Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-10 / 68. szám

, ,u augusztus 10 DÉL MAGYAR OR SZAG 3 Sztrájkoló liajómimkások. Hamburg, augusztus 9. A hamburg—amerikai vonal hajóin dolgozó tisztító-, mázoló- és fedélmunkások tegnap este tartott gyűlésükön elhatározták, hogy kedden sztrájkba állanak. A druaok lázadása. Konstantinápoly, augusztus 9. A lapok a szíriai váli egy táviratát közlik, mely szerint az e hó harmadikán közölt támadásnál, amelyet a druzok három nauráni falu ellen intéztek, ötvenkilenc embert, köztük hat nem-mohamedánt és tizenkét asszonyt meggyilkoltak. A Konstantinápolyban tartózkodó druz bejek fölszólítják a druzokat, hogy adják meg magukat a kormánycsapatokhak. A tőrök vasútépítés. London, augusztus 9. A Times newyorki levelezőjének az értesítése szerint annak az amerikai szindikátusnak a tervei, mely százmillió dollárt akar Törökországban vasutak építésébe és Kurdisztanban, valamint az Euphrat és Tigris vidékén bányák és petroleumforrások kiaknázásába befektetni, már készen vannak. A társaság eddig körülbelül kétszáz kilométer vasútra szerzett engedélyt a török kormánytól. Hetvenezer ember sztrájkja. London, augusztus 9. A Times jelenti Newyorkból: A kabátvarrók sztrájkja hetvenezer embert vont el a munkától. Ez eddig a legnagyobb szám, amelyet egy foglalkozás keretén belül valaha is Newyorkban a sztrájkolok képeztek. Huszonegyezer szabó is sztrájkban áll és számítanak rá, hogy a hét folyamán még negyvenötezer fog csatlakozni hozzájuk. A newyorki cukorfinomitókban kétezer ember sztrájkol. • BELPOLITIKAI HÍREK, Horvátország választások előtt. Unkelhauser horvát miniszteri tanácsos, a horvát minisztérium ezidó' szerinti vezetője, aki tegnap megkapta Ischlbeii a horvát országos ülés föloszlatásáról szóló királyi kéziratot, ma este érkezett Bécsen keresztül Budapestre. A királyi kéziratot azonnal tovább küldik Zágrábba a bánnak. Tomasich bán, amint megkapja a királyi kéziratot, azonnal értesiti Medakovits Bogdánt, a horvát országos ülés elnökét a feloszlatásról és kéri, hogy a feloszlatókirályi kézirat kihirdetése céljából hivja össze az országos ülést. Ez az ülés előreláthatólag még ezen a héten szombaton vagy pedig a jövő héten kedden fog megtörténni. A fölosziatás után nyomban megkezdi a bán az uj párt alakítására vonatkozó tárgyalásokat, amelyek előzetes megbeszélései már folyamatban vannak. Az eljárás teljesen olyan lesz, amilyent Khuenék követtek a munkapárt alakításakor. Amint a tárgyalások befejezést nyernek, azonnal összehívják az uj országos ülést és elrendelik a választásokat. Ezeken a választásokon lép életbe az uj választási törvény, amely szerint most Horvátországban mintegy tizszerannyi választó lesz, mint volt eddig. Az uj törvény végrehajtása még nincs is befejezve, nevezetesen a választók névjegyzékei még nem készek s ezért a választások csak késő őszszel lesznek. Horvátországban már Is nagyban folynak a választási hadjáratra az előkészületek. Kozma Andor jelöltsége. Liptóssentmiklósvól jelentik, hogy erős és lelkes agitáció folyik Kozma Andornak, a munkapárt jelöltjének megválasztása érdekében. Hir szerint Kozma lesz a közoktatásügyi államtitkár és ezért nagy súlyt helyez a kormány megválasztatására. Mihályi nyilatkozik. A nemzetiségi klub elnöke, Mihályi Tivadar, ma a bécsi magyar, laló „Reichspost"-ban — mint Bécsből jelentik — nyilatkozik a nemzetiségiek magatartásáról és többek között ezeket mondja: — A Tisza által hangoztatott követelés, hogy a nemzetiségi képviselők egy magyar pártba lépjenek, nem egyeztethető össze a románok faji érzelmeivel. Erről sohasem lehet sző. Mi sohasem nélkülözhetjük a mi nemzeti szervezetünket. Ennek a szervezetnek épségben tartása minden becsületes kormánynak épen ugy, mint nekünk is, alkotmányszerü szükségesség, mert a kormány kizárólag a neki megfelelő ellenőrzési jog gyakorlása utján szerezhet biztosítékot magának, hogy az egyszer már elismert és törvényesen adott jogok változatlanul és állandóan fönnmaradnak és hogy azok egészséges alapot fognak nyújtani a magyarországi nemzetiségek mindenkori akadálytalan fejlődése számára. Néhai Vass Mátyás szegedi igazgató-tánitó belvárosi családi sírkertje virágos megint. A hírneves szegedi pedagógus legidősebb fia, a mi szeretett kartársunk: Vass Géza, a Szegedi Napló kiválóan érdemes szerkesztője, kikívánkozott néhai édesapjához s ma el is hantolíák a fiút az apa mellé. Csupa virág, csupa koszorú, csupa szín és élet az a néma sir, mely megint egy jó embert fogadott magába, egy, az élet leglármásabb forgatagában küzködött csendes embert, akinek anynyira eleme volt a csend és a lármától való tartózkodás, hogy nyilván vágyott már ifjan vénülő testtel és lélekkel a csend örökö3 birodalmába, a temetőbe. Odaért idő előtt a mi kedves kollégánk. Bár huszonötéves ujságiró-multra tekinthetett vissza, korra még fiatal ember volt, mindössze negyvennégy esztendőt élt. Kedden délután ment végbe Vass Géza kartársunk temetése. A Szegedi Napló Dugonicstéri és Tisza Lajos-köruti palotájának hatalmas udvarán volt a temetési szertartás, óriás sokaság jelenlétében. A koporsót délután félhat órakor hozták le a boldogult szerkesztőnek a Szegedi Napló házában levő lakásáról s az udvaron helyezték el. A koporsót a gyászoló özvegy, a családtagok, a rokonok és az összes szegedi lapok szerkesztőségeinek tagjai vették körül. A Délmagyarország szerkesztősége testületileg jelent meg a végtisztességen és hatalmas koszorút helyezett az elhunyt koporsójára, amelyet a szertartás előtt a Jókai-lepellel borítottak le. A leplet 'a „Budapesti Újságírók Nyugdijegyesületé"-nek kiküldötte, Radó Richárd hozta magával. Szomorú érdekessége a temetésnek, hogy a Jókai-leplet vidéken először használták. Megjelentek a gyászolóközönség soraiban : Taschler Endre városi főjegyző, Gaál Endre dr városi tanácsos, Szalay József dr helyettes főkapitány, Várossy Gyula volt országgyűlési képviselő, Kun Béla országos képviselő, hódmezővásárhelyi lapszerkesztő, Perjéssy László kamarai titkár, Tömörkény István muzeum- és könyvtárigazgató, Pókay Elek táblabíró, Raskó Istvánná elnöknővel a katolikus növédő-egyesület küldöttsége, a Szegedi jótékony nöegyesület, Arany Károly dr-né igazgatónő, Engel Lajosné, Homor István, Tóth József igazgatók, Thomay József ág. h. ev. lelkész, Móra Ferenc, Domokos László dr, Koós Elemér, Kugler Albert, Csányi János bankigazgatók, Lichtenagger Gyula, Weiner Miksa, Kőhegyi Lajos dr, Obláth Lipót, Meák Gyula, Vajda Manó, Lövész Antal, Turcsányi Imre dr, Priváry Pál, Védfy Győző postafőnök, Veszprémy Vilmos dr tanár, Bay Bertalan járásbiró, Zsiros Mihály, Gárgyán Imre, Simkó Elemér dr alügyész, Bokor Adolf, Molnár Jenő dr, Dobay Gyula dr, Kószó István dr, a szegedi függetlenségi párt igen sok tagjával. Képviselve volt a DugonicsTársaság, számos szegedi egyesület. A belvárosi függetlenségi népkör diszzászló alatt vonult ki a temetésre. Várhelyi József kanonok-plébános, az elhunyt rokona szentelte be a koporsót, Hajabács Károly belvárosi kántor pedig egyházi imákat énekelt. Tömörkény István lépett ezután elő és a Dugonics-Társaság nevében megható beszéddel vett bucsut a boldogulttól. A neves iró beszéde minden szembe könyet csalt. Perjéssy László a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége részéről vett érzékeny bucsut az elhunyttól, Kisteleki Ede pedig a Szegedi Napló nevében mondott szép bucsuztató-beszédet a koporsó előtt. A négylovas gyászkocsi megindult ezután derék barátunk, kedves kollégánk koporsójával. Nagy embersereg, az elhunyt tisztelői és barátai képezte a temetői menetet. A kálvária előtt Várhelyi József kanonok mégegyszer beszentelte a koporsót. Innen a közönség jórésze visszatért a városba, de még a sirig nagyon sokan elkísérték Vass Gézát. Mihamar ráborultak a hantok a koporsóra, a hantokat pedig szeretettel öleli a temérdek koszorú és virág. Nem uj az az eset, amelynek kapcsán ezek a sorok Íródnak. Sőt több évezredes múltja van annak a szittya, germán, vagy miféle vitézségnek, amely különösen vasár- és ünnepnapokon ősmagyar vidékeken dühöng. Mi, közönséges és békés polgáremberek, jó időkben és az idegrendszer normális állapota mellett irtózunk a vértől. A legtöbbünk akkor sem megy könnyen birokra, kiskésre vagy kardra, ha kapatos kissé. Ezzel szemben a jó, az áldott, a békés tanyák földjét a legtöbb vasárnapon és ünnepnapon az italos, a duhajkodó, a bicskás' legények vére festi. A magyar betegségek közül ez elsősorban alföldi, tehát bennünket érdeklő. Érdekes ós tanulságos a vele való foglalkozás. A magyar, sőt az európai társadalom még mindig nem finomodott ki annyira, hogy a bátorságot ne tartaná valami különös erénynek. A párbaj nemcsak azért barbár intézmény, mert istenitélet a mai alakjában is, akárhogy akarják újszerűvé és bizonyos esetekben nélkülözhetetlenné tenni a lovagiaskodás vigécei. Barbár intézmény a párbaj azért is, mert társadalmi kötelezettséggé akarják vele tenni azt, hogy bizonyos vélt, komoly vagy gyerekes sérelmeket „vérrel mosson le" a sértett. Vagy ha ugy jobban tetszik: elégtételt vegyen fegyveres utón. Ez lehetetlen állapot, a barbárságával együtt tudománytalan és komolytalan is. A sértés teljesen szubjektív valami. Azt lemosni nem lehet. Se vérrel, se szódával, se borral, se vizzel, se benzinnel, se petróleummal. A sértés annyira szubjektív, hogy elsősorban tartozik azok közé az esetek közé, amelyekben a felek nem dönthetnek'és amikor a józan logika szerint a sértettnek és nem a sértőnek kell elégtételt kapni. Ez az elégtétel aztán nem lehet olyan, hogy az én jogom és kötelességem a sértőt fegyver elé állítani és a sértőnek van módjában engem a másvilágra segíteni. De nem a párbajról való ilyen elmélkedés a célunk és dolgunk most. Olyan ez a téma, amelyről sokat beszéltek már, aniely folyton aktuális. Gondoskodikrólaaz „okos" társadalom. A tanyáknak, a paraszt-ifjúságnak állandóan napirenden lévő vérengzésével kapcsolatban rá kellett mutatni erre az uri duhajkodásra, erre a szinte jogos testisértésre, emberölésre és gyilkosságra, amelyet a kitűnő, az okos társadatom elismer,, megkövetel, sőt ünnepel, a magyar büntetötörvénykönyv pedig véd és szentesit. Pedig nem sok a különbség e között a két duhajkodás között. Természetes, hogy sok tekintetben különböző viszonyok alakíthatták csak ki a vérengzésnek ezt a két. különböző formáját. Mindkettőt azonban a szürkeségbe vesző ősidőkből hozta a barbár ember. Természetes, hogy a régi erkölcsöket és gazdasági viszonyokat inkább megőrző ós erősebben konzervatív tanyákon régibb formájában él. Míg a polgári társadalom, amelyről pedig azt mondják, hogy erősen kulturálódik és polgáriasodik, a keresztény középkor idült formaságai között szentesíti az urak vérengzését. Az egyik talán ősibb, a másik differenciáltabb, az egyik naivabb, a másik raffináltabb, az egyikről a parasztVass Eéza temetése. Kétféle párbaj.