Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-31 / 60. szám

1910 julius 31 DELMAGYARORSZAG t> hogy a pénz mindenkori fluktuációját meg­szenvedi. Rövid határozati javaslatot nyújt be aziránt, hogy a beruházások állapotáról és a fedezet mibenlétéről a képviselők mindenkor meggyőző­dést szerezhessenek, vagyis az adatok nekik rendelkezésükre álljanak. Hibáztatja ugyanis, hogy a mindenkori kiadások állásáról, a kiutalt összegek hovafordításáról a Ház tagjai tudo­mást nem szerezhetnek, a zárt tárgyalások miatt. Bakonyi Samu a Justh-párt nevében nem fo­gadja el a kölcsönjavaslatot. Beszéde közben Bosznia anneksziójának költ­ségeivel foglalkozott, amelyeket — úgymond — most van alkalmunk első izben vizsgálni. A függétlenségi párt annakidején csak lojali­tásból nem akart nemzetközi bonyodalmat elő­idézni ebben a kérdésben. Csatlakozik Désy Zoltán határozati javaslatához. Lukács László pénzügyminiszter reflektál Désy és Bakonyi támadásaira. Előrebocsájtjü, hogy az előadó részletes és szép okfejtése után nem tartja szükségesnek, hogy a kormány javaslatát ő is részletesen megindokolja. Désy Zoltán határozati javasla­tához hozzájárul. Egyáltalán nem áll az, hogy a kormány a beruházási költségvetés részle­teit eltitkolja, Hogy a kormány a törvénynek bármelyik rendelkezését ki ne játszhassa," afö­lött szigorú, de lelkiismeretes és tárgyilagos kritikával az ellenzék őrködjék. Az államnak joga van létezni, aki ennek a létezésnek anyagi föltételeit megvonja, az büntetendő cselekményt követ el. Lovászy Márton: Szóval, ha. a Ház nem sza­vazza meg a költségvetést, be keli csukni. Lukács László: Teljesítse az ellenzék köteles­ségét, De ne ugy, hpgy az államháztartásban állandóan indemnitási évek legyenek a költség­vetési évek helyett. Kéri a javaslat elfoga­dását. A Ház a miniszter szavai után a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A részletes tárgyalás során Bakonyi Samu módositást ajánlott, a Ház azonban az első és második szakaszt változatlanul, a harmadik szakaszt Désy Zoltán módosításával elfogadta, (Az interpellációk.) B'kády Antal a következő interpellációt ter­jesztette elő : 1. Foglalkozott-e már a minisztérium a köz­ségi takarékpénztár kérdésével? 2. Ha még nem foglalkozott, hajlandó-e azzal minél előbb foglalkozni, mit annál könnyebben megtehet, mert az előző kormány ezen kérdést előkészítette. 3. Hajlandó-e a kérdést törvényileg szabá­lyozni? 4. Addig is, míg- ez megtörténik, bajlandó-e más fiatalemberrel sétál a budai kor­zón . .. * No és azután hazajött Vörös doktorné. Hazajött, — de tuiajdonképen ugy jött, mintha ide jönne látogatóba és az igazi ott­hona > Pesten vagy valahol másutt a világ­ban maradt volna. Olyan sietve szállt le a vonatról, olyan sietve, futólag köszöntötte a faluba menet ismerőseit . . . Mintha ez csak egy kis állomása volna az ő életének, — mondjuk: egy unalmas kis átszállóhely, ahol soká kell várni, — és a nagy állomásai messz-messze volnának, arra kínt, a világ­ban ... Az asszonyok, amikor meglátták, elkezd­tek reszketni az izgalomtól. Istenem, ennek a nőnek olyan karcsú volt most az alakja, hogy az már maga. is erkölcstelenség volt! Hát mi volna erkölcstelenség, ha nem az, hogy mindenkinek kidülled a szeme, aki nézi? Széles a válla és mégis olyan karcsú, hogy az ember átfogja a .derekát a két ke­zével. Csípője meg egyáltalában nincs. Bor­zasztó..,, És az a kis, puha álmos arca milyen érdekes a sok fátyol kö-zt és az a rozsdaszinü haja hogy lóg le a nyakába ... Az. asszonyok felháborodásukban, elkesere­désükben meggyülölték magát Vörös doktort, aki ezt türi... Mikor a házaspár hazaért, az asszony magára maradt, pongyolát keresett és a csomagjait bontogatta. Munkájában megza­varta a férje, aki bejött és jól betette maga után az ajtót. Leült az asszonynyal szemben és szivarra gyújtott, —•" Kár ezért a sok munkáért, édesem, — a törvényhatóságoknak községi takarékpénztá­rak felállítására engedélyt adni? 5. Hajlandó-e a pénzügyminiszter e célra az illető község regalekötvényeinek értékét e célra készpénzben kiutalni? Huszár Károly sárvári képviselő a következő interpellációt intézte Hazai Samu honvédelmi miniszterhez. 1. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter urnák, hogy Nyíregyházán husz huszár feljebb­valói brutális bánásmódja miatt megszökött a kaszárnyából? 2. Van-e tudomása a honvédelmi miniszter urnák ezen szökés okairól ? 3. Hajlandó-e a honvédelmi miniszter ur ezen esetben eljárni, hogy a brutalizált katonák fe­gyelmi vétsége minél enyhébb elbánás alá vé­tessék és hogy Dulovics őrmester és azon fe­lettes katonai hatóságok, amelyeknek hiányos ellenőrzése miatt ezen botrány megtörténhetett, példaszerűen megbüntettessenek ? 4. Hajlandó-e a honvédelmi miniszter ur ha­táskörében mindent elkövetni, hogy hasonló embertelenségek haderőnkben többó elő na for­duljanak ? 5. Hajlandó-e a honvédelmi miniszter urezen ügy tárgyalásának aktáit a nyilvánossági Ítélet elé bocsátani? Báth Endre a kézdivásárhelyi, Hegedűs Lóránt a sepsiszentgyörgyi törvényszék dolgában akar­tak interpellálni. Székely Ferenc igazságügymi­niszter felvilágosítása után azonban elálltak az interpellálástól. Az elnök az ülést délután két órakor bere­kesztette. TAVI RÁTOK A szerajevói merénylet. Szerajevó, julius 30. Cettinjéből jelentik: Azok a házkutatások^ mélyeket a rendőrség a Zora és Sibadija nevü egyleteknél Bécsben és Grácban tartott, olyan nyomokra vezettek, melyeknek a segítségéve^ sikerült Zaraicsnak, aki a Varesanin tábornok elleni merényletet elkövette, egyik bűntársát fölfedezni. A rendőrség ezen az alapon letartóz­tatott egy Laso Rasko nevü embert, amikor Antivári.ban elhagyta a gőzöst, hogy partra­szállón. Laso, amikor kihallgatták, kijelentette, hogy ő montenegrói lakos és Zaraicsot egyál. talán nem is ismerte. A rendőrség azonban a nála talált iratok alapián arra a meggyőződésre jutott, hogy Laso közveszélyes ember és igy egyelőre fogva tartja. szólt az ő csendes, kissé gúnyos hangján. —• Kár érte. Az asszony ránézett. — Nem értlek, — szólt. — Csak ki kell szednem a holmimat. Elgyürődik . . . — Hát . . . Hát hiszen ugy se maradsz te itt sokáig, édesem, — szólt nyugodtan az em­ber. — Nem neked való ez az élet. Neked a nagyváros kell. Meg. más férfi is való hozzád, nem én. Én igazi férfi vagyok, neked meg elég egy olyan báb is, egy olyan snob is, egy olyán divatos kravátlis hőszerelmes is . . . Meg aztán, drágám, én ismerlek. Néked nem is a férfi a fő, hanem a körülmények, melyek közé visz. Te nagy dráma akarsz lenni, el akarod hitetni a világgal, hogy müveit, tem­peramentumos, igazi asszony vagy, — velem pedig el nem hitetheted egyiket se. Nohát. Eddig csupa éhenkórász udvarlód volt. Most azonban fogtál, édesem, egy jó bolondot, egy gazdag, fiatal gyereket, egy naiv, romlott kis frátert, egy élet-snobot, aki beleszeretett rossz szivedbe és feleségül is vesz. Hogy onnét tudom? Tudom .. . Egyelőre, drágám, téged is. Vörösnek hivnak, ha Bovaryné néven szerepelsz is a társaságodban, Köszönöm a tapintatosságodat ,.. . Hát nem tudom, miért nem maradtál mindjárt Pesten. Tán azt aka­rod, hogy ismét szöktessen meg az udvarlöd automobilon? Ez tán jobban izgatná — őt.. . De ehhez, bocsáss meg, nekem nincs kedvem. És most figyelj ide, édesem. Nékem már a házasságunk előtt is volt, de a házasságunk második éve óta ismét van viszonyom a kis pirosarcu Tercsi asszonynyal, a felső major­ban. Nahát. Ha te ezt tudod, rendben van a dolog. A gyereket — ugy-e nem tévedek? Európa lefegyverzése. Köln, julius 30. A Kölnische Zeitung jelenti Berlinből: Az olasz királynak a fegyverkezések csökkenté­sére vonatkozó állítólagos akciójával kapcso­latban egyre nagyobb hitelt talál az az állítás, hogy ezeket a javaslatokat Vilmos császár uta­sította vissza. Ezzel szemben illetékes helyen beszerzett információk alapján megállapítható, hogy az olasz király sohasem fordult hason­nemü javaslatokkal császárunkhoz és hogy ép oly kevéssé folynak tárgyalások a német és olasz kormány között ebben az ügyben. A bolgár király utazása. Bécs, julius 30. A Neue Freie Presse a bolgár király utazá­sáról a következőket irja: Ferdinánd király tegnapelőtt Boris és Cyrill nagyhercegekkel elhagyta Kóburgot. Egerben Fülöp orleánsi herceg várt rá, aki Marienbadban gydgyhasz­nálatra tartózkodik és a király elé utazott. Az orleánsi herceg a királyt Marienbadig kisérte és ott kiszállt, mig a bolgár király továbbuta­zott Bécsbe. A király bécsi tartózkodásának ideje még ismeretlen. Bevonulás Tibetbe. London, julius 30. Az indiai csapatoknak adott arra az uta­sításra vonatkozólag, hogy álljanak készen a Tibetbe való vonulásra, a Reuter-ügynökség, arról értesül, hogy ez az intézkedés preventív jellegű. A jelenlegi stádiumban nincs szó való­ságos ekszpedicióról, vagy a határon át való csapatküldésről. Ez az intézkedés nem tibeti komoly hírekre vezethető vissza és csak arra való, hogy a fennálló szerződésekkel össz­hangban a tibeti angol kereskedelmi telepek védelmét biztosítsa. Ostromállapot Szamoszban. Konstantinápoly, julius 30. A lapok szerint tegnap egy zászlóaljat Sza­moszba rendeltek. A porta azoknak a sza­moszi táviratoknak, melyek Kopasszis elmozdí­tását követelik, nem adott helyt. A fejedelem Karlovassziban elrendelte az ostromállapotot. Egy ágyúnaszádot és két torpedónaszádot már Szamoszba indítottak. — nekem adod. Hát isten veled. Egy óra múlva itt lesz a kocsi és átvisz a városba, ahol elérheted a hét órai gyorsat. A többit majd aztán elrendezi az édespapád. Tisztel­tetem őt is, a mamát is: hiszen ismerlek, majd minden simán megy. És most a gyerek­kel kikocsizok a pusztára. Nem akarod meg­csókolni? Ugy szokás . . . Bovaryné elképedve bámult az urára. Az kiment a szobából és becsukta az ajtót. * Az asszony egy ideig szótlanul ült a nyi­tott ládája mellett. Aztán behívta a gyerekét és összecsókolta, sirva. A kislány csudálkozva nézte ..,. Aztán kivitték a gyereket és pár perc múlva hallotta, hogy indul a kocsi. Az asszony sirt, sirt még egy darabig. Végre megtörülte a szemét és odament az ablakhoz. Lenézett az utcára, ahol szép las­san döcögött egy pár parasztember. Egy su­hanc egy kis borjut hajtott maga előtt. Unalom borult az arcára, csendes, fojtó una­lom. Az asszony összerázkódott. Itt meg­öregedni? Nem, nem ! Jobb igy, jobb . ,. És most már lázasan csomagolt. Legked­vesebb dolgait dobálta bele utazókosarába. Mikor elkészült, lement a kocsihoz. A kapu­ban eszébe jutott, hogy egy itthagyott pon­gyoláján szép, antik, türkizes csatt van, mely jól illik a haja szinéhez. Visszaszaladt és miután már nem volt ollója, fogával harapta le a cérnát a csattról... Sikerült és most aztán vitte; kár lett volna itthagyni . . . Férje szekrényén meglátta a gyereke arc­képét, — azt is bedobálta a kézitáskájába. És aztán elment.

Next

/
Thumbnails
Contents