Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-18 / 74. szám

1910 augusztus 14 DÉL MAGYAR ORSZÁG 7 után sújtott le a trón köré és borított felleget a mi jó öreg királyunk homlokára. És 8 férfiasan, szótlanul törte, meg-megroppant minden uj csapás alatt s tovább hordja emelten szép ősz fejét. Az első tragédia áldozata Hildegard Albrecht főherceg leánya, aki elégett. A második Miksa császár, akit Mexikóban agyonlőttek, a következő Lajos király, Bajorország elborult elméjű szerencsétlen fejedelme, a negyedik Rudolf trónörökös, az ötödik László főherceg, a hatodik az alengoni hercegnő, József főherceg fia, a hetedik Vilmos főherceg, végül Erzsébet királynő. Az utolsó tragédia talán a legnagyobb. De első Ferenc József bámulatos energiával viselte el a rettenetes fájdalmakat. Ebben nyilvánul meg leginkább emberi nagysága. Erősdy marad, — Khuen-Héderváry nem bocsátja el. — (Saját tudósítónktól.) A marostordai botrányfészekbe erős kézzel nyúl bele a miniszterelnök. Désyék azt hitték, hogy egy oktalanul és jogtalanul fölidézett politikai affért egycsapásra megnyernek azzal, ha a teljes önérzettel becsületbíróság elé állott Erősdyt diszkvalifikáltatják azért, mert a koalíciós hazafiság dühöngésének idején nem állott rúdnak a marostordai mindenhatók számára. Nagyon tévedtek. Erősdy főispán a becsületbíróság döntéséből levonta a konzekvenciákat és fölajánlotta díszes állását a miniszterelnöknek. Khuen pedig átlátott a szitán és nem engedte meg, hogy a Désyféle hazafiság paragrafusai szerint elbírált lovagiasság legyen irányadó annál a csatánál, amelyet Marostordában Erősdy főispán ellen indítottak. Aki rendet tudott teremteni az egész országban, rendet fog teremteni ebben a megyében is. A miniszterelnök ma Erősdy lemondását nem fogadta el, sőt utasította a főispánt, hogy az eddigihez hasonló erélylyél igyekezzék rendet teremteni a megyéjében. Provokálják a segédeket. Brada Sándor dr és Vargha Lajos, Erősdy Sándor segédei, ma ajánlott levélben visszaküldték a becsületbíróság elnökének az ítéletet. Ugyanez alkalommal egyoldalú jegyzőkönyvet állítottak ki, amelyben az Erősdy—Dósy-ügyet a becsületbíróság ítéletére való tekintet uélkül a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánították. Ez a lépés ujabb afféreket szül. Károlyi Gyula gróf, a becsületbíróság elnöke, provokálni fogja Erősdy segédeit. Ml történt a becsületbiröságban. Az Erősdy-ügyben ítélkezett becsületbíróság egyik tagja, Fehérvári Jenő, Besztercenaszód vármegye főispánja, tegnap este Budapestre érkezett és ma délelőtt tizenegy órakor már referált is a miniszterelnöknek az Erősdyfigyről. Fehérvári Jenő egy újságírónak a következő érdekes részleteket mondta el a Méder-szállóban lefolyt bíráskodásról: — Én — úgymond — a döntés után azonnal automobilra ültem és hazasiettem átöltözni, mert egy percig sem tudtam volna nyugodni addig, amig magam nem informálom a miniszterelnököt ebben a hihetetlenül embertelen dologban. Mert ez a diszkvalifikálás embertelen volt. Én, aki ott ültem a becsületbiröságban, noha Erősdyt nem is ismertem azelőtt, — mindössze kétszer beszéltem vele futólag — láttam minden szavukból, hogy ezek az emberek ki akarják végezni a fői-pánt. Olyan abszurd dolgokkal hozakodtak elő, hogy néha elfogott a düh azon a végtelenre nyúló tanácskozáson. Nem egyszer kitört belőlem: — Ezt nem lehet csinálni,. uraim, ez nem tisztességes, úriemberekhez méltó dolog. —Károlyi Gyula gróf, az elnök,kétszer isrenclreutasitott. Nekem, kérem, ott bocsánatot kellett kérnem kétszer is. Az elnök elejétől végig ugy viselkedett, hogy a huszórai tárgyalás alatt egy percig sem tudtuk, hova fog dönteni. Mindaddig, amig az a vadászati kihágás, az őz-lövés szóba nem került, ugy látszott, hogy Erősdy pártján van, mert egyik vádpontot a másik után ejtette el, mint tarthatatlant. De az orvvadászatra rettentően megváltozott. Egy ilyen ur, mint Károlyi Gyula a betörést se veszi olyan bűnnek, mint az orvvadúszatot. Ettől kezdve láttuk, hogy Erősdy ellen foglal állást. — Mikor előhozakodtak azzal a váltódologgal, amiben az áll, hogy valaki ráhamisitotta a főispán nevét egy váltóra — összecsaptam a kezeimet. Hát ilyet is lehet?! Megint rendreutasitá,st kaptam. Én eleitol fogva tiltakoztam az ellen, hogy Károlyi Gyula, grófot tegyük meg elnöknek. De Teleki Samu gróf azt mondta, hogy az mindegy . . . Károlyi is úriember, meg lehet benne bizni. Nem is egyhangúlag választottuk meg elnöknek. Én ellene szavaztam, mert ismertem. Bornemisszát szívesen vállaltam volna. En nem hiszem, hogy a miniszterelnök elejtené Erősdyt. A kegyelmes ur belátja, mint mindenki, aki ismeri az ügyet, hogy ez nem más, mint¡'embervadászat. A legcsunyább és legmegvetendőbb embervadászat, amiről valaha hallottam. Nem merném hinni, hogy a kegyelmes ur elejtené. Erősdy nem érdemli meg. Én jelentést teszek ma a kegyelmes urnák a dolgok állásáról és elmondok mindent, ugy, ahogy volt. Ez a jelentéstétel n&, a délután folyamán meg is történt. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök egy óra hosszáig tartó kihallgatáson fogadta Fehéfvári Jenőt, aki a becsületbirósági ítéletről ¡ informálta. A kormány egyébként Erősdy mellett van. Hieronymi Károly Marienbadból irt levelet, amelyben Erősdy mellett foglal állást. Erősdy a iViinlszterelnöknél. A miniszterelnök délután három órakor érkezett vissza Budapestre. A miniszterelnöki palotában előbb Székely Ferenc igazságügyminisztert, majd Jakabffy Imre államtitkárt fogadta. Jakabffy után délután öt órakor Erősdy marostordai főispán ment kihallgatásra a miniszterelnök elé és ott teljes két óra hosszáig időzött. A miniszterelnöktől való eltávozása után Erősdy ezeket mondta fővárosi ^munkatársunknak: — A főispáni állásomról való lemondásosomat nyújtottam át a miniszterelnök ur őekszcellenciájának, aki azt nem fogadta el és nagy megelégedéséről biztosított. Eddigi, működésemmel teljesen meg van elégedve a kegyelmes ur, aki azzal küldött haza,' hogy hasonló erélylyél igyekezzek a megyémben rendet teremteni. — Kinevezik méltóságodat királyi biztossá? — kérdezte, munkatársunk. — Erről nem volt szó a kihallgatáson — volt a rövid és diplomatikus válasz. ============================= összeesküvés egy hadihajón. — Megszökött matrózok. — (Saját túdósitónktól) Pólóból jelentik, hogy a Kari VI. cirkálóhajóról, mely a napokban e^y argentínai útról tért vissza, harmincnyolc altiszt és matróz megszökött. A fedélzetről tulajdonképen negyven ember hiányzik, mert mint megállapították, két altiszt útközben, amikor egy csatornán átúsztak, a vízbe fult. A szökevények többnyire magyar származásúak, akik elfogadták honfitársaik ajánlatait, egyenruháikat a vizbe dobták és megszöktek. A Kari VI. páncélos holnap Triesztbe megy, ahol Montecuccoli tengerészeti főparancsnok megjelenik a hajó fedélzetén. A szökések ügyében szigorú vizsgálatot indítanak. A Délmagyarország tudósítója beavatott helyen, minden szigorú titkolódzás ellenére megállapította a szökés részleteit. A Kari VI. májusban indult el Argentínába. A legénység régóta elégedetlenkedett ezen a hajón. Nem hinták el a kínzásokat és a borzalmakat, am'élyek napirenden voltak. Mikor Argentínába érkeztek, Carmen de Patagones mellett kötöttek ki. A tengerészek, akik az odavaló ut alatt határozták el a szökést, itt a kikötés napján végrehajtották tervüket. A sziget és a szárazföld között egy elég nagy csatornán úszva kellett menekülniök. Harmincnyolc tengerész ruháit a vizbe dobálta és igy könnyen elúszott. Két tengerészaltiszt ruhában úszott; egy örvénybe jutottak, elmerültek, A szökést este észrevették. A tengerészek után szigorú nyomozást indítottak, de nem sikerült egyet se elfogni. A Kari VI. cirkáló tegnap érkezett Pólába és a hajó parancsnoka azonnal részletes jelentést tett Montecuccoli főparancsnoknak, aki á 'hajót Triesztbe dirigálta és azonnal odautazott a szigorú vizsgálat megejtésére. A megszokott tengerészek közül huszonhat magyar. És magyar fiu volt a mozgalom vezetője is. A müvészfiu tragédiája. — öngyilkosság a fővárosban. — (Saját túdósitónktól.) A dunaparti korzón, ahol gondtalanul, csevegve sütkérezínek a napsugárban szép hölgyek és elegáns urak, ma egy fiatal élet tragédiájának utolsó jelenete játszódott le. A Vigadó-tér köaépe táján, a hosszú sorba állított vasszékei: egyikére leült egy halvány fiatalember, néhány percig nézte a budai oldal panorámáját, aztán nagyot sóhajtott, kivett a zsebéből egy piciny revolvert és szivenlőtte magát. Délelőtt tizenegy óra volt. A korzó közönsége riadtan tódult oda. Urak és hölgyek szerettek volna segíteni a szegény fiatálemberen, de neki már nem kellett semmi: meghalt. Hamarosan jött aztán a rendőr, majd a fekete kocsi s a halottat elvitték a bonctani intézetbe s miközben a sétálók sajnálva a szerencsétlen ifjút, kérdezgették, vájjon ki lehet0 A rendőri kutatás egyelőre csak annyit tudott megállapítani, hogy az életunt fiatalembert Harsányi Andornak hívják, rííjztanárjelölt. Találtak azonban nála egy levelet és egy igazolványt, amely még esztendőkkel ezelőtt kelt Münchenben, az ottajai képzőművészeti akadémia állította ki. A levél csak ennyi: Anyád vár, Etus. j A két írás nyomán indulva tudtak meg a szerencsétlen ifjú tragédiáját. \ Huszonnégy esztendős volt, fWsonyban született szegény szülőktől. Özvegy -fdes anyja most is ott él. A fiúban művészi1 talentum lakozott, pompásan rajzolt és festegetett. Amikor .iskoláit elvégezte, a művészi pályára is készült. Eleinte a fővárosban tanult, majd kiment a müncheni festő-akadémiára. Hazulról különösen, amikor apja meghalt, ke\ié3 támogatást kaphatott, de nem is akart terhére lenni az édesanyjának. A munkájából éldegélt s átszenvedte! a sze. gény, küzködő művész sorsának mindén keserűségét ós csalódását. Tehetségének srárnyait megbénította a nyomor, amikor nagyobb koncepcióba akart fogni, aprólékos dolgokkal kellett foglalkozni, hogy betevő falatja legyen Nemrég visszakerült a fővárosba, .Igazán földhöz ragadt szegényen. Szállást "kerBsett s a sors az Izabella-utcába vetette. Ott a nyolcvanadik szám alatt van egy óriás bérkaszárnya s a fiatal művész egy homályos udvari 1 szoba egyik sarkában bérelt magának hcfaapos ágyat. A háziasszonya, özvegy Vidáné azonban nagyon jó volt hozzá. A' fiatal művész dolgoztatott, festett, rajzolt, ami munkát sok szaladgálás után kaphatott husz, tiz .vagy öt koronáért; fényképriagyitást és efélét. így tengette életét a szűk udvari szobában, melynek homálya élvette szeme elől a szinek ragyogását. A keserves élet borujába azonban mégÍ6 beragyogott egy fényes sugár. A szomszédban lakott egy szőke leányka. Alkonyattájban, amikor a fiatal festő a háziakkal kiült a folyosóra, sokat beszélgettek . . . A többit elmondják a szomszédok, mieg az öngyilkos fiatalember levele, a melyet czvegy Vidánénak, a háziasszonyának irt. A szomszédok azt beszélik, hogy a fiatalember szejrelmes volt egy szőke leányba. De járt hozzá olykor egy másik leány, egy idősebb. Nem tudják kicsoda. Ez a látogató rosszakat beszélt Varsányiról a házbeli leánynak. i A háziasszonynak hátrahagyott levélbe azután Harsányi azt irja, hogy valami hisztérikus nő tönkretette az életét, pedig a szomszéd loányt nem tudja felejteni. Szeretettel búcsúzik a lakásadónőjétől, azt irja neki, hogy bocsásson, meg,