Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-11 / 69. szám

1910 augusztus 10 DÉL MAGYARORSZÁG 3 és kijavitották. Végül maga a pápá is szemé­lyesen átnézte a jegyzéket és azon több változ­tatást és javítást eszközölt. Madrid, augusztus 10. Canalejas spanyol miniszterelnök beszélgetett ma egy újságíróval a san-sebastiani klerikális tüntetés kudarcáról. Ezt mondotta: — A kudarc, melyet a klerikálisok san­sebastiani mozgósítási kísérletükkel szen­vedtek, óriási és mi most a legerélyesebben fogunk ellenük eljárni. A kormány ezenfölül értesíteni fogja a Vatikánt, hogy a papság fölbujtó prédikációit ezentúl a legszigorúb­ban fogják megbüntetni. Spanyolország la­kosságának túlnyomó többsége szabadelvű fölfogásu, tehát az egyházi kérdésnek mo­dern szellemben való megoldását óhajtja. Ha megbuknék, az sem jelentené a Vatikán győzelmét, de biztos vagyok benne, hogy győzni fogok. BELPOLITIKAI HÍREK. Khuen-Héderváry nyilatkozata. Párisból táviratozzák: A Matin mai száma interjút kö" zöl Khuen-Héderváry gróf miniszterelnökkel^ aki Magyarország és általában a monarchia kül­ügyi politikájáról igy nyilatkozott: — Nem aggódom, mert nem hiszem, hogy a közel jövőben Balkán-krizis fog kitörni. Erősen hiszem, hogy Törökország és Bul­gária között a félreértések békésen fognak elsimulni. Nincs mit félni attól, hogy a macedóniai mozgalom átcsap Boszniára. A pánszlávizmus olyasvalami, amiben már csak az egyetemeken hisznek. Husz éven át kormányoztam Horvátországot. Ismerem a déli szlávokat. Biztosithatom önt, hogy az ő szolidaritásuk nem terjed odáig, hogy a halálba mennének egymásért. Nagyszerbia Ausztria-Magyarország délszlávjainak szemé­ben csak utópia, kevesen hisznek benne, mert a mi délszlávjaink tudják, hogy mi több szabadságot, függetlenséget adunk ne­kik, semmint más országtól kaphatnának. A magyar belpolitikáról a kővetkezőket nrondta Khuen-Héderváry miniszterelnök: — -Az ország nyugodt. Nincsenek zendü­lők. Az egész ország fellélegzett, meg­könnyebbült. Minden józan ember belátta, szervezetébe. Mindén attól függ, ki hogyan, ki mennyit, ki mily irányban gyalogol. Folytonos puskatűzben kilométert kilomé­terre kell megtenni, mert hiszen bevonul az ember valahova, megszáll valamely vad tör­zsektől ellepett területet. Az idegenlégióban a masirozás rendszere divik. És egészen mindegy, hogy mily szinü formaruhában történik a menetelés. Az angolok kákiszinü uniformisban száll­tak sikra a burok ellen. De nem azért, mert a koppok szine is sárga... Szép a mimikri­elmélet, szegről-végre hasznos, ám, ne felejt­sük el, főleg a nyulaknak. És ime a nyulak Is szürkék, kvázi csukaszürkék . . . Káki­ruhában azért mentek az angolok Délafri­kába, mert az angol globetrotter akár nász­útra megy a gyarmatokba, akár Pretoriát bevenni, kákiruhában utazik. Az egyenlítő alatt szívesen váltja föl a kákiruhát fehér­szinüvel, de amint némileg hűvösebb vi­dékre érkezik, ismét felölti a kákit. Arra­felé az a divat. A délafrikai, indiai angol leány ugy szereti Tommy Alkinst, ha sárga . . . Miért lehet célszerű a csukaszürke forma­ruha '? Nemde azért, mert nehezebben külön­bözteti meg az ellenség a fölvonuló, vagy elrejtőzködni vágyó csapatokat. Legalább is ezt a választ fogja adni a hadvezetőség. Csakhogy sokban sántít "ez a felelet. Aki szt hiszi, hogy a háborúban a kék meg­marad kéknek, a piros pirosnak, az egy­szerűen csalódik. Hét napi hadviselés után rongyosak, porosak, csukaszürkébbek lesz­nek a csukánál a sujtással és vitéz­kötéssel kihányt huszár és gyalogos for­maruhák. Azután meg, ha a csukaszürke szint haladásnak tekintjük, akkor essünk gondolkodóba egy kissé a haladás és a technika vívmányai felől. A távcső- és hogy őrültség volt minden alkalommal Ausztria ellen fenekedni, amelylyel mi béké­ben kell, hogy éljünk. A Don Quijote-kiro­hanások ideje elmúlt. Becsületesen akarunk vállvetve dolgozni a dualisztikus monarchiá­ban, anélkül, hogy nemzeti érzésünket meg­tagadnék, amit egyébként senkisem kiván tőlünk. A krakói politikai gyilkosság. . — Agyonlőtt orosz rendőrkém. — (Saját tudósítónktól.) Lapunk tegnapi szá­mában hirt adtunk arról a gyilkosságról, amelyet egy Trubnowski Szaniszló nevű len­gyel munkás követett el Rybak Szaniszló krakói kém ellen. Rybak orosz rendőrkém és agent provokateur volt s Trubnowski egye-* nesen párthiveinek fölszólítására lőtte agyon a kémet, akinek lelkiismeretét több száz ember halála terheli. Az agyonlőtt Rybak Szaniszló viharos előéletéről s a gyilkosság részleteiről a következő ujabb értesüléseink szólnak : Rybak egyénisége. Nemzeti demokrata oldalról a Krákóban meg­gyilkolt Bybakra vonatkozólag a következőket jelentik : Rybak Szaniszló foglalkozására nézve nép­iskolai tanitó volt. Körülbelül két évvel ezelőtt jött Krakóba, ahol a Lengyel Népiskola-Egye­sület könyvszállítási.osztályának a hivatalnoka lett. Igen kötelességtudó hivatalnok volt, aki, ha nem tudta elvégezni a napi dolgát, késő éjjel is a hivatalában maradt. Mindig korrek­tül viselkedett és sohasem adott gyanúra okot. Nagy előszeretettel vett részt minden gyűlésen és összejövetelen. Különösen a krakói főiskolák és azok hallgatói érdekelték. Az utóbbi időben több levél érkezett az egyesület vezetőségéhez, amelyben varsói ismeretlenek fölhívták az egye­sület figyelmét arra, hogy a hivatalnokai közt az orosz titkosrendőrségnek egy kémje van. Ezek a figyelmeztetések mindsürübbek és vi­lágosabbak lettek, aminek következtében figyelni kezdték a hivatalnokokat és kitűnt, hogy Rybak a kém. Ugyanis Rybak, hogy alkalma legyen kilesni a titkos dolgokat, azon volt, hogy bejuthasson messzelátókészitők szintén nagyot haladtak. Arról sem az orosz-japán, sem a bur-angol háborúban nem volt szó, hogy a káki, vagy a szürke formaruha miatt észre nem vették az ellenséget. Észrevették biz' azt, ha sár­gább volt a sárga földnél. Azon kezdem, hogy a föld sok helyütt zöld füvei, sárgálló vetéssel fedett. E színektől pedig a tábori látcső számára a csukaszürke ép ugy elüt, mint akár a skarlát. Ez azonban még nem minden. A bombák föllobbanó fényénél, a golyózápor sivitásá­ban a cikkázó vörös szín, a tarka-barka formaruhák káosza zavarólag hat az ellen­ségre. En már láttam, hogy egyetlen vér­veres lovas, amint lóhalálában vágtatott a hepe-hupás zöld mezőn (hol eltűnt, hol megint felbukkant), olyannyira elkáprázta­tott egy ellenséges szekciót, hogy még csak célba sem vették . . . Hagyjunk tehát föl a gyermekességgel. Olyan komoly férfiút, aki el is hiszi a had­vezetőségnek, hogy a csukaszürkeség életbe­léptetése feltétlenül szükséges, ugy sem le­het fogni. Ezer és ezer érv szól ezzel szem­ben a lehangolás szine ellen. Vagy láttak már önök csukaszürke lobogót? A huszár bajonétot fog kapni, a bosnyák fez már csukaszürke: még egy lépés és hamuszínű zászlókat adnak nekünk, hogy ne lásson az ellenség. Szerény véleményem szerint az igazi katona nem bujkál, hanem mit sem törődve a saját bőre folytonosságával, halálba keresi a bujkáló ellenséget, és lecsap reá, mint a karvaly, ott, ahol éri. A bujkálásnak már csak azért sincs ér­telme, mert a fegyverek villogását palástolni ugy sem lehet. Csak nem akarnak gyászfátyolt kötni a tündöklő bajonétokra? És azért veszik el a huszártól a kardot, hogy ne csillogjon a kardhüvely? Nem szabad a katonát lehangolni a nemzeti demokrata-körbe, amely leginkább Lengyel-Oroszországban fejti ki tevékenységét és a krakói munkásegyesületbe. Hamarosan megtudták, hogy Rybak mindkét egyesület ügyeit tudja. Varsóban már régen gyanítják» hogy a legutóbbi letartóztatások egy besúgónak a müvei és hogy ez a kém nem lehet más, mint Rybak. 1909 decemberében már egész biztosan tudták, hogy Rybak kileste az ö dolgalkat. Márciusban fölszólították őt, hogy tisztázza magát a többi tagok előtt és ez sikerült is neki. Mindennek dacára örökké gyanús maradt ós a későbbi letartóztatásokért, különösen a Lods városában letartóztatott munkásokért és mér­nökökért őt vonták felelősségre. A mult évben két lázadó tendenciájú gyűlést árult el a rend" őrségnek. Érdekes, hogy akkor azt akarta el­érni, hogy a vezetőség több tagja is részt ve­gyen a gyűlésen. A rendőrség mindkét esetben behatolt a gyü­'ésterembe és a résztvevőket mind letartóz­tatta. A nemzeti demokrata-párt ennek követ­keztében jóidőre beszüntette a működését. Óriási zűrzavart keltett a párt soraiban, mikor megtudták, hogy Rybak kezeiben több össze­esküvésnek a bizonyítékai vannak. A nagy le­tartóztatások következtében be kellett szün­tetniük a párt hivatalos lapját és a röpiratok kiadását. Ekkor már általánosan gyűlölték Rybakot. Rybak két évvel ezelőtt nősült. A felesége és a gyermekei jelenleg Wolhynien-ben tartózkodnak, A gyilkos elfogatása. Egy szemtanú Trubnowski elfogátásáról a következőket beszéli: A Sörház-utcában egy könyvkereskedés: köze­lében fogták el Trubnowskit. Nagy embertömeg vette körül és mindenfelől botokkal, esernyők­kel ütötték a gyilkost. Csak nagynehezen sike­rült egy-két embernek kiszabadítani őt a szo­rult helyzetből, A tömeg mindenáron meg akarta lincselni. Nagy lárma között érkezett meg a reudőrbiz­tos, aki azután letartóztatta Trubnowskit. Mi­közben elvezették, igy szólt az emberekhez : — Egy kémet öltem meg. Egy agent provo­kateurt. Hisz ez az ember százakat juttatott Szibériába, Eközben többen rávertek, mire ezt kiáltotta az emberek felé : a monoton szürkeséggel. Ellenkezik ez a militárizmus egész lényével, szellemével. A népdalban „eksztraruhát" kér a huszár az anyjától és azt akarja, hogy „sárga zsinór legyen rajta". Ismerem én a katonát,: — azt a fajtát, amelyből a százezrek kerülnek ki — a szive mélyéig. Jóravaló, bátor, egyszerű fiuk ezek, földmivesek, mesterlegények, nap­számosok és hasonlók. Könnyebben elviselik a katonaélet vissza-visszatérő nyomorúságát, ha legalább azt tudják, hogy nyalka, tet­szetős legények, peng a sarkantyujok és amerre járnak, megfordulnak a leányok utánok. Szeretném látni azt a legényt, aki nem szivesebben sepri a kaszárnya udvarát, csutakolja a lovat, pucolja a mundért, ha: mundér az a mundér, de nem csukaszürke péköltöny, Hiszen merő csúfság péknek lenni katonáéknál. A jó katona inkább vertvéresen megy az ágyutüzbe, semhogy a pékszázadba sorozzák, ahol csukaszürke a formaruha. Szép dolog a rendszer, nagyon szép. De ha már rossz a rendszer, a csapatok hangu­lata is nyom valamit a latban. Miért nem törlik el a katonazenét is? Az idegenlégió­nak van egy indulója, játszák szerte Magyar­országon, és ezt a szöveget éneklik rája: — Nagyvá-sári-sári-sári Mulatság ... stb. Higyjék el, hogy az idegenlégió ragaszko« dik a buzavirágkék kapotthoz és el nem engedi a „nagyvásári mulatság" pajkos ak­kordjait, ha meg is kell halni. Aprólékos, kicsinyes dolog ez, de rendszerré lett. Bár a mi csukaszürke rendszerünkről, ha kenyér­törésre kerül a dolog, ki ne tudódnék, hogy kicsinyes és aprólékos.

Next

/
Thumbnails
Contents