Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-13 / 71. szám

1910 augusztus 10 DÉL MAGYARORSZÁG 5 cók-mókja összeszedésében, miközben kiderült, hogy ugyancsak keveset hozott magával. Egész ruházata csak egy kopott, rongyos és festékes nadrágból és egy alig kabátnak nevezhető rongydarabból állott. Ebben pedig Jászberénybe utazni, ahol a rokonai laknak, nem nagyon lehet. Ki van téve annak a veszélynek, hogy mialatt a szegedi utcákon az állomásig megy, mint gyanús külsejücsavargót valamelyik rendőr a városháza cellájába szállítja be. Müller intézeti igazgató azonban nemesszívű ember. Két fegyvertelen őrrel elkísértette Takácsot a belvárosba és az egyik ruhásboltban rendes ruhát vásároltatott a számára. Azonkívül adott neki husz koronát, hogy Jászberénybe utazzon, ahol a kegyelmet kapott ember ezentúl becsületes munkában fogja tölteni az életét. Potocky gróf öngyilkossága. — Szerelmi bánat miatt. — (Saját tudósítónktól.) A minap bejárta a világot a hír, liogy egy Potocky gróf Varsóban, szállodában, a szeretőjével öngyilkossá lett. Ez a Potocky gróf Magyarországon jól ismert név. 6 volt egyik szereplője annak a nagy kártyapártinak, amely Bécsben a zsoké-klubban játszódott le és amelynek folyamán Szemere Miklós másfélmilliót nyert el a lengyel gróftól. Potocky ismert gavallér és sport-ember volt. Még 1887-ben egy akadályversenyen leesett a lóról és agyrázkódást szenvedett, attól fogva nem volt egészen beszámítható. Mostanában látogatóban volt az orosz-lengyelországi Kjelce mellett egy ismerősének, Koreckinek a birtokán vadászaton. Beleszeretett Korecki leányába és a leány is megszerette a grófot. Megkérte á kezét. Ekkor azonban kiderült, hogy a gróf nős ember. Elhatározta, hogy megindítja a válópört. Kiderült azonban, hogy a válás lehetetlen. A szerelmesek tehát egy varsói szállóban öngyilkosok lettek. Potocky gróf kissé különös, izgága természetű ember volt, emellett szenvedélyes kártyás. A lengyel urí klubbokban azonban már nem kártyáztak vele. Bécsbe járt tehát kártyázni. "Olt történt egy este a zsoké-klubban, hogy Szemere Miklóssal ült le kettős makaót játszani. Eleinte normálisan folyt a játék, később azonban a tétek tízezrekre növekedtek. A gróf százezreket vesztett. Másnap este Szemere Miklós revanche-ot akart adni Potockynak, de újra nyert. Végül mikor lezárták a játékot, a lengyel gróf másfélmillió koronával tartozott Szemere Miklósnak. A gróf egy évi haladékot kért a tartozás megfizetésére, de már három hónap multán megküldte a pénzt. Ennek a híres kártya-pártinak a hőse lett most öngyilkos. Más forrásból jelentik: A híres Potocky József gróf Antoninban, podoliai birtokán lett öngyilkos. Szívenlőtte magát. Azonnal meghalt. Az öngyilkos gróf egyike volt a legismertebb, legtöbbet szereplő és leggazdagabb európai mágnásoknak. Ötvennégy esztendős volt. A Potocky-család orosz ágából származott és ez ág majoreszkója volt. Az oroszországi Podoliában, Antoninban lakott, ősei rengeteg vagyont érő birtokát restaurálta, nagy, modern kastélyt építtetett és az utóbbi időkben állandóan ott tartózkodott. Rengeteg vagyon ura volt: $5,000 hold földje volt Antoninban. A felesége Badzívill hercegné volt. Az elhunyt grófnak voltak rokonai Romániában és Ausztriában is. Az a Potocky, aki tialiciában helytartó volt 8 akit tavaly meggyilkoltak, unokaöcscse volt az öngyilkos Potockynak. Előkelő és egészen különleges pozíciója volt Potockynak Oroszországban. A cár rendkívül nagyrabecsülte, szerette és többször kitüntette. A gróf sokat járt Ausztriában, megfordult Magyarországon is, de legtöbbet és legszívesebben tartózkodott Bécsben. Junius 5-én a Derbyn Bécsben volt és künn volt a turfon ig, amelyről pedig néhány esztendő óta egészen visszavonult. Valamikor nagy sportsman volt, utóbb beszüntette a versenyistállóját, de rendkívül értékes ménest tartott még mindig. A magyarokat nagyon szerette Potocky József. ő volt az, akt két esztendővel ezelőtt egy halvány nyomon elindulva, kikutatta és megtalálta Forgách Simon grófnak, a Rákóczi-emigránsnak a demidoffi kastély sírboltjában lévő koporsóját és szép emlékkel látta el. Meg kell még említeni egy hírességét. Páratlan vadaskertje volt, világhírű. A legkülönfélébb vadállatok mellett az ősbölényt is ápolta ós ilyent egyet ajándékozott Hohenlohe hercegnek is, aki azt magyarországi birtokára, a Tátrába hozta. Itt különben többször megfordult Potocky József. A bártfai veszedelem. — Nincs orvos. — (Saját, tudósítónktól.) Déri Imre, a „Világ" munkatársa, a bártfafürdőí skarlátbetegségben eihunyt Dóri Mártha bátyja, ma nyilatkozik az esotröl. Szomorú igazságok azok, amiket Déri elmond és élénken visszatükrözi a bártfai állapotokat. Az eltagadott betegség különben az ott időző fürdővendégek között olyan nagy rémületet idézett elő, - hogy sietve menekülnek a veszedelmes üdülőhelyről. Déri Imre igy adja elő a bártfai állapotokat: „Ugy volt, hogy Bártfa közelében hetek óta pusztított a skarlát. Amit a közönség a lapok közlései révén csak ma tud meg, hogy Hosszufalun, Hosszúréten skarlátjárvány van, — azt a hatóságok már hetekkel ezelőtt tudták, vagy tudniok kellett volna. A falvakból behozták az élelmiszereket a fürdőbe, az élelmiszerekkel elhozták a járványt és egyetlen intézkedés nem történt sem a járvány elhajtására, sem a veszélyes helyek elzárására, A vörös rém szedte az áldozatait, a tisztiorvosok, a szolgabirák tarokkoztak és ittak és nem történt semmi, épenséggel semmi, csak az, hogy egy szép napon a bártfai fürdő kertészének egy gyermeke meghalt. A kezelőorvosa azt mondta : nem skarlát, de egy napra rá a kertész másik gyermeke is megbetegedett és az már skarlát volt, — be is vitték a bártfai kórházba. De, hogy a fürdőző közönség „meg ne ijedjen", elhallgatták a dolgot. Ahogy nálunk szokták, „eltussolták" a dolgot. A betegséget be sem jelentették. Ezt a megyei főorvos az én jelenlétemben mondta meg a bártfai szolgabírónak. Aztán jött több eset, amelyeket szintén eltussoltak, — csak az emberek rebesgették, hogy összesen vagy hathét beteg van már a fürdőn. Bejelentés, fertőtlenítés, vigyázat semmi. A fürdővendégeket „nem ijesztették meg" és a vörös rém dolgozott tovább. És vasárnap reggelre lecsapott az én szegény, kicsi húgomra. Szerdán már hivatalosan is konstatálták az esetet és csütörtökön telefonon hivtak le Bártfára a húgomhoz, mert a szállodásné, egy Gesztesiné nevezetű asszony, ki akarta dobni a szállóból a beteget édesanyjával együtt. Lementem. Rettentő állapotok voltak lent. A beteg mellett nem volt csak az édesanyám, a fogadósné nem adott kiszolgálót és még azt is megtiltotta a cselédeinek, hogy egy pohár vizet adjanak. Lármázott, botrányt csapott, tombolt, ki akarta dobni a beteget és mikor megérkeztem, azt a" mesét találta ki, hogy a belügyminiszter neki telefonon utasítást adott, hogy a beteget lakoltassa kl és már magyarázta a cselédeinek, hogy menjenek be a szobába, hogy emeljék ki a beteget az ágyból és hogy vigyék el. Hová? — azt senki se tudja, csak el, el, mert a szállónak, a Széchenyi-szállónak árt a dolog. Két órán át csendőrrel kellett őriztetnem a betegszobát, hogy az erőszakos kidobás ellen védekezzem. Ekkor jött a szolgabíró, Szakmáry Géza és a bártfai tisztiorvos, valami Mankovice. A „fürdő érdekében" ki akarták dobatni a negyvenfokos lázban szenvedő beteget, a kezelőorvos tiltakozása dacára. Ki is mondták a kilakoltatási határozatot és kényszert csak az ón fenyegetéseimre és a törvényre való hivatkozásomra nem mertek alkalmazni. Ellenben a szállót el nem zárták, semmiféle intézkedést nem tettek a beteg megvédésére. Gesztesiné, mikor látta, hogy igy nem boldogul, elment a vendéglősnéhez, aki kosztott szállított és rá akarta venni, hogy tagadja meg az ételszállítást, hogy igy kényszeritsen bennünket az egész fürdőről való azonnali távozásra. Mikor ez nem sikerült, kényszeritette azt a leányt, aki a kosztot csak az ajtóig hozta, hogy a fertőzött betegszobán menjen keresztül. Mindenféle kiszolgálást megtagadott, azt a kisegítöasszonyt pedig, akit a kezelőorvos kétnapi keresés után szerzett, nem engedte föl a szobába, hanem a szállóból kikergette. Ezalatt kétségbeesve, könyörögve, követelve kerestem vagy ápolónőt, vagy legalább egy asszonyt, aki segítsen az ápolásban az édesanyámnak, akinek még vizet hozni és takarítani is magának kellett és aki öt nap, öt éjszaka egyazon ruhában volt talpon a beteg mellett. Nem használt semmi. Szakmáry szolgabíró és fürdőbiztos ur azt mondta: — Inasa vagyok én az urnák? Ez nem a fürdőbiztos dolga. A fürdőigazgatóság ezt mondta: — Nekünk semmi közünk a dologhoz. A tisztiorvos, akitől a bártfai kórházból kértem ápolónőt, azt mondta: — Nem adhatok. Pedig ugyanekkor a bártfai kórházban egyetlen ágyban fekvő beteget ápolt négy apáca és magam láttam, hogy ezenkívül at összes ágyak üresek voltak. Senki nem tett semmit. A hatóság aszerint dolgozott, hogy kivel milyen viszonyban volt a szolgabíró, vagy a tisztiorvos. A szolgabíró haragban volt Glűck dr fürdőigazgatóval, tehát nem intézkedett, hogy ne kelljen vele érintkezésbe lépnie. Ezt a szolgabíró előttem mondta a megyei főorvosnak, mikor ez kérdőre vonta öt, hogy miért nincs ápolónő? Persze, mert a szolgabíró — ur. Magyar ur. És magyar hivatalnok, aki csak amiatt siránkozott, hogy „jaj, jaj, ennyi kellemetlen dolog." A Mankovics nevü tisztiorvos pedig nem adott ápolónőt, mert ugyan neki mi köze a dologhoz? Csak mikor négy órával szegény kicsi hugom halála után a halotti bizonyítványért mentem hozzá, akkor mondta, sziv^rcsutakkal a szájában, a tót paraszt értelmetlen mosolyával: — Na I Hallom, hogy a testvére meghalt! Három orvos volt a hugom körül. Az egyik a hívásomra meg sem akart jelenni, mert kijelentette, hogy elveszti a prakszisát, ha a fürdőben megtudják, hogy skarlátos betegnél volt. A másik, a kezelőorvos, az utolsó estén, mikor az édesanyám hisztériás görcsökben szemrehányással illette valamiért, megsértődött és alig akart többet eljönni. Az utolsó éjszakán, ezen a rettenetes éjjelen, mikor szegény hugom deliríumos rohamokban kínlódott, édesanyám beszámíthatatlan állapotban volt a fájdalom miatt, majdnem minden segítség nélkül maradt a két beteg. Végre egy idegen orvos, aki nem is kezelte szegény testvéremet, maradt ott éjjelre. Platzer doktornak hívják. A másik kettő még csak fölváltani sem akarta. Az orvosok is az egész segédnyujtást ugy kezelték, ahogyan barátkoztak, vagy haragban voltak egymással. Az utolsó órában egyetlen orvos sem volt a betegnél.11 Harc a cseklészi uradalom körül. — Esterházy Ferenc gróf halála. — (Saját tudósítónktól.) Tegnapelőtt éjjel a cseklészi kastélyban örök álomra hunyta ie szemeit idősb Esterházy Ferenc gróf, valóságos belső titkos tanácsos, akinek elhunytával gazdát cserél az Esterházy grófi csaiáil cseklészi és szemei hitbizománya is. Az elhunyt grófot kevesen ismerték. Visszavonult életet élt s csak télen tartózkodott Pozsonyban, Koronázó domb-téri lakásában. Az országgyűlés1 almanach a következőket jegyzi föl a 87 éves öreg főúrról: Idősb Esterházy Ferenc gróf született 182." október 13-án, a család ifjabb cseklészi ágából származik. Katonai nevelést nyert és a hadseregben mint tiszt szolgált. A főrendiháznak Wekerle első minisztersége idejében lett 'tagja. A politikai életben nem igen szerepel. Nejp Esterházy Amália grófnő. -1902-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki ő felsége. Érdekesnek tartjuk ez alkalomból megemlíteni, hogy idősb Esterházy Ferenc gróf halála következtében a cseklészi és szemei hitbizomány élvezete Esterházy Károly grófra, az ábrahámi uradalom tulajdonosára szállna át, akinek idősebb fiát: Esterházy Mihály gróf dr-t legutóbb országgyűlési képviselőjévé választotta a galántai kerület. Az Esterházy grófi család tata, ága azonban : Esterházy Miklós és Móric hercegek, Esterházy Sándor, Pál és Ferenc grófok elvitatták Károly gróftól a hitbizományra való várományosi jogát. A tatai ágat a pörben Bán Ágost dr, az ábrahámi grófot Dombóvári Géza dr budapesti ügyvédek képviselik. A pör azelőtt a pozsonyi királyi törvényszék előtt folyt, de a pöriratok váltása után a tatai Esterházyak a budapesti kir. törvényszék delegálását kérték azzal az indokolással, hogy a pozsonyi királyi törvényszék prejudikált az ítéletnek. Ennek a kérelemnek az igazságügyminiszter helyt is adott, ugy, hogy a pört ezidő szerint a budapesti hiróságok tárgyalják. Az ügy jelenlegi állása Esterházy Károlyra, az ábrahámi grófra nézve kedvező. Jogerős Ítélet azonban még nincs, ép ezért a tatai grófi ág pozsonyi képviselője, Trsztyénszky Ferenc dr, tegnap hirátor kirendelését kérte a pozsonyi királyi törvényszéktől a hitbizományi uradalom kezelésére. — Néhai idősb Esterházy Fe-