Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-11 / 69. szám

Ö DÉLM AGYARORSZ AQ 1910 augusztus 12 — Ne bántsatok. Azt sem tudjátok, hogy mi történt tulajdonképen. Krakóba jöttem, hogy a pártom Ítéletét végrehajtsam ! A rendőrségen. Trubnowski a rendörségen ismételte azt, amit az elfogatása alkalmával is mondott, t. i. hogy tettét a párt Ítélete és határozata folytán kö­vette el. A kihallgatása után bilincseket rak­tak a kezeire. A gyilkos előzékenyen nyújtotta a kezeit a lakatosoknak és legkisebb ellen­állást sem kísérelt meg. A meggyilkolt Rybaknál leveleket, könyvet, számlákat, rajzokat és egy pénztárcát találtak. Az orvosi jelentés szerint Rybakot két halálos lövés érte, A halál azonnal bekövetkezett, még pedig erős agyvérzés következtében. A gyorsan megjelent orvos még gyönge szívverést kon­statált, de már a következő pillanatban meg­halt az áldozat. Rybak arcának a balfele a lö­vések következtében egészen összeroncsolódott. A gyilkos életrajza. A gyilkos rövid élettörténetét a rendőrség a következőképen állította össze: Trubnowski huszonhárom évvel ezelőtt szü­letett Varsóban. Már kora gyermekéveiben tel­jesen magára volt hagyatva. Tizenötéves korá­ban az atyja a lakatosmesterségre adta. írni, olvasni még ma is csak nehezen és gyengén tud. Huszonegyéves korában mint, porosz alatt­való, sorozásra került, de mivel alkalmatlannak bizonyult, ismét visszatért Varsóba. Ott azon­ban nem talált alkalmazást és így Posenba ment. Itt tartózkodott 1905 őszéig. Azután visszatért Varsóba, ahol, mint a nemzeti mun­kásegyesület tagját, letartóztatták. Ót hónapig vizsgálati fogságban volt. Közben, mint vesze­delmes agitátort, kitiltották Oroszország terü­letéről. 1910 márciusában Krakóba költözött, ahol nem kapván állást, a barátai segélyezése foly­tán tudott csak megélni. Junius első felében Kattovitzba és Breslauba ment, majd miután ott sem kapott alkalmaztatást, visszatért Krakkóba. Alighogy hazaérkezett, megjelent nála egy ember, aki a nemzeti munkás-egyesület ki­küldöttének mondta magát és átnyújtott neki egy iratot, amelyben utasítja őt az egyesület, hogy Rybakot, aki egy közönséges kém és a hazának mindenképen káros polgára, meg­gyilkolja. Trubnowski ezt az iratot, valamint Rybak fényképét, az ember távozása után nyomban darabokra tépte. Trubnowski vallomása. Lembergből jelentik: Rybak gyilkosának, Trub­nowskinak ügyében még nem fejezték be a vizsgálatot. A merénylő arra a kérdésre, hogy a lengyel nemzeti munkáspártnak melyek a politikai céljai, azt felelte, hogy a párt min­denekelőtt Orosz-Lengyelországnak Oroszország­tól való elszakadását tervezi, azután Orosz­Lengyelországot egyesíteni akarja a Visztula egész vidékének lengyelek által lakott terü­leteivel. Egy újságíró a börtönben beszélgetést folytatott a merénylővel, aki, amidőn azt kér­dezte tőle az újságíró, hogy nincs-e lelki" ismeretfurdalása, a következőket mondotta: — Csupán azt tettem, amit szent kötelessé­gemnek tekintettem. Rybak sok száz ártatlan embert kiszolgáltatott az orosz kényuralom poroszlóinak. Ezeknek a szerencsétleneknek a családja a legnagyobb nyomorban él. — Bizonyos ön abban, hogy Ribak agent provokateur volt? — Igen. Nekem ugyan nincsenek bizonyíté­kaim, de a szövetségnek igen. Arra a kérdésre, hogy előre megfontolt szán­dékkal gyilkolta-e meg Rybakot, a merénylő Így felelt: — Körülbelül egy héttel ezelőtt találkoztam Rybakkal, de akkor nem volt nálam revolver­Amikor azonban hétfőn újra megláttam, már Browning volt a zsebemben. Nem fontoltam meg előre a gyilkosságot. De amikor tizenöt lépésnyire megláttam, hirtelen előrántottam revolveremet, célbavettem és lőttem. Rybak elesett, én pedig tovább mentem. Egy munkás elállta az utamat, mert két ur kiáltotta, hogy fogjanak meg. Erre én megállottam és átadtam revolveremet. A közönség ekkor rám támadt és az emberek ugy elvertek, hogy minden tagom fájt. A newyorki merénylet. — Gaynor állapota. — (.Saját tudósítónktól.) Tegnap délelőtt, mi­kor Gaynor, Newyork város polgármestere a „Kaiser Wilhelm der Grosse" nevü Lloyd­gőzösre szállt, hogy Európába utazzon, egy Jules Gallagher nevü elbocsátott éjjeli őr revolvermerényletet követett el ellene. A polgármester fültövén hatolt be a golyó és megakadt a nyakának jobboldalán. Való­színű, hogy a merénylet nem tisztán magán­boszu, hanem politikai gyűlölet müve is, mert Gaynor majdnem kiirtotta a korrupt és panamáiról hires Thaman-pártot s az el­züllött merénylő ennek a pártnak is szol­gálatában állott. Gaynor rendkívüli népszerű, m közbecsült ember. Állapota iránt óriási az érdeklődés és a gonosztettet mindenki el­itéli. A polgármester súlyos sérülést szen­vedett ugyan, de alapos remény van arra, hogy életben marad. Távirataink itt követ­keznek: A merénylet. Berlin, augusztus 10, Newyorkból jelentik: A polgármester európai északtengeri fürdőre készült, hogy kiheverje az idegfeszítő munka után fáradalmait. Köztudo­mású Gaynorról, hogy naponta tizenkét-tizen­négy órát dolgozott. Tegnap reggel a helyettes polgármester, mr. Thomson, Watson irodaigaz­gató és Adamson titkár és több barátja kísérte Gaynort a Lloyd-hajóra. Feleségétől még a ki­kötőben elbúcsúzott és az asszony hazament_ A hajó indulásáig még hosszú idő volt. A polgármester a fedélzeten beszélgetett a bará­taival és egy fényképész épen csoportképet akart fölvenni. Még odaszólt a polgármesternek: — Mr. Gaynor, kérem, barátságosabb arcot, még barátságosabbat! A polgármester elnevette magát. Ebben a pillanatban egy férfi ugrott hozzá s egész kö­zelről háromszor lőtt rá. A támadónak kis mat­rózpipa volt a szájában. A társaság, amely kö­rülvette a polgármestert, első pillanatban meg­dermedten állott. Egy rendőrtisztviselő ocsúdott fel először a meglepetéséből s botjával fején suhintotta a merénylőt. Aztán békót vett ki zsebéből, a Browning-pisztolyt kiütötte a tá­madó kezéből s őt magát vasra verte. Indulnia kellett volna a Kaiser Wilhelm-ha­jónak, de nem lehetett. Gaynor polgármester eszméletlenül feküdt a fedélzeten. A hajó orvosa nyomban megvizsgálta és lemosta a vért a nya­káról. Mindjárt értesítették nejét, aki automo­bilon jött vissza a kikötőbe. Gaynorné bámu­latos hidegvért tanúsított. Segített férjét egy pamlagra fektetni, kendőjével lemosta arcáról a port, mert Gaynor fejjel bukott a földre, mi­kor a golyó érte. Az asszony jeges borogatá­sokat tett férjének homlokára. Közben az orvos megállapította, hogy a golyó nem halálos. Rendőrök jöttek a hajóra és elhurcolták a gyilkost, aki nem ellenkezett. Csak akkor tünt ki, hogy holtrészeg. Azalatt elkészítették a hordágyat, ráfektették a súlyosan sebesült pol­gármestert és lassan megindultak vele a St. Mary-kórházba. Ott magához tért, de szólni nem tudott. A kórházi orvosok mindjárt hozzá­láttak, hogy Röntgen-sugarakkal megvizsgálják a sebet. A kikötő hidján rendőrök állottak föl két­felől, mert félő volt, hogy agyonverik a me­rénylőt. Sértetlenül jutott a Manhattan-kerü­let rendőrségére. Annyira ittas volt, hogy alig állott a lábán, de egyre ismételte: — Megfosztott a kenyeremtől, megöltem! A Röntgen-sugár segítségével megállap i tották' hogy a golyó, amely a polgármester fültövén hatolt be, megakadt a nyak jobboldalán. A ko­ponya sértetlen, de azért Gaynor állapota na­gyon veszedelmes. Déltájban a polgármester sokkal jobban érezte magát s feleségével, aki­nek az orvosok megengedték, hogy ápolja férjét, vidáman beszélgetett. Az asszony is jókedvet tettetett, Gaynor pedig tréfálkozva jegyezte meg' — Látod, minek akartam fürdőre menni! A rendőrségen délután fogták vallatóra a merénylőt, mikor valamennyire elpárolgott belőle a whisky gőze. Azt vallotta, hogy Jules Gallaghernek hívják, newyorki illetőségű, város' éjjeli őr volt, de a polgármester elcsapta. Megkérdezték a súlyosan sebesült polgár­mestert, ismeri-e a támadóját. Gaynor nem is emlékszik rá. Egyébként kiderült, hogy soha­sem volt a város szolgálatában. Newyork részvéte. Newyork, augusztus 10. Csak az tudja megérteni, hogy miféle szen­zációt keltett Newyorkban a merénylet hire> aki tudja, hogy milyen népszerű, különösen az alsóbb néposztályok, a szegény munkások száz­ezrei között Gaynor. Az ő neve fogalommá vált. Ő benne testesült meg az emberszeretet, a jótékonyság, a feltétlen tisztesség. Ezren meg ezren a legnagyobb áhítattal beszélnek róla. Az ő szociálpolitikája, amelylyel Newyork munkásnépének jobb megélhetést, egészséges lakást, olcsó élelmiszereket, ingyenes Iskoláz­tatást, az árvák megszámlálhatatlan tömegé­nek ellátást és nevelést biztosított, olyan nép* szerűvé tette, amilyen népszerűségnek az Unióban moat kivüle csak Roosevelt Örvend. Ha akart volna föllépni, talán meg is vá­lasztották volna elnökké, de Gaynor megmaradt polgármesternek, Newyork jótevőjének. A nép ezrei állják körül a St. Mary-kórházat naphosszat. Várják a híreket Gaynor-ról. A szerkesztőségi paloták hirdető-oszlopain minden negyedórában kifüggesztik a jelentést a polgár­mester állapotáról. Roosevelt falusi nyaraló­helyéről táviratban tudakozódott. Megbotrán­kozását fejezte ki, hogy ilyen jó ember sem biztos az emberi elvetemültség és megtévelyé­dés ellen. Az Üzleteket bezárták. Tegnap öem volt for­galom a tőzsdén. A hivatalokban megállott a munka. Egész Newyork csak Gaynorról beszél. A részvét impozáns. A gúnyos merénylő. London, augusztus 10. Newyorkból táviratozzák : Szemtanuk besié­lik, hogy mikor Gallagher háromszor lőtt a polgármesterre és Gaynor összerogyott, gunyo lódva mondta : — Előbb elvetted kenyeremet s most euró­pai fürdőre mégysz ? Nesze neked fürdő ! Valaki elrántotta a véres tetem mellől, de a merénylő kiszakította magát s megint egéss, közel ment a súlyosan sebesülthöz, sőt leha­jolt hozzá és így szólt: — Mesteriövés volt. Gratulálok, mr. Gal­lagher > Ekkor azonban valaki leütötte lábáról s a következő percben a gyilkos kezén már békók voltak és a rendőrök hurcolták lefelé a hajó­hídon. London, augusztus 10. Gaynor mellett állott Edwards rendőrbiztos» amatőr-bokszoló, aki sok bokszversenyben dijat nyert. Egy golyó karját súrolta. Mikor a pol­gármester elterült a fedélzeten, Edwards a me­rénylőre vetette magát és rettenetes csapást mért fejére. Gallagher orrán eleredt a vér. Földre zuhant, megint talpra ugrott, még egy csapás és a merénylő mozdulni sem tudott. Ugy földagadt Gallagher arca, hogy mikor a rendőr­ségre mentek vele, a szeme sem látszott ki. A sebesült polgármester. Newyork, augusztus 10. Az orvosok Röntgen-sugarakkal keresték Gaynor testében a golyót. Gaynor órákon át nyugodtan feküdt, azután fölébredt. Öntudata teljesen tiszta volt és láza nem volt. A pol­gármester néhány szót váltott feleségével, ki betegágyához sietett. A merénylő ittas volt, amikor a merényletet elkövette, a polgármes­ternek semmi dolga sem volt az ő elbocsájtá­eával. A polgármester állapota kétségtelenül

Next

/
Thumbnails
Contents