Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-10 / 68. szám

1910 augusztus 6 DÉL-MAGYARORSZÁG 5 A nagykikindai halottrabló a bíróság előtt. (Saját tudósítónktól.) Április huszonhetedikén történt, junius közepén derült ki és ma jutott végtárgyalásra a nagykikindai halottrabló rendőrkapitány bűnének izgalmas szenzációja. Vlachovits János nagykikindai rendőrkapitányt junius tizenkettedikén tartóztatták le. Másnap rábizonyították, hogy negyveneser koronát érő értékpapirosokat lopott él Joanovics István udvari tanácsos, Dtingyerszky Lázár vejének, útitáskájából. Heteken keresztül vallatta a vizsgálóbíró Vlachovits Jánost, aki először konokul hallgatott és tagadott, de iratokkal, adatokkal és megdönthetetlen bizonyítékokkal sütötték rá, hogy április huszonhetedikén hivatalos küldetésben megjelent Joanovics István nagykikindai házában; az udvari tanácsos Szegedre akart utazni, hogy a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnál negyvenezer korona értékű részvényt helyezzen el, de hirtelen rosszul lett és mielőtt orvost hivliattak volna hozzá, meghalt; a helyszini szemlét Vlachovits János rendőrkapitány tartotta, aki a dúsgazdag földbirtokos utazótáskájából kilopta az értékpapírokat, amiket néhány nap múlva a szegedi takarékpénztárnál el akart adni és amikor ez nem sikerült, elzálogosította azokat a Pesti Hasai Takarékpénztár terézvárosi fókjánál. Miközben Schernhardt vizsgálóbíró és Déván ügyész a nyomozást vezették és naprólnapra szorosabbra fonták a hurkot a halottrabló rendőrkapitány nyaka körül, Vlachovitsnak egész csomó visszaélése, hivatali sikkasztása és csalása került napfényre. A letartóztatás után sorra jelentkeztek a kávésok, vendéglősök, hentesek és vállalkozók, hogy följelentést tegyenek Vlachovits ellen : kiderült, hogy a kapitány évek óta sikkasztja a bírságpénzeket, zsarolja a rendörségtől függő kereskedőket és váltómanipulációkkal is sok ezer koronát szerzett. Az ügyészség ellene emelt vádirata egy megdöbbentően nagy bünlajstrom. A tárgyalás. Egész Nagykikinda a halottrabló rendőrkapitány bűnügyének mai főtárgyalásáról beszél. Ma már kora reggel nagy tömeg gyűlt össze a törvényszéki palota köré. Jegyekért ostromolták a törvényszék elnökét, aki azonban csak rendkívül korlátolt számban adatta ki a belépőjegyeket. A terem, ahol a Vlachovits bűnügyét tárgyalják, nagy, tágas, világos szoba. Az emelvény fölött a király képe, szemben az elnökkel a vádlottak padja, mögötte a hely a tanuk részére. Hátul egészen elkülönített hely van föntartva a közönség részére. Nyolc órakor már megtelt a tárgyalóterem. A törvényszék tagjai: Hunkár Hugó táblabíró, elnök, Kapusnyák Pál és Kovács József szavazóbirák, Nagy Ferenc Jegyző. A vádhatóságot Déván Ottó ügyész képviseli. Védő: Türk Márk dr. A tárgyalásra tizennégy tanú van beidézve. Nem jelentek meg a tanuk közül: a halott Joanovics felesége, leánya és Varga Márton. (Nem vagyok bűnös.) A tárgyalás pontban kilenc órakor kezdődött. Az elnök ezzel nyitotta meg a tárgyalást: — Ma tárgyaljuk lopással vádolt Vlachovits János bűnügyét. A tárgyalást megnyitom. Vezessék be a vádlottat. Szigorúan tartózkodjék mindenki tetszés- és nemtetszés-nyilvánítástól, mert ez esetben a közönséget azonnal kizárom a tárgyalás további folyamára. — Bevezették a vádlottat. Vlachovits János, a halottrablással vádolt, volt rendőrkapitány egy fogházör kíséretében megtörve lép a terembe. Sötétkék ruha van rajta és lakkcipő. Erősen barna arcbőrü, fekete hajú, kopaszodó, fekete bajuszu, tipikusan szerb vágású ember. Az elnöki emelvény előtt mélyen meghajtja magát. — Vádlott, álljon a biróság elé 1 — szól az elnök. Vlachovits János előrelép — Hogy hivják? — Vlachovits János. Harminchétéves. Nős. Rendőralkapitány. Vagyontalan. — Volt-e már büntetve ? — Igen. Két izben párbajvótség miatt. — Ön lopással van vádolva. Felolvassuk a vádirat rendelkező részét. Megtörténik. Az ügyészség Vlachovits ellen kiadott vádiratában a büntetőtörvénykönyv háromszázharmincharmadik szakaszába ütköző és 48. paragrafusa szerint minősülő lopás bűntettével vádolja Vlachovitsot, aki ezt április 14-én azzal követte el, hogy a hirtelen elhunyt Joanovics István udvari tanácsos lakásáról annak harminckétezer korona értékű papírjait jogtalanul eltulajdonította ós azok egy részét értékesítette. Elnök: Bűnösnek érzi magát ? Vádlott: Nem. — Megértette a vádat ? — Igen. — Adja elő a védelmét. (Tagadom ! Tagadom !) A halottrablással vádolt rendőrkapitány, Vlachovits János, akire a bizonyítékok egész tömege nehezedik, konokul tagad. — Mindenekelőtt ki kell jelentenem — kezdette a vallomását, — hogy én semmiféle értékeket magamhoz nem vettem, senkit azok értékesítésével meg nem biztam. Ugy történt, hogy én épen az utcán sétáltam, amikor nagy tömeg verődött össze az udvari tanácsos háza előtt. Egy barátommal mentem, amikor figyelmeztettek, hogy Joanovics hirtelen meghalt. Bementem a házba és mint rendőrkapitány érdeklődtem a dolgok iránt. A halott az ebédlőben feküdt. Körülötte rendkívül sok holmi feküdt szanaszéjjel. Joauovicsné megkért engem, hogy tegyem meg a szükséges intézkedéseket és értesítsem a hozzátartozóit a katasztrófáról. Én rendelkezésére állottam és aztán a hivatalomba mentem. Délután három órakor újra elmentem a halottasházba. Ekkor javában folyt a pakolás. Elnök : Látott ön ott egy sárga bőröndöt a holmik között ? Vádlott : Láttam többet is, hogy sárgát láttam-e, arra pontosan nem emlékszem. Vlachovits János ezek után nagy bőbeszédüséggel adta elő a védekezését. Mindenről beszélt, csak a halott kifosztásáról nem. Az elnök fólbeszakitotta : — Van-e tudomása önnek arról, hogy az elhalt Joanovics értékpapirjait értékesítette Budapesten ? — Hallomásból van róla tudomásom. — Mit tudott mégis ? — Mindössze annyit, amennyit erről nekem az elhunyt Zsófi leánya elmondott két héttel a haláleset után. Ő azt mondta, hogy az értékpapírok eltűntek. Ekkor én két sorsjegy számát fölírtam. Ebből kovácsoltak később bűnjelet ellenem. — Szóval, ön föntartja azt az állítását, hogy teljesen ártatlan ? — Igen. (A koronatanú.) Az első és egyben legfontosabb tanú Joanovics István ügynök, aki az általános kérdésekre való válasz után részletesen elmondta a halottrabló rendőrkapitánynyal való összeköttetésének a történetét és előadásában súlyos vádakat emelt Vlachovits ellen. — Néhány héttel Joanovics udvari tanácsos halála után Vlachovits rendőrkapitány magához hivatott és kérdezte tőlem, hogy hol lehetne értékpapirosokat értékesíteni. Elnök: Preciz emlékszik az értékpapirosokra> amelyekről szó volt? Tanú: Igen. — Nevezze meg ! — Négy darab Szeged-Csongrád takarékpénztári részvény, egyenként ötezer korona értékben, egy olasz vöröskereszt-sorsjegy, egy nagykikindai takarékpénztár- részvény, egy nagykikindai gőzmalom-részvény, egy brauvschweigi sorsjegy, két féldarab magyar állam- és négy darab Szeged-Csongrád takarékpénztár-sorsiegy vételére szóló jogosítvány. Ezek azok a papírok, amelyek eladásáról a kapitánynyal tárgyaltam. — Mit mondott a kapitány, kinek a tulajdonában vannak ezek a papírok'? — Azt mondta, hogy Veszelinovits Vesa nevű rokona örökölte ezeket az udvari tanácsostól és hogy őt bízták meg ezek értékesítésével. A kapitány viszont engem akart megbízni az üzlettel. Én ajánlkoztam, hogy a kikindai papírokat Kikindán, a szegedieket pedig Szegeden értékesitem. A kapitány azt mondta, hogy jobban szeretné, ha Budapesten csinálnám meg az üzletet. Ebben meg is állapodtunk és a kapitánynyal együtt Budapestre utaztunk. Amikor megérkeztünk, együtt fölkerestük Varga Márton pénzügy nök ismerősömet. Varga lebeszélt arról, hogy a Kővári- vagy Hecht-bankháznál csináljam az üzletet, ő ajánlkozott, hogy órtékesiteni fogja a papirosokat, mire átadtam neki hét értékpapii t^ mire hozott is pénzt, egyelőre azonban csak pár száz koronát. Ezzel elutaztunk. Később ismét fölszólított a kapitány, szerezzek ujabb, most már nagyobb kölcsönt. Ismét fölutaztam Vargához. Vargával együtt egy pénzügynökhöz mentünk, ez, mintha panaszkodott volna, mert előbb azt kérdezte, hogy kié a papír, majd Szegeden érdeklődött, hogy a papírok jók-e? Szegedről megjött a válasz, hogy az értékpapírok jók. Május 25-én Budapesten a Miramarekávéházban találkoztunk Vargával, ahol megismertettem Vlachovits-csal. Ekkor megállapítottuk, hogy a részvényekre a valódi értéknek megfelelő kölcsönt fogunk fölvenni. Ebéd után Vlachovits két darab Joanovics Danica névre kiállított Szegecl-Csongrádi részvényt adott át nekem azzal, hogy azokat Varga Márton utján zálogosítsam el. Az értékpapírokat még aznap elzálogosítottam a Pesti Hazai Takarékpénztárnál nyolcezer koronáért. A pénzt átadtam Vlachovitsnak, aki négyszáz koronát adott fáradságomért. (Kijárt Budapesten?) Joanovics a továbbiakban is súlyos vádakat emel a kapitány ellen: — Junius 7-én — folytatta á tanú — újból fölkeresett Vlachovits és ismét megbízott értékpapírok értékesítésével. Fölutaztam Budapestre, fölkerestem Varga Márton ügynököt és megbíztam, hogy a Kereskedelmi Részvénytársaságnál értékesítse az ujabbi részvényeket, amelyeket Vlachovitstól kaptam. Én magam a folyosón várakoztam, mig ő a bankban bent járt. Rövid idő múlva kijött Varga és igy szólt hozzám: — Délután két órára rendeltek vissza, menjünk ! Mikor délután megjelentünk a bankban, egy negyedóra múlva ezzel jött vissza Varga az igazgató szobájából: — Baj van! Az államrendőrség, miután a részvények lopásból származnak, eltiltotta a bankot, hogy a papírokat kiadja. Erre én éjjel tizenegy órakor Nagykikindára utaztam, reggel felkerestem a hivatalában Vlachovitsot, aki a történteket kétségbeesetten vette tudomásul. Elnök (Vlachovitshoz): Hallotta, mit mond Joanovics ? — Hallottam. — Mit felel rá? — Az első szótól az utolsóig valótlan. Én tényleg voltam Budapesten, de nem értékpapírok eladása végett. Joanovics-csal semmiféle megbeszélésem nem volt. Mint földit szólítottam meg az Andrássy-uton, ahol egy kirakat előtt állott. Ha a tanú mást mond, hazudik. A védő keresztkérdések közé akarja szorítani a tanút, mire az elnök felhívja, hogy a tanút ne faggassa. A védő erre kijelentette, hogy ellenzi a tanú megesketését, mert a bün-. tető perrendtartás alapján, ha a tárgyalás folyamán valószínűnek látszana, hogy a tanú érdekelt, bűntárs, vagy bűnpártoló, nem bocsájtható esküre. A biróság ugy határozott, hogy az eskürebocsájtás kérdésében később dönt. (Schön detektív kihallgatása.) Schön Jeremiás budapesti detektív a következő tanú. — Kajtár dr nagykikindai rendőrkapitány,— mondotta Schön, — táviratozott Boda Dezső budapesti rendőrfőkapitányhoz ésdetektivet kért. Az első föltevésem az volt, hogy Joanovits János a tettes. Nagykikindán Kajtár kapitánynyal kimentünk Joanovitshoz, aki először megijedt, de később elmondta, hogy Vlachovitstól kapta az értékpapírokat. Joanovits vallomása alapján azonnal elmentünk Vlachovitshoz. Elsápadt, amikor beléptünk. Tagadott mindent.