Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-10 / 68. szám

9 DÉLMAGYARORSZÁGI 1910 augusztus 10 Később engedett: beismerte, hogy ő adta át az értékpapírokat Joanovítsnak. Mikor kérdeztem, hol szerezte a papírokat, csak ennyit mondott: — A lovagiasságom és becsületem>, tiltja, hogy megmondjam, kitol kaptam az értékeket! Az elnök (Vlachovitshoz): Hallotta, mit mondott a tanú ? — Igen. — Igaz, hogy beismerte az értékpapírok eladását ? — Nem igaz ! Az elnök (Schön Jeremiáshoz): Mondja, nem használt ön erőszakot Vlachovíts vallomásánál '? — Kérem, nagyságos ur, ez a feltevés súlyosan sértő. A budapesti policia nem dolgozik erőszakos eszközökkel. Vlachovíts önként, a maga jószántából tett vallomást. A biróság megeskette Schön Jeremiást a vallomására. Az elnök délután íélbeszakitotta a tárgyalást, ítélet szerdán lesz. Az első sárga Isvél. Olyan, mint a vig, a kívánatos, a harmincéves asszony koromfekete hajában a fehér selyemszál, amit szeretnénk kitépni reszkető kézzel. Augusztus elején, lehűtve az izzó nyári hangulatot, lepergett az első sárga levél. A Széchenyi-tér valamelyik fájáról sodorta le ma alkonyatkor a szelíd szél s a levél, a vértelen^ fonnyadt levél rezegvs szállt. Vájjon kinek a lába elé hulljon . . .? Ott jártak akkor mind a korzó szépei és Szerelmesei. Aki legelőször megpillantotta a sárga levelet, Buxogányiné volt, a mi kedves, szimpátikus Buzogányinénk, aki becses férjével visszaérkezett már a Lidórói s buszkén mutogatja lebarnult, feketére sütött arcát. (Az ősi patina, hogy le ne kopjék, őnagysága most naphosszat ott sütkérezik az uszodában. Mit csinál majd télen ?) Szóval: Buzogányiné meglátta az első sárga levelet. De szivében nem támadtak szentimentális gondolatok. El sem is szomorodott. Mert az ő számára az ősz hervadást nem jelent. Az ő hajának már volna elég oka arra, hogy őszbeboruljon, mégis fekete. És fekete lesz husz év múlva is. Az ő fogai épen olyan kábitóan villognak, mint husz évvel ezelőtt. Száz aranyat annak, aki Buzogányiné arcán ráncot tud fölfödözni. őnagysága jelszava ugyanis : — Korrigáld meg a természetet. .. Hátha az első sárga levél Buzogányíné lábaihoz hullott volna, el nem terjed még az ősz szomorú hangulata. Nem pedig azért, mert fölemelte volna ő azt a sárga levelet, otthon zöldre festette volna és visszaakasztotta volna a fára. Evvel, azt hisszük, diszkrét formában el is árultuk Buzogányiné hervadhatatlan szépségének titkait. Hogy a dologra visszatérjünk: az első sárga levél egyike a világ legbornírtabb teremtéseinek. A haldoklás szenvedélyével a tavaszt keresi. És jó szimatja is van. Kikerülte hát Buzogányinét és aljasul osonva, rátapadt a sudár Ilonka áttört harisnyájára. Ilonka s a kedves mamája gyanutlanul tovább mentek. A tizennégy éves, saját bevallása szerint tizenhat éves leányka a székeken ülő áljogászokra mosolygott és ezeknek egyike megpillantotta a sárga levelet a harisnyáján. Odamutatott Ilonka elsápadva kapott a harisnyájához s a következő percben merengve, megdermedt szívvel tartotta a kezében az első sárga levelet. A mamája az egész dologból semmit sem látott. Nos hát, a szép, a friss, az erős Ilonka egyszerre elvesztette a mosolygós kedvét. Eszébe jutott a románc a Farkastól, az Imrétől, hogy aszongya: fönn a hegyormán leskél a tél . . . — és Ilonka hamis szemében könnyek ragyogtak. Elhatározta nyomban, hogy hazacsalja a mamáját és otthon fog ábrándozni a hűtlen lilanyakkendős áljogászról. Brrr . . . Nemsokára süvíteni fog az északi szél és minden szürke és kopár és a férfiak szive az jégcsap és elfonnyadnak a virágok és járni kell majd a felsőbb leányiskolába. Ilonka hazahívta a mamáját. Elrejtette az első sárga levelet és sietett, hogy megkezdhesse minél előbb az ábrándozást. így történt, hogy Buzogányinó diadalmas királynőként egyedül maradt a korzón. Az áljogászok mind őrá kacsingattak. Módja volt, hogy legszebb mosolyait bőkezűn osztogassa. Az első sárga levél napján Buzogányiné képviselte a tavaszt, a nyárt ós a szerelmet a Széchenyi-téren. Miért? Mert Buzogányiné nem szentimentális lélekMert megkorrigálja a természetet. Mert újra zöldre festi lehervadt ifjúságának sárga leveleit. Affér a Jardin de Parisban. — Gróf ás huszártiszt. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti tizedik huszárezred egyik tisztjének, Aczél Istvánnak súlyos föltételü, véres párbajáról csak nem" régen emlékeztünk meg. A párbajt Bécsben Aczél István huszárhadnagy és egy francia tőkepénzes vivták. Ma már a fiatal katonatisztnek egy ujabb párbajesetéről számolhatunk be. Aczél István tegnap este a budapesti Jardin de Paris tánctermébe látogatott el. Igen jő kedvű volt s nem ült le a helyére, hanem a jobb első proszcenium-páholyra könyököltTöbbszőr be is hajolt oda, ahol Batthyány Elemér gróf, Karácsonyi Aladár gróf, Szapáry Pál gróf, Csekonics Gyula gróf és egy hölgy ült. Whiskyt ittak szódával. Mikor Aczél már ötödször is behajolt a páholyba, Batthyány így szólt a barátaihoz : — Huzzuk össze a függönyt, hogy ne kellemetlenkedjék ez az ember. De Csekonics, aki a páholy sarkában ült, flegmatikusán, mintha csak cigarettára gyújtott volna, fölvette az asztalról a teli szódásüveget és a hadnagy arcába fröcscsentette egész tartalmátA mulatóhely közönsége persze harsogó derültséggel honorálta a külön számot. Mindenki nevetett, csak Aczél volt komoly és rideg. De mintha mi sem történt volna, letörülte az arcát, belenyúlt a kabátja zsebébe, kivette névjegyét és átadta a grófnak, aki cseré&é oda" adta a magáét. Az ügyből súlyos föltételü párbaj lesz. A marosíordai botrány. — Ujabb aftérek. — (Saját tudósítónktól.) A marostordai botrány megszüntetésére a miniszterelnök, mint belügyminiszter, hivatalos jelentés alapján körülbelül egy hét előtt megtette az első erélyes intézkedést: fölfüggesztette Köllö Ignác alispánt, aki a botránycsinálásnak hivatalos és nem hivatalos minőségben főmestere és központja volt. A vizsgálat azóta is tart ebben a csúf és kinos ügyben. Joggal hihette azonban minden józan ember, hogy Köllőék és Désyék eszükre tértek, a fölfüggesztés, a hivatalos vizsgálat és a miniszterelnök erélyes kijelentései kiábrándították őket abból a hitből, hogy az uj kormányzás alatt akár fizikai, akár szónoki rabulisztikával sikereket arathatnak. Nem így történt, Marosvásárhelyről azt jelentik ma, hogy holnaputánra ujabb botrányok készülnek. Akkor akarják ugyanis megtartani azt a rendkívüli közgyűlést, amelyet az állásától fölfüggesztett Köllö alispán hívott össze. Ugy hirlik, hogy nagy botrányok lesznek ezen a közgyűlésen, amelyre ugy az Erösdy-, mint a Köllö—Désy—Bethlen-párt teljes fegyverzetben, a végietekig elkeseredve vonul fel. Száztíz bizottsági tag fogadta becsületszavára, hogy a megyeházán Erösdy főispán többé nem jut szóhoz. Erösdy célja, hogy lovagiasan intézze el az ügyet, eddig nem vezetett sikerre. Háromizben kért elégtételt, de verekedésre egyszer sem került a dolog. Most újra provokálta Désy Zoltánt és Bethlen- Istvdm grófot. Erre váratlan fordulat állott be. A kihívott felek kijelentették, hogy nem árulnak zsákban macskát és levelet írtak Macskássy Péterhez, az Erősdy-párt elnökéhez, hogy minden inzultust, amely a főispán részéről őket éri, — a pártelnökön, Macskássyn fogják megtorolni. így bonyolítja a hazafias és lovagias ellenzék az eddig is nagy botrányokat, ha csak a miniszterelnök ujabb erélyes intézkedése le nem szereli a vitézkedőket az egész vonalon. Magyar leányok Brazíliában. (Saját tudósítónktól.) Egyik fővárosi estilap ma a következő rejtelmesen hangzó levelet kapta: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Levelem bevezetése üzletszerűen hangzik, de a folytatása, azt hiszem, érdekelni fogja a nagyközönséget. Kereskedő vagyok s néhány hónappal ezelőtt egy nagy trieszti cégtől kávémiutákat rendeltem. Nemrég kaptam tőle egy ládát, amelyben zsákocskákban mindenféle kávé volt. A láda fölbontásánál történetesen ón is jelen voltam s egy halom régi ujságpapiros is került ki belőle. Történetesen nem volt sok dolgom, azért irodámban nézegettem ezeket az ujságlapokat. Volt köztük spanyol, francia, portugál lap. Mivel fiatalabb koromban éveket töltöttem Dél-Amerikában, értem e nyelveket. Az ujsághulladékok közt ráakadtam egy bahiai (Brazília) lapnak egy oldalára, amelyen egy nagybetűs cikk azonnal megragadta a figyelmemet. íme, itt közlöm magyar fordításban, egész terjedelmében : Az elhagyott ház titka. Éjjeli látogatás. Megmérgezett hungarák. A kikötőben a múlt éjjel hajóstisztek szórakoztak egyik mulatóhely terraszán. Már éjfélre járhatott az idő, amikor egy uriasan öltözött ember lépett közéjük és izgatottan kérdezte : — Van az urak közt orvos ? Egy francia hajó orvosa jelentkezett a fölhívásra, — Az istenért, doktor ur, jöjjön velem, kocsim lenn vár. — Mi a baj ? — Mérgezés történt. Az orvos a közeli hajójára sietett s egy kis táskát magához véve, követte az ismeretlen embert. Egy sötét utcában kocsi várakozott rájuk s beleültek. A kocsi sebesen gördült tovább a zegzugos utcákon jó husz percig s egy elhagyott, sötét helyen egy magányos ház előtt állott meg. Közelében semmiféle épület nem látszott. Útközben alig szóltak, egymáshoz. Az ismeretlen ember bevezette az orvost az ódon, vastagfalu házba s benyitott egy ajtón. A nagy szobában, amelyen rácsos ablakok voltak, négy ágy volt s a négy ágyon négy fiatal leány feküdt, kíntól eltorzult arccal, jajgatva. Az orvost megdöbbentette a dolog, de nem ért rá gondolkozni az eseten, mert elfoglalta a kötelessége. Megállapította, hogy szublimátmérgezés történt. Kinyitotta táskáját s hozzálátott az életmentéshez. Egyszerre hangos dörömbölés hangzott kivülről, mintha a kaput döngették volna. A házigazda kisietett. Alig tette ki a lábát, egyik leány fölült ágyában s összetett kézzel könyörgött. — Doktor ur, segítsen rajtunk. Ez az ember fogva tart minket.. . Leánykereskedő ... Magyar leányok vagyunk. Inkább meg akartunk halni, semhogy tovább is szenvedjünk . . . Többet nem mondhatott, mert a gazda viszszatért, két marcona alakkal. Az orvos nem merte felelősségre vonni. Egy félórai kezelés után kijelentette, hogy a leányok élete nem forog veszedelemben. Titkon intett szemével annak a leánynak, aki segitségét kérte, azután a három férfitől követve, kiment. Elhatározta, hogy jól megnézi a házat, hogy másnap visszatalálhasson. Egy szalonba vezették s ott megkínálták pálinkával és szivarral. Rágyújtott, azután kijelentette, hogy távozni akar. Nem tettek kifogást ellene. Kissé kábultnak érezte magát, de ezt annak tulajdonította, hogy so'-at