fertőzött osztrák hajón uta­zott saját magának balvégzetére. Sú­lyos bizalmatlanság nyilatkozik meg e föltevésben Magyarország közegészség­ügye, orvosai és hatóságai ellen. A veszély pillanatában kár vitatkozni, s a járvány eredetét, kiinduló pontját is csak annyiban fontos megállapítani, hogy vele szemben annál inkább véde­kezhessünk. Mindazonáltal a bécsi föl­tevéssel szemben meg kell állapita­nunk az ország reputációja érdekében és hazánk lakosainak megnyugtatá­sára, hogy az a gyanú, mintha Ma­gyarországon valahol rejtett koleragóc lenne, teljességgel alaptalan. A ma­gyar orvosok s a magyar hatóságok minden tekintetben föladatuk magas­latán állanak. Igv nyaranta más évek­ben is fordult elő egy-egy szórványos koleraeset, amelyet nálunk mindenkor idejében fölismertek, elszigeteltek, ugy, hogy évtizedek óta a szórványos ese­tekből járvány nem fejlődhetett. Ez legdöntőbb bizonysága a magyar egész­ségrendőri felügyelet rátermettségének. Meg kell állapitanunk továbbá, hogy az ilyen szórványos kolera-eseteket a hatóságok soha el nem titkolták, min­denkor nyilvánosságra hozták, mint az a hivatalos statisztikai kimutatásokból is megállapítható. Az sohsein lehet kizárva, hogy egy­egy elszigetelt fertőző-eset előfordul­jon. Oly ország vagyunk, amely ország utja a keletnek nyugat felé s hatal­mas folyónk, a Duna, nyitott nagy ere mindenféle forgalomnak. Ez a körül­mény csak fokozhatja annak a tény­nek a jelentőségét, hogy Magyarorszá­gon kolerajárvány évtizedek óta nem fordult elő. A bécsi esetek, bárha Magyarország­ból érkezett és magyarhonos szemé­lyek az áldozatok, nem magyarországi fertőzéstől erednek, sőt még egy eset­tépelődésekbe merülni! így okoskodott a herceg, mikor pazar mulatságokról és élve­zetekről gondoskodott. Tréfálózók, rögtön­zők, bohócok, táncosok, zenészek és szép nők bőven voltak. Hát még a tüzes, nemes borok! Bent a kastélyban a mámor, az élv biztonsága, a falakon kivül pedig az irtózatos vörös halál tobzódott. Az ötödik­hatodik hónapban, — mikor a pestis az országban legbővebben szedte áldozatait, — Prospero herceg ezer vendége számára pa­zarfényü álarcos-bált rendezett. Az álarco­sok tömege káprázatos látványt nyújtott. Előbb azonban a helyiségeket kell ismer­tetnem, melyekben az ünnepélyt tartották. A helyiség hét teremből állt . . . Feje­delmileg berendezett teremsorból. A leg­több, nagyúri kastélyban a termek egy­másba olvadó, hosszn áttekintést nyújtanak, mert általános szokás a szárnyajtókat any­nyira föltárni, hogy az összes helyiségek egy­szerre áttekinthetők legyenek. De a herceg különcködési hajlamában a kastélyt olyan sza­bálytalanul épittette, hogy egyszerre csak egy terem volt látható. Husz-harminc lépésnyi tá­volságokban egy-egy erős hajláshoz jutottunk, honnan mindig uj kilátás nyilotta következő terembe. Minden szoba falának közepén jobb­ról és balról keskeny, magas gót ablak szol­gált a zárt, keskeny folyosóra ; az ablak­táblák szines üvegekből voltak, melyeknek szine összhangzott az egyes szobák diszitése és bútorzatának színeivel. A keleti oldalon levő szoba — például — kékszínű volt, ennek megfelelően tehát az ablaküvegek is kék színben tündököltek. A második szoba bíborvörös falakkal, — leges ilyen szórványos esettől sem. Bizonyosnak látszik tehát, hogy ép ellenkezőleg, Ausztriában, osztrák hajó­kon, vagy hajón van valami fertőző­fészek s az ijedelmet okozó megbete­gedések eredete itt keresendő. Azt a mulasztást is Ausztriában követték el, hogy a koleragyanus betegeket szállító hajót fertőtlenítették ugyan, de nem tartották vesztegzárban, ahogy ezt a törvény parancsolja, hanem tovább eresztették Magyarország felé, Po­zsonyba és Budapestre. Hatóságaink ébersége, szerencsére, teljesen izolálta ezt a veszedelmes jármüvet, mely még a Duna vizének megfertőzésével is fe­nyeget. Ép ezért örömmel kell fogadni, hogy a magyar kormány, illetve a belügy­minisztérium eddig kiadott rendeleteit szükség esetén azzal fogja hatályossá tenni, hogy ha kell, az osztrák hatá­ron is a legszigorúbb egészségügyi ellenőrző szolgálatot rendezi be, szóval, mintegy fölállítja a járvány sorompót. Ez a rendszabály hatásosan fogja vé­deni határainkat a kolera betörése ellen. Ezekután már csak azon rejtett be­hurcolás ellen való védekezés marad hátra, amely az emberi ellenőrzést el­kerülve és kijátszva, szokta meglepni az országokat. Indiában évtizedeken át a Ganges szent vize, melyet Buddha fanatikus követői áhítattal ittak, volt a az ablakai tehát bíborvörös üvegekkel voltak ellátva ; a harmadik — zöld szobába varázsla­tos zöld fény tolult be az ablakon. A negye­dik szobában narancssárga bútorzat és világí­tás, az ötödikben fehér, a hatodikban violaszín berendezés volt... A hetedik terem tetőzete és falai fekete bársonnyal voltak kárpitozva, melynek nehéz redői a fekete bársonnyal bevont padlózatra hullottak alá. Egyedül e teremben nem hasonlított az ablakok szine a többi berendezéshez. Itt az ablaküvekek skarlátvörösek, sötét skarlát­vörösek voltak. A gazdagon aranyozott, pa­zarul diszitett hét teremben egyétlen függőlámpa vagy kandeláber sem volt lát­ható: de a termeket körülfutó folyosókon min­den ablak előtt hatalmas, háromlábú kandelá­ber állott, —- lobogó széntüzzel, melynek láng­jai a szines üvegen át a termekbe hatoltak, hol folyton várakozó, fantasztikus világos­ságot terjesztettek. De a nyugati, fekete teremben, a vérvörös világítás fekete bár­sonyalapon olyan kísérteties fényt ter­jesztett, a belépők arcát olyan borzasztó módon eltorzította, hogy senkise merészelte a terem küszöbét átlépni. A szoba északi falán óriási ébenfa-ór;i állott. Ingája nehéz, tompa, egyhangú ütéssel mozgott ide-oda. És ha a percmutató megtette körfutását a számlapon, az óra ércbelsejéből tömör, mély, csodálatos hangok hallatszottak ; olyan csodálatos, ünnepélyes, kísérteties han­gok, hogy a zenészek minden óraütésnél kény­telenek voltak — mintegy idegen hatalom befolyásának engedve — szünetet tartani és a csodálatos hangokra figyelni ; a tán­colók hirtelen, merevül megállottak és az A vörös halai. Irta Edgár Allan Poe. A vörös halál már régen dul.az ország­ban; a pestis még sohase végzett ilyen bor­zasztó pusztításokat. Vér előtte — vér a nyomában; mindenhol látható a vér iszo­nyata. Szúró fájdalmakat, hirtelen szé­dülési rohamokat okozott, melyeknek nyo­mában a bőr alól piros vér fakad és a kérlelhetetlen halál bekövetkezett. A sze­rencsétlen áldozatok testén és arcán kiütő bíborvörös foltok óva intették az embere­ket, hogy segélyükkel és részvétükkel távol tartsák magukat a betegektől ; a ragály első rohamától kezdve alig félóra telt el a kínos pusztulásig. De Prospero herceg?! Nos, Prospero her­ceg boldog, bátor és bölcs volt. Mikor bir­tokai elnéptelenedtek, a lovagok és hölgyek köréből ezer életvidám alakot gyűjtött ven­dégül udvarába, kikkel megerősített és el­különitett várkastélyainak egyikébe óvato­san visszavonult. Nagy területű, pompás épület volt: a herceg kissé bizarr, vad, de vadságában is imponáló Ízlésének egyik leg­szebb alkotása. Vaskapuval ellátott, erős, ma­gas falak védték az egész birtokot. A meghí­vott társaság bevonulása után olvasztókemen­cék és neliéz kalapácsok segélyével be­kovácsolták a kapu reteszeit, hogy a kétségbe­esett jajgatások befelé, a vidámság má­moros zaja pedig kifelé hallhatók ne legye­nek. A külső világ végezze a maga baját tetszése szerint! Ostobaság volna a jövőért vagy az emberiségért nehéz gondokba,

Next

/
Thumbnails
Contents