Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)
1910-07-30 / 59. szám
2 DÉLMAG YARD RSZAG 1910 juiius 30 megélhetésének javítására. A második lépést jelzi Serényi Béla földmivelésügyi miniszternek az a jelmondata, amelylyel tegnap a képviselőház minden pártjának helyeslését vivta ki: többet termelni. Ami azt teszi: egyazon munkaerővel, egyazon tőkével óvatosabban, célszerűbben, intenzivebben gazdálkodván, nagyobb eredményt elérni. De ennek a második lépésnek csak akkor lehet általános nemzeti hatása, ha a többtermelés előnye nem marad egy foglalkozási ág keretében, hanem a helyes rendszer által átháramlik minden egyes polgárára az országnak. Gazdasági vonatkozásban a nemzeti közösségnek, a honfitársságnak ez az egyedül helyes, becsületes és jogos fölfogása. Az egyed munkája és eredménye csak akkor hasznos, ha a maga előnye mellett a köznek előnyét is jelenti. Előny, melyet a köznek rovására szerez valaki, bün az ország és minden egyes fia ellen. A politikai rend helyreálltával elkövetkezik e kérdéseknek megoldása is. És akkor, mikor a nagy munka- és előnyfölosztásról lesz szó, csak ezek az elvek vezérelhetik a felelős kormányzatot. Elfogadták a román szerződést — a képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) A mai ülés fontos mozzanata, hogy a képviselőház elfogadta a román kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatot. A javaslathoz először Bánffy Miklós gróf pártonkívüli hatvanhetes beszélt hosszasan és elfogadta azt. Utána Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter szólalt föi s az ipar és kereskedelem szempontjából ismertette a Balkán-áilamokban való viszonyunkat s rámutatott arra, hogy létérdekünk a jó viszony fentartása. A miniszter után Haller István néppárti beszélt és a klerikális szövetkezeteket védelmezte, majd Mezőssy Béla Kossuth-párti szólt a javaslat mellett. Azután Papp Géza előadó mondott zárszavakat, mire a Ház a javaslatot általakat szenvedett, elfásult szivemben uj érzés nem támad ... ha nem találkozom egy férfivel, kiben feltaláitam eszményképemet . . . akit szeretek teljes szivemből, még forróbban, rajongóbban, mint szerettem Ferit egykoron. A végzet utolért anyám ! Nem maradhatok többé férjem házában, nem maradhatok ! Ilona elhallgatott és a kezei közé rejtette az arcát. — Vétettél kötelességed ellen? — kérdezte Dánosné rövid szünet után szorongva és szelíden elvonta a fiatal nő kezeit az arcáról. — Nem anyám! — felelte Ilona nyiltan, de bizonyos kétségbeeséssel nézve mostoha anyja szemeibe. — És tudod, minek köszönhetem, hogy becsületes asszony maradtam? Szegény anyámnak! Az ő szomorú sorsa állt intő példaként előttem! — Te tudod? — kiáltott föl Dánosné megdöbbenve. — Tudod, hogy anyád . . . — ... nem halt meg, mikor hét éves voltam, de elhagyta férjét, gyermekét egy uj szerelemért, — vágott közbe Ilona. — Tudom, kíméletlen emberek elmondták nekem, amit ti annyira titkoltatok előttem éveken át. — Nos tehát, — szólt a mostoha élénken, — ha okultál szerencsétlen anyád szomorú példáján, ha tudod, minő szánalomraméltón végezte be kalandos életét az idegenben, ugy hagyj föl a válási gondolatokkal. Mondj le szerelmedről, térj vissza férjedhez, élj kötelességednek, gyermekednek. Atyádra ugy sem számíthatsz. Nagyon nosságban elfogadta. Részletes tudósításunk itt következik: (Előterjesztések.) Elnök: Berzeviczy Albert. Jegyzők: Szász Károly, Szinnyei-Merse Félix, Beszkid Antal. Hitelesitík a mult ülés jegyzökönyvét. Elnök jelenti, hogy Steinfeld Farkas összeférhetetlenségi bejelentést tett Szalay László képviselő ellen. Minthogy a bejelentés a törvényben előirt kellékekkel nem rendelkezik, irattárba helyeztetik. Károlyi Mihály gróf félreértett szavainak helyreigazítása cimén kér szót. Az ö múltkori beszédében használt „közvetítő kereskedelem" kifejezést félreértették és Sándor Pál a félreértés miatt támadta. Tisztázza magát a neki imputált helytelen fölfogás alól. Elnök: Figyelmezteti Károlyit, hogy rövidebben és a tárgyhoz szóljon. Károlyi Mihály gróf: Támadásait nem a személyek, hanem egy rendszer ellen irányította. Sándor Pálnak a szövetkezetek ellen intézett támadására alkalomadtán válaszolni fog. CBánffy Miklós beszéde.) Bánffy Miklós gróf szólal fel. Fejtegeti, hogy abszolút jó szerződést kötni nem lehet, a román kereskedelmi szerződés se lehet ilyen. De vannak igen előnyös oldalai erdélyi szempontból, amit örömmel kell üdvözölnie. A husdrágaságot ugyan nem fogja megszüntetni a szerződés, de mezőgazdasági szempontból kedvező lesz a hatása. Az elzárkózás maga nem képes arra, hogy a húsárakat emelje, mint ezt a német példa mutatja. 1901-ben Németország elzárkózott a külföldi husbehozatal elől, az import negyedére szállt alá, de ennek dacára a húsárak alig változtak, bizonyságául annak, hogy a német közönség képes volt fogyasztását feileszteni a belföldi közönség károsítása nélkül." Sándor Pál szavaira reflektálva, a szövetkezetekről szól. Lehetetlenség, hogy a kereskedők lemondjanak az üzleti haszonról, mint a szövetkezetek és ezt a különbséget semmiféle rabulisztikával nem lehet a kereskedőkről letagadni. Itt csak arról lehet szó, hogy az emberbaráti köpönyegbe bujt „mint szövetkezeteket", melyek inkább nevezhetők bűnszövetkezeteknek, megrendszabályozzuk. (Helyeslés.) A kereskedelmi szerződés erdélyi vonatkozásainak bírálatában az erdélyi ipari érdekek védelmét örömmel üdvözli. A román vámháboru amúgy is tönkretette Erdély kis- és háziiparát, amit lábraállitani alig lehet. Fél ugyan, hogy a szerződésben történt gondoskodás nem igen fog kellő eredménynyel járni, mert az ásványvizet kivéve, Románia igen erős iparral rendelkezik. Az állatbehozatalnak a szerződésben történt szabályozása már nem annyira kedvező az erdélyi szigorú birád lesz ő ós sohasem fog segédkezet nyújtani válásodhoz, hogy uj frigyet köss ! — De nem értettél meg ! Én nem azért akarok elválni, hogy uj frigyet kössek! A férfi, akit szeretek, ma még nem szabad és ki tudja: az lesz-e valaha! — tette hozzá a fiatal nő sóhajjal. — Akkor tehát nem értem, miért sietsz a válással? — Mert nem érzem magamat biztonságban a férjem házában. Oh! érts meg anyám, Ferinél nem találok oltalmat a kisértések ellen! Hogy vele maradjak, jobban mondva, hogy vagyonomat továbbra is élvezhesse : ő kész szemet hunyni mindenre, ezt tudom ... és én .. . . én nem bízom többé önmagamban . . . Mióta szerencsétlen anyám sorsát tudom, saját érzéseimnek sem hiszek többé ! Ki áll jót arról nekem, hogy ez a második szerelmem is nem muló érzés, mint az első volt ? Ha örököltem volna anyám nyugtalan vérét, ha az és nem a sziv igaz érzése kergetne ama férfi karjaiba ? Oh ! gondold meg, anyám, minő rettenetes sors lenne az enyém ! Kiábrándulva másodszor is, ujabb kárpótlást keresve ujabb csalódásokért, erkölcsi posványba jutnék. Oh, ments meg ettől ! Nem akarok elbukni ! Becsületes akarok maradni ! Könyörgöm neked, légy szószólóm atyámnál. Válasszon el engem Feritől, mert ha vele maradok, elvesztem ! És én nem akarok, nem akarok elmerülni a pocsolyában ! marhatenyésztésre nézve. Mert a román marha minőségileg közelebb AH az erdélyihez, mint a dunántúlihoz, de szervezettebb kereskedelem igyekszik neki piacot helyezni. Épen ezért a földmivelésügyi miniszter különös védelmi intézkedéseire van szükség az erdélyi állattenyésztés érdekében. Erdélyi akciót sürget, kulturális és gazdasági célokból. Elfogadja a javaslatot. (Helyeslés.) (Hieronymi beszéde.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: A kereskedelmi szerződéseknek az acélja, hogy kedvezőbb kiviteli lehetőséget szerezzünk terményeinknek. A függetlenségi párt szónoka, Barcsay Andor azt állítja, hogy a szerződés ideje szerencsétlenül van megválasztva. Ezt a szerződést az előbbi kormány kötötte, tehát őt illette volna érte a felelősség. De 5 nem tartja az időt rosszul megválasztottnak. Aa ilyen szerződések mindig a nagypolitika hatása alatt jönnek létre és magasabb szempontból birálandók el. Egy másik vádja Barcsaynak az, hogy az ilyen kereskedelmi szerződésekből csak Ausztriának van haszna. Ezt határozottan cáfolja, még pedig magának Barcsaynak adataiból. Példákkal igazolja, hogy a vámháboru folytán a magyar gazdasági élet károsodott. így a román tengeri ekszport most Spanyolországban élvez kedvezményeket, a magyar malomipar pedig Romániában kénytelen fiókvállalatokat létesíteni. Nem várható, hogy a vámháboru megszűntével a tönkrement erdélyi ipar föltámadjon, de várható az, hogy uj, fejlettebb ipar szülessen a romok fölött. Igyekezzünk gyáripart teremteni és pártolni a kézműipart. A gyáripar csak akkor káros a kézműiparra, ha olyan cikkek tömeges gyártására veti magát, melyeknek előállításához egyéni ízlés szükséges. (Helyeslés.) Ha föl akarjuk venni Romániával a gazdasági versenyt, jobb cikkeket kell előállítanunk, mint a románoknak. A jövőre nézve tartózkodnunk kell olyan szélsőségektől Romániával szemben, aminőket eddig elkövettünk, mert ez nemcsak nekik árt, hanem nekünk is, aminthogy vámháboru esetén a fejlettebb állam viseli a nagyobb terheket. A mi vámháborunknak az volt az oka, hogy a német birodalom 1879-ben agrárvámokat léptetett életbe. Mi tehát kénytelenek voltunk kelet felé gravitálni. Hanem mi túlzásba mentünk, mert Németország nekünk nem tette lehetetlenné, csak megnehezítette az állatkivítelt, mig mi egyszerűen kitiltottuk a román állatot Magyarországból. Ami Ausztria kivitelének felsőbbségét illeti, ez mindig megmarad» mig a viszony közöttünk olyan marad, mint ma, de esetleg szükséges is nekünk, hogy ez így legyen. Ausztria ujabban a fogyasztás gerincét képező finomabb árukat olyan nagy mértékben állítja elő, hogy a legtávolabbi külföldre ekszportál. De akik az áruk provenienciájáról szólnak, elfelejtik a kereskedelem szempontjait. Itt foglalkozni kiván a kereskedelem ellen elhangzott vádakkal is. A kereskedelem hivatása az áruk kiegyenlítése, a horribilis áremelkedések csökkentése és az alacsony árak még alacsonyabbra való leszállításának megakadályozása, E szempontból, nem csupán a termelők, hanem a fogyasztót érdekei is szemelőtt tartandók. (Helyeslés jobbról. Balról ellentmondások. Elnök csönget.) Vannak ugyan panaszok a kereskedelem nagyon káros uzusai ellen, de ezeknek megszüntetése helyett magát a kereskedelmet megölni, nem lenne más, mint a gyereket a fürdővel együtt kiönteni. A húsárak leszállításának kérdésében foglalkozik azokkal a panaszokkal, amelyek szerint a Romániából behozott vágott hus káros lesz a magyar állattenyésztésre. De hiszen ez a hus se vámmentesen jön be és bármennyire szeretné is, hogy a húsárak leszálljanak, azt hiszi, ez aligha fog megtörténni, mert a husvám ezt megakadályozza.