Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-31 / 60. szám

2 DÉLM AGYARORSZAQ 1910 Julius 31 munkája nemcsak alapos, hanem gyors is volt. Most, néhány nap múlva, szét fognak oszlani az uj parlament tagjai a jól megérdemelt pihenésre. Nem akarjuk azt állítani, hogy nagyon kimerültek, de kétségtelenül dolgoztak. És ezt régen lehetett megállapítani a magyar politikusokról. Hogy aktuális hasonlatot mondjunk : az uj képviselőház rendbehozta az ország kertjének gyümölcsfáit. Gondoskodott arról, hogy a hernyók többé be ne lephessék, rothadttá ne rágicsálhassák azokat. Majd ¡ön az ősz, amikor a munkáshad ismét elfoglalja helyét és friss erővel, istenes bizalommal lát hozzá az érő gyümölcsök learatásához és ápolásához. Kívánjunk hát boldog pihenést a nemzet becsületes munkásainak. Népszámlálás és állami kölcsön. — fi képviselőház ülése. — (Saját tudósít ónktól.) Ernyedetlen szorgalommal dólgozik a parlament. Egyszerre négy tőrvényjavaslat: a népszámlálásról, az ötszázhatvanmilliós állami kölcsönről, a legeltetésről és a statisztikáról szóló van napirenden. Az ülésteremből az ellenzéki képviselők majdnem teljesen távol vannak. A mai napon különben számos interpelláció is hangzott el. A népszámlálásról szóló törvényjavaslatot Hieronymi fölszólalása után a képviselőház egyhangúlag, vita nélkül elfogadta. Hasonló jó sorsa volt a statisztikáról és a legeltetésről szóló törvényjavaslatoknak is. Némi vita csak az állami kölcsönnél keletkezett, de Wickenburg Márk előadó, Désy Zoltán, Bakonyi Samu és Lukács László pénzügyminiszter rövid fölszólalásai után általánosságban azt is elfogadták. Részletes tudósításunk itt következik: (Előterjesztések.) Elnök: Návay Lajos. Jegyzők: Szász Károly, Szinnyei-Merse Félix, Beszkid Antal. A mult ülés jegyzökönyvének hitelesítése után Elnök bemutatja az ugrai kerületben megválasztott Nagy-Bölöny József megbízólevelét. Tudomásul vétetik. igy is- megkaphatják... Gyűlölte őket és mosolygott rájuk édesen, biztatóan. Sok pénze volt, sokat adott neki az ura és otthon, a szülői házában nagyhatalom volt, aki azt tehetett, amit akart. Anyja örült, hogy megint szórakozhatott, szinházba járhatott ő is, hogy vendégeket látott ő is; és sohasem korholta leányát, akit tulajdonképpen sajnált száműzetése miatt. Csak éljen,. éljen, szegényke, — úgyis oly hamar elmúlik az ifjúság és mindenért kár, amit elmulaszt az ember ... Vörösné az emberek szájába rágta, hogy őt Bovarynénak nevezzék. És ez lett a rendes neve, a férfiak izgatottan mondták, — Istenem, milyen nagyszerű gondolatokra, jövendölésekre hatalmazta föl őket ez a név ! — és legalább nem emlékeztette az asszonyt minduntalan az urára, a falura, „kötelességére". Bovaryné uj morált csinált magának; a modern irodalom hatása alatt megállapitotta, hogy az élet őt agyon akarta ütni és elhatározta, hogy nem hagyja magát. Néki ezentúl csak önmaga iránt lesznek kötelességei és szépségben fog élni. A gyerek ? — Istenem, majd fölneveli az apja, vagy az ő anyja... Tulajdonképpen nem is gondolt arra, hogy mit akar, szabatosan, meghatározva. Csak azt tudta, hogy magát szereti legjobban a világon, hogy vig, mulatságos életet akar, szép ruhákat és finom, művészi élvezeteket, tetszeni akar, ragyogni, nagyon, nagyon élni. .. Bovaryné asszonynak tudniillik nem volt lelke. És minden fényt, melegséget, napot Fekete Márton az I. birálő-bizottság nevében jelenti, hogy Bródy Ernő és Lukács György megbízólevelei rendben találtattak. A két képviselőt végleg igazoltnak jelenti ki. Ugyanez történt Csontos Andor mandátumával, melyet Szulyovszky Géza, a III. biráló-bizottság elnöke igazoltat. Szinnyei-Merse Félis jegyző jelenti, hogy az interpellációs-könyvben öt interpelláció van bejegyezve. A Ház félkettökor tér át az interpellációkra. Ezután harmadik olvasásban is elfogadják a román kereskedelmi pótszerződést. (A népszámlálásról) szóló törvényjavaslatot Pap Géza, a közgazdasági bizottság előadója terjeszti be és rövid beszéd kíséretében elfogadásra ajánlja, a közgazdasági bizottság által megállapított csekély módosításokkal. Benedek János (Justh-párti) szólal föl a törvényjavaslathoz, amelyet maga és pártja nevében elfogad. Nem is a törvényjavaslathoz, hanem annak miniszteri indokolásához kiván hozzászólni, mert voltaképen ez fog intézkedni a népszámlálás tárgyában. Kifogásolja, hogy az ipari munkások munkabérviszonyaira és a kisipari üzemek termelési képességére vonatkozó adatok nem vétetnek föl az uj statisztikába. A külföldön élő magyarok összeírását is kívánja, továbbá a kulturális viszonyok tüzetesebb fikszirozását, igy azt, hogy áz irni-olvasni nem tudók miért maradtak analfabéták. Aggodalommal nézi a törvényjavaslatnak azt az indokolását, hogy ennek a népszámlálásnak célja adatokat gyűjteni a választói reformhoz. A különösen beszerzendő adatokból ugyanis a reformnak olyan iránya tűnik ki, ameiy nem lesz kielégítő. Kifogásolja, hogy a nők választójogára semmi vonatkozás se történik. Eleve tiltakozik a választói reform elodázása és a nemzeti aspirációknak nem kedvező irányba való eltolása ellen. Elnök: Több szónok nem lévén, a vitát bezárja. (Hieronymi beszéde.) Hieronymi\ Károly kereskedelemügyi miniszter reflektál Benedek János szavaira. A népszámlálásnak az a célja, hogy a jelenlévő honfitársaink számát állapítsa meg, ne pedig a külföldön élőket. De téved Benedek, ha azt hiszi, hogy a külföldön élő honfitársaink számát nem fogjuk tudni. Európaszerte most van a népszámlálás és a megfelelő adatok nemzetközi kicserélésével a kellő adatoknak birtokában leszünk. Amerikával, sajnos, nem sikerült ilyen megállapodásra jutni. A gyáripari statisztika nem fog elmaradni. 1911 októberében fölveszik, mint 1906-ban. A kisipari statisztika még az év folyamán megjelenik. A választójogra nézve Benedek ugyankívülről várt, óriási ambícióval küzdött érte. És ha mindezt megkapta, kívülről,— akkor ugy tudott nevetni, mosolyogni, nézni, mintha csak lett volna lelke. * Asszonyismerősei — a pestiek is — ámbár meggyanúsították az összes rossz erkölcsökkel, azt az egyet mégis elismerték róla, hogy nagyon müveit asszony. Bovaryné megjelent minden fölolvasáson, ahol szépen, Ízlésesen hallgatott, átszellemült tekintettel nézve az előadóra. Fiatal magántanárok, első nyilvános fölolvasásaikon, a szerepelhetés nagyszerű érzésének mámorában őt nézték, a szép, finom asszonyt, aki oly figyelmesen hallgatta meg őket. Hogyne ismerkedtek volna meg vele és ő tanult tőlük. Amíg csak el nem tértek a tárgytól és ő róla nem beszélgettek ... Volt egy építész ismerőse. Cinikus, rosszmájú ember. De Bovaryné érdeklődött munkái iránt, a stílusokat és a művészeti irányokat ismerte — titokban vett magának egy építészeti kézikönyvet is — és olyan okosan kérdezgette az embert terveiről, olyan szerényen és értelmesen, hogy a cinikus férfiú bevette a maszlagot. Elvitte az asszonyt a műtermébe és ott. magyarázgatott neki tovább. Azonbán kevés munkáról is panaszkodott, mire az asszony meghökkent. Mikor pedig a szerelmi vallomáshoz ért a férfi, sietve menekült. Nem ezt akarta... Volt egy tehetséges orvos-ismerőse. Lusta, kényelmes ember. Ezt úgyszólván ő kényszeritette a magántanári vizsgára. Munkára azokat az észrevételeket tette a népszámlálással kapcsolatban, mint néhány nappal ezelőtt á „Népszava." A népszámlálás kizárólag közgazdasági irányú intézkedés, a választói reformhoz semmi köze, legföljebb annyi, hogy egyidőben történik a választói reformról szóló törvényjavaslat beterjesztése és a népszámlálás végrehajtása. Benedek célzott arra, hogy a kormány az Andrássy-féle pluralitásos választói reformot kívánja átvenni. Benedeknek erre semmi alapja se voit, mert az Andrássy-féle tervezet átvételéről szó sincs.- A kormány pluralitás nélkül akarja megcsinálni a választói reformot. (Helyeslés.) Kéri a javaslatnak részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. A Ház a javaslatot általánosságban, majd részleteiben vita nélkül elfogadja. (Elfogadjuk!) A m. kir. központi statisztikai hivatal 1910. évi munkatervéről szóló törvényjavaslatot Wickenburg Márk gróf terjeszti be, rövid indokolással. A Ház hozzászólás nélkül, általánosságban és részleteiben elfogadja a törvényjavaslatot. Pap Géza a közgazdasági bizottság nevében a legeltetési forgalom megtiltásáról szóló törvényjavaslatot ajánlja elfogadásra. Az egész ellenzéken egyetlen képviselő sincs jelen, a Ház öt perc alatt végez ezzel a javaslattal is. Következik (az 560 milliós kölcsön.) Teljes cimén: „Több állami beruházás költségeinek fedezéséről, a kamatozó állami pénztárjegyek beváltásáról és a pénztári készletek kiegészítéséről" szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslat tárgyalása. Wickenburg Márk gróf előadó részletesen ismerteti a javaslatot és elfogadásra ajánlja azt. Désy Zoltán elfogadja a javaslatot, de támadja a kormányt azért a gazdálkodásért, amely az 560 milliós kölcsön fölvételét szükségessé tette. Részletesen foglalkozik a törvényjavaslat egyes tételeivel. A pénztári készletre vonatkozó részt illetőleg fölvilágosítást kér a pénzügyminisztertől. A megelőző pénztári készlet nagyságáról az' érdeklődők rendelkezésére adatok egyáltalában nem állanak. Konstatálja, hogy a beruházások összegét rendszerint a pénztári készlet tételére utalják át. A gyakorlat legalább az volt eddig is. A pénztári készlet kiegészítése időről-időre megtörténik ugyan, de a beruházás alapjául mégis ez szolgái. Amidőn a beruházási törvény külön beruházásra utalja a fedezetet, kiteszi a pénzügyi kormányt annak a veszélynek, ösztökélte, felébresztette hiúságát. A fiatal magántanár aztán stipendiummal külföldre utazott. És voltak más ismerősei is ... Mindezen urakkal azonban Bovaryné nem szaladgált csak ugy, kiséret nélkül, mint valami közönséges nő. 0 mindig „társaságban" volt. Volt néki egy unokatestvére, a Józsa, finom, müveit, idősebb leány, aki boldog volt, ha vele lehetett. Az asszony őt is megbabonázta kedvességével, megigérte neki, hogy férjhez adja és elhitette vele, hogy a férfiak rajonganak érte, műveltségéért, szelleméért. Józsa boldog volt, ha elszabadult a maga sivár, örömtelen otthonából és az ő jó, kedves rokonával mehetett sétálni, kirándulni. Boldog volt, hogy ilyenkor ő vele is elbeszélgettek finom és tudós urak és büszke volt meg hálás ; sejtelme sem volt arról, hogy Bovaryné még az ő tisztességben, becsületes unalomban eltöltött életét is felhasználja saját céljaira, a maga igazolására naivabb ismerősei szemében ... Vig élet folyt igy az asszony körül, mialatt az ura otthon öltöztette, vetkőzteti« kis vöröshaju, fehérbőrű gyei-ekét. Senkisem tudta, hogy ez az ember mit gondol, mit érez. Végezte a dolgát rendesen, tréfált betegeivel és ugyanaz a gúnyos, fölényes modora, de kedves, köpcös, kis Vörös doktor volt, mint azelőtt. Ha megkérdezték tőié, mikor jön haza a felesége, mosolyogva azt felelte: „Majd, ha megunja a pesti életet." És az emberek csodálkoztak, hogy Vörös doktornak oly kevés az erkölcsi érzéke és visszafogadja azt a rettenetes asszonyt, aki — az ő pontos értesüléseik szerint — mindig