Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-05 / 37. szám

1910 junlus 5 DÉLMAQYARORSZAQ 3 Elfogadlak az indemnitást. _ A pénzügy! bizottság ülése. — V képviselőház pénzügyi bizottsága ma dólntán tartott ülésében hosszas vita után elfogadta a kormánynak a költségvetésről szóló javaslatát. \z ülést délután öt órakor nyitotta meg Láng Lajos elnök. A kormány részéről KhuenHéderváry Károly, Lukács László és Teleszky államtitkár is megjelentek a nagyfontosságú ülésen, amelynek egyedüli tárgya az indemnitásról szóló törvényjavaslat volt. Hegedűs Lóránt előadó ismertette a javaslatot s különösen annak az adóreform elhalasztására vonatkozó részét. Kérte a javaslat elfogadását. Utána Kossuth Ferenc szólalt föl. Hangoztatta, hogy a javaslat megszavazása vagy meg nem szavazása a kormány iránti bizalom kérdése és ezen okból nem fogadja el a javaslatot. Batthyány Tivadar gróf a kormány állítólagos törvénysértéseire való hivatkozással nem szavazza meg a javaslatot. Beltai Ferenc a javaslatot elfogadja. Meeőssy Béla alkotmányos szempontból kifogásolja a javaslatot s nem fogadja el. Holló Lajos szintén a javaslat ellen foglal állást. Kenedi Géza reflektál Mezőssy Béla elhangzott szavaira s elfogadja a javaslatot. Ezután Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök szólalt fel. Kijelentette, hogy a kormánynak kötelessége az indemnitást a Ház elé terjeszteni. Hogy a benyújtott javaslatok eddig a bizottságok elé nem kerültek, ez a kormány hibáján kivül történt. A legsürgősebb az imdemnitás és az ujoncjavaslat megszavazása. Mert ha ez sürgősen meg nem történik, alkotmányos életünk egész rendje késedelmet szenved. Lukács László szólalt föl ezután. Kifejtette, hogy azokat a rendkívüli eszközöket, amelyeket a kormány használt, a renkivüli helyzet teremtette. A kormány nehéz helyzet előtt áll, de reméli, hogy a pénzügyi egyensúly az országban csakhamar helyre fog állni. A pénzügyi bizottság ezután a kormány javaslatát általánosságban és részleteiben elfogadta. Átölelte, magához tépte és csókolta Pált. A kocsi vágtatott idegen tájakon. Aztán nem beszéltek. Mindaketten forrók, fiatalok és szépek voltak. — Azért ne hidd, hogy épen téged szeretlek. Nem. Csak ki akartam jönni az éjszakába. Látod, milyen szép itt minden. Es azért jöttem, hogy holnap elmondhassam mindezt a másiknak. Hogy fog az dühöngeni. Aztán soká nem szólt. Pál hátradőlt a kocsiban. Fáradt volt. Szivarra gyújtott. A szél apró kis szikrákat csókolt ki a szivarjából. Leszálltak a kocsiról. — Menjünk haza, — mondta Mária. — Gyalog akarok hazamenni. Ránézett Pálra s kiütötte a szivart a szájából. — Ne szivarozz most, te utálatos, — mondta kacagva. — Mind ilyenek vagytok. Jól érzitek magatokat s nyomban szivarra gyújtotok. Dühösen széttaposta a szivart. Pál nézte, komor lett, de egy árva szót sem szólt. — Mit akarsz tőlem ? Mért zavarsz engem ? — kiáltotta Mária. — Menj az utamból. ügyedül akarok hazamenni. Nem szeretlek. Ne jöjj többet utánam. Meg ne lássalak többet az ablakom alatt. Nem leszek a szeretőd soha. Gyorsan előre ment. Pál megállt. Mária hátranézett. — No jöjj, kisérj haza, — mondta engesztelő hangon. — Haragszol ? — Nem, — mondta Pál s menekülni szeretett volna. — Mert az éjszaka mindig megrészegít. BELPOLITIKAI HÍREK. A munkapártból. A nemzeti munkapártban, mint Budapestről jelentik, ma este nagyon sok képviselő volt fönn és a kormány tagjai- is kivétel nélkül megjelentek. A párttagok különösen avval az ellenzéki váddal foglalkoztak, amelyet a honvédelmi bizottságnak a pártkörben történt megalakulása miatt pertraktálnak ellenzéki oldalról. Megállapították, hogy Tisza Kálmán óta ez a gyakorlat, mert hiszen, a bizottság tagjai csupa munkapárti képviselők. Khuen-Héderváry miniszterelnök a pártkörben visszavonulva hosszasan tárgyalt Láng Lajossal, a íölirati bizottság elnökével, aki a már elkészített föliratról adott fölvilágosítást a miniszterelnöknek. Kálmán Gusztáv Kolozsvárott. Kálmán Gusztáv kereskedelemügyi államtitkár vasárnap Kolozsvárott időzött választói körében és résztvett a Pannoniában tiszteletére rendezett lakomán. Több mint háromszázan jelentek meg a banketten — köztük a város társadalmának legszámottevőbb kitűnőségei. Elsőnek Kálmán Gusztáv államtitkár szólalt föl, aki többek közt a következőket mondotta : — Az önök Ítélete és általában a nemzet ítélete, amely a nemzeti munkapártot nagy többséghez juttatta a parlamentben, egyúttal megszabta ennek a pártnak föladatait és bebizonyította, hogy vissza kell térnie az országnak a hatvanhetes alapra, amely nem hogy kizárná a negyvennyolcat, de betetőzi és tökéletesiti. A győzelem azonban ne tegyen minket elbizakodottakká, mert az elbizakodásnak rendesen bukás jár a nyomában. Hanem igenis, éljünk okosan a győzelemmel és föladatunknak tekintsük azt, hogy a nemzet parancsát, amely e választások eredményében megnyilvánult, véghez vigyük. Hogy melyik mandátumot tartja meg, az államtitkár nem nyilatkozott. Statisztika a petíciókról. Összesen, mint ma megállapították, negyvenkilenc petíció érkezett a királyi Kúriához. Ezek közül harmincháromat munkapárti, nyolcat Kossuth-párti, né" gyet Justh-párti, háromat néppárti és egyet pártonkívüli mandátum ellen adtak be. A Justhpárt részéről huszonnégy peticionálás történtUgy utálom ezt a szót, részeg, de nem tudok jobbat helyette. Olyan jó most itt. Nézd, milyen ragyogó, milyen édes, milyen nyomorult ez az éjszaka. Kifáradt konflisok döcögnek s mindegyikben szerelmes párok. A csillagok vigyorognak, sárga levelek hulldogálnak az aszfaltra s a sötét utcákban piszkos leányok ácsorognak. Milyen szép ez, te Pál és jön a rendőr és a leányok megijednek s a rendőr csörteti a kardját s megint robognak a fáradt konflisok, a hold süt s én ugy szeretem ezt a kedves, bolond, piszkos, forró várost, ugy imádom, szeretném magamhoz ölelni, mindent, mindent, a gyár kéményeket, az utcákat, a rendőrt, a konflist, a hulló leveleket és a szegény, ácsorgó leányokat. Olyan jó ez, tudni ezt, látni ezt, hogy minden szép az életben, minden kedves, minden rossz s hogy te egy hülye ember vagy s annyira szeretsz engem. No jöjj ide, megcsókollak . . . IV. Pál összetörten állt a kapuban. Mária csöngetett. Megcsókolta Pált és egy monoton, rongy kis dalt kezdett a fülébe dudorászni, egy semmit, egy szintelen, ostoba nótát és Pál hirtelen fölébredt, megerősödött ebben a dalban, mert ezt az ő kedvéért énekelte Mária. Az ő nótája volt ez, ezt "sirta a fülébe, miközben jött a házmester, kinyitotta a kaput. Mária beosont s Pál ott állt, mint egy teljesen kifosztott, kirabolt emberke, akinek nincs a világon semmije, csak egy rongy, buta, érzéki nótája, amelynek a hangjai beleivódtak az agyába, az idegeibe s aki mégis boldog, mert azt a dalt nem tudták kilopni a lelkéből . . . Halálos auíomohilkaíasztrófa. — Egy halott, több sebesült. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután Újpesten borzalmas, halálos kimenetelű automobil-szerencsétlenség történt. Az őrületes hajtásnak ujabb áldozatai vannak és ez intő, tragikus példa arra, hogy megfékeződjék ez a zabolátlan szórakozás. A vasárnap délutáni katasztrófa egy kiváló magyar aviatikusnak, Hirseh Adolfnak aa életébe került, mig többen súlyosan megsebesültek. A sebesültek között van Janek, a magyar champion-zsoké is. Az automobilösszeütközésnek különben egyedüli okozója maga Janek, aki eszeveszett sebességgel száguldott gépével csak azért, hogy társait megelőzze. A katasztrófáról részletes tudósításunk itt következik : (Utazás a halálba.) Vasárnap délután az alagi versenytérről Budapestre három automobil igyekezett. Az elsőben Finály vállalkozó ült, a másodikban Brüll Alfréd, az ismert sportférfiu és a harmadikban Fröhlich Sándor soffőr, Hirseh Adolf, Janek, Lantos, Finann zsoké és Leopold Gyula hirdetési irodatulajdonos. Rossz idő volt és egész Megyerig esett az eső. Janek, aki a harmadik gépet vezette — bár ő ugy adta elő a kórházban és a rendőrségen, hogy a soffőr ült a kormánynál — el akarta hagyni az előttük haladó automobilokat és ezért meg nem engedett sebességgel hajtott. Olyan nagy port vert föl a száguldó gép, hogy egyáltalában nem lehetett semmit sem látni. (Aa összeütközés.) Újpest közelében az országúton egy parasztszekér állott. Az utasok közül a porfellegben senki sem vette észre és a kilencven kilométernyi sebességgel haladó gépkocsi beleszaladt az útjába került szekérbe. Az automobilban ülőknek annyi idejük sem volt, hogy megijedjenek. Az összeütközés pillanatában Hirseh és Fröhlich leestek a gépről. A bennülök ösztönszerűleg kétoldalt húzódtak, ez volt a szerencséjük. A motor tovább működött és mintegy száz méteres rohanás után sikerült megállaniok. Azonnal kiszállottak a kocsiból és akkor vették észre, hogy Janek, akinek a kezében ott volt a kettétörött kormánykerék, csupa vér. Különösen a kezéből patakzott a vér és a nagy népszerüségü zsoké egy idegen automobilon ment az újpesti kórházba, ahol ápolás alá vették. (Hirseh meghalt.) Lantos és Finann azonnal visszasiettek a katasztrófa színhelyére, amelyet akkor már nagy csomó ember vett körül. A földön az összeroncsolt szekér közelében vértócsában, összeroncsolt tagokkal feküdt Fröhlich és Hirseh. A soffőr nagy nehezen fölállott, de Hirseh eszméleten kivül feküdt a zöld füvön. Az első segélyben az aviatikust a parasztasszonyok részesítették, akik vizes ruhákkal kötözték be a vérző sebeket. Közben orvosért és a mentőkért telefonáltak. Bárdi József automobilgyáros, aki szintén Alagról jött, észrevette a szerencsétlenséget és megállott az automobiljával, amelyre föltették Hirschet, hogy beszállítsák a Rókus-kórházba. De ekkor éles sípolás jelezte, hogy a mentők megérkeztek. Megvizsgálták a súlyosan sérült Hirseh sérüléseit és azonnal konstatálták, hogy az állapota reménytelen. Mégis befektették a mentő-automobilba és Fröhlichhel és Finannal együtt Budapestre vitték. De már egész uton agóniában volt. Mellkasi belső szervei teljesen elroncsolódtak, megsérült a tüdeje, szive, mája, természetesen egy pillanatra sem tért magához és mikor a kórház udvarán a kocsiról a mentők leemelték — meghalt. A halottasházba vitték. (Hirseh és családja.) Hirseh unokaöcscse Müller Mórnak, a Csillagbörtön igazgatójának. A szimpatikus fiatalember gyakran megfordult Szegeden is. m t