Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-05 / 37. szám

0 DÉL MAGYARROSZAQ 1910 juiius 5 tént és Wachter le akart ereszkedni a földre. Százötven méter magasságban aztán a monoplán két szárnya összecsapódott és a gép merőleges irányban lezuhant. A monoplán teljesen szétroncsolódott és maga alá temette a kiváló aviatikust is, aki azonnal meghalt. A szerencsétlenség oka az, hogy Wachter nagy esőben kétszer fölszállott a gépéve és igy amikor harmadszor röpült föl, a szárnyak még nem száradtak meg. fi megtérés. — Szeretem az uramat még most is — mondotta Ssőkéné ma egy hirlapirónak. — Lehet, hogy ezt nem értik meg, de vannak asszonyok, akik elhiszik nekem. Ezek a legjellemzőbb szavak, amelyeket érdemes kiemelni Szőkéné elbeszéléséből. Mert nemcsak az asszonyok, hanem bizonyára a férfiak is elhiszik neki. Elhisszük, még pedig azért, mert már világos előttünk ennek az asszonynak az élete, amely semmiben sem különbözik annak az öt asszonynak a történetétől, akik fölött nemrég ültek törvényt a birák. A tragédia a leánykornál kezdődik. Ferde nevelés, félreismert tulajdonságok és aztán a korán való férjhezmenetel. Az első álmokból fölébredve megjelenik egy idegen, egy szebben beszélő, jobban öltözködő férfiú és a gyerek- asszony elbukik. így volt ez ezelőtt is és igy van ez ma is s igy lesz még nagyon sokáig. A férj érzi, hogy meg van csalva. Féltékenységgel gyötri az asszonyt, akit még jobban belekerget az idegen karjaiba, mert utálatossá válik. A szeretetet előbb a közömbösség, majd az utálat váltja föl. Az első barát után jön a többi, a vége a társadalmi megvetés és beleesik végleg az asszony a bün mocsarába és ösztökél a gyilkosságra, vagy maga is gyilkol. A szécsényi tragédia itt átcsap a másik öt asszony történetétől idegen területekre. Az idő megelőzte, a férj egy meggondolatlan pillanatban lelőtte a szeretőt, a legártatlanabb embert a tragédiában. Mert az alkalmat kihasználó ember sohasem bűnös. Ekkor az asszony észretér. Tudatára ébred egy reggel az egész életének szomorúságaira. Ruhájába kapaszkodik két csöpp baba. Hullámos hajukkal törülik le a siró anyjuk könyeit és az asszony — visszatér első szerelméhez, az urához. De már késő. Az ajtóban csillogó Browningot tartva, megjelenik a férj: — Agyonlőttem a szeretődet! Azután maga ellen emeli a fegyvert a boldogtalan ember, de kicsavarják , a kezéből és ma a börtönben ül. Véletlen dolga az egész. Mert ha a férjben nem olyan heves a temperamentum és türi az asszony kicsapongásait, — akkor bizonyosan tovább csalt volna, (sej.) Píők a kártyaasztalnál. Berlinben, a nagy fizikai és lelki emóciók városában, a rendőrség kétszeresen értékes fogást tett. Leleplezett egy kártyabarlangot, amelynek az volt az érdekessége, hogy kizárólag nők ülhették köríil pirosposztós és aranycsengésü asztalait. A játéktermek ajtaján ez a fölirás feketéllett: „Férfiaknak tilos a bemenet." A kártyázás körül még alig tisztázódtak a vélemények. Bizonyos azonban, hogy a társadalmi érdekek védelmét célzó állásfoglalásnak nagyobb gazdasági értéke és etikai súlya van, mint annak az egyéni szenvedélyeket igazolni akaró véleménynek, hogy mindenkinek joga van a pénzét elveszíteni, ha a kedve tartja. Érdekes dolog, hogy a kártyázás körül micsoda fogósdit játszanak a törvényes és a társadalm; rend. Természetes, hogy a tiltott hazárdjátékoknak van a több rajongójuk. Ha férfi ez a hazárdjátékos, a társasélet se a hazárdjátékhoz, se annak törvényes következményeihez semmiféle következményt sem füz. Ha férfiak kártyabarlangját leplezik le, elsősorban annak a nagy gazdasági erőnek van jelentősége, amelyet a kártyázás közben elpazarolt idő, munkaerő és pénz képvisel. Egészen máskép áll a dolog a nők kártyabarlangjával, amelynek leleplezése már szenzáció, pikantéria. Sőt .• botrány. A nők kártyáznak ! A nők is ! Rettenetes! Hát igen : a dolog nem egészen rendjén való, mert a nő társadalmi és gazdasági téren való hódításának nem okvetlenül kell kezdődnie a kártyázásba való belekontárkodással, vagy — részegeskedéssel. Könnyen és sokoldalulag indokolható azonban, hogy a nők is kártyáznak, sőt kártyabarlangokat is tartanak fönn. A nő benne van már egészen az életben, csak a gazdasági súlya nem teljes, a legtöbb erős szenvedélyű sok hisztérikus; részese minden társadalmi betegségnek, nélkülözője a gazdasági berendezkedés sok áldásának. Hogy a nők nemcsak Berlinben és a hozzá hasonló világvárosokban kártyáznak, bizonyítja az itt következő nyilatkozat, amelyet egy szegedi úrasszony tett előttünk : Csöppet sem lepett meg a berlini eset, sőt majdnem örültem neki. Mondok önnek valamit: magam is szoktam kártyázni. Játszottam már kávéházban is, de persze legtöbbször magánlakásban. Hogy pedig egészen megijedjen, azt is elárulom, hogy jártam már Montecarlóban. Egészen természetesnek találom, hogy a nők kártyáznak és hogy már külön kártyabarlangjuk is van. Amit a férfiaknak szabad, a nőknek is szabad. Igen, noha ez nem tetszik maguknak. És ha az uram megcsalna, — bizony isten ... no de ez már nem tartozik a dologra, Veszítettem már, de nyertem is. Soha nagyobb üzletbe bele nem mentem azonban, mint amennyit elbirok. Mégis csak jobb vagyok, igaz-e, a férfiaknál ? Az egész költséges szórakozás, semmi más. Én élek vele, mert tehetem. Sok kedvesség van ebben a könnyelműségben. A látszólag léha szavak hátteréből azonban mégis az a nagy gazdasági nemi és társadalmi érdek világlik elő, amelyet a nők emancipációjának elsősorban kell szolgálnia. (k. s.) Beíyárromantika a tanyákon. — A rendőrkapitány tolvaja. — (Saját tudósítónktól,) Manapság, a kultura korában, mikor azokról az úgynevezett régi szép időkről már csak a könyvek és galambősz emberek mesélgetnek, igazán meglepetésszerűen hat az a rövid rendőrségi jelentés, amely arról szól, hogy a szegedi alsótanyán Dér Jóska parasztlegény betyármódra elkötötte László Kálmán rendőralkapitány két ökrét. Maga az eset nem valami érdekes, hanem annál inkább az ember, aki ezt a lopást elkövette. Dér Jóska fiatal tagbaszakadt legény, aki örök életében künn ólt a tanyákon, ahol még nem felejtették el Rózsa Sándort, Sobri Jóskát és a többi hires betyárt, ahol csodálattal beszélgetnek az ő hőstetteikről, kedvet kapott az ilyen életre és elhatározta, hogy meg is kezdi ezt. Amint elődeitől tanulta, mindjárt valami érdekes, veszedelmes dolgon kezdte. Nem messze tőlük volt László alkapitány tanyája, ahol tudomása szerint két gyönyörű ökröt tartott a gazda. Tegnap éjjel belopódzott a tanyára és elhajtotta a szép állatokat. Ugy indult útnak, hogy az ökrökön hamarosan túlad és az igy szerzett pénzzel fegyvert szerez be magának és folytatja a szép, izgalmas szabad életet, amelyet annyira megkívánt. A sikerült lopás önbizalommal töltötte el és igy vigan hajtotta maga előtt az első zsákmányt. Jó hoszszu utat tett már meg a poros országúton, a tizedik tanyát is elhagyta már, amikor kimerülve, megállította az ökröket és egy fához kötve azokat, lefeküdt a puha pázsitra. A fáradtság és a hosszú ébrenlét álmot lopott a szemére és igy csakhamar elaludt. Talán épen a szebb jövőről álmodott, mikor hirtelen lódobogás ébresztette föl. László alkapitány rendőrei voltak. Rögtön megismerték a rablott jószágot és elfogták a tolvajt. Ma már a szegedi rendőrség fogházában mélkedik Dér Jóska a világ folyásáról és a az időről, mikor a jó pandúrok legnagyobb e*-' feszítés mellett sem tudták elfogni Rózsa S^ dort. Most legalább abban követi a bet/'0 tradíciókat, hogy állhatatosan tagad. De a m • kornak, hiába, nincs érzéke a betyárromantit11 iránt és kérlelhetetlenül kitépi annak utol • fattyuhajtásait is. 5C Dér Józsefet egyébként a dorozsmai és mai« • országút mellett fogták el Oláh Gellért •' Kádár János alsótanyai lovasrendőrök. M;!S fölébredt, már megkötözték. Töltött revolvert találtak nála. A szegedi rendőrségen megálh pitották, hogy Dér förtélyi születésű, büntetett előéletű hajcsár. NAPI_H!REK A szerelmes szabők^rnij. Többször próbálkozott már meg Schaller János szegedi szabósegéd azzal, hogy elpusztítsa magát valamiképen. Az öngyilkossán-i kísérletei közül eddig csodálatosképen egysem sikerült. Pedig — saját állítása szerint — nagyon komoly oka van arra, hogy erőszakkal váljon meg az élettől. Végtelenül szerelmes egy kis varróleánykába, aki azonban, ugy látszik, nem hajlandó még csak meghallgatni sem a kesergő szeladont. Hiába kért, könyörgött és érzelgett a szabólegény, a leányka ridegen elutasitotta. Ez a szivtelenség aztán annyira elkeserítette a szerelmes fiatalembert, hogy tegnap a legvégső kísérletre határozta el magát. Bucsuzóleveleket irt, amelyekben egynéhány barátjának tudomására adta, hogy kimegy a Makkoserdőbe, vastag ruhaszárító kötelet visz magával és a legelső alkalmas fára felköti magát. Ez a túlságos őszinteség nagy baj volt a szabólegényre nézve. Egyik cimborája ugyanis fölment a rendőrségre és jelentette az esetet, mire két rendőr kocsin kiment a Makkos-erdőbe. A szerencsétlen öngyilkosjelölt már meg is találta a legjobb faágat és ugyancsak buzgólkodott, hogy a kötélből hurkot csináljon. Ekkor értek ki a rendőrök az erdőbe. Schaller, amint meglátta őket, elfutott. Fölszaladt a vasúti töltésre s amikor a Szabadkáról érkező vonat robogva közeledett feléje, keresztbefeküdt a sínpáron. A rendőrök ezt is észrevették, utána futottak és néhány pillanattal a vonat odaérkezése előtt sikerült a legényt a sínekről eltávolitaniok, Mikor a rendőrségre bevitték, lehorgasztott fejjel, nagybusan mondta: — Szerelmes vagyok és ő nem akar még rámnézni se . .. Megjegyezzük, hogy Schaller nem is tartozik a csúnya fiatalemberek közé. Igazán kegyetlenség attól a leánykától, hogy nem sajnálja meg. — A király Gnrandenben. IschXbol jelentik: A király ma délután 3 óra 35 perckor udvari különvonaton Gmundenbe utazott a cumberlandi herceg és a württembergi herceg családjainak látogatására. Innen kocsin Ebenzweierbe hajtatott Don Alfonzó Bourbon herceg és neje meglátogatására. Hét órakor utazott vissza Gmundenből. — József főherceg az aratáson. KisjenÖrol táviratozzák: József főherceg az aratási munkálatok megtekintésére néhány napra ideérkezett. — A pápa Magyarországról. Nemrégiben Széchenyi Miklós gróf győri püspök magyar küldöttséget vezetett a pápa elé. Egy újságíró most kérdést intézett hozzá Rómában szerzett tapasztalatait illetőleg és a püspök a következő érdekes közléseket tette : — Amikor Pius pápa a magyar deputációhoz szólt, emelkedetten, lelkesen beszólt, az őt oly kiválóan jellemző melegséggel és bensőségge.. A magyar egyházmegyék ügyeinek minden leg kisebb részletei iránt is élénk érdeklődést tanúsított. Hazánk iránt táplált rokonszenvé!. szeretetét, különös figyelmét, amclylyel él etünk r: • annak minden mozzanatát kiséri. méa fokozza