Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-29 / 58. szám

1910 julius 24 DELMAGYARORSZAQ Ifi dett mindenhol Báncltj György alispán is, aki Ferenczy Endre műszaki tanácsos kíséretében járta be a katasztrófa helyeit. Bárdy Géza járási főszolgabíró is a helyszínén van. Eddig minden intézkedés megtörtént, hogy a rettenetes csapás következményei a lehetőségig enyhüljenek. A károsultak segélyezésére széleskörű társadalmi akció indult meg. Barcsay Tamás debreki nagybirtokos és felesége, Bánffy Katinka grófnő máris ezer koronát adtak a létesítendő segélyalapra. Az önkéntes adományokon kivül azouban nagyobbmérvü állami segélyre is lesz szükség, részben pedig a megrongált utak és műszaki dolgok helyreállítására. A főispán személyesen tett jelentést a kormánynak a katasztrófáról s minden irányban gondoskodott, hogy a megindult segélyakció teljes eredményre vezessen. A huszárok szökése. — Husz demonstráló katona. — A mi jól fegyelmezett, példás hadseregünkben ritkaságszámba menő, szokatlan eset történt Nyíregyházán. A császári és királyi tizennegyedik számú huszárezred egyik századának egy szakasza, két altiszt és tizennyolc közhuszár megszökött akaszárnyából és másnap önként jelentkezett a Nyíregyházától pár mértföldnyire fekvő Hajduclorog község csendőri különítményénél. A csendőrség aztán Debrecenbe kisérte az egész szakaszt és átadta a katonai hatóságnak. A huszárok szökésének, amint jelentik, csupán demonstratív célja volt. Le akarták tartóztathatni magukat, hogy a hivatalos eljárás rendjén előadhassák kegyetlenkedő őrmesterük ellen panaszukat, melyet egyetlen fórumnál sem akartak meghallgatni. A tényállás hiteles földerítéséig nem lehet persze tudni, hogy ki a hibás ebben a dologban és kiket terhel a felelősség. Komoly ok nélkül közrendben levő katonák azonban rendszerint nem szoktak ilyen radikális lépéseket tenhi. Csak elkeseredett emberektől telik ki az ilyesmi, épen azért nagyon fontos, hogy a vizsgálat pártatlanul megállapítsa, mi vitte a huszárokat arra, hogy in corpore otthagyják a kaszárnyát. Az a liusz szökevény katona, aki az igazságszolgáltatást ezzel a különös eljárással akarta provokálni, egyúttal husz magyar állampolgár is, aki sok ezer társával együtt a legfontosabb állampolgári kötelességet végzi, mikor katonai szolgálatot teljesít. Nem szabad tehát annak megtörténnie, hogy a komoly és súlyos kötelességekkel járó szolgálatok teljesítésében az állam polgárait a katonai fegyelem határán jóval tul menő önkényeskedésekkel vagy Inzultusokkal elkeserítsék. A tudósításokból, melyek természetesen nem hivatalos jellegűek; eddig az derül ki, hogy a huszárok a katonai vizsgálat provokálásáért követték el a szökést. A példátlan esetre vonatkozóan Debrecenből ezt jelentik: Nagy föltűnést keltett tegnap Debrecenben az a szokatlan menet, amely este nyolc óra tájban a Piac-utcán vonult végig. Egy egész csapat huszárt kísértek a csendőrök a huszárlaktanyába. A huszárok a 14-ik császári és királyi huszárezred Nyíregyházán állomásozó első osztályától szöktek meg. Az egyik őrmester kegyetlen bánásmódja kergette őket arra a kétségbeesett lépésre, hogy otthagyják a szolgálatot és megtagadják az engedelmességet. Tegnap reggel tizennyolc közhuszár és két altiszt jelentkezett oldalfegyver nélkül a hajdudorogi csendőrségnél. Elmondták, hogy a nyíregyházai 14-ik császári és királyi huszárezredből valók s hogy tegnap este kilenc órakor hagyták el a laktanyát. Nem akarnak megszökni, csak azért távoztak el a szolgálatból, mert Dubovics László őrmester kegyetlenül bánt velük és a rossz bánásmódot tovább nem tűrhették. Nem bánják, akármi történik velük, de igazságos vizsgálatot kérnek, mert bizonyítani akarják, hogy a századnál az őrmester brutalitása és a tisztek közömbössége miatt tarthatatlan volt a helyzetük. Szökésre is csak azért határozták el magukat, hogy végre kénytelen legyen a parancsnokság panaszaikat meghallgatni. A csendőrségen jegyzőkönyvet vettek föl az esetről és a huszárokat két csendőr bekísérte a debreceni huszárezred laktanyájába, ahol átadták őket a parancsnokságnak. A Piac-utcán, ahol végigvonult a szökevénycsapat, nagyon megbámulták a különös menetet. Kettős rendekben haladtak a huszárok és egyiknek sem volt kard az oldalán. Két föltüzött szuronyos csendőr zárta be a menetet. A debreceni huszárezred parancsnoksága értesítette a nyíregyházai ezredparancsnokságot, hogy a huszárokat elfosták s itt vannak fogságban. A szökevényeket még a tegnapi napon kihallgatták, aminek során valamennyi huszár egyértelmüleg azt vallotta, hogy Dubovics László őrmester kegyetlenkedései eló7 szöktek meg. A huszárok a lovassági laktanya őrszobája fogházának voltak a foglyai. Mivel önként jelentkeztek a csendőrségnél, nem jutottak összeütközésbe a hadi cikknek a szökésről szóló fejezetével, hanem csupán önkényü eltávozás vétsége miatt vonják felelősségre őket s igy természetesen enyhébb is lesz a büntetésük. Nyíregyházáról a huszárszakasz • szökése ügyében a következőket jelentik : A huszárok szökését az esti takaródénál vették észre, mikor a napos káplárok az osztályügyeleti altisztnek jelentették, hogy a kaszárnyából egy szakasz huszár hiányzik. Az ügyeleti altiszt tovább jelentette a laktanya-ügyeletes tisztnek az esetet, aki őrjáratot küldött a huszárok elővezetésére. Az őrjárat bejárta Nyíregyháza összes utcáit, de sehol sem tudta a szökevényeket megtalálni. Reggel a laktanyainspekciós tiszt Kahler János ezredesnek jelentést tett az esetről és az ezredes nyomban intézkedett a huszárok elfogatásáról. A 14. császári és királyi huszárezrednek mind a két osztálya Nyíregyházán állomásozik s a legénység körében régóta tudott dolog volt, hogy a megszökött huszárok sokat szenvednek őrmesterüktől. Több izben próbáltak panaszt tenni, de mindannyiszor elutasították őket. Legtöbb esetben pedig az őrmester, akinél a szolgálati ut betartásával jeletkezniök kellett, meghiúsította, hogy orvoslást szerezzenek. Az ezredparancsnokság különben megindította a vizsgálatot. A szökevény huszárokat Debrecenből ma katonai fedezet alatt Nyíregyházára szállították. Interpelláció a szökésről. Huszár Károly, a sárvári kerület képviselője, szombaton interpellációt intéz Hazai Samu honvédelmi miniszterhez a megszökött huszárok ügyében. Huszár szerint a katonai brutálitás a szökés oka. Szükségesnek tartja a képviselő, hogy ne a sérelmet szenvedett huszárok bűnhődjenek, hanem az kapja meg szigorú büntetését, aki a huszárokat brutalizálta és végső elkeseredettségükben erre a szökésre, mint ultima ratióra kényszeritette. Ez természetes és a honvédelmi miniszter is bizonyára igy intézkedik. Álhírek egy merényletről. — Mi történt szombat éjjel? — (Saját tudósítónktól.) Az év ötvenkét szombatja közül aligha van egy is, amelynek éjszakai csöndjét nem verné föl ittas civilek és katonák lármája ésjkedélyessége. A legtöbb ilyen éjszakai mulatozás ártatlan, legföljebb a kihágási bíróságnál folytatódik „éjjeli csendháborítás" cimén, hacsak a vad tanyai legények nem villogtatnak meg egymás ellen fényesre fent bicskát. A mult hét szombatján sem volt még annyira közel az igazi feltámadás piros napja, hogy az emberek lakásukba vonultak, a fejeikre hamut hintettek és bűnbánó imák közben a mellűket verték volna. Világos, hangos kávéházak és dalolástól, cigányzenétől visszhangzó vendéglők bizonykodtak amellett, hogy rövid az éjszaka, rövid az élet — mulatni kell. És amikor a szép, hajnali fehérség lágyan, gyöngéden teregetni kezdte szárnyait a poros, a fekete föld fölött, az éjszakát siratva, — mámoros hajnali legények bandukoltak hazafelé. Ekkor történt, hogy három honvéd- és egy közöshadseregbeli zenészőrmester a Könyökutca és Petőfi Sándor-sugárut sarkán be akart menni egy pálinkás-depóba. Nem volt szerencséjük. Vagy talán inkább az volt a bajuk, hogy a katonai fegyelmet nagyon is gyerekesen magyarázták. Az épen arrajövő Janauschek Gyula alezredestől megijedtek, el akartak bújni. el akartak futni. A gyerekes menekülés nem sikerült, ugy, hogy az alezredes egy kisebb és jelentéktelenebb incidens után a négy részeg katonát bekisértette. A Délmagyarország szerkesztőségének illetékes helyen kapott információi szerint mindössze ennyi történt meg abból a rémmesévé fölfujt kalandból, amelyről a legkülönbözőbb verziókat terjesztették el a városban. Közönséges kitalálás az, mintha az őrmesterek egyike merényletet akart volna elkövetni a népszerű alezredes ellen, vagy mintha a mulató altiszteket haditörvényszék eló állítanák. Ilyen ártatlan incidens eltorzított meséjével igazán kár föllármázni a világot. Szeged város közönségének alaptalan rémitgetése ez. A mi közönségünk nem igen tapasztalta, hogy az itteni ezredeknek a legénysége ne tanúsítana higgadt magaviseletet. Valószínűleg maga Janauschek alezredes mosolyog a legjobban azon a lelkiismeretlen álhiren, mintha ellene merényletet akartak volna elkövetni. Illetékes helyen egyébként is nevetségesnek tartják az elterjesztett pletykát. A négy ittas őrmestert fegyelmi uton, csupán mámoros viselkedésükért fogják megbüntetni. Tizenöt naptól harminc napig terjedő fogság jár nekik azért, amiért szombat éjszaka mélyebben néztek a borospoharakba. Junga Sebő. — A merénylő százados sorsa. — Jelentettük tegnap, hogy a székesfehérvári honvédkerületi fogházból kedden délután szabadon bocsátották Junga Sebőt és a szerencsétlen honvédszázados, aki közel egy esztendőt töltött vizsgálati fogságban, még tegnap fölutazott a fővárosba. Felesége kíséretében érkezett, mert neje volt az, aki megvitte neki az örömhírt, hogy szabadon bocsájtják, még pedig egy, a honvéd főtörvényszéktöl érkezett sürgős leirat értelmében, amelynek intézkedése szerint Junga Sebő honvédszázados, vizsgálati fogoly azonnal szabadonbocsátandó. Lóskag Gábor altábornagy, kerületi parancsnok maga intézkedett, hogy a leérkezett határozatot nyomban foganatosítsák. A százados kiszabadulásáról a legkülönbözőbb verziók kerültek forgalomba. Ma Az Est megírja Junga szabadonbocsátásának hiteles történetét. Eszerint nem igaz, hogy a király megkegyelmezett volna Junga Sebőnek, elengedvén neki a büntetés hátralevő részét; másodszor nem igaz, hogy a székesfehérvári hadbíróság egy évi fogságra itéltc volna Junga Sebőt, amely büntetésből a vizsgálati fogság elszenvedése által tiz hónapot kitöltöttnek vélt; harmadszor egyáltalán nem igaz, mintha a székesfehérvári hadbíróság ítélkezett volna Junga Sebő ügyében. A valóság az, hogy Junga Sebőt fölöttes hatósága, orvosi szakvélemény alapján, mint családi körben is kezelhető súlyos idegbeteget, betegállományba helyezte. És sokkal kedvezőbb elintézést nyert a százados ügye, mintha megkegyelmezett volna neki a király. Az elintézésnek ez a módja azért is szenzációs, mert az orvosi szakvélemény Jungot tudvalevően épelméjünek nyilvánította. Junga Sebő kiszabadulásának igen érdekes előzményei vannak és tény, hogy a család már julius elsején tudta, hogy nemsokára visszanyeri szabadságát a szerencsétlen százados Julius hónap tizedikén történt. Jungáné a gyermekeket nagyanyjukhoz küldte, akinek csöndes iáolai villájából indult ki Junga Sebő kiszabadításának terve. Az ősz matróna tudniillik, akit mélyen lesújtott nagyrahivatott fiának katasztrófája, egyenesen a királyhoz fordult és fia töredelmes vallomásával szemben arra a körülményre hivta föl a legfelsőbb hadúr figyelmét, hogy tagadhatatlanul zseniális fia minden időben abnormisnak mutatkozott és hogy végzetes tettét is határozott elmezavarban követte el.