Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-20 / 76. szám

1910 augusztus 23 0 el magyarorszÁg 257. módunkban sem állott iparunk és kulturánk fejlettségéről ott a világnak bizonyságot tenni» kellett volna most a brüsszeli alkalmat megragadni, hogy hazánk fejlett iparát és kultúráját ezen a nagy nemzeti világversenyen bemutathassuk. Ausztriát, megengedem, az idén meglehetősen lefoglalta a vadászkiállitás, de ez nem elegendő ók arra, hogy bennünket a brüsszeli kiállításban való részvételtől visszatartson. Ott» ahol- a Madagaszkár, Peru, Chile, Uruguay, Zan ibárés egyéb, más kontinensen levő kisebb államok is siettek magukról életjelt adni, Magyarországnak nem lett volna szabad hiányoznia! Mit is pusztított el tulajdonképen a tűzvész .BrüsszelbenV Elégtek a teljes belga, angol és francia kiállítások és egy nagy részé az olasz kiállításnak is. A belgák főleg fejlett iparukat mutatták be. Csodás gépek, hatalmas fém- és vasipáruk. csodás termékei szerepeltek a kiállításon. Természetes, hogy ezek mellétt a világhírű, brüsszeli csipke sem hiányzott. Az élelmiszer-, üveg-, drágakő- és gyarmatkiállitásuk pedig fölülmúlt minden képzeletet. A franciák leginkább divatcikkekkel szerepeltek. Száz és száz toalett, alsó- és felsőruhák állottak itt hosszú sorokban. A női kalapkiállitás csodás volt. Mesés volt a kozmetikai osztály, az óriási szökőkúttal és meglepő nagyságú volt a hatalmas terjedelmű gépterem, ezerféle gépeivel, a modern technika legújabb csodáival. Nagy látványosság volt a repülőgépek tertné, sokféle rendszerű monoplán- és biplán jaivat éé az ezekhez'tartozó ezerféle alkatrészekkel. Csodás volt az automobilok osztálya és felejthetetlen volt a nagy kincseket érő ékszerek és drágakövek csoportosított kiállítása is. Az angol kiállítás méreteiben kisebb volt a franciánál, bár szintén csodás kincsek voltak ebben is fölhalmozva. Több eredeti Rubensfestmény, szobrok és régi gobelinek égtek itt el. Az angol géposztály minden képzeletet fölülmúlt; Egész •gyárberendezésék,-vasúti kocsik; mindeníajtáju gépek voltak csodás angol pedantériával és meglepő ügyességgel csoportosítva; mindénfajta közlekedési eszközök, sport, cikkek, férfidivat stb. talán husz termet foglaltak le. Ezután következtek az angol elektrotechnikai-, bányászati- és mezőgazdasági termékek kiállításai ujabb tiz teremben és végül a töltőtoll-kiállitásj amely tényleg egy egész kis utcát képezett. A nyomda- és a reprodukció-ipar termékeinek kollektív kiállítása zárták be a nagysikerű angol kiállítást és következett az olasz rész. Az olasz kiállítás pusztulásával vesztett legkevesebbet a brüsszeli világkiállítás. Leginkább szobrok, antik utánzatok ós csecse-becsék voltak e részben fölhalmozva, mondhatni szegényesen hatott a nagyszerű angol kiállítás után. Azonkívül csaknem az összes kiállított dolgok kaphatók voltak és az élelmes kiállítók mindent pénzzé akartak tenni. Elpusztult végül a kiállítás egyik legvonzóbb része: a Brüssel-Kermess, a kiállítás Ős-Budavára.. Kermess alatt ugy Belgiumban,,mint Hollandiában is, bucsut értenek az emberek, amely bucsuk számtalan varietével, látványosságokkal és nálunk vurstli néven ismert legkülönfélébb mutatványokkal vannak egybekötve. A kis hely tulajdonképen Ó-Brüsszelt ábrázolta, tarka belga házacskáival, kis zeg-zugos utcáival, tornyocskáival, számtalan kávéház-, vendéglő* és mulatóhelyeivel. Zenészek, pincérek, fölszolgáló leányok mind régi nemzeti viseletbe voltak öltözve és este, mikor a tornyocskákon és házakon elhelyezett ezer és ezer villanykörte kigyuladt, gyönyörű, felejthetetlen látványban volt része a szemlélőnek. Szóval vége a brüsszeli gyönyörű kiállításnak. Hosszú, verejtékes munka gyümölcse a tüz martalékává vált, értékek megsemmisültek, vagyonok elpusztultak, de ez csak fokozza a nemzetek egymásközötti versengését. Minden nemzet már ma. dolgozik azon, hogy az 1912. évben megnyitandó turini kiállításon méltón résztvehessen és ott iparának, kereskedelmének és kultúrájának legújabb termékeit bemutathassa. Csányi László. A kitüntetett szegedi urinők. —' Látogatás dr Rósa ¡zsónénál. — (Saját tudósítónktól.) Mindenkit örömmel töltött el az a két kitüntetés, amely a hivatalos lap tegnapi számában megjelent. Két, jótékonyságáról és nemeslelküségérő'l ismert szegedi urinó't, várhelyi Rósa Izsőné született Engel Rózsát és mezőtúri Polgár Lászlóné született Dáni Saroltát a koronás arany érdemkereszttel, illetve a II. osztályú Erzsébet-renddel tüntette ki a király. Munkatársunk ma felkereste a kitüntetett urinők egyikét, Rósa Izsónét. Kedvesen, csöndesen, a büszkeség és a dicsekvés minden hijjával beszélt Rósa Izsóné a kitüntetésről, amely őt olyan váratlanul, de méltóan érte. — Nem vártuk ezt a kitüntetést — mondta Rósavlzsóné, — de azért ki sem mondhatom, hogy mennyire jól esik ez a királyi elismerés» amely hosszú években eltöltött munkásságomat jutalmazza meg. Több, mint negyven év óta vagyok tagja a szegedi izraelita nőegyletnek. Ebből a negyven esztendőből az utolsó huszonkettőben az egylet alelnöknője voltamNéhány hónappal ezelőtt az egylet egyhangüan megkínált az elnöki tisztséggel, amelyet azonban nem fogadhattam el. Erre egyhangúan az egylet diszetaöknőj.éyé. választottak s ezt a tisztséget töltöm be ma is. Ezenkívül az öszszes többi szegedi jótékony-egyletek választmányi tagja vagyok. — Nagyon kevés lenne,.— folytatta Bösa Izsóné, — ha negyven esztendőn keresztül végzett jótékony működésemről beszélnék. Szerénytelenség nélkül mondom, hogy innenebből a szalónból indult ki majdnem minden mozgalom, amelynek célja jótékonyság volt. Sok társadalmi akció, szép, nemes gondolat született meg ama társaság kebelében, amely állandóan nálam gyül össze és ezek mindegyike megvalósult. Egy sokirányú tevékenységben : eltöltött negyven . é.v munkálkodásáért kaptam most jutalmul királyunk elismerésétAmi nem jelenti egyúttal azt is, hogy ezzel befejeződnék az én munkásságom. Ezután méginkább, kettőzött erővel fáradozom majd, hogy minden nemes cselekedetnek, akciónak kezdeményezője, legbuzgóbb munkása, lelke lehessekArról az elképzelhetetlenül óriási munkáról, amelyét ez a tudós végzett, amig az Ehrlirh-Hatát megteremtette, csak vázlatosan emlékezett meg. Ez volt a bevezetés! Akkor is. amikor az egész Világról odasereglett szakférfiak tüntettek mellette, amikor minden szakember elment Frankfurtba, hogy. az ősz tudóst ünnepelje, akkor is tiltakozott a szerénysége az ellen,, hogy fáradozásait és küzdelmét emlegesse. Elmondotta a mester, hogy a 3300 beteg közül négyen elpusztultak. Ez olyan számarány. hogy még akkor is, ha mind a négyet az Ehrlich-íéle szer ölte volna meg. még akkor is meg lenne az uj szernek minden jogosultsága, mert például hol van az a náeyobb sebészi beavatkozás, amely ily csekély halálozási számarányt mutathat föl? De bebizonyította Ehrlich azt is, hogy a négy. haláleset közül egyik sem irható az uj szer rovására. Elmondotta, hogy az egyik elhalálozás egy harminchároméves nőnél súlyos idegroham következtében állott be, akinél a bujakór legsúlyosabb tünetei a gégefőben jelentkeztek, a másik három elhalálozottnak az agya volt szétroncsolva, ami különösen az egyiknél hátgerincsorvadással is komplikálódott. Elpusztultak volna mind a négyen az uj szer nélkül is és nem voltak már olyan állapotban, hogy még meggyógyulhattak volna; csak amikor a tervezetük már minden más kezeléssel dacolt, amikor már minden reményt föladtak, »kkor folyamodtak az orvosok az utolsó szalmaszálhoz, az Ehrlich-Hatához. Az ilyen haláleseteket pedig a legjobb akarattal sem lehet az uj szer rovására irni. Háromezerháromszáz olyan esetről számolt be tehát Ehrlich, amelyeknél^- a fönti négy •set kivételével — időlegesen teljes gyógyulást eredményezett az uj szerrel való kezelés, Elmondotta még véleményét a föntemlitett káros melléktünetekre vonatkozólag is, megfelelt a kétkedőknek, megnyugtatta őket és minden kételyüket eloszlatta. Milyen kicsiny volt az az adag, amelylyel mindmáig kísérleteztek és máris időlegesen teljes gyógyulást eredményezett; mit remélhetünk hát, ha az uj szert nagyobb adagokban visszük a szervezetbe'? Elérhetjük — Ehrlich véleménye szerint — azt, hogy . a szifiliszt minden következményes bajaival eltörülhetjük a föld színéről! Hogy a következményes bujakóros megbetegedésekről nem . nyilatkozhatott bővebben a nagy tudós, az csak természetes, hiszen oly fiatal az uj szer, oly rövid az idő, amióta alkalmazzuk, hogy ezekre vonatkozólag véleményt nyilvánítani merészség és szerénytelenség volna. Mindkét tulajdonság pedig nagyon távol áll a nagy tudóstól. Az orvos azonban, aki tárgyilagos szemmel figyeli ezeket a fönséges eredményeket, azt mondhatja, hogy a bujakórnak nincs jövője! Ez pedig nagy szó, mert hogy egy régi évszázados betegség most éli az utolsó napjait, az szinte hihetetlenül hangzik. Évezredeken keresztül pusztított ez az átkozott nyavalya és megbetegedéseinek száma mindig csak szaporodott. Valóságos járványok keletkeztek a nyomában, egész nemzeteket lepett meg súlyos mérgével és most egyszerre megszűnik, egycsapásra tönkremegy. Hiszen, hogy mily régi keletű e betegség, mily régóta küzdenek az orvosok hiába e betegség ellen, annak illusztrálására elegendőnek vélem megemlíteni, hogy már mithológiai vonatkozást is ••'említ az irodalöm e vészes betegségről. Ott van többek között Frakasztoriusz veronai orvos, aki egyik tankölteményében megirja, hogy Alkithos királynak egyik pásztora, akit Syphilusnak hívtak, Apolló haragjából folyólag.e vészes nyavalyával bűnhődött, mert az istenekkel szemben tiszteletlenül viselkedett. De megtaláljuk az ókor minden népénél e bajt, maga a „lues vénerea" elnevezés is már innen-onnan ötszázéves keltezésű! Hány évszázad küzdelme, hány évszázad minden fáradalma volt hiábavalóf mennyi profilaktikus törvényt és rendeletet hoztak már őseink e betegség szűkebb körre való szorítása céljából, mindhiába; nemes törekvéseik meghiúsultak, a vészes nyavalya mindmáig éreztette az emberiséggel méregfogait, mindmáig tizedelte az emberiséget, föltartóztatlanul döntött sirba családföntartókat és kérlelhetetlenül megtöltötte az elmegyógyintézeteket. De megszületett a megváltó, aki minden szorgalmát, egész zsenialitását, mérhetetlen kémiai és bakteriológiai tudását vitte bele a bujakórellenes küzdelembe, fölfedezte az Ehrlich-Hatát, kezünkbe adta a gyógyszert, amelylyel e szörnyű betegséget megsemmisíthetjük! Az uj szer, mint Ehrlich maga mondotta) megállta a tüzpróbát, az ellenségek kíméletlen és felületes támadásai dacára is biztos léptekkel halad a kitűzött cél. felé és el fogja érni a végcélt: a sterilizáció magnát! Álljanak itt befejezésül a nagy tudósnak augusztus tizenkettedikén elhangzott szavai: „Az uj szer megállotta a tüzpróbát, hiszek az uj szerben és hiszem, hogy a nagy harcot megvívtam!" ügy legyen? Rosenfeld Vidor dr, tm én kir. főorvos