Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-02 / 61. szám

2 DÉLMAQYARORSZAQ 1910 augusztus 2 Konzuli bíráskodás. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) Utolsóelőtti ülését tartotta ma a képviselőház. A konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat szerepelt a napirenden és azt el is fogadták. Általában az ülésteremre kánikulai hangulat borult, igen sok képviselő már el is utazott Budapestről. Holnap utolsó ülés. Aztán eloszlik a képviselők serege, hogy szeptemberben uj erővel lásson munkához. A mai ülésről részletes tudósításunk itt következik: (Megszavazott törvények.) Kabos Ferenc alelnök negyedtizenegy órakor megnyitja az ülést. Hitelesitik a mult ülés jegyzőkönyvét. Elnök bemutatja Marostorda vármegye föliratát az általános, egyenlő és titkos választói jog ellen. (Derültség.) Alvinczy Olivér, a gazdasági bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését az Országház épületén eszközlendő javítások tárgyában. Elnkök bemutatja az interpellációk jegyzékét. Ezután harmadszori olvasásban is elfogadta a Ház a népszámlálásról, a legeltetési forgalom megtiltásáról és az 560 milliós kölcsönről szóló törvényjavaslatokat. Következik (a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról) szóló törvényjavaslat tárgyalása. Blanár Béla előadó ismerteti a konzuláris bíráskodás keletkezésének történetét. Monarchiánk lakosságára . . . (Zaj.) Bakonyi Samu : Monarchiánk nincs f (Zaj.) Ugrón Gábor : Ilyen kifejezést nem ismer a közjog ! (Zajos helyeslés balról.) Blanár Béla előadó : Az osztrák-magyar monarchia és Magyarország lakosságára . . . (Zaj.) Ugrón Gábor : Ez 6em helyes ! (Zaj.) Blanár Béla előadó : A magyar állam lakosságára igen nagy jelentőségű, hogy a török birodalom területén is saját törvényeink alapján érvényesítheti magánjogi követeléseit. Ismerteti a törvényjavaslatot és elfogadásra ajánlja. Bakonyi Samu : A leghatározottabban ellene van a javaslatnak, amely az 1891: XXXI t.-c. meghosszabbítását célozza. Közös ügyet csinál a bíráskodásból is, ami ellen tiltakozik. Ezért a javaslatot nem fogadja el. (Élénk helyeslés bajról.) Székely Ferenc igazságügyminiszter nem tartja nagyjelentőségűnek Bakonyi aggodalmait. A konzuli bíráskodás csak kényszerhelyzet, de meg kell oldani. A megoldás alapja természetesen a 67-iki kiegyezés lehet s igy lett — Ezt akarom! — mondta és amikor kinevették, mondván: .—^ Ezt a csenevész fácskát, ezt az elkényeztetett csemetét, ezt a tedd ide. tedd oda apróságot 9 — a férfi nem felelt rá semmit. Kiásta a fácskát, nagyon messzire elvitte az anyjától, jó földbe, szabadon álló dombra ültette be és habár első időben a legkisebb szellőtől is félt, de csakhamar megváltozott. A kis csenevész fácska szebb lett sokkal az anyjánál, az elkényeztetett csemete dacolt a legerősebb viharral és bárki örömét lelhette benne. Lássátok, ez igy történt, — de az életben néha másképen van. Képzeljétek el, hát hogyha az az idegen férfi nem jött volna el? Hát aztán mi lett volna !? Hja, hogyha a szeretet mindig tudná, mikor kell megszűnnie, — hja, — hogyha tudná! Fordította Hóra. Ártatlanság. Irta Jean Reibrach. Nioiéresné nem sokat várt a találkától, melyet végre sikerült elnyernie a kedvesétől, Labalme Andrétól. Hiszen André oly föltűnő módon udvarol a bájos de Gency Ádriennenek, — hogy a kastély összes vendégei erről beszéltek már. Ó, el fog jönni a találkozóra, és Nioiéresné elég szép asszony még ahoz, hogy a pillanat varázsa alatt kedvese ismét meghódol előtte — de ez csak addig tart, mig újra együtt nincs a fiatal leánynyal, kinek ártatlan kacérsága eltörül szivéből minden egyéb a konzul mint közös tisztviselő, birókérdés, hogy a konzul minden esetben közös tisztviselő-e? Nem, mert vannak kétségtelenül közös frakciói, de amikor a magyar állam ruházza rá szuverén jogát, akkor kizárólag a magyar államot képviseli. Nem lesz közös ügygyó ez az igazságszolgáltatás. Az anyakönyvet a konzul vezeti, a végrendelet végrehajtását a konzulra bízzák, hát ezek közös ügyek? Vannak tehát más dolgok is, amelyeket a konzul intéz s nem lesznek közös ügyek. Kéri a javaslat elfogadását. (Helyeslés jobbról.) Ugrón Gábor: Az 1867: XII. t.-c. világosan megmondja, hogy a konzulok mely ügyeket vezethetnek közös ügyként, más agendái nem lehetnek. A konzuli bíráskodás már alapjában hibás, mert ma is olyan az egész konzuli berendezkedés, amint a velenceiek az osztrákokra hagyták. Elismeri, hogy most nincs időuj, alapos törvény megcsinálására, de a javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés balról.) Polónyi Géza utal arra, hogy ebben a kérdésben már a törvényjavaslat első tárgyalásakor kifejtette álláspontját. Miután azonban az igazságügyminiszter az előző kormányt valami mulasztással vádolja, kénytelen néhány szót mondani. Már Szilágyi Dezső idejében is nagy nehézségek árán lehetett a törvényt elfogadtatni. A mult kormány, amelynek ő is tagja volt, igenis igyekezett ezt a kérdést a magyar közjognak megfelelően rendezni. <5 maga volt az, aki ezeket a munkálatokat elrendelte. A miniszter vádját tehát visszautasítja. Székely Ferenc igazságügyminiszter : Ugrón Gáborral szemben kijelenti, hogy a magyar jog a legnagyobb részben érvényesítve van. A szuverénitást nem áldozzuk föl. Bakonyi Samu : Szégyen, hogy mégsem érvényesitik ! Székely Ferenc igazságügyminiszter: Szégyen, igaz, de igy van. Polónyinak megjegyzi, hogy igaza van ugyan, de ő csak azt akarta mondani, hogy nem csináltak semmit. Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senki sem kiván szólni, a vitát bezárom. Csermák Ernő : Tisztelt Ház ! Elnök : Mihez tetszik szólni? Csermák Ernő : Azt tetszett kérdezni, hogy kiván-e valaki szólni, tehát én kivánok. (Mozgás.) Elnök : A vitát már bezártam, majd a címnél tessék szólni. (Helyeslés.) A Ház ezután a javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során a címnél Csermák Ernő szólal föl és kijelenti, hogy a javaslatot semmi részletében sem fogadja el, mert állami önállóságunkat elsikkasztja. Szégyen, hogy a miniszter elismeri, hogy jogunkkal nem élünk. (Helyeslés jobbról.) Székely Ferenc igazságügyminiszter: Nem mondta, hogy nem élünk a jogunkkal, csak emléket. Már pedig Nioiéresné, elhatározta, hogy a házasságnak mindenáron útját állja. Ha kell, a leggonoszabb eszközök árán is, — leleplezi viszonyukat de Gency kisasszony, ha kell az apja. de Gency ur előtt is, — de Andrét nem engedi át . . , nem ! S most aztán épen de Gency Adrienne felé tart, ki egy lombos fa alatt ül, a padon és mosolyogva kérdi: — Gratulálhatok-e már a házasságához, kedvesem ? — Ó, asszonyom, még korán volna. — Értem a habozását. A házasság komoly dolog és bár igaz, hogy Labalme gazdag, de egyéb dolgok ellene szólnak. Ugy beszélik, van egy barátnője. — Ó, reménylem, az én barátnőm is lesz. — De gyermekem, barátnő és barátnő között különbség van. Mondjuk hát, kedvese van . v . — 0, szegény asszony . . . — Sajnálja? — Hogyne. Ha Labalme engem vesz feleségül, őt elhagyja. — S ha nem tenné? ... Ha az a nő ragaszkodnék a jogaihoz, ha küzdene érte? — Alig hiszem. Labalme kedvese csak előkelő, finom érzésű, nagyvilági nő lehet s az bizonynyal megérti maid. Nioiéresné érezte, hogy a játszmát elveszítette. De igyekezett megőrizni a fölényét. — Jól teszi, hogy ily filozófus módra gondolkozik. Engem egyébiránt csak az önnel szemben érzett rokonszenv szólaltatott meg. — Amelyet én teljes szívből viszonzok, asszonyom. azt mondta, hogy ugy élünk a jogunkkal, ahogy a viszonyok megengedik. Ezután a Ház a javaslatot részleteiben is megszavazta. (Elhalasztott válasz.) Herczeg Ferenc ismerteti a könyvtári bizottság jelentését és kéri annak elfogadását. (Helyeslés.) A Ház a jelentést tudomásul veszi. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök kéri, hogy az Urmánczy Nándor interpellációjára adandó választ holnap terjeszthesse elő, mert Urmánczy táviratilag kérte arra, hogy máról halaszsza el a választ. (Helyeslés.) Elnök javasolja, hogy a Ház holnapi ülésének napirendjére tűzze ki a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló javaslat harmadik olvasásán kívül a gazdasági bizottság jelentését is. (Helyeslés.) Ezzel az ülés féltizenkét órakor véget ért. Szegedi börtönőrök mozgalma. — »fiz állam nyomorgó rabszolgái.« — Leusl a Délmagyarország -hoz. (Saját tudósítónktól.) Panaszos hangú, meg« ható levelet kaptunk. A siralmas helyzetben levő szegedi fogház-, börtön- és fegyőrök írtak kérő levelet a Bélmagyarország szerkesztőségéhez, hogy nyomorúságos helyzetüket hozzuk nyilvánosságra és igy irányítsuk az állam alkalmazottainak szomorú helyzetére az illetékes körök figyelmét. Közöljük a méltányos és jogos kérést tartalmazó levelet, amelyhez hasonló írással kerestek föl néhány nap előtt több fővárosi újságot budapesti és vidéki börtönőrök A szomorú levelet főbb kivonatában itt adjuk; Tekintetes Szerkesztőség! Egymás után írják a börtönőrök a fővárosi lapokhoz a panaszos leveleket, amelyekkel sanyaruságos helyzetük tarthatatlanságára hívják föl a figyelmet. Néhány nap előtt a királyi országos gyűjtőfogház alkalmazottai, a fegyőrök egyik fővárosi laphoz irott megható levélben panaszolták el nehéz és keserves helyzetüket. Elmondja a levélíró, hogy a fegyőr fizetése hétszáz koronánál kezdődik s akárhány van köztük négy-ötgyermekes családapa, akinek se pótlék, se részjutalék nincs egy fitying se. Élni nem lehet persze ebből az alamizsnából, csak szenvedni és nyomorogni. Tessék elképzelni: huszonhét fillér jut minden családtagra egy napra, tessék ebből lakást tartani, ruházkodni, fedezni az élelmezés költségeit, a gyerekeket iskoláztatni. Őrültség! Hozzá a borzasztó nehéz szolgálat, reggel öt órától este S mialatt Nioiéresné távozott, Adrienne kissé gúnyos mosolylyal nézett utána s ezt gondola: — Elszalasztani egy ilyen házasságot, harmincezer frank biztos évi jövedelemmel, mikor nekem alig van tiz. Komolyan gondolta ezt, kedves asszonyom? Később látta, hogy Nioiéresné atyjával vonul félre, beszédbe merülve. Rögtön atyjához sietett és az elkényeztetett gyermekek követelő hangján kérdé: — Papa, miről beszélt veled az imént a szép Nioiéresné? — Ó, egy képet óhajt megmutatni, amelyet a park végén levő pavillonba száműztek s amelyet ő ritka értékes festménynek tart. Szeretné a véleményemet hallani felőle. — Megvárod? — Hogyne. Őt órára adtunk találkát. Hm! Adrienne gyanakodni kezdett. Mit akar Nioiéresné az atyjától. Leleplezni Andrét, vagy ó, talán a papában akar vigasztalást találni. Nos, — a találkozásnál 5 is ott lesz . . . óvatosnak kell lennie. De minő meglepetés várt reá, midőn öt órakor, egy rejtett sétányon, a pavillon felé haladva, egy másik uton Andrét is arra látja haladni, ugyancsak lopva, bujkálva ... És ime, a harmadik ut felől Nioiéresné közeledik. Adrienne először elmosolyodott. Szegény André ! Mi vár reá ! Viharos jelenet, magyarázatok, ujabb hőditási kísérlet, persze sikertelenül... De multak a lassú percek s azok ketten