Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-10 / 68. szám

9 DÉLMAGYARORSZÁGI 1910 augusztus 10 tanya, a másikról a polgári társadalom hazug, édeskés és bűnös erkölcse bűzlik. A paraszt és az uri vérengzés között semm1 más komoly különbség meg nem állapithatóÉs ez fontos dolog. Emlékeztetni kell rá azokat, akik legfőbb társadalmi és közéleti erénynek a párbajt tartják. 1c. s. Tomcsányi Rusi anyja. (Saját tudósítónktól.) Az éjszaka a budapesti főkapitányság ügyeletes vezetője, Tepper Ignác rendőrkapitány elé egy alacsony, kövér, kopottasán öltözött asszonyt vezetett Fekete János rendőr. A hivatalos közeg az éltesebb asszonyt lopással vádolta meg s a panaszos utasításából a nő letartóztatását kérte az ügyeletet tartó kapitánytól. A hivatalos eljárás során azután szomorú részletek kerültek napvilágra, Megállapítást nyert, hogy a rendőrkézre jutott nő néhai Tomcsányi Rusi színésznő édesanyja, aki, mióta leánya oly tragikus módon halt meg évekkel ezelőtt, már több ízben került hasonló eset miatt összeütközésbe a büntető törvénykönyvvel. A mai esete is lopással van összefüggésben. Éjnek idején egy Baross-téri szállodában meglopott egy fiatalembert, ki erre rendőrnek adta át az elzüllött asszonyt. Tomecz Ferencné (így hívják az asszonyt) a rendőrkapitány előtt tagadta a vádat. Mivel azonban a motozás alkalmával megtalálták nála a fiatalember óráját és láncát, a rendőrkapitány kénytelen volt tagadása dacára előzetes letartóztatásba helyezni az ájulásokat színlelő tolvaj nőt. Tomecznét ma délelőtt Orz György rendőrkapitány fölhozatta a cellából s újból részletesen kihallgatta a lopás körülményeinek megállapítása végett. Tomeczné a rendőrkapitány kérdésére sírva mondotta el, hogy amióta leánya meghalt, mennyi csapáson, kálvárián, szégyenen ment keresztül nyomora miatt. — Elhiheti kapitány ur, — mondotta — hogy nagyon szégyenlem a helyzetemet, melynek azonban egyedül a dologtalan uram az oka. Az a dologkerülő ember közel tíz-tizenöt éve nem hozott pénzt haza s bár a legjobb egészséggel van megáldva, mégis undorodik a munkától. Eleinte nem törődtem a léhaságával, később azonban, hogy egyre fogyott a leányom megtakarított kis vagyonkája, azonkívül el-elmaradtak az ajándékokkal kedveskedő régi ismerőseink, egyre hajtogattam, küldöztem állásszerzós Után. Férjem ilyenkor azt mondotta, hogy szégyeli magát s inkább a Dunába ugrik, semhogy ő, aki előtt pár évvel még gazdag urak bókoltak és versenyeztek leánya kezéért, most ezekhez az ismerősökhöz forduljon szerény, koldus kis állásokért. — Férjem szavai — folytatta szinészies gesztusok között Tomeczné — meggyőztek arról, hogy az adott helyzetben neki igaza van. Ily körülmények között nem volt mást mit tennünk, mint várni alkalmas időre, hátha a sors valami javulást fog hozni helyzetünkbe. — Miután a hosszú hónapok sem hozták meg a várva-várt javulást, kénytelenek voltunk a Szövetség-utca 28. számú lakásunkat felmondani s a kültelekre költözködni. — Az uram, kit közben egyre küldözgettem Irodai állás elnyerése céljából, egy szép napon eltűnt Budapestről s teljesen támasz nélkül, magamra hagyott. — Amint a kapitány ur is tudja, — folytatta zokogva a szebb napokat látott asszony — eme kényszerhelyzetemben lopni mentem. Mikor az első ballépésemért három hónapot leültem, már egyáltalában nem törődtem semmivel. Meg voltam bélyegezve s a detektívek „te"-nek szólítottak, ha találkoztak velem az Hton. Sőt egyik-másik kikérdezte, miből élek, hol lakom s nem nyomja-e ujabb bün a lelkiismeretemet. A tulbuzgó detektívek sokszor olyankor is bevittek, amikor ártatlannak tudtam magamat. A lopást, melylyel vádolta a kapitány, természetesen itt is tagadta. Amikor felmutatták meki a nála megtalált értéktárgyakat, Tomeczné AEt vallotta, hogy azokat megőrzés céljából kapta a panaszostól. Ez szánalomból meg is erősítette az ügyes kibúvót és így a szerencsétlen asszonyt szabadon engedték. Meggyilkolt orosz rendőrkém. (Saját, tudósítónktól.) Borzalmas gyilkosság történt tegnap Krakóban a Marianentéren. Délután két órakor, amikor aránylag kevés ember jár az utcán, több ember szemeláttára egy Trubnowski László nevű ember meggyilkolta a lengyel népiskolaegyesület hivatalnokát, Rybak Lászlót. Trubnowski hirtelen Rybak elé ugrott és útját elállva, így szólt: — Most végre megvagy, te kém ! Ezzel előrántott egy Browning-revolvert és fejbelőtte Rybakot. Rybak szó nélkül összerogyott és meghalt. Trubnowski nem elégedett meg ezzel, hanem többször belelőtt még az áldozat fejébe. Időközben nagy embertömeg gyiilt össze és útját állta a futásnak eredő gyilkosnak. Többen lefogták és igy akadályozták meg a menekülésben. Mások esernyőkkel és botokkal ütlegelni kezdték, letépték a ruháját, ugy, hogy majdnem elájult. Végre sikerült szóhoz jutnia és igy kiáltott az emberek felé. Ne üssetek ! Egy kémet lőttem le, aki ezer ártatlan embert juttatott Szibériába! Erre a tömeg lassan oszladozni kezdett és a rendőrök elvezették a gyilkost. A rendőrségen nyugodt hangon előadta, hogy Rybakot a varsói lengyel munkások egyesületének a megbízása folytán ölte meg. Rybak egy aljas kém, aki Ochrana szolgálatában állott és rosszindulatú és hamis besugásaival ezreket juttatott Szibériába. Ide is azért jött, hogy Ochrana részére kémkedjen. Egyébként Trubnowski semmi mentséget nem hoz fel a maga védelmére. Rybak hulláját a törvényszéki bonctani intézetbe szállították. Trubnowski az elfogatása alkalmával könnyebb sérüléseket szenvedett. Fekete-bandák. — Orgyilkosságok két biharmegyei községben.— (Saját tudósítónktól.) A biharmegyei Feketetó község bíráját néhány nappal ezelőtt meglesték és agyonlőtték a kukoricaföldön, a község határában. A gyilkos elmenekült, de nemsokára csendőrkózre került. Most azután sötét dolgok derültek föl : valóságos fekete-bandák veszélyeztetik a vidéket, ahol a közbiztonság igen gyönge lábon áll. Egész bűnszövetkezet verődött arra, hogy a falu bíráját eltegyék láb alól. Még ez a véres eset sem csillapította le a kedélyeket és a forrongás egyre tart Feketetó és Feketebátor községekben. Csaknem mindennap történnek verekedések és gyilkossági kísérletek. Hol itt, hol pedig amott dördülnek el lövések. Félő, hogy több áldozata is lesz a véres harcnak, ezért tehát a tenkei főszolgabíró sürgős intézkedéseket foganatosított. Elkobozzák az összes fegyvereket és nem adnak fegyverhasználati engedélyt a két község lakóinak. Közel Biharmegye határához, Aradmegye szélén fekiiszuek Feketetó és Feketebátor községek. A tenkei járás legrakoncátlanabb népe lakik itt és gyakoriak a verekedések, erőszakosságok a hegyvidéki falvacskában. Természetesen ugyancsak nehéz dolga van a bírónak és a jegyzőnek is. A feketetói csendőrörsnek is elég baja van a rakoncátlan és szinte fékezhetetlen oláh néppel. Erőskezű, bátor ember került nemrégiben a bírói tisztségbe egy pár évvel ezelőtt Togyinka János személyében. Togyinka nem hunyt szemet az apróbb és nagyobb gazságok előtt, ugy, hogy rövid idő alatt igen sok ellensége támadt. Három hónappal ezelőtt valóságos ostrom alá vették a házát és az elvetemedett hai'agosok csaknem mindennap belőttek a biró ablakán. Egy puskagolyó megsebesítette Togyinkát, akit ekkor beszállítottak a gyulai kórházba. Több hétig feküdt itt a biró és mikor hazajött, megüzenték neki, hogy elteszik láb alól. — Halálraitélték a bírót! — mondogatták a faluban. A haragosok fekete-bandája összeesküdött és vasárnap el is tette láb alól Togyinkát. A birót a kukoricása szélén lőtték agyon lesből. A gyanú mindjárt Gábris János ellen irányult, aki régóta haragudott a bíróra. El is fogták a csendőx-ök Gábrist, de a gyilkos mindent tagad. A haldokló áldozat azonban rávallott, mert utolsó józan percében is megvádolta : — Gábris ölt meg ... — mondta Togyinka és azután eszméletét vesztve, meghalt. A gyilkost letartóztatták és be is szállították a nagyváradi ügyészség fogházába. Udakint mégsem szűnt meg az ellenségeskedés. A biró hívei vérboszut esküdtek és azóta egyre fenyegetőbb hirek érkeznek Feketetóról és Feketebátorból. Lesbeállva várják egymást az ellenfelek ós már gyilkossági kísérlet is történt, szerencsére eredménytelenül. A csendőrség intézkedései nem bizonyultak elegendőknek, igy tehát erősebb kézzel kellett rendszabályokat keresni. A vármegye főszolgabirája meg is találta a segítséget: elszedette a fegyvereket ós betiltotta a fegyverhasználatot. Amerikai kirándulók kalandja Csehországban. (Saját tudósítónktól.) A Csehországban levő WlascMm városka közelében a mult hét folyamán olyan kellemetlen kalandja volt két amerikai automobilistának, amely nemcsak az automobil-utazást teszi majd lehetetlenné azon a környéken, hanem az idegenforgalmat is lényegesen csökkenteni fogja. Az esetről a Newyork Herald a következőket irja: A chicagói Sulzer Harry, és Miller M. E. feleségeikkel a mult héten olyan szánalmas állapotban érkeztek automobiljaikkal Drezdába, mintha jégesőben utaztak volna, Sulzer ekkor a kérdezősködőknek izgatott hangon mesélte a következőket: — Bécsből Drezdába igyekeztünk, amikor körülbelül öt kilométernyire Wlaschimtól, egy nehéz szekér jött velem szembe az országútonRögtön meglassítottam a gépkocsi gyorsaságát és erős kürtöléssel jeleztem közeledésünket. A szekér eleinte nem tért ki, de mikor alig pár méternyire voltunk tőle, kissé kitért, ugy, hogy én azt gondoltam, hogy a szük helyen átjuthatok. Az utolsó pillanatban azonban a szekér visszatért a rendes útra, aminek természetes következménye az volt, hogy a gépkocsi összeütközött azzal. A szekéren ülő kocsis és egy gyermek a földre zuhantak, a kocsi pedig összevissza tört. Rögtön leugrottam az automobilról, hogy a súlyosan megsebesült embereknek megadjam az első segélyt, de, amint később bebizonyosult, ezt vesztemre tettem. — Alig mult el öt perc, valóságos parasztgyüru vett körül, akik dühösen tárgyalták az esetet. Haragjukat növelte az, hogy az automobil elején az amerikai mellett a német zászló is lengett. Láttam, hogy ez dühösiti őket és magyarázni kezdtem, hogy amerikaiak vagyunk és a balesetért sem mi vagyunk a felelősek, mert azt a kocsis ügyetlensége idézte elő. Azonban ez mit sem használt. Sőt hatalmas kőzáport zúdítottak ránk. Láttuk, hogy tarthatatlan a helyzet és ha tovább ottmaradunk, valósággal fölkoncolnak. Ekkor elővettük a revolvereinket, hogy igy utat törhessünk az embertömegen keresztül. Ebben a pillanatban a feleségemet a fején érte egy kő és oly sze" rencsétlenül, hogy eszméletlenül terült el az ülésen. Miller szintén súlyosan megsebesült. Az automobil összetörhető részeit mind összetörték. Erre több lövést tettünk a parasztok felé, mivel azonban a fejük fölé lőttünk, az ijesztgetésnek semmi hatása sem volt. A veszély pedig növekedett, mert a parasztok formálisan ütlegelni kezdtek bennünket. Már-már az életünk is veszélyben forgott, mikor a csendőrőrjárat megmentett minket. Sulzert a csendőrök letartóztatták, mert a parasztok azt állították, hogy ő kezdte az egész verekedést. Csak nagynehezen tudta elintézni a dolgot a rendőrséggel, amely végre ezer korona biztosíték ellenében továbbengedte. Időközben a feleségének orvosi beavatkozásra volt szükség. Sulzer most nem hagyja annyiban a dolgot, hanem tüzetes vizsgálatot fog kérni ebben az ügyben. A Newyork Herald cikke mindenesetre megritkítja azoknak a számát, akik adtomobiion igyekeznek Csehország földjéii átutazni