Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-19 / 75. szám

240 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 augusztus 14 A király születésnapja. — Szegeden és a Délvidéken. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön, augusztus tizennyolcadikán, a király nyolcvanadik születésnapján reggeli hat órakor megindult a laktanyából a honvédzenekar és hangos zeneszóval járta be a várost, hogy ébredjen föl mindenki az örömnapra. A házak minden vonalon föl voltak lobogózva, az emberek ünneplőben rajzottak az utcákon és sokan igyekeztek a templomokba, melyekben hálaadó istentisztelet volt. A főmisét a belvárosi Szent Demeter-templomban tartották, délelőtt tiz órakor. Jászai Géza apátplébános funkcionált, nagy segédlettel. A templom zsúfolásig megtelt közönséggel és sokan kintrekedtek a templom előterén. A városi hatóság tagjai a városházán gyülekeztek diszmagyarban s onnan mentek a belvárosi templomba. Diszmagyarban foglalták el az első padsorokat: Gerliczy Ferenc báró főrendiházi tag, Lázár György dr polgármester, Bokor Pál polgármesterhelyettes, Gaál Endre tanácsos, Szalay József dr helyettes főkapitány, Balogh József anyakönyvvezető, Tömörkény István igazgató, Kass János, Csernovics Agenor, Regdon Gejza stb. Megjelentek továbbá: Vén András táblai tanácselnök vezetésével az Ítélőtábla, Pókay Elek táblabíró vezetésével a törvényszék és járásbíróság, Ternovszky Alajos királyi tanácsos, pénzügyigazgató vezetésével a pénzügyigazgatóság, Gerle Imre dr vezetésével a Gazdasági Egyesület tagjai, továbbá az összes állami és városi hivatalok, Márky Imre dr vezetésével a kataszteri helyszinelési felügyelőség küldöttei, Kárpáti Károly dr, Homor István középiskolai igazgatók, Salánky Frigyes a piarista rendház képviseletében, Kiss Ferenc erdőtanácsos, Jezerniczky Ákos és Kruspér Pál műszaki tanácsosok, Turcsányi Imre dr igazgató-főorvos, Hreblay Kelemen dohánygyári igazgató, Jung Péter főállatorvos stb., stb. Külön oldalon foglaltak helyet a nőegyesületek küldöttei báró Gerliczy Ferencné, lovag Worsikovszky Károlyné, Polgár Lászlóné és Raskó Istvánné úrnők vezetésével. A padsorok és ezek köze tele volt hölgyekkel. egy fehér és vörös kaméliákból álló bokrétát nyújtanak föl a színpadra.) A feleség (izgatottan): Tamás, — kitől ered ez a bokréta? Az ur (vállat von): Nagyszerű, kérdezd meg a nagydobostól, az nyújtotta föl . . . A féleség: Tamás, — ezt a bokrétát te vetted! Az ur: Becsületemre, nincs józan eszed! A féleség: Ma másfélóráig távol voltál, — azt mondtad, hogy a kongresszuson jársz,— Tamás, te akkor rendelted a bokrétát!. .. Az ur (szelíden): Édesem, — elég a tréfából . . . végre is, már tul vagy azon a koron, mikor az embernek még nem nőtt be a feje lágya ... A féleség: Nem fogsz tévútra vezetni... nagyon is jól ismerem a multadat.. . Mikor Ligeti kisasszony az Arany Csillag nagytermében Szerpolettet játszotta, te adtad át neki a hat személyre szóló ezüst leveseskészleteta dombegyházai fiatalság nevében... Az ur (még mindig szelíden): Zsófi, az tizenkét' óv előtt volt.. . Zsófi, akkor még nem is tudtam, hogy a világon vagy ... Zsófi, legyen elég, ha jót akarsz . .. A feleség: Az a bokréta legalább száz forintba került... és tőlem még egy húszforintos kalapot is sajnál... As ur (magánkivüli dühében nagyot csap az előtte ülő kopasz :ur koponyájára): Elég! A kopasz ur (megrémülve): Segítség! A szomszédok (hangosan): Egy őrült! Botrány, hogy az ilyen embert ide bocsátják... Lili (a színpadon, ijedten abbahagyja a szerepét.) A rendőrtisztviselő (általános zaj között az idegen úrhoz lép): Kövessen. Az ur (megtörve): No de ilyen szégyen ! A feleség (sirva): így kompromittálni engem! A kórust Naszády karnagy vezényelte, közmegelégedésre. A mise jóval tizenegy óra után ért véget, mire a közönség elhagyta a templomot. Ekkor a Széchenyitéri korzó kezdett népesedni s hamarosan ünnepi hangulat szállt az árnyas platánok alá. A városháza tornyának erkélyén a honvédzenekar toronyzenét rendezett, nagy gyönyörűségére és élvezetére a lent sétáló elegáns hölgyközönségnek. A toronyzene félóráig tartott. A délelőtt során a katonai gyakorlótéren a katonaság részére tábori mise volt, melyen a tábornoki kartól kezdve az utolsó legényig megjelent az egész szegedi helyőrség és a csendőrség. Délben megjavított ünnepi ebédet élvezett a legénység, melyhez a katonaság részére ezerkétszáz, a csendőrség részére pedig hatvan koronát adott a város hatósága. A katonai állomásparancsnokság és a csendőrkerületi parancsnokság átiratban meg is köszönte a város adományát. Délben Lázár György dr polgármester látogatást tett a szegényházban és az árvaházban, mindenütt dus lakmározásban találva a bentlakókat. A szegényház lakói három deci bort is kaptak a mai ebédhez. A katonaság egész nap szabad volt s délután az utcákat rótta. Este a toronyban megismételték a toronyzenét, melynek nagy hallgatósága volt s a szegedi korzó tarkasága és élénksége emlékeztetett a világvárosok korzójára. így mult el Szegeden a király születésnapjának a megünneplése. Szabadkán. Szabadkán délelőtt kilenc órakor ünnepi mise volt a Szent Teréz-templomban, mise után díszközgyűlés, amelyen az ünnepi beszédet Janiga János dr országgyűlési képviselő mondta. Délután egy órakor Purgly Sándor dr főispán Palicson díszebédet adott. Este kilenc órakor a palicsi tavon gyönyörű tűzijátékot rendezett a városi tanács. — A szabadkai izraelita hitközség elöljárósága délelőtt tizenegy órakor az uj templomban hálaadó ünnepélyes istentiszteletet rendezett. — A szabadkai Fehérkereszt-egyesület tagjai reggel kilenc órakor a Szent Teréztemplomban kivétel nélkül megjelentek az ünnepi istentiszteleten. A kopasz ur: Adjanak hideg borogatást ! Azt hiszem, hogy beütötte a koponyámat ! (Az ur, a felesége, a rendőrtisztviselő végre kivonulnak a nézőtérről. A rendőrtisztviselő bekíséri a házaspárt a kapitánysághoz, ahol kellő igazolás után éjféltájban szabadon bocsátják őket. Férj és feleség helyet foglalnak egy fiakkerben és fogadójuk felé hajtatnak. Az ur, A feleség (szótlanul ülnek a kocsiban. Az ur néha nagyokat sóhajt.) Az ur (tiz percnyi hallgatás után gyanús gyöngédséggel): Tűrd föl köpenyed gallérját.. . Odakünn hideg van ... A féleség: Bánnád is te, ha meghalnék... Az ur: Zsófi, ne beszélj igy . . . Azt akarod, hogy megrepedjen a szivem? . . . A féleség (cis-mollban): Törődsz is te én velem . . . világ csúfjára bocsátasz, mert más a véleményem, mint a tied . . . Elvégre olyan emberek is akadhatnak, akik Lilit rossz darabnak tartják . . . Az ur (jámborul): Hát ki mondta, hogy a Lili jó darab? A féleség (csodálkozva): Ki mondta? Az ur: Nos, hát ki mondta? A feleség: Azt hiszem, hogy te mondtad, Tamás ... Meglehetősen hevesen mondtad... Az ur: Én? Zsófikám, te álmodsz. A feleség: Hát akkor min vesztünk össze a színházban ? Azúr: Azt mondtam, hogy a Lili és a trombitás duettje, mint zeneszám egészén ügyes... Tudod, hogy mindig bogaram volt a szép muzsika . . . Dombegyházán is " én alapítottam meg a polgári dalegyesületet... A feleség • De hiszen meg akartál verni, mert nem lelkesedtem a Lilidiért... Az ur: A zenéért édesem, a zenéért... Ah, Zsófi, hazai zeneirodalmunk még minTemesuárctt. Temesvárott a város törvényhatósági bizottsága délelőtt féltizenegy órakor a városhá2 nagy tanácstermében díszközgyűlést tartott. Ő császári és apostoli királyi felségét hódolatteljesen üdvözölték és tanácsi javaslatot hoztak az emléknap méltó megörökítésére. — A gyárvárosi izraelita templomban reggel hét órakor, a józsefvárosi izraelita templomban délelőtt tiz órakor ünnepi istentisztelet volt. Kossák udvari és kamarai fényképész a királynak egy nagy olajfestményü arcképét ajándékozta a városnak, Nagybecskereken. Nagybecskeréken a hivatalos ünnepség központja a vármegyeháza volt, ahol a törvényhatóság délelőtt tiz órakor díszközgyűlést tartott. A közgyűlést megelőzőleg délelőtt kilenc órakor a római katolikus plébánia-templomban ünnepi mise volt, amelyen a törvényhatóság tagjain és a vármegye tisztikarán kivül részt vettek az összes polgári és katonai hatóságok. A miséről a törvényhatóság tagjai fölvonultak a vármegyeháza nagytermébe a díszközgyűlésre, amelyen Jankó Ágoston alispán ünnepi beszédet mondott, majd pedig a törvényhatóság hódoló fölirattal fordult az uralkodóhoz. Makón. Makón a katolikus templomban délelőtt kf. lene órakor ünnepi istentisztelet volt. Mindkét ünnepségen a városi tisztviselők és a tanács tagjai megjelentek, Gera Sámuel helyettes polgármester vezetésével. Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhelyen a város törvényhatósági bizottságának tagjai délelőtt féltizenegy órakor a székház közgyűlési termében rendkívüli közgyűlést tartottak. A hálaadó istentiszteletek a templomokban a következő sorrendben tartattak: Reggel hét órakor az ágostai evangélikus, nyolc órakor a református, kilenc órakor a római katolikus, tiz órakor a görögkeleti és délután négy órakor az unitárius templomban, hat órakor az izraelita imaházban. Békéscsabán. Békéscsabán a református egyház reggel nyolc órakor, a Rudolf-főgimnázium nagytermében dig oly sajnosan nélkülözi a magasabb műdalokat ! A féleség (szelid bánattal): Odabenn egészen máskép beszéltél... Az ur: Biztositlak édesem, hogy tévedsz! Mit nekem a frivol Lili, mikor te itt vagy, aranyos Zsófikám ... A feleség: Tamás ... a szivedből beszélsz ? Az ur (megfeledkezve magáról): Már ugyan, honnan az ördögből beszélnék? . . . (Szelíden.) A szivemből édes, a szivemből... A féleség (szemrehányással): Még annak a kopasz urnák is a fejére ütöttél! Az ur: Dehogy . . . tapsoltam . . . Budapesten ez a szokás . . . A feleség (bámulva): Hogy az előtte ülők koponyáján tapsolnak? Az ur (jóakarattal): Persze . . . A feleség (közelebb húzódik a férjéhez): Te rossz ... te csélcsap ... te korhely... Az ur (kedveskedve): Mu — te önfejű mókuskám ! (Magában.) Ha ki nem békitem, megkeseríti otthon az életemet! (Tűnődve.) Mi is ütött hozzám, hogy előtte igy elárultam az érzéseimet? . . . (Szomorúan.) Édes, szép, bánatos Lilim, — egy percre föltámasztottad az ifjúságomat, egy percig azt hittem, hogy még mindig a könnyelmii, szerelmes, bátor kis joghallgató vagyok, aki a régi Lilinek tapsolt . ... Pedig . . . ah, milyen egyhangú, unalmas, szürke, keserű az élet . . . Lili egy álom és nekem nem szabad álmodoznom. többé . . . Éljünk ugy, ahogy lehet! . . . (Fönszóval.) Nem fázol, cicuskám? ... (Megcsiklandozza a felesége tenyerét. Enyelegve.) Kerekecske, dombocska, elszaladt a nyulacska, fogd meg! (Melankóliával, magában.) Nyomorult opportunista! (Halkan dúdolgatni kezd.) „ Elkezdett trombitálni, trombitálni Bájosan az ezred tombitán." . . .