Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-20 / 76. szám

1910 augusztus 19 DÉLMAQYARORSZAQ 5 ujheiynek tartottam. Az odarepülós ideje hamarosan mult, de a visszatérés szinte bámulatosan gyors volt. Alig mult el tizenöt perc és már szemembe tűntek a hangáraim fehér tetői. Összesen harminc percig tartott vissza az ut, mig az odaszállás, mivel ellenszél volt, •negyvenöt percet vett igénybe. A levegöáramlat nem volt erős, ugy, hogy egész simán haladhattam. Visszatérésem alkalmával, körülbelül Theresienfeld környékén egy fekete pontot vettem észre alattam. A pont folyton nagyobb és nagyobb lett, végre pedig kitűnt, hogy az az én testvérem, aki, mikor megtudta, hogy én Bécsbe repültem, szintén fölszállt. — Igen örülök, hogy sikerült ezúton mutatni be hódolatomat az én szeretett uralkodómnakÉs ha az én szeretett bécsieim nem keresnek föl engemet, kénytelen voltam magam keresni föl őket, hogy megmutassam, mire képes a császárváros szülötte. A szegedi garnizonból. — Egy pofon — három hónap. — A kegyetlenkedő ápoló. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes pikantéria szivárgott ki a hetedik hadtest köréből. Még a mult év októberében történt, hogy a hadtest akkori parancsnoka, Frank Libor lovag gyalogsági tábornok, rendeletet bocsátott ki s a rendelet szigorú hangjánál fogva nagy feltűnést keltett katonatiszti körökben. Az újoncok kiképzésénéi tanúsítandó eljárásra, illetve bánásmódra vonatkozott a rendelet. A hadtestparancsnok nemcsak as újoncok bántalmazását tiltotta meg benne, hanem a durva bánásmódot is. Megkell említenünk, hogy már korábban hasonló intézkedéseket tett a humánus gondolkozásáról ismert Schwitzer táborszernagy is, de, hir szerint, kevés eredménynyel. Frank tábornok tehát erélyesebben fogta meg a dolgot és az esetleg előforduló brutalitásokért egyenesen a tisztikart tette felelőssé és pedig az ezredestől kezdve egészen a századparancsnokságig. A tisztikar felelős minden egyes esetben a bántalmazásért s köteles az ilyen brutalitást azonnal az ezredparancsnok tudomására hozni, aki aztán ellenőrzi a megtorló intézkedéseket. A szokatlanul szigorú hangú rendeletet an. nakidején Szentgyörgyi József ezredes, a szegedi háziezred parancsnoka kihirdette a tisztikar előtt, kijelentvén, hogy a legcsekélyebb brutalitást is kíméletlenül üldözni fogja. Egyszersmind fölhívta a századparancsnokokat: oktassák ki a legénységet arról, hogy bántalmazásukat azonnal föl kell jelenteniük. Elrendelte továbbá az ezredes, hogy a büntetési jegyzökönyveket terjeszszék föl hozzá, hogy a büntetést fölemelhesse, ha ezt szükségesnek látja. A szigorú intézkedéseknek meg is lett a kellő eredménye. Szegeden sokkal kevesebb brutalitás történt, mint az előző években. De, hogy a kegyetlenkedóseket végleg kiirtani nem lehet, bizonyítja az alábbi két eset, a szegedi helyőrségnek még ma is sokat emlegetett szenzációi. Az egyiknek egy fiatal tiszthelyettes a hőse, aki tavaly, október elsején vonult be szolgálattételre a negyvenhatodik gyalogezredhez. Beosztották az egyik századhoz, ahol mint rendkívül szigorú katonát ismerték s bizony sok kellemetlen percet szerzett a legénységnek. A zászlós körülbelül négy hónappal ezelőtt laktanya-ügyeleti szolgálatot teljesített. Mint Ilyennek, az volt a kötelessége, hogy az őrszemeket megvizsgálja és ezt nem is mulasztotta el. Éjszaka közeledett egyik őrszemhez, aki észrevette öt és az előirt : „Halt — wer da P! — kiáltással fogadta, miközben készenlétbe helyezte fegyverét. A zászlós megmondta a jelszót, erre az ör vállára kapta fegyverét és szabályszerűen tisztelgett. — Tudja-e a jelszót ? — kérdezte most a tiszthely ettei. — Igen, — válaszolta a katona és megmondta a jelszót. — Nem ez az ! — rivalt rá a zászlós. — Ugy-e, hogy nem tudja ! Az őr zavarba jött. Ö ugyan jól tudta a jelszót, de a zászlós kijelentése után nem merte a maga igazát bizonygatni. — Ugy-e, nem tudja, mi a jelszó ? — kiáltotta mégegyszer a zászlós. A katona pedig növekvő zavarában nem tudott válaszolni. — Hát nem tudja! — ismételte harmadszor is a zászlós és arculütötte az örtálló katonát. Azután pedig fölválttatta őt és egyes fogságba záratta. Másnap végül megtette a katona ellen a följelentést, amiért az „nem tudta a jelszót." A szerencsétlen őr ellen meg is indították az eljárást és kis hijja, hogy be nem zárták. Csakhogy kihallgatása folyamán elmondta a pofon előzményeit. Erre Szentgyörgyi ezredes elrendelte a zászlós ellen a vizsgálatot. A vizsgálat eredményeképen megállapították, hogy az őr jól tudta a jelszót és igy a zászlósnak sem a felelősségrevonásra, sem a brutalitásra nem volt oka. Erre az álláspontra helyezkedett a hadbíróság is, amely a zászlóst három havi helyőrségi fogházra ítélte. A zászlós nyomban megkezdte büntetését és már ki is szabadulta fogházból. A másik, szintén rendkívül érdekes e*et a szegedi csapatkórházban történt. Egy-két héttel ezelőtt került a kórházba egy Hóra Mózes nevü katona. Ügyefogyott, primitív ember a Flóra, akinek a kórházban sem volt valami nagy nyugsága az ápoló katonák részéről. Ezek közül az egyik, Légi János nevezetű, a legjobban gyötörte Flórát. Néhány nappal ezelőtt is kíméletlenül boszantotta a beteget, aki egy darabig szó nélkül tűrte a heccet, de aztán türelmét veszítve, megfenyegette az ápolót. A jelenlevő katonák hangos nevetéssel fogadták Flóra kijelentését, Dégit pedig borzasztó haragra gerjesztette, hogy a beteg meg merte fenyegetni. — Kinek mondtad ezt V ! — ordított Flórára az ápoló és anélkül, hogy a választ bevárta volna, ugy ütötte arcon a beteget, hogy az elesett, sőt el is ájult. A katonák orvosért szaladtak. Badacsonyi ezredorvos jelent meg a kórházban és megvizsgálta Flórát, aki a pofon óta nem hall as egyik fülére. Napokon át tartó megfigyelés után az ezredorvos megállapította, hogy az ütés miatt Flóra dobhártyája megrepedt. Badacsonyi ezredorvos erre megtette a följelentést a brutális ápoló ellen, akit nyomban letartóztattak. Büntetéséről később fognak a hadbíróság utján határozni. Ezek az esetek különben arra vallanak, hogy a hadsereg szelleme kezd modern szellemben, emberies viszonyban átalakulni. TÁVIRATOK Zavargás Spanyolországban. Madrid, augusztus 19. Bilbaoban egy dolgozni akaró munkást kődobálásokkal súlyosan megsebesítettek. Arnello" ban negyven vasúti munkás és kétszáz sztrájkoló munkás és munkásnő között rendes ütközet támadt. A támadókat a rendőrség elűzte ós tizenhat embert letartóztatott. Bilbaoban kijelentik, hogy a sztrájkolok nyolcvanöt százaléka idegen munkás, mig az ottlakó munkások legjobban szeretnék már a munkát újból megkezdeni. Az egész zűrzavart Bersagna agitátor idézte elő. Az ünnep Bécsben. Bécs, augusztus 19. Szent István napját holnap itt is ünnepélyesen fogják megtartani. A kapucinusok templomában Csákó Ambrus dr páter, egri tanár fogja az ünnepi szónoklatot elmondani, mire Belopotoczky tábori püspök nagymisét tart. Kivégzett rablógyilkos. Mainx, augusztus lö, Jongmann István, Hollandiából átszármazott munkást, ki Ammermann Amália szülésznőt vadállati módon meggyilkolta és kirabolta ma reggel az itteni törvényszéki épület udvarán kivégezték. Betörés a koronaörségre. (Saját tuclósitónktól.) Titokzatos szenzációja van a csöndes budai résznek: a Logody-utcában, a királyi palota tőszomszédságában valaki beférkőzött a koronaőrség kaszárnyájának parancsnoki irodájába és onnan bezárt vasládákból ellopott huszonötezer korona készpénzt. A betöréses lopást ma reggel vették észre a pénzkezeléssel megbízott koronőrségi tisztek s nyomban jelentést tettek a házban lakó Andersz Emil őrparancsnoknak, aki viszont a rendőrseget értesítette. A főkapitányságról kiment a bizottság, Krecsányi Kálmán detektivfőnök és Eperjessy kapitány vezetésével. A bizottság órákig tartó helyszíni vizsgálódás után arra a föltevésre jutott, hogy a pénzt semmi esetre sem vihette el valami idegen polgári egyén, hanem csakis olyan ember, aki benfentes a kaszárnyában és igy érti a vasládák rendkívül komplikált Wertheim-zárainak fölnyitását. Nem látszott ugyanis sehol sem a legkisebb nyoma sem az erőszaknak. A parancsnoki irodában, amely a kaszárnya első emeletén vau, két nehéz vasládában őrzik a pénzt. Az egyik vasládának egy zára van, de három kulcs kell hozzá; a másik ládának három zára van, három különböző kulcscsal. Aki azonban a kezelést nem ismeri, hiába adják kezébe a kulcsokat, nem megy velük semmire. A parancsnoksági iroda kezelését néháuy nappal ezelőtt adta át a szabadságra készülő Andersz Emil őrnagy Halász Gyula századosnak és Vágó János főhadnagynak. Átadta a ládákat, a pénzt és a kulcsokat, sőt a duplikátumokat is. Ez utóbbiakat egy boritókba zárva, lepecsételte a saját pecsétjével ós ugy adta át a századosnak, aki íróasztala fiókjában őrizte őket. A rendes kulcsokon egyébként a százados és a főhadnagy megosztoztak ; egyik a másik nélkül nem nyithatott zárat. A pénzből tiznaponkínt fizették a legénység zsoldját. A két láda legutoljára e hónap tizenkettedikén volt nyitva. Holnap kellett volna megint fizetni, de mivel ünnep van, már ma el akarták intézni ezt a dolgot. Reggel kilenc óra után Halász százados és Vágó főhadnagy ki akarták nyitni az egyzáras ládát. A kulcsokkal sehogy sem boldogultak Erre megemelték a födelét, amely nagy bámulatukra fölnyílt.. A láda tartalma rendben volt teljesen, csupán az alul benne lévő nagy börtárcából hiányzott háromezerkilencszáz korona készpénz. A két tiszt erre a kulcsokkal kinyitotta a háromzáros vasládát. Az odazárt holmi is rendben volt, de a készpénz, több mint huszonkétezer korona, hiányzott. Megállapították, hogy az összes hiány 25.485 korona 60 fillér. Szinte érthetetlen, hogy a pénzt miként vihették el. A kapuban mindig őr áll. A kaszárnyában az ajtókat zárva tartják. A parancsnoki irodában a hónap tizennegyedike óta senki sem járt. A bezárt ajtót ma nyitót, ták ki azóta először. Az egyzáros vasláda egyik kulcsa Halász századosnál, a másik kettő Vágó főhadnagynál volt. A másik láda kulcsait is ketten őrizték. Azt sem lehetett megállapítani, hogy tulajdonképen mikor történt a betörés. A kaszárnyában augusztus 16-ika óta tizenhárom honvéd-közlegény tartózkodik, akiket azért vezényeltek oda, hogy a gépvezetői kurzuson tanuljanak. Mind a tizenhárom mechanikus és vasmunkás. Minden jel azt bizonyltja, hogy a betörést katona követte el s épen ezért a tulajdonképeni nyomozást majd a hadbíróság folytatja; a rendőrség csak kifelé nyomoz, így például följegyezte a bankjegyek számát.