Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-18 / 74. szám

1910 augusztus 10 DÉL MAGYARORSZÁG 5 A király és Szeged. Elmondotta Újlaki Antal. Kevés olyan magyar város van, amely iránt I. Ferenc József uralkodónk jobban és szeretetteljesebben érdeklődnék, mint Szeged iránt. Két nap mult el az 1879-iki árvízkatasztrófa után és a király már az elpusztult Szegedre érkezett. Vele jöttek: Tisza Kálmán, az akkori miniszterelnök, Orczy báró személye körüli miniszter, Paar gróf főhadsegéd, továbbá számos előkelőség. Az uralkodót Pálffy Ferenc polgármester fogadta a város legkiválóbb féríiainak élén. Könnyezve állt meg I. Ferenc József a várost és a tájat elöntő kegyetlen, szenynyes tenger fölött és Tisza Kálmánhoz fordulva, akkor mondta ezeket a szent szavakat: — Szeged szebb lesz, mint valaha. Szivárvány volt ez a mondás a siralom Szegedre boruló sötét képén. A lakosság javarésze még mindig menekülőben^ volt. Akik itt maradtak, irtózatos nyomorúságosan, vityillókban, barakkokban, sőt hajókabinokban is laktak. A legtöbb szegedi, több ezer menekülő Temesváron tartózkodott. Mindenüvé elment a király. Végigjárta a váratlan kétségbeesés legelhagyottabb tanyáit is, sőt Temesvárig utazott. Eltávozása előtt pedig meghagyta minden illetékes férfiúnak, hogy sürgősen intézkedjenek Szeged újjáépítése iránt. Körülbelül két hónap múlva Tisza Kálmán fivérét, Tisza Lajos grófot királyi biztossá nevezték ki Szegedre. A két testvér folyton egymást ösztökélte Szeged ügyeinek jóságos intézésében és nemes munkájuk iránt áldó buzdítással érdeklődött folyton a fejedelem, így gyógyult ki a mi gyönyörű városunk a nagy csapásból, I. Ferenc József örök hálára méltó szimpátiája révén. Két évvel később, 1881-ben történt, hogy Pálffy Ferenc fölkérte volt iskolatársát, Schlauch Lőrinc nagyváradi püspököt: vezessenek együtt küldöttséget a király elé a szegedi egyetem ügyében. A küldöttség össze is állt s a szegedi urakat a budai várlakban fogadta a fejedelem, akinek viselkedése arról győzte meg őket, hogy bensően érdeklődik még mindig Szeged sorsa iránt. 1883 október tizenharmadikán ünnepe volt egész Magyarországnak. A három királynapon a város itt látta az ország nagyjait. A király megnézte az összes rekonstruált intézményeket ós résztvett KirályhaUm-tanyán a mellszobrának leleplezésén. Azóta nem volt Szegeden. Csupán keresztülutazott itt a millenium esztendejében, amikor a Vaskapu müveinek felszentelésén vett részt. Hat percig állt az udvari vonat a szegedi állomáson, ahol az uralkodót a polgármester és a többi előkelőség üdvözölte. A király azonban nem szállt ki a vonatból, hanem az ablaknál állt. Ám Szeged tájékán mégkérte Enyecli Károly üzletvezetőt, hogy egész lassan vezesse a vonatot és látcsövei nézegette a várost, közben élénken beszélgetve az őt kísérő Beck táborszernagygyal. Tudvalevő, hogy Szeged mindent elkövet, hogy a király iránt érzett háláját lerójja. Négy évvel ezelőtt emelt szobrot a város Erzsébet királynőnek. A gyönyörű müvet Ligeti Miklós szobrász készítette a Képzőművészeti Egyesület és a város áldozatkészsége révén. A szegedi nők küldöttsége nemsokára Kelemen Béla dr volt főispán vezetésével fölvitte a királynak a szobor kicsinyített mását. Még valamivel előbb másik szegedi küldöttség is járt az uralkodónál Lázár György dr polgármester vezetésével, ismét a szegedi egyetem ügyében. A küldöttség-járás különbenvalósággal állandósult, jeléül annak, hogy Szeged közönsége mennyire bízik a fejedelem szimpátiájában. Érdekes különben, hogy milyen módon teljesítették Szegednek azt a kérését, hogy a városba tüzérséget helyezzenek. Mivel ezt stratégiai okokból nem lőhetett keresztülvinni: idehelyez, ték a tizennegyedik utász-zászlóaljat. Most egyébként azt tervezik Szeged vezetői, hogy meghívják a királyt az uj fogadalmi templom fölszentelesi ünnepségére. Ámbár, az uralkodó öreg korára való tokintetteű, mind ritkábban jelenik meg ilyen alkalmakkor, lehet, hogy teljesiti ezt a kérést. Végül, mindnyájan tudjnk: a város juniusi közgyűlése kimondta, hogy százezer korona költséggel a királynak szobrot állíttatunk. Evvel teljesek lesznek azok a külsőségek, amik Szegeden a király iránt vtaló rajongást szimbolizálják és amikben ntn.es hiány. A Rudolfrakpart, a Stefánia-tér, ac Erzsébet-templom és Erzsébet-liget, a királyi pár mellszobra a városházán, mind-mind Szeged ragaszkodásának dokumentumai. A mostani nagy ünnepben szívvel-lélekkel vesz r«észt ez a város, mert I. Ferenc József szeretetéért hasonlóval kell fizetnie. Wallenstein Róza eltűnt. — Hohenau grófi a kórházban. — (Saját tudósítónktól.) Wallenstein Róza, a most már Hohenau grófné nagy feltűnést keltett Szegeden. A Tisza-szállodában levő lakásuk előtt különösen az asszonyok lesték, hogy csak egy percre is láthassák a hires Rózát, akinek a mult politikában olyan nagy szerepe volt. A grófot, aki súlyos beteg lett, ma reggel, elhelyezték a szegedi kórházban, mig a szép asszony titokzatos módon eltűnt. Tudósításunk a következő : Hohenau gróf és íelesége, Wallenstein Róza legutóbb Herkulesfü rdőn jfirtak, ahonnan Palicsra mentek üdülni. Itt a gróf hirtelen beteg lett s állapota olyan válságosra fordult, hogy Szegedre kellett jönniök, keillő ápolást keresni. A grófné ma rjélelőtt kocsin kihajtatott a városi kórházba, ahonnan Boross József főorvosoperatőrrel tért vissza a Tisza szállodába. Boross megvizsgálta a szállodában betegen fekvő grófot, aki 26—2& óv közötti, magas, szőke ember. Betegsége, annyira megviselte, hogy nem 's tud lábraállnL. A főorvos intézkedésére a kórházból kivontait egy mentőkocsi Erdélyi Jenő dr kórházi orvossal és két mentővel. A szobából hordágyon v<itték le a grófot a kocsiba. A grófon bordószínű hálóköntös volt ós selyemből készült sapka. A hordágy után jött le a lépcsőn a grófné Erdélyi Jenő dr kíséretében. Fehér blúzt viselt, sötét aljat ós nagy, sárga szalmakalapot. A portásnak borravalót nyomott a kezébe, azután beült egy kétfogatú kocsiba és a férjét szí'illitó mentőkocsi után hajtatott. A grófnő azonban nem ment el a kórházba, hanem a rókujsi állomásra hajtatott. Ott felkereste Emánueü Zsigmond állomásfőnök-helyettest ós aziráo.t érdeklődött, hogy lehet-e különvonaton elszállítani beteg férjét. Miután ez komplikált módon történhetett volna csak mog» abban állapodtak meg, hogy egy különkocsiban fogja csak elhelyezni a grófot. Hohenau, grófné azonban meggondolta a dolgot ós elhatározta a piUyaudvaron, hogy ő rögtön elutazik és a férje, toa az orvosok ugy találják, hogy nem sulyo»s beteg, utána utazik. A kézitáskáját Osztendébe akarta feladni, de miután csak az országhatáráig lehet, csupán Ruttkáig vették fel. Gyönyörű sárgabőr-táskáit Parisba küldette, őmaga pedig egy Szegedhez közeli városba utazott azért, mert itt —a sajátkijelentése szerűit — állandóan zaklatták az újságírókPénzt is adott sürgönyre Emánuelnek és megkérte, hogy érdeklődjön a férje állapota iránt és tudósiisa állapotáról. A sürgöny válaszától teszi függővé, hogy visszajöjjön-e még Szegedre és együtt menjen-e el Hohenau gróffal, vagy pedig a g,*róf egy különkocsiban menjen-e utána. Szegeden az a hir terjedt el, hogy a szép asszonyt a rendőrség mint alkalmatlan idegent, kiutasította, mert liirtelon elutazása érthetetlen. A Bélmagyar ország kérdést intézett eziránt Szalay .József dr főkapitány-helyetteshez, aki megcáfolta a kósza hírt. A geófot a kórház második számú különszobában helyezték el. Boross József dr, aki a beteget kezeli, kijelentette, hogy véleménye szerint a gróf csak képzelt beteg. Panaszkodik, hogy negyvenkét fokos láza van s miután megvizsgálták, kitűnt, hogy láza egyáltalában nincsen. Annyi való, hogy erős morfinista s ez is hozzájárult ahoz, hogy betegsége ilyen stádiumba jutott. Hohenau grófot okszín-inhalációval látták el. Kezelése hosszabb időt fog igénybe venni. Meggyilkolt orosz ügyvéd. — Egy katona büntette. — (Saját tudósítónktól.) A mult pénteken az innsbrucki katonai lövölde közelében, az Iselhegyen egy hullát találtak, amelyről később megállapították, hogy egy odesszai ötvenéves ügyvéd, Feuerstein Simon dr. A fején hatalmas lőseb volt. Eleinte azt hitték, hogy az ügyvéd, aki julius közepe óta Innsbruckban tartózkodott és egyszerre nyomtalanul eltűnt, szerencsétlen véletlennek esett áldozatul. A behatóbb vizsgálat után azonban megállapították, hogy Feuerstein Simon dr rablógyilkosság áldozata. Kitudódott ugyanis, hogy eltűnése előtt aranyláncot és órát láttak nála, azonkívül pedig több más, értéktárgy és egy nagyobb pénzösszeg volt a birtokában. Mindezen dolgokat nem találták meg a hullánál, sőt a kabátja belső zsebei föl voltak vágva. Érdekes azonban, hogy a gyilkos körülbelül négyezer frank értékű értékpapirost otthagyott, valószínűleg azért, hogy ezek értékesítése alkalmával rá ne jöhessenek a gyilkosságig. A legújabb távirat szerint ma letartóztatták az innsbrucki negyedik császári vadászezred egyik szakaszvezetőjét, Lanthalert, akire alapos a gyanú, hogy ellopva egy tisztnek a revolverét, az innsbrucki erdőben agyonlőtte Feuerstein dr-t. A revolvert megtalálták a kaszárnya egyik fülkéjében. Lanthaler, aki örökös pénzzavai'ban élt, de amellett szeretett nagylábon élni, egy egyetem-utcai vendéglőben ismerkedett meg Feuersteinnal. Egy ebéd után kicsalta Feuerstein dr-t a katonai lövölde közelében levő erdőbe és ott agyonlőtte, azután pedig kirabolta a hullát. A vendéglőben valószínűleg meglátta Feuerstein dr duzzadó pénztárcáját és nem tudott ellentállni a vágynak, hogy azt megszerezhesse. Négymilliós alapítvány angol és német szűkölködőknek. (Saját tudósítónktól.) Sir Ernest Cassel, az ismert angol pénzkapacitás, az elhunyt angol király iránti kegyeletből, másrészt pedig, hogy a német császár becsülését megnyerje, négymilliós alapítványt létesített az Angliában élő német és Németországban élő angol szűkölködők részére. Ennek az alapítványnak egyik főérdekessége az, hogy védnökéül az angol királyt, királynét és annak az anyját, azonkívül Vilmos császárt és nejét sikerült megnyernie. Ezzel a hírrel kapcsolatban a„Berliner Tageblatt" a következőket irja: „Németország és Anglia eddig örökös ellenségeskedésben állott, dacára annak, hogy nyíltan nem adtak ennek kifejezést. Ez a tény és emellett még sok más körülmény annak, az örvendetes jelenségnek a jele, hogy a két ország között kölcsönösen elsimulnak az ellentétek. Lassankint, ugylátszik, belátják, hogy az előrehaladásukat a békés egyetértés sokkal inkább előmozdítja, mint a folytonos titkos áskálódás. Sir Ernost Cassel tette csak egy lépés volt, amelyet előreláthatólag hamarosan több is fog követni. A dolognak a legnagyobb jelontőségeit az kölcsönzi, hogy védnökükül a két állani uralkodói szerepolnek. Az, hogy azok elfogadták ezt a megtiszteltetést, annak a jele, hegymaguk sem idegenkednek a végleges kibékülés gondolatától. Sir Ernest Cassel talán nem is sejti, hogy milyen óriási jelentősége lesz egykor ezen tettének.