Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-05 / 37. szám

4 DÉLMAGYARQRSZAG ^ július 5 Az automobil-katasztrófa áldozatának két fivére van még. Ő volt a középső, huszonhárom éves. Ez év január elsején nyitott társüzletet az Aréna-ut BO-ik számú telkén „Hirsch és Csermely Magyar Aidogarázs" céggel. Tanult mechanikus volt, sőt Franciaországban pilótaigazolványt is szerzett és ő volt az, aki a budapesti repülő-versenyek utolsó napján Voisin-gépén ezerötszáz méteres utat repült be, jogot formált a „nemzeti dijra", de nem akarták neki megadni, mert későn nevezett. Hirsch a dijért be is perelte az Aero-klubot, Az egyik fivére szintén kint volt Alagon, automobilja a 100-as számú, közvetlenül Janek gépe mögött haladt, de az egész szerencsétlenség olyan gyorsan történt, hogy észre sem vette fivére halála pillanatát és tovább ment. Csak odahaza tudta meg, hogy mi törtónt. A másik Hirsch-fiu szintén látogatóba ment valahova. Este fél tiz órakor jött haza és ott hallotta meg a gyászhírt (Janek nyi lathozik.) Egy újságíró ma fölkereste Janekét a gróf Káj roZf/f-kórházban, ahol egy külön szobában fek-i szik. A beteg zsoké igy adja elő a katasztrófát* — A kocsit nem én vezettem, hanem Hirsch. Sénkimm oka a balesetnek. Alig néhány méter távolságban rohant el előttünk Brüll Alfréd automobilja és az borzasztó port kavart föl. A szemeink tele lettek porral, semmit sem láttánk. Hirsch hirtelen fékezett, de a nagy homoktömegben nem vette éázre a parasztkocsit. Nekimentünk. Egy pillanat müve volt az egész. Kifordultunk, Hirsch a fejére esett, láttam, hogy számos helyről vérzik. Én a kapott hatalmas ütéstől leszédültem. Néfn tudom, mi történt azután. (A sérülések.) A mentők hivatalosan á következő sérüléseket állapították meg: Hirsch Adolf, a mellkasi belső szervek teljeá roncsolása, Halálos. Frölitlch Sáiídör, bal egész karján zúzódás, kézfején tiyltt seb. Finann József, jobb arcfelén huszfilióres nagy* ságtt zúzott seb. Janek sérüléseit rióm látták, mert ő a gróf Károlyi-kórházba ment be. De teljesen valótlan az a hir, meiy a fővárosban elterjedt, hogy Janéknek több bordája is eltörött. Csak karján érte züzúdás. (A haleset okozója.) Az egészen bizonyos, hogy Janek meg nem engedett sebességgel vezette a gépet- A melletté ülő Hirsch és soffőrje, Fröhliih többször figyelmeztették, hogy hagyjon fel az oldalán hajszáVdl, de a vad flnishekhöz szokott zsoké még gyorsabban vitte a gépet. A kocsiban ülők szerint hetven kilométer volt az automobil sebessége, de Bárdi József automobil-gyáros, aki föltétlenül szakértő és nem messze jött JanekéktőL azt állítja, hogy az A. autó kilencven kilométér gyorsasággal rohant az országidon, ahol verseny után szeri-száma se Volt kocsiknak, automobiloknak. Az egész katasztrófáért Janek felelős. A rendőrség föladata, hogy a legszigorúbban mégbüm tesse vétkes köníiyelmüáégeért, mélynek érni berhalál lett a vége. Végre is példát kell statuálni, hogy megfékezzék az automobil gyorsaságőrületét. A kórházban Janek még azt mondta, hogy a sofíor vezette a gépet, egyik barátja még azt is el akarta hitetni, hogy Hirsch, aki lueghalt é3 igy nem lehet felelősségre vonni. De a nyomozó rendőrségnek Janek bevallotta, hogy ő ült a kormánynál, Igy Janek oktalan tréfájáért, amely emberéletbe is került, valószínűleg keserűen fog megbűnhődni. Khneri a majjvar pm-aszfről. Bécsből jelentik: A Neue Freie Presse egyik munkatársa beszélgetést folytatott Khuen-Héderváry Károly miniszterelnökkel, aki a többi közt a magyar parasztságról a következő érdekes kijelentéseket tette: — Évekig a jelszavak nyomasztó járma alatt nyögött a magyar parflszt. Végre emancipálta magát. De előbb föl kellett világositani a parasztot, nem volt szabad ideáljait kitépni szivéből, de meg kellett neki mondani, hogy az ideális politika nem az igazi politika. A mi győzelmünk kulfurgyőzclem, Mert a magyar paraszt talán a világ legkonzervativebb embere és az egész magyar birodalom minden pénzé kevés ahoz, hogy más meggyőződésre birja. A szlávok ünnepe. — Kongresszus Szófiában. — Európa minden részéből egybesereglenek évente egyszer a szláv hazafias egyesületek delegáltjai, hogy kifejezést adjanak a szlávság összetartásának és törekvéseinek. Mindenünnen. ahol csak fölhangzik a szlávok nyelve, különösen Oroszországból, Ausztriából, Magyarországból, a szláv egyesületek elküldik legkiválóbb képviselőiket Szófiába, ahol az idei kongresszust is tartják. Ez a kongresszus természetesen aszláv propaganda szolgálatában áll és mintegy demonstrálni akarja a szlávság egyesülésének eszméjét. Számos feltűnést keltő, erős beszéd hangzik el rendszerint ezen a kongresszuson, amelyet élénk figyelemmel kísér az egész világ közvéleménye, mert ezek a szónoklatok a legigazibb kifejezői a szlávság nemzeties és rendszerint túlzott álmainak. Szófia, julius 4. A szláv kongresszus résztvevői közül ma csupán ujságirócsoportok, publicisták, orvosok és az összes szláv nemzetiségekből való vendégek érkeztek ide. A többi résztvevő a zimony— belgrádi vonathoz elmulasztotta a csatlakozást. A vendégeket a határon bolgár újságírók és orvosok küldöttsége fogadta. Szófiában bizottságok és újságírók, publicisták, orvosok, valamint nagyszámú közönség várt a vendégek érkezésére. A bolgárok üdvözlő szavaira a különböző szláv nemzetiségűek részéről köszönetet mondtak a meleg fogadtatásért. Az idegen vendégek tiszteletére ,adott dezsönén számos felköszöntő hangzott el. A város a legkülönfélébb nemzetiségek zászlóival van diszitve. Habár a kongresszus csak holnap kezdődik, ma már élénk élet uralkodott a városban. A kongresszust bojkottáló szociálisták délelőtt tartott gyűlése incidens nélkül folyt le. Az oroszországi, szerbiai, aűsztria-magyarországi és más országokból való kongresszusi résztvevők holnap érkeznek ide. Szűkérié élettörténete. — Elmondta egy újságírónak. — Hírül adtuk, hogy Szó'ke Jenő dr ügyvéd fele* sége Szécsényből, ahol nem volt maradása, Besztercebányára utazott a szüleihez. Beök István drámájának hősnőjét ma egy hirlapiró fölkereste ós meginterjúvolta besztercebányai magányában. Szökónó igy mondotta él életének történetét: (A pletyka ellen.) — Amit most egy lélegzetvételre mondok önnek, azt jól meggondoltam. Mindig a fejemben van. Tudom, mindenki reám Vet most mindent és ezért nem is tudok haragudni. De ahoz nincs joguk, senkinek nincsen joga : hazudni és megrágalmazni, mert amiben én hibás vagyok, amiben vétettem, én azt elismerem. BünhödÖk érte, azt senki sem tudja, csak én érzem, hogyan. De hogy most mindenki hazudjon rólam eseteket és mindenki hazudjon rólam valamit, azt magamért, az uramért, a két gyermekemért nem engedem. (Szeretem az uramat.) A leányéveiről beszélt ezután Szőkénó, majd ezt mondta : most is szeretem az uramat. De a féltékenység kínozta szegény Jenőt folyton. Erre is, arra is féltékenykedett, de hogy semmiféle alapja nem volt reá, azt ott a törvényszéki tárgyaláson majd. az ellenségeimtől fogom megkérdezni. Eskü alatt mondják meg, tuclnak-e mostani botlásomon kivül reám valamit mondani. A szerencsétlen asszony itt hosszasan beszélte el, hogy mint akart tőle elválni a férje Tíoffmann Sándor miatt, majd áttért Reök Istvánnal való barátságára. — Itt jön most az én bűnöm. Amiért most vezekelek. Ez a beszéd is, aihelyet önnel, tudom, hogy a nyilvánosság részére folytatok, képzelheti, hogy micsoda vezeklés. Dehát én fölfedem magamat egészen, mert ha már Ítélnek, Ítéljenek igazság és érdem szerint és értsék meg azt a szerencsétlen embert, aki irántam való nagy szeretétében és szerencsétlen féltékeny természetében nem tudta, hogy mit cselekszik s ne őrjítsék meg a fogházban ' tegyék tönkre a gyermekeket. es n< — Mondom, itt jön az én vétkem. Ennpivéteknek másik személyét, aki már nem í a aki az utóbbi időben uralkodott rajtam- S vádolom. Mit, hogyan beszólt, nem szólok Minek hallgattam rá, 101a— Ő, a másik (t. i. Reök István) ismert ny óta Szécsónybe jött lakni. Ki-kijött rnár'\i lyadra is, de mindig társaságban. Jóval U" uramnak Hofmannal való párbaja után, mifc32. lehető visszavonultan éltem, kezdett gyakni" ban s egyedül jönni Reök. Sokáig egy eszte°" deig nem engedtem, hogy érzelmeiről beszéljen" Azt mondta, biztos benne, hogy szeretem \>e! dig akkor nem is éreztem semmit. És egysze" mosolyogva meg is mondtam : ugyan ne hódítson, hallom viselt dolgait. Erre azt mondta' csak azért foglalkozik más asszonyokkal, ho>v feltűnő ne legyen. Csak engem szeret és mást soha senkit. — Őszinte voltam, engedje, hogy most rövid legyek. Gyönge voltam, . játszott velem. Nem képzelte ő sem, hogy mit tesz velem, mondtam, hogy ne bántson, hagyjon el, fokról-fokra gyöngült az ellenállásom. Most májusban éreztem ós sejtettem valami rettenetes véget. És még sem volt erőm az Uramnak szólani. (A gyilkosság után.) — A többi már ismeretes. Most a múlt csütörtökön volt, hogy az uram hazajött s nem találva otthoti — ón társaságban voltam ismerősöknél, a neveket ne keverjük bele — ideges volt, A kisasszony akkor árulkodott reám. Már akkor be akartam vallani mindent, — de olyan ideges volt, hogy nem mertem. Másnap elutazott az anyámért. Estére megjött ő is, a nővéreim is. Egész éjszaka faggatott, kértem, hogy ne most beszéljünk, de nem hagyott békén. — Hajnalban halálosan elgyötrődve, megmondtam neki mindent. Ha agyonütött volna is, akkor sem bántam volna. Azt mondtam neki: vagy meg tudsz bocsátani és vezekelni fogok, vagy elmegyek, élek, ahogy tudok. Szó szó után arra határoztuk magunkat, hogy öngyilkosok leszünk. Mindketten főbelőjjük magunkat, Már ott volt a revolver a hálószekrényen s mondtuk, hogy ne bucsuzzunk a gyerekektől, mert nem lesz bátorságunk. — És talán tiz perc múlva egyszerre csak a kis gyerekek berontottak, mint máskor is tenni szokták. Fölkapaszkodtak az asztal mellé, aztán cibáltak, ahogy szoktak. Borzasztóan sírtunk mind a ketten. Én elvesztettem az akaratomat, mondtam: ne hagyjuk itt a gyermekeket, mi lesz velük, elzüllének. Ez volt akkor hét óra után, amikor az uram egyszerre valami halálos nyugalommal állt ott s aztán elment. — És aztán visszajött s mondta: meglőttem Reök-köt, a gyalázatot megboszultam. Az ajtóban állt s kihúzta a revolvert s maga felé fordította. Petrik, az irodavezető s én fogtuk le a kezét. Akkor leroskadt a székre, majd fölállt: „akkor jelentkezni kell menni". Petrik kisérte el, hogy kárt ne tegyen magában. — Igy volt. Szókéné fuldokló sirás közben fejezte be beszédét. Két kezébe hajtotta a fejét és sírt hosszan, keservesen. — A diákzavargás áldozata. — (Saját tudósítónktól,) A lembergi diákzavafgás áldozatát, Kockó ruthén nemzetiségű orvostanhallgatót ma óriási részvét mellett temették el. A temetésen megjelentek a ruthén nemzeti propaganda-egyesületek képviselői és számos koszorút helyeztek a koporsóra. A meggyilkolt ruthén diákot a társai, mint nemzeti vértanút temették. A rendőrség, a zavargások megismétlődésétől tartva, igen nagy előkészületeket tett a temetésre. A lembergi egyetemen lejátszódott veres, sőt halálosvégü diákzavargás dolgában a rendőrség egész vasárnapon keresztül fáradhatatlanul folytatta a kihallgatásokat. A letartóztatott ruthén diákok közül még a tegnapi est során vagy harmincat szabadlábra helyeztek. Ezeknél ugyanis nem akadt se revolver, se más veszedelmes szerszám s különben is igazolni tudták, hogy nem volt részük a verekedésben. Azt hiszik, hogy mintegy husz diák lesz, akit megbüntetnek, mint a verekedés szitóit és vezetőit. A letartóztatott diákok egybehangzó vallomása szerint a minapi véres