Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-05 / 37. szám

1910 julius 5 DÉL. MAGYAR ORSZÁG 5 • lenetek nem voltak tervszerűen előkészítve; a ^ thén diákok az indekszüket aláíratni mentek az etryetemre s közben véletlenül vetődtek be a III. számú terembe, ahol a lengyel diákok épen ülést tartottak. A lengyel diákok tegnap naoyobb küldöttséggel járultak az egyetem rektora Glombinszky reichsrathi képviselő elé, akit'megkértek, hogy nyissa meg az egyetemet újra mielőbb és folytassák a félbenmaradt vizsgákat. A diáktemetés részleteiről Lembergből a következőket jelentik: Az anatómiai intézet kápolnájából temették ma délután Kockó Ádámot. A temetésen körülbelül hatezer ember vett részt. Közöttük számos képviselő, pap, diákkisasszony és földmives. Sok beszédet mondtak, de zavargások nem történtek, mert a beszédek hangja igen mérsékelt volt. Laubné őnagysága. — Pesti hölgyek Szegeden. — A budapesti gyorsvonattal tegnap délelőtt két gyanús elegánciával öltözött nő érkezett Szegedre : egy idősebb asszony és egy egészen fiatal leány. A Tisza-szálló első emeletén szobát vettek ki s amikor a portás megkérte őket, hogy a vendég-cédulát töltsék ki, á.z idősebbik ezt irta rá : Laub Mihályné, fóhaclnagyné. A fiatalabbik pedig ezt: Ördögh Jucika, földbirtokos. Ma délután Komlósi detektív a Tisza-szálló körül járkált s amikor a bejárathoz ért, az ajtón egy fiatal, sovány, kifestett arcú leány lépett ki. Komlósi rögtön megismerte a leányt, aki szegedi születésü, az édesanyja is itt lakik, ő maga pedig még egy évvel ezelőtt Szegeden a Takaréktár-utcai virágkereskedésben volt alkalmazva. A detektív rögtön tisztában volt azzal, hogy a leány nem egyedül lakik a szállóbanElőbb a portásnál tudakozódott, majd magához vette a kitöltött cédulákat s elolvasván ezeket, mind erősebbé vált a gyanúja, hogy a leány és az asszony korités szándékával jöttek le Szegedre. A detektív kérdőre vonta a leányt. — Mióta van Szegeden ? — Tegnap érkeztünk, — Kivel jött ? — A nagyságával. — Miféle nagyságával. — A Laub ne nagyságával, — Tudják magukat igazolni ? — Hogyne. Én, amióta fönn vagyok Pesten, a Vörösmarty-utcúban lakom. — Miből él most ? A lány erre elővette a budapesti hatóság által kiállított céduláját. — A nagyságája mivel foglalkozik? — Budapesten a Zichy Jenő-utcában nyilvános találkozóháza van. Később a detektív, miután az asszony nem tudta igazolni magát és hamis foglalkozást is jelentett be, mindkettőt bekísérte a városházára, ahol a cellák folyosóián őrizet alá vették a kőt gyanús hölgyet. A nyomozás ezalatt tovább folytatódott. A leány anyja most Szegeden, a Jerney-féle házban házmesterné'. Az apja valamikor dúsgazdagháztulajdonos volt, de tönkrement és azután nemsokára meghalt. A leánynak még egy nővére van Szegeden, aki épen most menyasszony. Szegedi tartózkodásának tehát van oka. Laubné különben nagyon rosszul érezte magát a dohos levegőjű folyosón. Láthatóan izgatott és zavarban volt. Mikor megkérdezték tőle, mivel tudja indokolni szegedi tartózkodását, himezett-hámozott, kitérően válaszolt és Elsóhajtott: — Bárcsak már megjönne a sürgöny a budapesti rendőrségtől. Ott ismernek engem . . . Majd hozzátette : — Nagyon kellemetlen itt a várakozás és °lvan éhesek is vaevunk . . , A nyomozás során a rendőrség csak annyit tudott megállapítani, hogy Laubné óraszámra egy konflist fogadott és tegnap estefelé Újszegeden sörözött a leánynyal. De azt, hogy merre járkáltak még a konflissal, eddig nem tudták kinyomozni. Késő estig tartotta őket fogva a rendőrség a cellafolyosón. Nyolc óra felé sürgöny érkezett a budapesti rendőrségtől, hogy Laubnénak tényleg nyilvános háza van a Zichy Jenő-utcában, a leány pedig a Vörösmarty" utcában lakik, foglalkozását a rendőrségen tudják. Ferenczy Mátyás alkapitány erre két detektivnek kiadta a rendeletet, hogy Laubné őnagyságát és a kisasszonyt saját kívánságára kísérjék ki a Szeged-állomásra. Onnan aztán toloncuton vitte a vonat Laubnét és a hü Jucikát Budapest felé. A „Trieste" bolyongásai. (Sajáttudósitónktól.)Triesztbe ma a Lloyd igaz gatóságához részletes távirat érkezett a megkerült „Trieste" bolyongásairól. Julius tizenhetedikén, amikor a személyszállító gőzös Adenből elindult, a tengeren irtóztató monszum keletkezett. A hajón levő zászlókból árbocokat készítettek és a hullámok mégis déli irányba kilencszázhuszonöt méter távolságra sodorták. Közben aztán kifogytak az élelmiszerekből {s és a hajón levő makaróni-konzervek és száraz szőlőkhöz kellett nyulniok, amelyek mint rakományok voltak ott elhelyezve. A tisztek és a legénység teljesen megtartották lólekjelenlétiíket és az utasok sem estek kétségbe, mert látták, hogy a hajó személyzete milyen lelkiismeretesen és önfeláldozóan dolgozik. Szerencsére a vihar a gőzőstBombay felé sodorta, ahol a Laszterrange nevü angol hajó észre is vette. Hozzáfogtak, hogy megmentsék a Trieste-t, de a monszum újra oly erővel lépett föl, hogy a két gőzöst messze sodorta egymástól. Majd amikor a vihar lecsendesedett, újra hozzáfogtak a mentési kísérletekhez és ekkor egy katasztrófa újra megakadályozta a kivontatást. Ugyanis az angol hajó egyik tisztje, aki a mentési munkálatokat vezette, leesett a tengerbe és nyomtalanul eltűnt. Ezután a kínai „Lloyd" nevü hajó próbálta meg a vontatást, de ennek is csak a világítótoronyig sikerült és itt megint megrekedtek. Végre aztán a Dewan nevü nagygőzösnek sikerült a hosszú ideig bizonytalanul bolyongó hajót megmenteni. A legnagyobb baj az volt, hogy a nyilt tengeren az összes gépek elromlottak és nem is lehetett megcsinálni semmit. Az utasokon egyáltalában nem lehetett meglátni a félelem és rettegés nyomait. Mindannyian jól érezték magukat, amikor a partra értek. Bombay, julius 4. A Trieste utasai a következőkép beszélik el a gőzös viszontagságait: — Junius 16-án, mikor a hajó Adentől negyven tengeri mértföldnyire volt, eltört a hajócsavar tengelye. A fedélzeten kifeszített napernyő-ponyvákat ráfeszitettók az árbocokra és azokkal vitorláztak tovább. Kilencszáz mértföldet vitorláztak igy, mikor egy angol gőzös megpillantotta a Triestet. Hat napi emberfeletti munka után, miközben az angol gőzös mérnöke életét vesztette és számos matróz megsebesült, sikerült a két gőzöst drótkötéllel egymáshoz kapcsolni. Az élelmiszerkészlet teljesen elfogyott a hajón, ugy, hogy a szállítmányokhoz kellett nyúlni. Az utasok az utolsó napokban már nagy nélkülözések között csak makarónival és mazsolaszőlővel éltek. A mentés a folytonos vihar miatt nagyon nehezen ment. Bombay közelében elszakadt a vontatókötél és csak alig birták a gőzöst a kikötőbe vinni. A felmagasztal! Liabeuf. — Apache-ok harca a rendőrséggel. — (Saját tudósítónktól.) A Parisban kivégzett ekszcsizmadiának, Liábeufnek a sirján fokozott erővel folytatódik az az agitáció, amelyet az antimilitáristák a társadalmi rend felforgatása érdekében, a Veszedelmes apacheok pedig a rendőrség ellen eddig is kifejtettek. Nap-nap után megujulnak Páris utcáin azok a tüntetések is, amelyekkel az apache-bandák Liabeuf kivégzését megzavarták. A nép izgatására dolgozó lapok még mindig tálalnak fel szomorú szenzációkat az apáchcsá vedlett csizmadia kivégzéséről. Ha sokáig igy folytatódik a dolog, végül ugy fogják odaállítani a szerencsétlen Liabeuföt, mint aki mintaképe volt a polgári erényeknek. Hervének, a legbuzgóbb antimilitárista izgatónak a lapja, a „Guerre Sociale" üti a legnagyobb lármát a kivégzés körül. Ennek az újságnak a szerkesztősége tegnap testületileg vonult ki a st.-ivry-i temetőbe Liabeuf sírjához, amelyet megkoszorúzott. A hatalmas koszorún ez a felírás van: „Liábeufnek, az erkölcsapacheok áldozatának — A Guerre Scoiale". A síron még egész sereg más koszorú is ékeskedik, közülük nem egyen van dicsőítés, felmagasztalás, sőt lázítás. A temetőben való tüntetés annyira ment, hogy a temetőőrök utasítást fognak kérni arra nézve, hogy megtürhetik-e ezeket a koszorúkat a kivégzett apache sirján. Ilyen izgatás mellett természetesen a rendőrség nem pihen. Lépine rendőrfőnök kíméletlen szigorúsággal bünteti meg azokat, akik a kivégzés alkalmával a delikvens mellett tüntettek. Az elfogott tüntetőket két héttől egy hónapig terjedő fogházbüntetéssel sújtották. Többek között három heti fogházra Ítéltek egy apachot, aki a kivégzéskor odakiáltott a rendőrök csoportjának: — Várjatok csak, majd mi tudjuk a módját, hogy boszut álljunk halhatatlan barátunkért! És ezt a fenyegetést olyan mozdulattal kísérte, mintha revolverrel rálőnne a rendőrökre. Páris, julius 4. Egyre terjed az a hír, hogy Liábeufnek azért kellett meghalnia, hogy a rendőrökre leselkedő, rendőrtgyilkoló apache-bandákat megije'sszék. Amig a rendőrség most ezt a munkáját kíméletlen szigorúsággal folytatja, a kivégzett Liabeuf legközvetlenebb elvbarátai a friss sirhanton adtak ma erős választ. A sírra ugyanis koszorút helyeztek el ezzel a fölírással: „Liábeufnek, a borzalmasan meggyilkoltnak — a tették emberei". A koszorút alighanem eltávolítják a sírról. TÁVIRATOK Ostromállapot Montenegróban. Cettinje, julius 4. Török katonák több beranei szerb előkelőséget bottal bántalmaztak. Ennek következtében az egész beranoi kerület lakosságát pánik fogta el és a lakosok a falvakból a hegyekre menekültek. Egy részük eközben Montenegrón haladt át. Montenegró határán történt eme események következtében a montenegrói kormány Oroszország és Szerbia cettinjei képviselőihez fordult azzal a kérelemmel, hogy kormányaik a montenegrói kormánynyal együtt Konstantinápolyban közös panaszt emeljenek a török katonák hasonló viselkedése ellen. Berane községben tegnap kihirdették az ostromállapotot. Halálos lezuhanás. Betheny, julius 4. A bethenyi aviatikai meeting mai megnyitásán halálos kimenetelű zuhanás történt, Wachter német aviatikus a magassági versenyben vett részt és a gépe ötszáz méter magasságig nyugodtan fölszállott. Ekkor azonban baj tör-