Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-17 / 73. szám

2 DELMAGYARORSZAO 1910 augusztus 18 Jameson dr leleplezései. — fiz angol-bur háború okairól. — Még élénk emlékezetben van az a betörés, melyet Cecil Rodesnek, a délafrikai gyémántkirálynak kezdeményezésére, Jameson dr intézett Transzvál területére. Ez a betörés tudvalevőleg balul ütött ki, mert Kronje tábornok, Doornkopnál rajtütött Jameson csapatára és foglyul ejtette. Általánosan az volt eddig a nézet, hogy ez Anglia első lépése volt a délafrikai köztársaságok meghódítására. Ezt a föltevést most maga Jameson dr cáfolja meg. Jameson dr ugyanis most azok közé tartozik, akik el szeretnék feledtetni a barokkal azt a sok keserűséget, amely olyan gyűlöltté tette az angolokat Transzvál népe előtt. Az alkalmat erre talán a legjobbkor választotta Jameson dr. Délafrikában most folynak a választási harcok és igy többször alkalma volt nyilatkozni a doornkopi kudarcról. Különösen tegnapelőtt tartott beszéde keltett nagy szenzációt, mert abban Jameson váratlanul lerántotta a leplet az 1895 december 29-iki általa vezetett hires betörés valódi okairól és hallgatóinak nem csekély bámulatára elmondotta, hogy mi volt ennek az inváziónak a tulajdonképeni célja? A leleplezés szerint Angliának nem az volt a célja, hogy a bur uralomnak Transzválban végetvessen, Cecil Rodesnak csak az volt az ideálja, hogy Johannesburgot föl kell szabadítani a „Krügerizmus" alól. Neki — Jameson. <nak — az volt a küldetésé, hogy az öreg Krügert megbuktassa és Meyer Lukácsot tegye meg a köztársaság elnökévé. Hangsúlyozta Jameson, hogy Angliának eszeágában sem volt a burok helyébe angolokat ültetni; ő a kinevezendő tisztviselők listáját magával hozta és ezen egyetlenegy angol név sem fordult elő. Beszédében azt is elismerte, hogy az invázió ostoba- csíny volt, amely kihívta maga ellen a bűnhődést. Viszont azt sem lehet tagadni, hogy az invázió Délafrika egyesülésének ügyét előbbre vitte, Cecil Rodesnek pedig épen ez az egyesülés volt az ideálja. Emlékezünk még rá, hogy Jameson dr-nak hatszáz ember élén való' bevonulása 1896 január 2-án a doornkopi fegyverletétellel végződött, amikor is a német császár üdvözlő táviratot küldött Krügernek. Az angol lapok ma is tagadják, hogy Cecil Rodesaasiss^ii, ii i i —' ••' - T-ST- ' »¿5 megpillantotta az asszonyát. Gyors léptekkel gietett hazafelé. Róbert még föl sem eszmélhetett, mikor az asszony belépett a szobába. Az arca félelmet árult el; kérdőleg nézett a férfira. Aztán lágy, hízelgő hangján megszólalt : — Róbert kérem, ne haragudjon, hogy ilyen késő estig maradtam. Délután fájni kezdett a fogam s nem tudtam várni holnapig. Elmentem engedelme nélkül a fogorvoshoz, ahol Irmával, egy régi, leánykori barátnőmmel találkoztam s annyit fecsegett, hogy nem szabadulhattam tőle. Odasimult férjéhez, megcsókolta. Szemeivel még mindig kérdőleg nézett Róbertre. — No, mondja, Róbert kérem, hogy nem haragszik, — mondta, békitő hangon. Róbertben az asszony hizelgő hangja s puha ajkának meleg csókja eloszlatta némileg a gyanúját. Vagy talán csak nem ért rá gondolkozni afölött, hogy az asszony hazudott-e, vagy igazat mondott s igy látszólag megbékült hangon felelt: — Nem haragszom Ilona, de rossz néven veszem magától, hogy tudtomon kivül ilyen késő estig elmarad hazulról. Az asszony' beismeró'ieg hallgatott. Levetette a kalapját, átöltözött s a cseléddel vacsorához teríttetett. Megvacsoráztak. Elbeszélgettek mindennapi dolgokról. Az asszony mintha Jobb kedvében lett volna, sokat beszélt, fecsegett, a férfi inkább a szokottnál többet hallgatott. Róbertre kinos éjszaka következett. Nem aludt, ébren fekve töltötte az éjjelt. A halványan pislogó mécs megvilágította a mellette fekvő, alvó asszonyt. Mereven nézte. Szerette volna csúnyának, undorítónak látni nek akaratával történt volna Jameson betörése Transzvál'oa; azt mondják, hogy ő csak a rendőrséget akarta a határon tömöríteni arra az esetre, ha a johannesburgi külföldiek ter" vezett fölkelésének megfékezésére kerülne a sor. Jameson azonban a saját felelősségére átlépte a határt. Jameson leleplezése mindenesetre nagyon érdekes, de talán csak Európában okoz nagy meglepetést, mert hiszen Délafrikában mindenki tudja, hogy az öreg Krügernek sok ellensége volt Transzválban és a legutolsó elnökválasztáson is erős párt küzdött Joubert tábornok elnöksége mellett. Az ellenpárthoz tartozott Meyer Lukács is, aki később az angolbur háború idején, mint a natáli hadsereg parancsnoka, nem sok dicsőséget szerzett a bur fegyvereknek. Azt talán kevesen tudják, hogy Meyer Lukács már volt egyszer elnök. Transzvál délkeleti csücskén van egy kerület, melyet Vreiheitrnak neveznek. Ez a kilencvenes évek elején önálló köztársaság volt Meyer Lukács elnöklete alatt. Később kimondták az uniót Transzvállal és Meyer Lukács elnöke lett az első volkeraadnak. Krügernek sohasem volt hive s nem lehetetlen, hogy Rodes Cecillel is összeköttetésbe lépett Krüger megbuktatására. Mennyiben felel éz meg az igazságnak, azt most nem lehet megállapítani. Az egyedüli, akj ebben a kérdésben világosságot tudna deríteni, maga Meyer Lukács, csakhogy ő már régen a pretoriai temetőben fekszik. A király születése napja. — Az ünneplő Szeged. — A nyolcvanéves agg uralkodó, Szeged város ujjáteremtője, a legközelebbi napokban ünnepli születése napját. Nemcsak Magyarország, nem csupán Ausztria, hanem az egész világ ünnepli a mai kor legalkotmányosabb uralkodóját, első Ferenc József magyár királyt és osztrák császárt. Természetes, hogy Szeged városa előj jár az ősz király ünneplésében. Lázár György dr polgármester az ünnep végleges programját a következőkép állította össze: Augusztus tizenhetedikén: Üdvözlő távirat a belügyminiszter utján őfelségéhez. Este hét órakor a; városháza tornyában zene (Himnusz, Baligó, Arviz dala, Szózat). Este hét órakor a városháza föllobogózása és a széképület kivlláa feleségét s épen azon az éjjelen tetszett neki a legjobban. Mosolygó arca nyugodtan feküdt a fehér habfodros párnákon s a melléről lecsúszott inge alól rózsaszínű bőre olyan ellenállhatatlanul kívánatos volt. Mentől tovább nézte, annál szebbnek, gyönyörűbbnek tetszett s mentől jobban tetszett neki, annál jobban megérlelődött benne az a gondolat, hogy a felesége megcsalta. Most már eltörpült benne a büszke Don Jüan s csak a hűségért könyörgő férj vergődött. A sors iróniáját látta abban, hogy a nőhódítót, amikor lemond a kalandokról s csak egy aszszonyt akar boldoggá tenni, akkor az az aszszony megcsalja. Meg volt róla győződve, hogy nálánál erőteljesebb, szebb férfi hódította el az asszonyát, csak azt nem tudja, hogy ki lehet az. A találgató gondolatai a fogorvos rendelőjébe vezették. Az asszony a fogorvosról elragadtatással beszélt s azt az embert nálánál is különösebb nőhódítónak tartották. Később már nem is gondolt másra, biztosra vette, hogy a felesége a fogorvos szeretője lett. Esen az éjjelen elhatározta magában, hogy L^yelni fogja a feleségét s meggyőződik a valóságról. A felesége a beleegyezésével fölkészült a fogorvoshoz. Róbert óvatosán kikérdezte az asszonyt, hogy hány órakor megy föl az orvos rendelőjébe s Ő a felesége által meghatározott időnél jóval hamarabb ott volt már a fogorvos előszobájában s az egyik ablakmélyedésben várta a történendőket. Az előszoba megtelt páciensekkel, akikkel Róbert nom sokat törődött, csak az orvos arcát figyelte, mikor megnyílt a rendelő ajtaja s izmos alakja látható volt. Szép férfinek találta, de nem érezte magát nálánál kisebbnek. Mégis félgitása. Este nyolc órakor katonai disztakarodó és szerenád a polgármester Tisza Lajos-körúti lakása előtt. Augusztus tizennyolcadikán: Reggel hat órakor diszébresztő. Délelőtt tiz órakor hálaadó ünnepi szentmise az összes templomokban; a belvárosi templomban az összes hatóságok részvétele mellett. Déli féltizenkét órakor toronyzene a városházán. A szegedi és avtováci helyőrség megvendégelése. Az árvaházi és szegényházi benlakók megvendégelése, ugy a városi szegények között a közgyűlés által megszavazott ezer korona kiosztása. Annak a táviratnak a szövege, melyeta város hódolataként a polgármester a belügyminiszter révén a felséghez juttat, a következő: Nagyméltóságú Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, belügyminiszter urnák Budapest. ő császári és apostoli királyi Felsége születésének holnapi nyolcvanadik évfordulója alkalmából, igaz hűséggel és hódolattal emlékezik meg Szeged város közönsége apostoli királyáról, e város ujjáteremtőjéről s ragaszkodásának, szeretetének és hálájának kifejezést adva, hő imában kéri hosszú és boldog életére, dicsőséges uralkodására az isteni gondviselés áldását. Kérem Nagyméltóságodat, hogy a város közönségéhek ez érzelmeit őfelségének legmagasabb tudomására hozni szíveskedjék. Lázár György dr, polgármester. A szegedi görög-keleti szerb egyház és a zsidó hitközség ma bejelentette a tanácsnak, hogy augusztus tizenhetedikén este hálaadó istentiszteletet rendez. A szerb mise a régi gimnáziumban, a zsidó hálaadás a zsinagógában lesz. Főispán - beiktatás Szabolcsmeayében. Nyíregyházáról jelentik: Ma délelőtt iktatták be Nyíregyházán Vay Tibor grófot, Szabolcsmegye uj főispánját. A nagy ünnepléssel fogadott főispánt a pályaudvaron Mayerszky Béla polgármester üdvözölte, majd a vármegyeházán Sipos Béla főjegyző intézett hozzá beszédet. A beiktató közgyűlésen az ellenzék számos vezetőalakja is megjelent, így a szabolcsmegyei képviselők is, akik azonban nem zavarták meg a beiktatást. Az alispán üdvözlésére a főispán hosszabb beszédben megígérte a vármegye és a tisztviselők érdekeinek gondozását. Délben küldöttségeket fogadott a főispán, délután pedig bankett volt. tékeny volt rá. Mikor újból kinyílt az ajtó s az orvos ujabb pácienst szólított be, keserű érzés fogta el s szerette volna azt az embert megragadni s széles, nagy kezével addig szorítani a torkát, mig megfulad. Becsapódott az ajtó, az orvos alakja eltűnt S Róbert lecsendesült. Visszafojtotta a lélek zetét s mélyebben behúzódott a függöny mögé: a felesége jött. Még ilyen csinosnak sohasem látta. A legszebb ruhája volt rajta. Belépett az előszobába s köszönt. Egy sovány, beteges külsejű emberke sietett elébe. Sápadt arcával" rávigyorgott s megszorította a kezét. Az'asszony boldogan mosolyogva fogadta a köszönést s magához szorította annak a szánalmas emberkének a csontos ujjjait. Aztán percekig mélyen egymás szemeibe néztek, Az asszony s a sápadt emberke egymás mellé ültek, közel az ablakhoz. Halkan beszélgettek, Róbert mégis megérthette a szavaikat. — Nem haragudott a férje? — kérdezte a férfi. — Haragudott, de kibékítettem, — felelte az asszony. — Az mondtam neki, hogy egy barátnőmmel találkoztam, akivel elfecsegtem. — Nem gyanakodott? — Nem hiszem. De különösen arra még is gondolhatott, hogy egy férfi lakásán voltam. — Ugy-e, ma is eljön? — Ma is. Mindig... Róbert erősen megmarkolta az ablakpárkányt. Félt, hogy hatalmas teste végigvágódik a parketten.