Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-05 / 37. szám

2 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 július & zetéhez is lesz a többségnek súlyos hozzászólása. Kell, hogy az ország elé tárja a terrorizmusnak, az elriasztásnak és a legkülönbözőbb visszaéléseknek felháborító sorozatát, melylyel az ellenzék az ország akaratának megnyilvánulását több-kevesebb sikerrel meghamisítani igyekezett. Ezt a nagy politikai vitát tehát elkerülni nem is lehet, nem is kell. Az pedig tökéletesen egyre megy, vájjon ez a diszkusszió felirati vita cimén, avagy pedig az indemniti-j avaslat általános vitája eimén foly is le. Ha a felirati vita kapcsán zajlik le, ugy az indemniti-vitának anyagát vonja el ; ha az az indemniti-j avaslat kapcsán hangzik el, akkor a felirati vita lett volna kurtább ezúttal. A parlamenti viták ökonómiája ezt a felfogást igazolja. A kormánynak és a többségnek közömbös lehet tehát abból a szempontból, hogy milyen sorrendben állapítja meg napirendjét a képviselőház. Az ország néhány héttel későbben fog kikerülni az eksz-leksz kellemetlenségeiből. Justh Gyula és a néppárt ezzel nem törődik. Visszaadják a kölcsönt. A választásoknál az ország nem törődött ő velük, most ők nem törődnek az országgal. Külföldi vélemény Kümen-Hédei-váryról. Híre járt tudvalevően, hogy a király KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnököt a hercegi cimmel fogja kitüntetni, de a miniszterelnök e verziót a leghatározottabban megcáfolta. A „Germania" cimü előkelő német lap legutóbbi számában cikket ir erről a dologról s az uj magyar politikai irányzatról. A cikkből közöljük a következőket: „Nem vagyunk eléggé beavatva az agg uralkodó szándékaiba és gondolataiba, hogy megállapíthatnék, igaz-e ez a hir, vagy sem. De egyet nyiltan ki kell mondani: Ferenc József császár és király Andrássy gróf visszavonulása óta nem látott még magyar államíérfiut, aki a monarchia jóléte körül olyan érdemeket szerzett volna, mint Khuen-Héderváry gróf, a jelenlegi miniszterelnök. Nem csoda, ha őfelsége meleg köszönetet intézett hozzája. És kijelenthetjük, hogy a hálának e kifejezései sokkal bensőbbek és melegebbek voltak, mint ahogy a lapok közölték. Khuen-Héderváry Károly gróf jól tudta, hogy súlyos harcot kell majd vivnia a koalíció alatt lábrakapott rendszerx-el és fogalomzavarral szemben. Mindenekelőtt a magyar közjogi gondolatban állt volt be a teljes eltolódás s az alkotmány játékává vált az uralkodó párt hatalmi éhségének s mindenekfölött csereáruként használtatott fel. Khuen-Héderváry gróf a helyes alkotmányos és közjogi alapra helyezkedve igyekezett békét teremteni. Esért csatlakozott hozzá a magyar nép nagy tömege s ezért nyert csatát az egész vonalon. Ezt a győzelmet hiába akarták a korelnöki székből is meggyanúsítani. A volt koalíció magán kereskedjék. Mert még ha alkalmazott volna is a miniszterelnök „erős eszközöket", egyszerűen önvédelmi kényszerűség lett volna kénytelen ezt megtenni. Szóval, Magyarországon most a nyugalom és kibékülés korszaka kezdődik: béke mindenkivel. Ezért az irányzatért és ezért a sikerért Khuen-Héderváry gróf már ma méltán megérdemli az elismerést, amelylyel neki mindenfelől adóznak." Okolicsányi védekezése. Okolicsányi László tudvalevően a bizottságban megszavazta az ujoncjutalékot. Erről az állásfoglalásról, különösen ellenzéki körökben, sok szó esett. Most Okolicsányi igy nyilatkozik : — Nem áll az, hogy én, amikor az njoncjavaslatokat elfogadtam, ezt a Kossuth-pártra, vagy a párt fölhatalmazására való hivatkozással tettem volna. Elfogadtam az ujoncjavaslatokat, hangsúlyozva, hogy föntartom a Kossuthpártnak a katonai kérdéssel kapcsolatos öszszes, évek hosszú sora óta fölmerült, fejlődő és szaporodó követeléseit. Az ujoncjavaslatokban ugyanis nem láttam egyebet, mint normális kormányzati szükségességet, amelynek keresztülvitelére nemcsak a mindenkori kormányoknak, hanem főként a mindenkori érdekelteknek, ezernyi továbbszolgáló katonának és még több aggodalmaskodó családnak van szüksége. Elkésett petíciók. Ragályi Lajos ügyvédi irodája vasárnap két petíciót nyújtott be a Kúrián. Az egyiket Sümegi Vilmos, a másikat Györffy Gyula ellen. Minthogy azonban a petíciók vasárnap délelőtt 11 óra után, tehát a hivatalos időn tul adattak be, a Kúria választási tanácsjegyzője ezeket elkésetteknek jelentette ki és és nem fogadta el őket. Készül a fö — A helyzet. — (Saját tudósítónktól.) A fölirati vita körül J0 rog most a politikai élet minden érdeklődése és munkássága. Minden párt a fölirati vita el5 készítésével foglalkozik. A legkomolyabb persze a munkapártban ez a készülődés, hiszen ez a fölirat nyeri meg a többséget a képviselőházban és kerül a király elé, amelyet ebben a pártban szövegeznek meg és fogadnak el. A fölirati bizottságot épen azért tudvalevően még szombaton, az eredménytelen pártközi értekezlet után megalakították, elnöke Berezel Dezső előadója Láng Lajos lett. Láng már szerkeszti is a föliratot, amelyet a bizottság a kedd délelőtt tiz órára összehívott ülésén letárgyal és igy a szerdai formális ülésen Láng Lajos mint előadó már be is fogja azt terjeszteni. A Justh-párt a feliratszerkesztő-bizottság tagjaiul egy régebbi ülésén Batthyány Tivadar grófot, Holló Lajost és Földes Bélát választotta meg. A Justh-párt fölirattervezetét Földes készíti el, a bizottság átnézi és igy kerül a párt plénuma elé. Ha a kormány a fölirat tárgyalását pénteken megkezdeti, a Justh-párt csütörtöki ülésén foglalkozik a bizottság által elkészített fölirattervezettel. Justh ma egy újságírónak azt mondotta, hogy már most megkezdi a legerősebb harcot a kormány ellen. A Kossuth-párt is külön föliratot terjeszt a képviselőház elé, amelyet Kossuth Ferenc szerkeszt meg. Pártértekezleten még nem foglalkoztak a fölirattal; a bizottságot az elnök a fölirati bizottság ülése után hivja össze. A néppárt saját külön fölirat-tervezetének elkészítésével Haller Istvánt bizta meg, aki azt a párt csütörtöki ülésén mutatja be. A nemzetiségiek nem terjesztenek be külön föliratot, a vitában azonban közülök is többen résztvesznek. A kormány ellen indítandó harc dolgában különben a Justh-párt két vezére ismét ellentmondásba jutott. Mert mig Justh Gyula a legerősebb harcot hirdeti, addig Batthyány Tivadar gróf ismét ugy nyilatkozott, hogy nem lesz obstrukció. Ez az álláspontja különben az összes ellenzéki pártoknak, amellett, hogy a fölirati vitára erősen készülnek. — Ma nem. Fáradt vagyok. Te csacsi. Hát menjek ? Várj csak. Igen, nincs itt senki. Mindjárt lenn leszek. De nem maradok soká. Fáradt vagyok. Pál az árnyékba húzódott, hogy ne lássák. Most egészen nyugodt volt. Az arca halottfehér, holott ugy érezte, hogy minden vércsöpp az arcában ég. Nyugodt volt, azt hitte, hogy minden vetélytársát legyőzte. Mária kijött a kapun, karját nyújtotta Pálnak s ezt mondta: — Ugy-e, kedves vagyok? — Az vagy. Kedves vagy, — dadogta Pál. — Igen. Mert most mindenki azt hiszi, hogy én alszom. Alszom a fehér ágyamban, amit a miniszter vett nékem. De őt sohase szerettem. És mindenki azt hiszi, hogy most magamba szivom a virágok illatát, amit a tanácsos küld nékem mindennap. Az ostoba. Én néked adom a tanácsos virágait. Mert őt utálom. — Szeretsz? — kérdezte Pál. — Várj, várj, te mohó, — csitította Mária. Előbb beszéljük meg, hová megyünk. Mert te olyan kedves vagy. Ide jössz hozzám minden éjjel a tanácsos virágaiért. Jaj, de kedves vagy te. Hát látod, most szeretlek. Ezért szeretlek. Ebben a pillanatban mindenki meghalt az én számomra, csak te élsz. Te szürke, buta ember. Én most ragyogó fényben ülhetnék, gazdag urak bókjaiban gyönyörködhetném, de most te kellesz nekem, mert te kedves vagy, mint egy diák és esetlen, mint egy nagy, erős ember. Jöjj. Kocsiba ülünk. Es végigjárjuk az eaész ligetet. Aztán hazakisérszIII. A kocsi száguldott. Mária rádőlt Pál vállára s ügy suttogta: —• Olyan jó igy. Itt, te melletted, te édes. Te ostoba gyerek. Ugy kell nekem ez. Ez a fesztelen, szabad éjszaka. Friss levegő. És minden, ami itt van. Fák, csillagok, hold s ilyen költői dolgok. És ahogy te beszélsz, az is kell nekem, mert épen azért szeretlek, mert mindig dadogsz, mert nem tudsz öszszefüggően beszélni, mert buta vagy. És mert ezt nem is titkolod előttem. Mert a többi hazudik. Te nem hazudsz. Ne higyj nekem Pál, mert én mindig hazudom. — őrült vagy. — Igen, gyakran én is azt hiszem. De nem igaz. Csak az a bajom, hogy nem tudok elég rossz lenni. Mert mindent látok s látom mindenben a szennyet. Magamban is, a miniszterben is, a tanácsosban is. És te benned a naivitást. Holott ezt nem volna szabad. Az embernek rohanni kell s magához kell tépnie minden szépet, minden gyönyört, aranyat és mámort. És én ezt nem tudom. És én ezért olyan boldogtalan vagyok. És emiatt téged is utállak, Nyul Pál. És nem leszek a szeretőd soha. — De Mária . . . — Igen. Sohase leszek. Mindenkinek ezt mondom. Mert, ha az ellenkezőjét mondanám, mind elmenne. De neked ez ugy is mindegy.,Mert te csak a lelkemet szereted. Ezt mondtad. És ez olyan szép. Hogy az ember valakinek a lelkét szereti. Amikor szép ruha van rajta s a szép ruha alatt valami, ami még szebb, ugy-e Pál? De te ezt a még szebbet sohase fosod látni. És csak azért jöttem ki veled az éjszakába, hogy ezt megmondjam néked. Ezt máskor nem mondhattam volna meg. Most nem látod az arcomat és a szememet. De én érzem a forró lehelletedet. Mind egyformák vagytok ti férfiak. Ezért kell vigyáznunk nekünk. Még az olyanoktól is félnünk kell, mint amilyen te vagy, te Nyul Pál. Te piszkos. Te drága. — Nem értelek. — Ez nem baj. Én őszinte vagyok. Azt mondtam, hogy hazudom ? Nem igaz. Én sohase hazudtam életemben. Mindig a férfiak hazudnak. És a legraffináltabb asszonyt is agyonhazudj a egy_ szerelmes férfi. Ezért rosszak a nők. És ezért vagyok én beteg és szomorú, mert mindig a hazugság elől kell futnom és mindig a hazugság ellen kell védekeznem. Ismersz már engem? Értesz már engem ? Ha lehetne, minden férfit megölnék s mindannyiért összesen csak egyetlen könyet ejtenék. Egyetlenegyet. Mert többet nem érdemelnek. És téged is megölnélek. Menj. Szállj ki a kocsiból. Egyedül akarok maradni. Egészen egyedül, férfi nélkül. Milyen végtelen boldogság ez, te ostoba ember. Meg tudod te ezt érteni? Látod, most miattad hideg és üres a miniszter ágya s én itt ülök veled egy vágtató kocsiban, hozzád simulok, csókollak és a miniszter otthon szerelmes levelet ir nékem. Mindennap ir nékem egy levelet, De én olvasatlanul összetépem a leveleit, ügy is tudom, mit ir. És egy ilyen miniszter még egy okos levelet sem tud írni. Ugy-e Pál, nem tud? — Nem. — Szamár vagy, mert örülsz, hogy a másikat szidom. Amásikat,akitmost te veled megcsalok-