Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-07 / 39. szám

2 DELMAQYARORSZÁQ 1910 julius 7 maradd probléma ez: kié lesz; egykor a föld ? A fehéreké, a sárgáké avagy a feketéké ? (f. á.) A felirat. — A képviselőház ülése. — Formális ülést tartott ma a képviselőház, abból a célból, hogy a bizottságok beterjeszthessék jelentéseiket. Az ülés érdekessége, hogy ma foglalta el először az elnöki széket Kabos Ferenc alelnök. Először a képviselőházhoz intézett petíciókkal foglalkozott az ülés, majd fel. olvasták a felirati bizottság által készített választ a trónbeszédre és intézkedtek annak napirendre tűzéséről. Nagyzámolyi Szabó István interpellációja után az ülés véget ért. Részletes tudósításunk ez; Megtámadott mandátumok. Kábos Ferenc alelnök pont tizenegy órakor nyitja meg az ülést. Nyegre László jegyző olvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, amelyet hozzászólás nélkül hitelesítenek. Az elnök jelenti, hogy Ságky Gyula és Papp Elek nyolc heti, Földes Béla hat heti szabadságot kér a Háztól. Megadják. Felolvassák a kérvénnyel megtámadott mandátumok névsorát s a Kuría átiratát arról, hogy Kelemen Samu, Heincz Hugó és Földes Béla mandátumai ellen beadott petíciót visszautasították. Szabó István győri helyiérdekű ügyben interpellációt jegyzett be. Interpellációra napirend után tér át a Ház. A felírat szövege. Láng Lajos, a felirati bizottság előadója benyújtja a bizottság által elfogadott felirat szövegét. Felkiáltások: Olvassák fel! EÍMöfc: A felirat szövege fel fog olvastatni. Nyegre László jegyző olvassa a feliratot, amelynek szövege a következő: Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! A bizalom és öröm, melylyel Felséged hagyományos hódolatunkat a nagyszámú fontos és sürgős föladat küszöbén fogadni méltóztatott, hálás visszhangra talált lelkünkben. S midőn Felséged atyai szivének megnyugvásával tekinti a nemzeti közvélemény alakulását és szeretett hazánk békés fejlődésének ós minden irányú megerősödésének biztositékát látja hü magyar képviselőházában, akkor teljes varánélkül trónoló nő elismert, kizárólagos barátja. — Tout passe, tout casse, tout lasse . . . — mormogta Rabos magában és a „nagy nőre" gondolt, aki most már szintén az ördögnek se kellett, aki épen ugy megfakult és letört, mint ez a szürke öreg ember és akinek az egykori gyémántokból, virágokból, az ünnepeltetés mámorából nem maradt más, mint a keserű, dacos és irigykedő emlékezés. — Üdvözlöm igazgató urat — szólalt meg közbe a báró vékony, _ sipoló hangja. — Méltóztasson beljebb. Öreg, elhanyagolt épület ez, kevés benne a komfort. Csak két piécet lakom. Parancsoljon, ez itt a dolgozószobám. És csakugyan, egy egészen modern kis terembe vezette az igazgatót. Kényelmes angol, sötétkék bőrfotelek tátogatták itt öblüket, egy hosszú asztalon nagyhalom újság és folyóirat, az Illustration, a Márz és az Annales uj, frissen felvágott számai. A hatalmas kandallóban roppant fahasábok égnek pattogó muzsikával, a gobelines falakon néhány jó kép, az Íróasztalon egy.bronz Barbizetti és egy pompás keretben ifjú szépségében a „Harmatleány" címszerepének diadalmas kosztümjében ő, a nagy nő tündöklik. ;— Bocsánat, hogy magam, de az az inas olyan ügyetlen ! — motyogta a báró és pár pillanat múlva ott állt a direktor előtt egy kis tablett az ezüstösen csiljfcgó cointereauval egy csomó most érkezett gerbeaud s finoman faragott dobozokból büszke Henry Clayk és aranyvégű, vastag Coussis-cigaretzsában jelenik meg előttünk állami életünk legdrágább és legféltettebb kincse: a korona és nemzet áldásos egyetértése. Felséged óhajának megfelelőleg is egyik legfőbb kötelességünknek tartjuk, hogy közintézményeink korszerű kiépítésével fokozott munkásságot fejtsünk ki. Vezérünk e részben csak a szabadelvüség lehet, mert annak segítségével valósithatjuk meg összes nemzeti törekvéseink főcélját: az egységes magyar állam kiépitését és megerősítését. Megnyugvással vesszük tudomásul, hogy Felséged kormányának első gondja lesz az államháztartás terén a törvényes állapot helyreállítása. A pénzügyi egyensúly biztosítása, a pénztári készletek kiegészítése és állami hitelünk megszilárdítása céljából nemcsak a fokozott takarékosságot, hanem közjövedelmeink fejlesztését is elkerülhetetlennek tartjuk. Az állami háztartás rendezett volta és a pénzügyi források bősége és biztonsága, melyek állami életünk erejét és büszkeségét képezték a múltban, kell, hogy éreztessék áldásos hatásukat a jövőben is. Ezeknek biztosítására az elkerülhetetlen áldozatoktól nem szabad visszariadnunk, de a közterhek igazságos és célszerű elosztása és helyes közgazdasági politika által kell a nemzeti társadalmat ezek elviselésére képesebbé tenni. Belátjuk, hogy a már megalkotott egyenes adótörvények a fennforgó akadályok miatt rögtönösen nem léptethetők életbe és azért megnyugvással várjuk Felséged kormányának azon javaslatát, hogy ezt a reformot, melynek végrehajtása számos érdekeket mélyen érint, a viszonyok által megengedett legkorábbi időpontban léptessük életbe. Felséged kormányának azt a törekvését, mely az állami üzemek jövedelmezőségének fokozására irányul, megelégedéssel vesszük tudomásul; valamint bizalommal várjuk azon kilátásba helyezett intézkedéseket, melyekkel a kormány közgazdasági életünknek ujabb lendületet kiván adni és ezzel az állami jövedelmek természetes növekedését reméli elérni. Ezen körülmények közt rokonszenvesen fogadjuk a nyugdíjügynek és nevezetesen az özvegyek és árvák méltányosabb ellátásának előkészítését. A bankügy rendezése tovább nem halasztható. Elismerve azon nagy szolgálatokat, melyeket az osztrák-magyar bank hiteligényeink kielégítése és valutánk állandósága és biztonsága tekintetében a múltban tett és méltányolva azon előnyöket, melyeket a jövőben is nyújtani képes, nem kívánjuk az önálló bank fölállítására nézve fönnálló kétségtelen jogunkat érvényesíteni, hanem hajlandók vagyunk az osztrák-magyar bank szabadalmának megújítására, ha ez a nemzet minden jogos érdekének megóvása mellett eszközölhető. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a bankügygyei kapcsolatosan egy fontos kérdés vár elintéták nevettek ki. A báró behúzódott egy hatalmas karosszékbe és szomorú szemeit aggódva emelte a vendégre. — Mivel szolgálhatok Nagyságodnak? — kérdezte. Rabos rágyújtott egy cigarettára. Ez a martalóclelkü ember, akiről mindenütt mint a művészi üzlet mindenek fölött modern, tehetséges és lelkiismeretlen, nagystilusu kizsákmányolójáról beszéltek, egy kissé meg volt hatva, Ugy érezte magát, mintha szomorú őszi éjjelen, méla holdsütésben régi, nemesen iveit márványcsarnokok romjai között járna. — Itt jártam a szomszéd városban, megnézni egy primadonnát, akiről sokat beszélnek — szólt. — Minthogy pedig a báró ur öcscse, a jeles festő, említést tett róla, hogy méltóságos uram egy színdarabon dolgozik, azt gondoltam, kiugróm ide. Talán szolgálatára lehetek báró urnák . . . Esetleg elő kivánná adatni a darabot. Boldog lennék, ha az én színházamat tüntetné ki. A kis öreg embernek hirtelen vérpiros lett az arca. — Ugy, hát az Endre kotyogott •— dadogta panaszosan. — Igaz, dolgozom . . . dolgozom . . . valami darabfélén ... De nem volt a nyilvánosságnak szánva . . . Zavarodottan, szánalmas vergődéssel tépdeste hegyes, szürke szakállát. Látszott, hogy erősen küzködik magával. De az örök hiuság, a vágy a megismertetésre, az alkotást kisérő dicsőségre, lassan győzni látszott benne. Vonásai kiderültek és a szájszögletek száz ránca között mintha egy szemérmetes, szégyenlős mosoly játszott volna. zésre. A legmagasabb trónbeszéd is jelzi valuta-ügy betetőzésének szükségét. A kész, fizetések fölvétele egyaránt életbevágó érdeke a monarchia mindkét államának; annak parau csoló szükség nélkül való halogatása a m0" narchia presztízsén, nemzetközi állásán eit csorbát. Az ország közvéleménye osztatlanul a készfizetések fölvétele mellett nyilatkozott és nekünk azt erélyesen kell követelnünk, annál is inkább, mert azok a föltételek, melyekhez a törvény a készfizetések fölvételét kötötte, már évekkel ezelőtt bekövetkeztek s mert annak további halasztása alapjában ingatná meg azok véleményét, kik a jegybank közösségét hazánkra nézve előnyösnek tartják Sürgős szükségnek tartjuk, hogy a Romániával még a megelőző magyar kormány közreműködésével kötött szerződés mielőbb becikkelyeztessék és nem zárkózunk el attól sem hogy kereskedelmi viszonyaink a többi balkáni államokkal a nemzeti gazdaság jogos szempontjainak figyelembevételével rendeztessenek. A konzuli bíráskodásról szóló törvény meghosszabbításához, mint amely fontos feladatának eddig megfelelt, készséggel hozzájárulunk A Horvát-Szlavonországot érintő kérdéseket illetőleg osztozunk Felséged azon reményében hogy sikerülni fog azokat a magyar birodalom érdekeinek teljes megóvása mellett töx-vényeink szemmeltartásával az igazság és méltányossá^ elvei szerint megoldani. Reméljük ezt annál is inkább, mert bennünket az 1868. XXX. törvénycikk alapján létesítendő miuden egyezségünknél, mint eddig, ugy ezentúl is a testvéri jóindulat fog vezetni. Magyarország mindig melegen óhajtja a társországok fölvirágzását és ezért mindig elmegy a méltányosság végső határáig. Kedvező föltevésünkben megerősít bennünket az a biztos remény, hogy ezen jőindulatunk Horvát-Szlavonországokban is elismerésre fog találni és igy meg vagyunk győződve, hogy a tárgyalások a mindkét részre nézve kívánatos eredményhez fognak vezetni. A belügyi reformok terén megoldásra váró nagyfontosságú választójog kérdését, a szabadelvű demokratikus haladás szellemében az általános választójog alapján, készek vagyunk megoldani, amennyiben a társadalom értelm&sebb elemeinek jogos befolyása és a magyar állam egységes nemzeti jellege kellő biztosítékokkal vétetik körül. A magyar nemzet mindig őszinte odaadással állt a szabadelvű haladás szolgálatában, de mindig meg tudta találni azt a határt, amelyet a magyar állam nagy és maradandó érdekei parancsolólag megszabnak. Midőn a közigazgatás terén kilátásba helyezett egyéb reformokat, örömmel várjuk, bizton hisszük, hogy ezek ismét az önkormányzat ismositása mellett az állami befolyás kellő érvényesülésére és a közhivatali állások biztosítására fognak irányulni. A közigazgatási bíráskodás kiterjesztésében a közigazgatási tevékenység természetes fejlődésének szükségképen^ — Igen... Sőt mondhatnám, a darab félig-meddig készen is van. És ha nagyságod már idefáradt, talán egy-két részletet meg is tekinthetne belőle ... — Nem egy-két részletet —• vágott közbe élénken a direktor, aki látta, hogy nyert ügye van. — A báró ur föl fogja olvasni az egészet. •— Az egészet? De hiszen unalmas lesz. .. Egy ilyen öreg, elmaradt embernek a dilettáns munkája ... Ám már csak a látszat kedvéért szabadkozott. A hatalmas Íróasztal száz fiókiának egyikéből előkerült egy köteg különös, egyenesen álló betűkkel telerótt irás. ^ A báró belesüppedt az íróasztal előtt álló nagy fotelbe és töredezett hangon olvasni kezdett: — „Szivek harca", dráma négy fölvonásban ... Rabos lehunyta szemeit és hátradőlve székében, hallgatott. A különös, szomorú szavak, mint hervadt, rozsdaszin falevelek, egymásután peregtek a lelkére. Mint egy ódon, hurjavesztett spinett halk muzsikája, amely egy színevesztett régi gavotteot játszik, hangzott a báró szava. A saját szomorú, szétzúzott életének keserves drámáját olvasta az öreg báró, amelyet széttépett, lerombolt az áldatlan, tikkadt, a nagy ragadozó, a kegyetlen nőstény felé lihegő szenvedély. De mmuez letompítva, naiv, lovagiasan enyhített jelenetekben, sehol semmi rossz az asszonyro., aki nem végzetes, démoni, hanem nagy es nemes mindvégig. Egy haldokló trubadúr nyujtotta e darabban törött lantján szive-