Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-30 / 59. szám

1910 Julius 30 DÉLMAGYARORSZAQ 11 Nagy irók naplója. Lassú elmúlásban, hanyatlásban megöregedő írók naplót is szoktak irni. Az életben meg. gyötört, diadalmas, gőgös irók, a Wilde Oszkárok nem írnak naplót. Vagy ha irnak is, előre kijelentik, hogy irödaimi alkotásnak készül, tehát nem őszinte irásmünek. Tolsztoj Leó naplót ir ! Sok küzdelmen átvágtatott, viharedzett, elvérzett szive odahuzza a megtértek, a panasz" kodók, a tépett glóriások közé. Mi lesz ebben a naplóban ? Hasonlítani fog-e D'Annunzio hazug, hangulatokkal kicsiholt följegyzéseihez? Sokaknak talán ellenszenvesek az öreg irók, akik ereklyeként fogják kezükbe a tollat, ifjú diadalaik részesét, akik hirdetós-izü kommünikékben közlik a közönséggel, hogy holnap irni fognak , és közbe sirva, remegve ápolják a mult lassan halványuló emlékét. Tolsztoj Leó is minden szégyenkezés nélkül naplót ir. És mi valami babonás tisztelettel eltelve, elfogódva, nem akarjuk elhinni, hogy Tolsztoj megtagadja irói mivoltát. Szép, öreg novemberi alkonyatok eszébe juttatják a Feltámadás és Karenin Anna szerzőjének azt, ami még jöhetett volna. De nem jött és az embernek mindig fáj a szive, ha tépett koszorúkról emlékezik. Valami hódoló tisztelettel várjuk, hogy Tolsztoj a naplójában is iró marad. A furcsa ütemekben szaladgáló vérünket sirva, átkozottan, meggyötörten, de nem tagadjuk meg. Száz megbánáson és megbontásokon keresztültépett szivünk dacosan, könyörtelenül odatolakodik az írásainkba és nem birjuk megtagadni a multat. Tolsztoj Leó, ha naplót is ir, regényt fog irni. Tolsztoj, ha naplót is ir, ott sem fog igazat irni. Nem az irói hiúság, nem az utókorra való emlékezés viszi más tájakra Tolsztoj kezében a tollat. Csak az, hogy iró! Nagy irók nem tudnak a maguk számára irni. Nem tudják megvallani maguknak az igazat és ha befelé néznek, a szivük felé, könnyek, tői elmosódott, bizonytalan érzéseket látnak meg — uram, istenem, írónak születtünk! — és minden, ami ma történt, az irótoll alatt átszűrődik a multak meséjévé, furcsa ragyogású patinát kap, szép lesz, hazugság lesz, mese lesz, ami megtörtént ugyan, de a megtörténés pillanatában már másképen láttuk, másmilyennek éreztük és másképen, szebben irtuk meg. Nagy irók naplója sohasem őszinte. Tolsztojé sem lesz az. Megtörtént, átélt, fáradt perceknek egy haldokló, de mégis irói lelken átszűrt hazugsága lesz. És nagyon szomorú csalódást fog hozni Tolsztoj naplója, ha egyszerű igazságok, lesznek benne. Mert akkor egy nagy kiábrándulás jön és,Tolsztoj nem volt iró, mert nem bírt öntudatlanul is hazudni, mert nem tört ki belőle az őszinteség percében is az iró, mert nem tudott hasonlóvá lenni a Wilde Oszkárokhoz és D'Annunziókhoz, akik sokszor hazudtak, de mindig szépen, busán, gőgösen hazudtak é6 amit hazudtak, azt maguk is elhitték. B. E. SZÍNHÁZ,_MÜVÉSZET * Bncsazó művészek. Arnyai Károly, a VíjsüitfjNieZ-kabaréban vendégszereplő népszerű komikus vasárnap este búcsúzik a szegedi közönségtől. Távozásának hirét bizonyára sajnálattal fogadja a publikum, amely rendkívül megkedvelte őt és napról-napra nagyobb szimpátiával hallgatta. Nem is csoda, mert pompás szinész és artista Árnyai. Kupiéi finomak, ügyesek, szellemesek és hasonlóan finom és ízléses előadó-modora is. Művész-utánzatai pedig felejthetetlenül sikerültek. Ismételten meghosszabbított szerződése most lejár a művésznek, aki másutt vállalt szerződéseit fogja teljesíteni. Távozik a szimpátikus és ügyes Badó Sándor is, de néhány hét múlva előreláthatóan Ismét visszatér. A Vigszinpad uj műsora egyébként elsőrangú. A kis, nagysikerű francia bohózat állandóan műsoron marad. A szerepeket Földes, Vándort, Pálffy Mariska és Somogyi Nusi játszák igen ügyesen. Az uj, kitűnő attrakciók és a remek magánszámok teszik teljessé a kabaré uj műsorát. * A Nemzeti Szhiház újjáépítése. Régóta vajúdik az ország első s most ideiglenes hajlékban vendégszereplő szinháza állandó elhelyezésének kérdése. A Magyar mérnök- és építészegyesület küldöttséggel kereste föl Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy akár uj építkezésre, akár a régi színház átalakítására határozná el magát s az uj Nemzeti Sziuház terveit magyar építészek között rendezendő nyilvános pályázat utján szerezze meg. Zichy János gróf válaszában kijelentette, hogy egyedül a nyilvános tervpályázat rendezését tartja helyesnek és igazságosnak és mihelyt az ügyet kellőképen tanulmányozza, ebben az irányban kiván dönteni, még pedig lehetőleg még az óv folyamán, hogy a hosszas előmunkálatok a színház épitését sokáig ne késleltessék. * A repülőgép. Tegnap este kedves bemutatója volt a nagyváradi nyári színkörnek. Egy régi nagyváradi színésznek, — akinek nevére csak az öregebb nemzedék emlékezhetik — mutatták be egy háromfölvonásos bohózatát, a Bepülőgépet. Már jó két évtizede annak, hogy Hatvani Endre, a szerző neve lekerült a szinlapokról. Pedig annakidején ugyancsak emlegetett neve volt Hatvaninak. Az ország egyik legjobb baritonistája volt egykor az öreg szerző. Egy kedves, okos, öreg szinész darabja a tegnapi bemutató. Minden szavában van valami kedves, poétikus csillogás, amely megragadja a nézőt. Maga a darab, dacára annak, hogy a cime valami modern nyári bohózatot sejtet, azokból a régi jóhirnevü bohózatok közül való, amelyek annyira jellemezték a hatvanas, hetvenes évek szinmüirodalmát. Egyszerű, de azért érdekes bonyodalom képezi a darab gerincét, amely köré azután hozzáilleszkednek a kacagtató jelenetek. A közönség tetszéssel fogadta a darabot s különösen a zeneszámok, amelyek szintén Hatvani szerzeményei, arattak nagy sikert. A szereplők közül különösen Kassai és Désy kaptak sok tapsot. (A szerkesztő ur kalandja.) Van Budapesten egy kedves, finom, öreg szerkesztő, aki sokkal többet szeret törődni fess, kis nőkkel, mint a ^apjával. Az öregedő Don Jüan tömérdek kalandja közben — nem először és nem is utoljára — elvesztette a szivét. Egyik operettszínház vidám művésznője találta meg. Ettől kezdve az öregedő szerkesztő természetesen egyre gyakrabban látogatta meg az imádott nőt. Finom, gyöngéd viszony szövődött köztük. Egyik látogatása azonban legnagyobb mértékben váratlanul érte a művésznőt. A második, esetleg a harmadik számú barátjával szórakozott a művésznő. A szobaleány azonban gyorsan a helyzet magaslatára lépett. — Nagyságos ur kérem, — rebegte — nem lehet a nagyságához bemenni. Hirtelen rosszul lett. Az orvos van nála, A szerkesztő ur ebben megnyugodott. Egyáltalában nem gyanakodott. Elhitte az egész mesét. Bizott benne, hogy a művésznő kitartó, hü barátnő. És nem is sejtette, hogy mig ő — a szerkesztő ur — a kitartó, addig a művésznő viszont egyáltalában nem hü. — Jó, hát megvárom, mig a doktor ur kijön, — mondta. És leült. Várt, várt. Várt. Közben a ravasz szobaleány besompolygott a művésznő szobájába ; elmondta, hogy mivel ámította a szerkesztő urat. Tiz pere múlva a művésznő barátja végre kijött. — Mi baj? Mi baj? — érdeklődött a szerkesztő ur. — Semmi komolyabb. Egy kis rosszullét. Őnagyságának föltétlen nyugalomra van szüksége. Ezért kérem, hogy ma ne zavarja őnagyságát a nyugalmában. A szerkesztő ur követte a „doktor ur" parancsát és hálája jeléül — mint az egy kitartó, hü baráthoz illik — átnyújtott a doktor urnák a művésznő körül teljesített szolgálatai elismeréseül husz koronát^ A doktor ur nagy zavarban volt. — Mit csináljak ezzel a husz koronával ? — töprengett. Végre is elfogadta. Másnak aztán elmondotta a művésznőnek a husz korona történetét. — Mit csináljak ezzel a husz koronával? — aggódott. A művésznő élénken fölkacagott, — ahogy az adott esetekben egy finom, vérbeli művésznőhöz illik. — Nagyon egyszerű. Add ide a husz koronát. A kitűnő művésznő a husz koronát arra használta föl, hogy csináltatott egy zsuzsut, amelyre rávésette az emlékezetes nap dátumát, — amikor csak a szobalánya ravaszsága mentette meg egy kinos skandalumtól. ... Ez a történet szájról-szájra szállt, mindenki tudott róla, csak az öreg szerkesztő ur nem. A szerkesztő ur nem is sejtette, hogy az ö husz koronája nevezetes megcsalatásának egyik kimagasló dátumának a megörökítésére volt jó. A szerkesztő ur azóta is buzgón és hiven kitartott a barátnője mellett. Munkatársai végre is megsajnálták. Segítettek a dolgonMegírták a szerkesztő ur lapjában az egész fantasztikus és bonyodalmas történetet, természetesen a nevek élénk elhallgatásával. így aztán a szerkesztő ur végre mégis csak megtudta a fájdalmas valót — és ez ebben a bus történetben a legszomorúbb — a saját lapjából .. . * (A szállodai ágy.) Egyik ujságiró-kcllégánkat a minap kiküldte a lapja Csongrádmegye egy kis községébe, amelynek mindössze csak egy szállodája van. Az újságíró, ki kénytelen volt az éjszakát is ott tölteni, amikor szobát nyittatott magának a primitív szállodában, az ágy láttára valósággal megrémült. — Mi ez kérem, — hüledezett, — hiszen ezt az ágyat évek óta nem használták. Hiszen ezen ujjnyi vastagon van a por! A szállodás indignálódva felelte: — Kérem, kérem, mit gondol az ur?! Az, ami az ágyon van: — rovarpor! s A polgármesterek értekezlete. Magyarország törvényhatósági városainak polgármestereit az idei értekezletre most hivta meg Brolly Tivadar pozsonyi polgármester, értekez leti elnök. Az értekezlet Temesváron lesz és szeptember tizenkettedikén reggel kilenc órakor kezdődik. Az értekezletnek ez a tárgysorozata: Elnöki bejelentések. Debrecen város polgármesterének indítványa az osztrák-magyar bank jelzálogkölcsön adására megállapított hárommillió korona tőkéjének ötmillió koronára leendő fölemelése és a szerződésnek a bankkal újból való megkötése. A kolozsvári polgármester indítványa, hogy a katonaság térítse meg a víz- és csatornadijat. Temesvár kőzépitkezéseinek ismertetése. A zombori polgármester indítványa, hogy a törvényhatósági városok polgármesterei szabad vasúti jegyet kapjanak. Sopron polgármestere meghívja az értekezletet a jövő évre Sopronba. A városi' erdőtiszteknek állami segélyben leendő részesítése. A jövő évi értekezlet elnökének és helyének megállapítása. Brolly polgármester azt is tudatja meghívott kollégáival, hogy ugyanakkor lesz Temesváron a városok kongresszusa is. s Mecfv«*ffyiilés. Csongrád vármegye törvényhatósági bizottsága Ciccdricis Lajos dr főispán elnöklete alatt augusztus hó ötödikén délelőtt tiz órakor a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart.