Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-09 / 67. szám

1910 augusztus 9 DÉLMAGYARORSZÁG Görögök üldözése. — Izgalmak a Balkánon. — Az Agence d'Athénes jelenti, hogy Athénbe biztos forrásból jelentések érkeztek, amelyekből kitűnik, hogy azok az üldözések, amelyek alatt a macedóniai, epiruszi ós trakiai görög elem az utolsó időben szenved, tűrhetetlenek lettek. A drinápolyi járásban lévő Moraszia helységben több görög parasztot oly igazságtalan vád miatt, hogy egy muzulmán meggyilkolásában részt vettek, Drinápolyba cipeltek és bebörtönöztek, ahol valósággal megkínozták őket. A macedón Szerreszben is igen feszült a helyzet többrendbeli incidens miatt, melyek a lefegyverzés folytán következtek be. Néhány görög parasztot, akik Dimitrice falu közelében földjeiken foglalkoztak, váratlanul megtámadtak és kettőt megöltek, hármat pedig megsebesítettek. Ahelyett, hogy a bűnösöket kikutatta volna a hatóság, ezt az eseményt ürügyül fölhasználta, hogy szigorúságát a leíegyverezésuól megkétszerezze. A hatóságok ugyanigy járnak el a bolgár falvakban is. A szaloniki-i vilajetben lévő Miausta kerületben a csapatok a lefegyverzésnél oly kihágásokat követtek el, hogy a kerület görög előkelőségeinek küldöttsége Szalonikibe ment, hogy a válinál ez ellen protestáljon. A váli azonban megtagadott minden választ. Az Agence d'Athénes kijelenti végül, hogy a lefegyverzés lehet szükséges adminisztratív rendszabály, de az még sem járja, hogy ily kihágásokra ad;on alkalmat, Paris, augusztus 8. A Temps Dragumis görög miniszterelnöknek egy hosszabb nyilatkozatát közli, amelyben elsősorban Venizelosnak a görög nemzetgyűlésbe való jelöléséről nyilatkozik. — A görög törvény szerint — úgymond — a jelölteket a választócsoportok kandidálják. A választóknak ezen joga korlátlan. Állithatnak Jelöltnek, akit akarnak: franciát, angolt, vagy akár eszkimót is. Ha egy ilyen jelöltet megválasztanak, akkor ez választott képviselőnek proklamáltatik, de igazában képviselő csak a választás megvizsgálása után lesz. Ez a vizsgálat csak akkor következik be, ha megállapították, hogy a megválasztott görög honpolgár-e s ha ez tényleg igy van, nem visel-e más államban valamely hivatalt. Bár Yenizelos görög állampolgár, de Kréta szigetén, mely nem tartozik Görögországhoz, állami funkciókat végez. Eszerint tehát. Venizelos jelölhető, de ha megválasztatik, mandátumát csak akkor tarthatja meg, ha Krétában viselt méltóságairól és hivatalairól lemond. Arról is beszéltek, hogy a revizionisztikus kamarát átalakítják alkotmányozó nemzetgyűléssé. Remélhető, hogy ez nem következik be és hogy a revizionisztikus kamara nem fogja túllépni azt a programot, melyet a legutolsó kamara számára megállapított, Ameddig én a kormány élén állok, — mondta a miniszterelnök, — a kormány mindent meg fog teuni, hogy a kamara programja keretén belül maradjon, mert alkotmányozó gyűléssé való átalakulása egy olyan forradalmi tény volna, melynek következményei beláthatatlanok. A revizionisztikus kamarának föladata megoldásához hat-nyolc hétre lesz szüksége és ha föladatát teljesítette, a kormány lemond azzal a nyilatkozatta], hogy mandátumának megfelelt. A revizionisztikus kamarának lesz a dolga megjelölni a politikust, aki az alkotmány revíziójánál elnököljön, őneki nem vágya, hogy örökké a kormányon legyen. Konstantinápoly, augusztus 8. A ,Tanüv" előre látja, hogy komoly veszedelmek fognak származni a krétaiak jelöléséből a görög nemzetgyűlésbe. A janinai váli egy görög bandával való küzdelemről tesz jelentést, amely Artánái átlépte a határt és egy kutzo-oláhot foglyul ejtett. A küzdelem folyamán a banda vezérét és egy brigantit megöltek és az oláhot kiszabadították. Botrány a tengerparton. Pólából táviratoznák : A szlovén szokolisták tegnap kirándulást rendeztek Pólába s már előre tudták a hatóságok, hogy baj lesz. A rendőrség készen várta a tüntetőket. Az olaszok megrohanták a szlovéneket, a horvátok is belekeveredtek a verekedésbe, nagy vérontás támadt, sok sebesült hevert az utcákon. Mikor a rendőrök egy olaszt el akartak fogni, a dómba menekült, ahol épen istentisztelet volt. A rendőrök bekerítették a templomot, az olasz a sekrestyén át a szabadba menekült. Egyenesen egy olasz vitqrlás hajó födélzetére rohant s igy menekedett meg. Összesen negyvenhét tüntetőt tartóztattak le. A rendőrség már este ítélkezett is fölöttük. Három naptól egy hétig terjedő fogházbüntetést mért a verekedőkre. Este nyugalom volt a városban. A közönséget és a sajtót gyász érte: Vasa Géza szegedi szerkesztő ma délben meghalt. Hamar elterjedt a szomorú esemény hire s az emberek, akik szerették és nagyrabecsülték a kiváló ujságirót, riadtan kérdezték: hogyan történhetett ez? Hiszen alig néhány napja még itt járt és dolgozott közöttünk, az Őt jellemző pontossággal és szorgalommal. Hiszen látszólag egészséges volt, jókedvű és munkabíró ... Csakugyan: látszólag mintha semmi baja sem lett volna Vass Gézának. Pedig alattomos kórság évek óta emésztette a szervezetét s nehéz szenvedések kínozták, arnig küzdött, fáradott és irt nap-nap után a mások javáért, a mások életének egészségeért. Dolgozott addig, amig össze nem kellett omlania. Testestül-lelkestül, átérezve e hivatás komoly és szentséges voltát, újságíró volt Vass Géza. Még ebben a fájdalmas, váratlanul elkövetkezett halálában is. Mindössze negyvennégy évet élt. Másnak ez az idő még a férfikor legszebb része, de már rokkantság és pusztulás az újságírónak, aki nem ér rá soha, akit nem visz rá a lelkiismeretessége arra, hogy nemcsak a mások bajával törődjék, hanem néha a magáéval is. Azért, mert emiatt történt ilyen korán, kétszeresen megdöbbentő a Vass Géza elmúlása. A közönség önzetlen, rajongó küzdőt, ujságiró-társai pedig nemes és hü kollégát vesztettek benne. Foss Géza egy héttel ezelőtt esett ágynak. Betegségéről ugyan akkor sem panaszkodott, meglátszott azonban rajta, hogy nehezére esik a munka, melyben ágybadölóséig az a forró rajongás vezette, amit az újságírás iránt egész életén keresztül érzett. Lelkiismeretessége még ekkor is odáig ment, hogy sokkal inkább szivén viselte lapjának szerkesztését, semhogy a betegséggel komolyan törődött volna. Az aggodalmaskodókat mosolyogva nyugtatta meg azzal, hogy másnapig kipiheni magát, azután ismét friss erőben tér vissza az íróasztalához, amelytől egész pályáján át igazán alig volt távol. A napnak minden percét munkára használta föl, már kora reggel a szerkesztőségben ült és dolgozott késő estig. Mikor ágyba került, csak az orvosának rábeszélésére nem kelt föl másnap. Attól kezdve aztán a mai utolsó pillanatig nem hagyhatta ej az ágyat, mert állapota napról-napra rosszabbra fordult. Ezt azonban csak az orvosok látták és tudták. Ő maga ezalatt sem panaszkodott egyszer sem s a látogatói nagy seregének érdeklődését azzal elégítette ki, hogy az ágy meggyöngítette egy kissé, de semmi fájdalmat nem érez. Hogy pedig ismét a régi erőre kapjon, valamelyik jólevegőjü fürdőhelyre utazik néhány napra. Halála épen ezért olyan váratlanul ért mindenkit, hogy akik még tiz nappal ezelőtt az utcán látták, megdöbbenve hallgatták a szomorú hírt. Pedig már néhány évvel ezelőtt cukorbetegségbe esett Vass Géza, ugy látszott azonban, hogy teljesen kigyógyult. Mégis egy-két év óta ez a betegség fonnyasztotta a szervezetét, bár mindig emiitette, hogy semmi fájdalmat nem érez, komoly baja nincs s ugyancsak birja a munkát. Birta is egészen a mult hót szombatjáig. Orvosai néhány nappal később már látták a veszedelem előjeleit ós hogy ezt elhárítsák, műtétet végeztek rajta. Az operáció sikerült, Vass Géza kitűnően érezte magát. A betegség azonban pár nap alatt olyan hirtelen elharapódzót!:, hogy az orvosok nem engedhették ki az ágyból. Csak ma délelőtt érezte magát rosszabbul, de erről sem szólt, csak az orvosa vette észre. Az utolsó pillanatig eszméleténél volt, beszélt, érdeklődött, olvasott, mig ma délben félegykor csendesen, mintha álomra hunyta volna élénk, beszélő szemeit, elaludt. Az orvosa az ágya mellett állt, megérintette és konstatálta a halált. Félóra múlva már az egész várost bejárta Vass Géza elmúlásának hire. * 1866-ban született Vass Géza. Atyja Vass Mátyás szegedi népiskolai igazgató volt. Tanulmányait Szegeden, a kegyesrendiek főgimnáziumában végezte, ahol az érettségit az 1885. évben kitüntetéssel tette le. Már akkor is lelkesedéssel hangoztatta, hogy önkéntesi évének kitöltése után az újságírói pályára lép. Tanult, dolgozott, olvasott. Kora ifjúságától kezdve a munka töltötte be az egész életét. Már husz éves korában irogatott a szegedi lapokba. írásait érdeklődéssel olvasták és buzdították a további munkára. Mikor az önkéntesi évét leszolgálta, Aradra ment, ahol 1886 február elsejétől október elsejéig az Arad és Vidéke munkatársa volt. Azután az Aradi Közlöny hívta meg s ennek alapnak 1889 január elsején segédszerkesztője lett. Az 1891-ik évben vezette oltárhoz Dingfelder Idát, akivel élete utolsó pillanatáig boldog családi életet élt. Aradon közbecsülésben és közszeretetben állott s élénk részt vett az ottani társadalom életében. Az 1905. év február elsején vette át Vass Géza a Szegedi Napló felelős szerkesztését s azóta élete végéig ott dolgozott. Alapossága, finom stílusa csakhamar föltűnt Szegeden is. írói érdemeinek elismeréseül 1908. évben a Dugonics-Társaság tagjai sorába választotta. Fölolvasásaít az irodalmi társaság ülésein mindig élénk érdeklődéssel kisérte a közönség. Rövid idő alatt közismertté és közkedvelttó vált Szeged társadalmának életében. Széleskörű munkássága alapján számos egyesület választotta meg vezetőemberének. A Vidéki Hirlapirók Országos Szövetségének igazgatósági tagja volt. Legutóbb egy Szegedre vonatkozó történeti munkáján is dolgozott a Dugonics-Társaság megbízásából. A Délmagyarországi Közművelődési Egyesület kulturmunkájában is tevékeny részt vett. * Vass Géza temetése holnap, kedden délután félhat órakor lesz. A koporsót a halottasház udvarában ravatalozzák föl, a végtisztesség pedig a római katolikus egyház szertartásai szerint megy végbe. A temetés egyéb körülményeit holnap délelőtt állapítja meg a gyászbizottság. Vass Géza haláláról ma délután értesítették Lázár György dr polgármestert, a Dugonics-Társaság elnökét, aki holnap délelőtt érkezik Szegedre, hogy résztvegyen a temetésen. A különféle egyesületek testületileg vonulnak ki ós helyeznek koszorúkat a ravatalra. Holnap délelőtt állapítják meg azt is, hogy a Dugonics-Társaság nevében ki mondja a búcsúztatót. A Délmagyarország szerkesztősége is testületileg jelenik meg a végtisztessógen és koszorút helyez a ravatalra. Az elhunyt szerkesztő családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Vass Gézáné született Dingfelder Ida, mint neje — Vass Dezső, Hauserné Vass Jolán, Vass Béla, továbbá Vass Margit és Vass Böske, mint testvérei, fájdalomtól megtört szívvel jeleutik, hogy a legjobb férj, szerető testvér Vass Géza, a „Szegedi Napló" felelős szerkesztője, élete negyvennegyedik, házassága tizenkilencedik évében, hosszasabb szenvedés és a halotti szentségek ájtatos fölvétele után elhunyt. A drága halott hiilt tetemeit a gyászházból, „Szegedi Napló" palotája, Dugonics-tér 12. szám alól folyó hó kilencedikén, kedden délután félhat órakor kisérjük utolsó nyugvóhelyóre, a belvárosi temetőben lévő családi sírboltig. Az engesztelő szentmise folyó hó tizedikén, szerdán délelőtt tiz órakor tartatik a belvárosi plébánia-templomban. Szeged, 1910. augusztus hó nyolcadikán. Csendesen pihenjen a hantok alatt,! V'ass Dezsöné született Reisz Lujza, Vass Béláné született Tóth Mariska, Dingfelder Zsígmondné született Tomasovics Irma, özvegy Öröm Edéné született Dingfelder Krisztina, dr Dingfelder Edéné született Erdőssy Ilona, sógornői; Hauser R. Sándor, Dingfelder Zsigmond, Dingfelder Ede dr, sógorai; Hauser Klárika, Hauser Boriska, unokahugai-