Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-03 / 36. szám

DÉLMAGYARORSZAG KÖZGAZDASÁG Aratás a tanyán. . Irta Stécsy György. A szántó-vető embernek egyik legnehezebb munkája az aratás. Korán reggel, még alig pitymallik, már munkában van és ez a munkája benyúlik a- késő éjszakába, Naponkínt átlag tizennyolc órát dolgozik s nemcsak ímmel-ám­mal; 'fianem ugyancsak meg kell fogni a kasza­nyelet,' ha azt akarja, hogy. fáradtsága ne vesz­szen kárba, Az aratókat részeseknek nevezik, mert a le­vágott 'gabona bizonyos hányada áz övék lesz. Táváézszal még alig mutatkozik valami termés, már megfogadják őket, nehogy valamelyik gaida részes nélkül maradjon. Vasárnap dél­ufcáfl- meghényiák-vetik a doigot gazda és ré­szes", hogy kornrcéncióval, vagy anélkül történ­jen-e az aratás',. másszóval. a gazda ad-e naponkint enni, vagy egyszerre, kezdetkor min­dén élelmiszert kiad, ami dukál. Ez a kommenció. írásos szerződést nem kötnek. Minek az a sok irka-firka. Magyar ember nem szegi meg a szavát, kivált , az itteni nép, mert becsületére nagyon sokat ad. Az aratóknak marokvérők­rői is "gondoskodni kell, akik a rendre levágott gabonát sarlóval felszedik és hónaljakba rak­ják,'két. hónaljt pedig összetesznek és ebből lész a kévé. A marokverok leányok, de szük­ség esetén fiuk is lehetnek. Fiatal házasnak» más házán hányódó-vetődö szegény embernek rendesen a felesége a marökverője. Nincs se kicsi, se nagy, az asszony is mehet munkába. No meg ilyenkor még a szeretet is azt sugallja, hogy egymás közelében legyenek, hiszen emlé­kezetükben világosan él, hogy mit fogadtak egymásnak az oltárnál: ásó, kapa, meg a nagy­harang válasszon el bennünket egymástól. Az aratáshoz való előkészületet, mihelyt a gabona sárgállik, megteszik. Az aratóember előkeresgéli a padláson a rossz csizmákat, melyek már nem javíthatók ki és évről-évre a szelemenfa alatt a kémény'mögé vándorolnak­Ezekből kettőt, a legjobbat kiválasztja, szárát levágja és mindegyik szárból egy-egy pár bocskort csinál. Őneki magának és a marokverő­jének. (Mert a marokverőn.ek a bérén felül mindig dukál egy pár bocskor.) Primitív, kezdetleges dolgok ezek, de míg az aratás tart, megteszik és igy a „kutu" (igy hívják a levágott,-de a földben maradt gabonaszálat) a részesek lábát nem sebzi meg. Lassankint megtörténik az előkészület. A gabona már érett, hozzálátnak tehát az ara­táshoz. Egész tábla rozsvetések kévékbe kötve a földeken szanaszét, nagy össze-visszaságban hevernek. Mindenütt nyüzsgés-mozgás, eleven élet uralkodik. A nap rendkívül keményen süt. Az aratást csak arra a kis időre szakítják félbe, mikor esznek. Evés alkalmával nem ülnek ké­nyelmesen asztalhoz, hanem mindegyik vesz egy kéve búzát, körbe arra ráülnek és ugy falatoznak az előttük levő tálból. Nem lehet ilyenkor a napot lopni, mert ha jó az idő, ak­kor egy hét alatt annyira megérik a gabona, hogy a szemé kipereg, ami már káros a gaz­dára -nézve.. Este, mikor a nap sugarai a közeli erdőben elvesznek, kezdetét veszi a kereszte­zés. Nappal ezt nem lehet végezni, mert az érett buzaszemek a legkisebb érintésre már kihullanak a kalászból. Estefelé harmat száll a tarlóra és a kévék kissé megszivósodnak. A handagazdá, a részesek legidősebbike, meg­mondja a marokverőknek, hogy hol hány ke­reszt'lesz. Azt már mindegyik tudja közülők, hogy egy keresztbe huszonkét kévét tesznek. Egy helyre tehát annyiszor huszonkét kévét húznak, ahány kereszt lesz ott. Húzni kell ám A kévéket, mert az egyensúlyt nehéz eltalálni. Ha jó termés van, akkor a kévének a kalászos fele nehezebb, mig rossz termés esetén épen megfordítva van. A marokverők hamarabb fSsszehuzgálják a kévéket, mint az emberek elvégzik a keresztezést. Mindegyik vesz aztán egy nagy gereblyét és hozzáfognak az aznap learatott terület felgereblyézéséhez. Az igy össze­gereblyézett buzaszálakat. kévékbe kötik. Eze­ket a kévéket „kaparék"-nak nevezik. Keresztezéskor az aratók a kis makrapipára rágyújtanak és egymásnak rég létünt időkről, rég elfelejtett emberekről mesélnek. De mesél­nek a régi tanyai világról is, mikor az egész pusztaság egy lakatlan nagy homoksivatag volt, telve mocsárokkal, nádasokkal. Órákig eiboco­roghatott az ember, mig házra bukkant, Nem látott mást, csak a kettős kutak égfelé meredező gémfáit. A legelőkön gulyák és juhnyájak lege­lésztek. Mind elmúlt. A legelök nagy részét felha­sogatták. Apró kis tanyaházak emelkednek ki i f is, ott is a buckából. A szorgalmas nép csodát müveit és ilyenkor az ifjabb nemzedék az át­alakulásról beszél, melyet talán ismert, de leg­inkább apjától hallott. Közbe nagyokat sóhajt egyik-másik, mintha valami fojtogatná. Bizo­nyos kínos érzelem . hatja meg, gondolata a messze múltba visszaszáll s talán gondtalan gyermekévei vagy szerettei jutnak eszébe. Majd átszól, a kereszt másik oldalán szorgos­kodó társához : A „papkévé"-t ne felejtse kend el lekötni. (Az alsó- és felsőkévét „papkévé"­nek hívják). A marokverők erre nem gondol­nak. Évődnek, tréfálkoznak. Csupasz lábszárai­kat megsérti a kutu, a vér kiserked. Ez nem baj. Kékfestő kötőjükkel letörlik a vért és nó­tába fognak. Aratás végeztével a gazda barátságos vacso­rát ad az aratóknak. A fonottas kalács és turós­lepény nem igen szokott-ilyenkor hiányozni. A turóslepénytcsakaz őszbecsavarodott öreg része­sek tudják szép, „fecskefarokra" harapni. Min­denütt kereszt van már a hullámzó rozsveté­sek helyén. Megvan minden, az aratás is, de meg az áldomásadás is. Egy év ismét elsuhant felettünk. Egy évvel ismét öregebbek vagyunk. Igy gyűjtögetjük a sok szép emléket, mig az idő gyorsan halad feletted, te gyönyörű ró­naság ... (—) A ssejjetlí majjáijépíikezések. A vá­rosi mérnöki hivatalból vesszük á hírt, hogy Szegeden a magánépitkezések örvendetes neki­lendülést adtak az építőiparnak. Az építkezés a város minden vonalán észlelhető s a jó idő beállta óta a munkásság megelégedéssel robo­tol az egyre emelkedő falak kőzött. A mérnök­ség figyelmezteti az . építtető közönséget, hogy rendes építőmesterrel végeztesse az építkezést, mert épen az építkezések nagy mérve esetleg sok kevésbé jó munkát eredményezhet. Szoci­ális szempontból az építőipar szegedi fellendü­lése igen örvendetes arányokat ölt. (—) A Magyarországi Pénzintézetek Or­szágos Szövetsége tegnap Mándy Lajos el­nöklésével együttes igazgatósági és választ­mányi ülést tartott, amelyen résztvettek Ho­ványi Géza, Sándor János és Heincs Hugó or­szággyűlési képviselők is. A nyári és az őszi munkaprogramot Berényi Pál dr szövetségi tit­kár terjesztette be, E munkaprogramból kieme­lendők a községi takarékpénztárak, az uj ipar­törvény, a bankszabadalom és a készfizetés tár­gyában fölterjesztendő memorandumok, a nyílt követelések leszámítolása, A szövetség a pénz­intézetek adóbevallásait megkönnyítendő, adó­bevallási mintalap kiadását határozta el. A szövetség ellen intézett támadások fölött az igazgatóság és a választmány napirendre tért. (—) A JiédstieasóVásás'lielyí közvágóhíd. Hódmezővásárhely újonnan létesített modern közvágóhidját juiius tizenötödikén adják át rendeltetésének. A hódmezővásárhely városi fő­számvevő és a helyhatósági állatorvos julius másodikán Szegeden jártak és tanulmányozták a szegedi nagykiterjedésű kőzvágóhidat. A vá­sárhélyiek leginkább a vágóhídi dijak kezelés' módját tanulmányozták, hogy a közforgalom­nak átadandó vásárhelyi vágóhidon a szegedi tapasztalatokat érvényesíthessék. A szegedi vágóhidon a felügyelő állatorvosok kalauzolták a vásárhelyi kiküldötteket. (—) A Közgazdasági Szemle juniusi száma Mandello Gyula dr szerkesztésében megjelent. E szám behatóan foglalkozik a munkanélkü­liség kérdésével, az ez ügyben Párisban tar tandó értekezlettel, valamint a magyarorszáe" munkanélküliség összes részleteivel. Sokfél' közlemény és ismertetés mellett a Gazdaság ós Társadalmi Bíbüographia találhatóé számban' (—) Armentesítő-társulati közgyűlés. A szegedi ármentesitő-társulat szombatra hirde­tett választmányi és közgyűlése elmaradt, mi­vel a tagok .nem jelentek meg kellő számban. A társulat , közgyűlését szeptember havában fogják megtartani Lázár György dr társulati e nök, szegedi polgármester elnöklete alatt. (—) A régi szeszgyár telke. A szegedi régi szeszgyár telke most Back Jenő szegedi tör­vényhatósági bizottsági tag tulajdona. A telket Szeged város közcélokra • meg akarja venni ­erre nézve már korábban tárgyalásokat folyta­tott a tulajdonossal. A város tánácsa mai "ülé­séből utasította a. mérnökséget, hógy a telket becsülje fel. A mérnökség a bizottsági.szemlét és hivatalos becslést a tisza-parti terjedelmes telken julius ötödikén fogja megtartani. (—) Newyorki fcrg&lom. "ШЩЫ1АЫ 'Jélen­tik : Az elmúlt hétén behozott áruk. értéke 17.530,000 dollárt tett ki, szemben az előbbi" héten 18.840,000 dollár'értékűvlfrrA'£~á^ét¥k értéke pedig 2.542,000 dollár 2.442,000 dollárral szemben. — Ne.wyor!:ból jeléntik : Az elmúlt héten 1000 dollárnyi aranyat és 834,000 dollár ezüstöt vittek ki. A bevitel aranyban 119,000 dollár, ezüstben 134,000 dollár. (—) Bolgár rendszerű kertészet Szege­dén. Szöged város hatósága a bolgár rendszerű kertészet meghonosítására már régebben terü­letet jelölt ki a Marostőben. Mivel azonban ez a terület" érré "á céíra' nem'aíkátinas, áT~aradi~ kultúrmérnöki hivatal a bodomi rétet ajánlja kísérletezésre. A város közgyűlése a harminckét hold bodomi rét mostani bérlőjének fel is mondta a bérletet, A bolgár rendszerű kértészetet a bodomi réten két évig az állam fogja űzni, ak­kor aztán vagy a város veszi kezelésébe, vagy tovább kertészkedik ott az állam. A bolgár rendszerű kertészetnek ilykép való meghonosí­tása a közélelmezést olcsóbbá fogja tenni: „^ (—) Sorsolás. Tegnap .tartották meg a szé­kesfővárosi 1903. évi 46 miljiós kölesőn ЗЕЩ.. félévi törlesztő részletének sorsolását. A. kihú­zott nyeremények összege 188.800 korona. 10,000 koronát nyertek: 870,-34% 552 és 212 ;. 5000 koronát nyertek: Í94Í, 4042, 1104, 1049, 3319,. 2096, 1288, 3275, 217, 4304,1576,351,2062, 2861, 1997, 2079, 134, 3933, 718 ; 1000. koronát nyertek: 8739, 6918, 9313, 7840, 11695, 1858, 724, 3561, 7634, 1112, 7275, 2757, 1741, 9980, 2553, 9642, 2131, 8252, 2769, 4689, 8825, 5287, 3250, 2515, 11012, 5498, 6477, 3832, 332, 4262, 2975,3996, 605,7273, 7651, 1791, 6024,8217, 6321, 6076, 10325, 5883, 3116, 3154, 9993, 7669­3146, 2169, 11163, 4172, 11208,8817,11479;-. 230 koronát nyertek: 7336, 2177, 6350,. 8949, 3 '99, 3793, 5349, 1419, 104; 9806, 5332, 437, 4 ПО, 2898, 4142, 8984, 7458, 8222, 2758, 6965,; 9399, 8876, 3659, 8980, '5759, 4379, 9993, 4856, 791, 9797, .2508,' 1724, 6606, 6287, 4431, ЗШ,­9 <73, .678, 6607, 2042, 8034, 4592, 5994. (—) Szarvasmarha-dijazás Hódságon. A Bácsbodrogmegyei Gazdasági Egyesület a mi­nap szarvasmarha-dijazást rendezett Hódságon. Az első dijat, 80 koronát, Schwerer Mihály : nyerte el tehenével, Bapp Mihály pedig külön' az üszőjével. Ezéken kívül . még tíz tehén és tizennégy üsző gazdájának adtak dijat. A föld­mivelésügyi minisztérium által kitüntetett öt gazdasági cselédnek elismerő-oklevelet adtak: át buzdító beszéd kíséretében. Elsőrendű művészies kivitelű fényképek Hf «& ¿p* I" S műtermében _—~ RarOlyl iiit* i síi Tanuló felvétetik. . - ' j ™ OGFÁJÁ Rossz ! fogak ! ellen!! 1 ellen kipróbált, biztos ha­tású szer a Franki-iéla száj­víz. A leheletnek kellemes j illatot ad, a fogak rom­lását megakadályozza. ­Ára 70 fillér. FRANKI ANTAL gyógyszertára ¡SZEGED, Felsőváros. Fllii | Síffllí eüivöMsóra 1 ellen kipróbált, biztos ha­tású szer a Franki-iéla száj­víz. A leheletnek kellemes j illatot ad, a fogak rom­lását megakadályozza. ­Ára 70 fillér. FRANKI ANTAL gyógyszertára ¡SZEGED, Felsőváros. ígájfetl •ffiepÉtetJJ

Next

/
Thumbnails
Contents