Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-02 / 61. szám

1910 augusztus 3 DÉL-MAGYARORSZÁGI 13 nyolcig, tehát naponkint tizennégy órán keresztül. Azonkívül minden harmadik nap éjjeli szolgálatot kell végezni s ezért semmi külön fizetés nem jár. Pihenésről, úgyszólván, beszélni se lehet, amit annak lehet betudni, hogy a fegyör-személyzetnek nincs törvényileg megállapított szolgálati szabályzata. Az a nyolcvannégy deka kenyér, amit naponként odadobnak neki, ehetetlen! Hiába panaszkodnak, hiába kérnek. A fönti sorokat irták a budapesti fegyőrök, akik pedig még jobb helyzetben vannak, mint mi. Két nap múlva már a sátoraljaújhelyi fogházőrök hozták nyilvánosságra siralmas helyzetüket. Egyik fővárosi estilap vasárnapi számában a sátoraljaújhelyi fogházőrök azt mondják, hogy az őrizetükre bizott raboktól nem sokban különböznek. Ok nem minden harmadik nap teljesítenek éjjeli szolgálatot, hanem két héten át éjjel-nappal és tizennégy napban egyszer láthatják csak a családjukat, égy napot tölthetnek csak a lakásukban. Es kevesebb a fizetésük és nem kapnak, mint a fegyőrök, nyolcvannégy deka kenyeret. Továbbá negyedöttől este nyolc óráig vadnak talpon s a bánásmód is elkeseríti őket. Néha, azt mondják, le is csukják őket s azt se tudják jóformán, hogy miért. Rabszolgaság az életük. Ilyen a helyzetük a sátoraljaújhelyieknek. Mi nem megyünk pesti laphoz, azt hisszük, hogy a Délmagyarország, szerkesztőségének szíves jóvoltából innen is eljut biztosan a mi panaszunk az illetékes körökhöz. A mi — vidéki börtön-, fogház- és fegyőrök — fizetésünk már csak hatszáz korona, ötévenként emelkedik ez száz korona korpótlékkal, de csak kilencszáz koronáig mehet a fizetés. A lakbérünk háromszázhatvan korona. El sem lehet képzelni, hogy ily kevés fizetésből egy öt-hattagu család tisztességesen meg tud élni. Vájjon bennünket terhel azután a felelősség, ha gyermekeink, akiket sem időnk, sem anyagi erőnk nincs nevelni, elzüllenek és a bün útjára térnek ? Pedig bizony jelenleg ugy áll a dolog, hogy nagyon sok őr nem képes tisztességes nevelést adni gyermekének. Reggel öt órától este hétig vagyunk szolgálatban, minden harmadik nap huszonnégy óráig egyhuzamban. 1906-ban Csíkszeredáról egy országos mozgalom indult ki a helyzetünk megjavítására. Az összes magyarországi fegyintézetek hozzájárultak a memorandumhoz, amelyet Csíkszeredáról küldöttség vitt Polónyi Géza akkori igazságügyminiszterhez, aki meg is Ígérte támogatását, de hiába, semmi sem történt érdekünkben. Pedig nagyon szerények a kívánságaink. Mí azt kérjük például, hogy ne kilencszáz, hanem ezer koronáig emelkedjék a fizetésünk. Ez csak móltányos! A nyugdijrendezésnél azt kértük, hogy ne tizévenkint emelkedjék a nyugdij, hanem ugy, mint az igazságügy szolgálatában álló többi alkalmég mindig benn voltak a pavillonban. Adrienne türelmetlenkedni kezdett: — Ej ... mit csinálhatnak?... Végre is Nioiéresné még elég csinos ... no és André is csinos, nagyon csinos... Ej, bolondok... Elfeledkeznek az időről... A papa minden pillanatban jöhet... S most egyszerre, mint egy villámsugár, ugy cikkázott át a fiatal leány agyán Nioiéresné pokoli terve. Igen, igen: atyja benyit a pavillonba, ott találja Nioiéresnét André karjaiban. Nioiéresné mit sem vészit, mert de Gency diszkrét, gavallér ember, — de Andrénak hogyan legyen ezután bátorsága az ő kezét megkérni... De Gency csakugyan a pavillon ajtaja felé közeledett, midőn leánya hirtelen elébe állt. — No lám ! Te itt ? — Igen. Én is látni akartam a képet. — Helyes. No igen. — Igen, de a lorgnonomat a szobában hagytam — s ha a szokott aranyos, gavallér papa volnál.... t- Jó, elhozom. De ... Nioiéresné vár. — Korán jöttél. Még nincs öt óra. vS Adrienne még atyja után kiáltá : — 8iess vissza, papa. Megvárlak idekünn. Ezt jő hangosan kiáltá. S elérte célját, mert odabenn is meghallották. S látta, amint néhány pillanat múlva André óvatosan kioson a pavillonból. ügyesen az útjába került, majd meglepetést színlelt. — Ah, megijesztett! — Ön? Ön ittV — álmélkodott viszont André. — Igen, a papát várom, Nioiéresné hivta mazottnak. A börtönőrmesternek és a föfegyőrnek tíz év után százalék szerint emelkedik a nyugdija, ezt kívánjuk mi is. Ha például valamelyikük huszonkilenc év után nyugdíjba megy, az csak a husz évi szolgálat után kapna nyugdijat. Oly kevés, amit kívánunk, hogy ezt nem tagadhatják meg az illetékesek az állam hűséges szolgáitól, akiket még a társadalom is lenéz minden különösebb ok nélkül. Reméljük, hogy a Bélmagyarország tekintetes szerkésztőségének pártfogásával elérjük célunkat. „Az állam nyomorgó rabszolgái". Eddig a levél. Méltányos ós megszívlelendő minden sora. Szervezkednek a budapesti háztulajdonosok, — Központi nyilvántartási iroda. — (Saját tudósítónktól.) Egyre veszedelmesebbé válik az az áldatlan háborúskodás, amely jelenleg Budapesten a lakók és a háztulajdonosok között dul. Bizonyos, hogy ez az egyre szenvedélyesebbé váló harc nagy bajok csiráit hordja és hinti szét, amelyek teljes megelőzése már szinte lehetetlennek látszik. A szenvedélyes harcok nyilt ütközetei eddig is méltán keltettek mély megdöbbenést azokban, akik félő aggódással kisérik a gazdasági küzdelmek sajnálatos elfajulását, szomorú egyoldalúságát és azokat a nagy károkat, amelyek egyre jobban rontják meg ennek a nemzedéknek az anyagi és erkölcsi életét. A régi harcok veszélyes elfajulását most tetőzték a budapesti háztulajdonosok, akik a hivatalos megállapítás szerint is magas házbérjövedelmeiknek az egész vonalon való biztosítása érdekében egy uj intézményt szerveztek a „Budapesti Háztulajdonosok Központi Nyilvántartási Irodája" cimen, amely teljes titoktartás mellett megkezdte működését. A budapesti háztulajdonosoknak a lakók ellen való ez az ujabb szervezkedése céljainál, berendezésénél és elveinél fogva minden bizonynyal szitani fogja a szociális- elégedetlenséget és éleszteni azt az áldatlan harcot, amely lángjaival rövidesen elborítja az egész fővárost. A „Budapesti Háztulajdonosok Központi Nyilvántartási Irodája" a főváros minden háztulajdonosát körlevélben hivta föl, hogy az uj egyesülethez csatlakoznék. A körlevél szerint a végrehajtási novella a háztulajdonosok törvéide öt órára. Valami remek képet akar mutatni. — Képet? . . . a pavillonban? — Igen. Valami különösen érdekes képet. Látta, hogy André arcán a meglepetés, majd a harag felhője suhan át. S ártatlanul kérdó: De ön? Hogy jut ön ide" — Én ... . csak sétáltam. — Mondja inkább, — szaladt. Egészen föl van hevülve, még a nyakkendője is félrecsúszott . . . Miért sietett ennyire ? . . . Mit nevet? Ostobaságot mondtam? — Dehogy! Örömömben nevetek, hogy önt beszélni hallom. És bizonyára azért siettem, hogy lássam. — Igazán? , . . Hát rám gondolt a — séta alatt? De én lassan szeretek járni, nem szeretek szaladni . . . Ó, már megint nevet . . . Gyermekesnek tart, ugy-e ? — Én! — kiáltá André. — Ó, édes kis Adriennem, ha tudná, mennyire elbájol az az üde, őszinte, édes naivitása, — még jobban, mint a szépsége ... — Ah ! — duzzogott Adrienne, — nem tehetek róla, ha oly naiv vagyok. — Kis gonosz! Ne rontsa el ennek a pillanatnak a gyönyörűségét. Ha tudná, mennyire fölvidit. Ez az édes, ártatlan mosoly, ez a szelid tekintet, mely a lelkét tükrözi vissza ... É pillanatban visszatért de Gency ur. S Adrienne élénken fordult hozzá: — Papa, Labalme is látni óhajtja a képet. Ugy-e nincs kifogásod ellene, hogy velünk jöjjön? nyes zálogjogának gyakorlását olyannyira korlátozta, hogy a rájuk vonatkozó hátrányos rendelkezések folytán évenkint, teljes félévi házbérjövedelmük veszélyben forog. A novella értelmében ugyanis ők is ép oly hitelezők, mint a fűszeres, szabó stb. A törvényes zálog- és visszata tási joguk, mely a régi végrehajtási törvény értelmében a bérlemény területén található összes bútorzat és ingóságokra kiterjedt, a novella értelmében csupán a fölösleges bútorzatra és ingóságokra terjed ki. A novella ezen rendelkezése folytán a kisebb, vagy középnagyságú lakásokban semmi fedezetet sem találnak. „A rendelkezésünkre álló adatok szerint, így folytatódik a körlevél, a novella életbelépése óta több mint ötszáz lakó költözött ki, anélkül, hogy az utolsó negyedre eső házbérét kiegyenlitette volna és sajnos, de így van, hogy negyedről negyedre megkétszereződik azoknak számat kik látva tehetetlenségünket, a nem fizetők gárdájába lépnek. Az itt elmondottak indítottak bennünket arra, hogy anyagi érdekeink védelmére, saját felügyeletünk alatt, egy oly intézményt létesítsünk, mely házbérveszteségünk ellen biztosítson, amennyiben azt kifizeti és mely az általunk kiszolgáltatott adatok alapján minden kiköltöző, illetve felmondás alatt levő lakóról teljesen díjtalan, pontos információt adjon és érdekeink megvédéséről gondoskodjon. Ezen intézmény : a Budapesti Háztulajdonosok Központi Nyilvántartási Irodája, a mai nappal, teljes titoktartás mellett, megkezdi működését. Nyilvántartási irodánk által lehetetlenné teszszük, hogy a lakó, miután lakása felmondatván, a felmondott bérnegyedre járó összeg kiegyenlítése előtt bárhol is lakást vehessen föl, mert a háztulajdonos, mielőtt a lakást kiadná, a nyilvántartási irodához fordul, hol a legmegbízhatóbb felvilágosítást kapja a jelentkező lakóról. Bérhátralékosoknak lakást kártársaink egyike sem fog adni addig, míg előző lakásainak bérét ki nem fizette. Ebből kifolyólag a bérlők béreiket sietve fogják kiegyenlíteni, hiszen amíg bérüket le nem fizették, lakást sehol sem kaphatnak." Az alapszabályok szerint minden háztulajdonos egy korona dijat fizet havonként, amelylyel szemben az iroda szavatosságot vállal a házbér veszteségekért és díjtalanul intézi el a tagoknak minden pörös és pörönkivüli dolgát» amely a házbérfizetéssel kapcsolatos. Az alapszabályoknak két legszigorúbb, semmi föltételezést sem tűrő rendelkezése szerint „minden tag köteles, mielőtt házában lakást kiadna, irodánktól a kibérelni szándékozóról felvilágosítást kérni" és „a tag olyan lakónak, aki előbbi bérleményében a bérrel vagy annak egy részével hátralékban van, lakást ki nem adhat". TÁVIRATOK A Vatikán és Spanyolország. Madrid, augusztus 1. A belügyminiszter ugy nyilatkozott a Vatikán magatartását illetőleg, hogy a spanyolok fanatikusok és Spanyolország megköveteli, hogy a többi nagy nemzetekhez hasonlóan szabályozódjék a viszony közte és a Vatikán között. A köztársasági és liberális lapok helyeslik Canaleas férfias eljárását és fölszólítják, hogy maradjon meg továbbra is ezen az uton. A Manana Canaleas lapja azt írja, hogy a Vatikánhoz intézett jegyzék világos és tiszta s a kormány a diplomáciai viszony megszakításából származó következményekért semmiféle felelősséget nem vállal. Bóma, augusztus 1. Beavatott helyen ugy mondják, hogy a szentszék még nem küldte el válaszjegyzékét a spanyol kormánynak. Madrid, augusztus 1. A bilbao-i klerikálisok azért, mert tervezett tüntető fölvonulásukat eltiltották, táviratot in-